LÉLEKSZERELÉS. Minden betegségnek és történésnek lelki oka van. Létezik obejktív igazság! Bár ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valaki számára az egyes dolgok mit jelentenek, hiszen az tényleg személyes, nem általánosítható. De a világ működésének törvényei objektívek, mindenkire vonatkoznak. Ezek a működési elvek éppen ezért objektív igazságok. Ilyen igazságokat találunk, gondolunk végig, a mindennapok nehézségeinek könnyebb átvészelésének érdekében. Amennyiben személyes segítségre van szüksége, kérem hívjon a 70 3354 114 -es számon, vagy írjon a somogyi@magy-art.hu címre.
Keresés
Friss topikok
őrültnő:
"Az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál." (2017.08.07. 22:56)Reménytelen szerelem ...
Margarita21:
Kedves Lélekszerelés.
26 éve ismerem azt az embert akivel álmodok, régen együtt jártunk iskolába. ... (2016.09.01. 19:26)Reménytelen szerelem II.
Contos Vinetu Contos:
komoly (2016.03.07. 13:16)SZEX
don Fefinho:
Az ok sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb, mint bárki is hinné. Ami miatt a férfi nem házasodik, az ... (2013.07.24. 00:18)Miért nem akarnak házasodni a férfiak?
sz.e:
Amennyiben a nők rálátnának milyen ördögi tervet szolgálnak amikor lemondanak női szerepükről vala... (2012.08.16. 11:37)Lányok a legényt jól meg becsüljétek!
Képességeinkhez mérten, megünnepeljük a nevezetesebb ünnepeinket Dobogókőn.
A helyszín, a sípálya melletti Makovecz tervezésű épület.
Az első ilyen program, most vasárnap, 21-én lesz, 13-14 órától.
Családos megjelenésre számítunk.
Elsőre csak rövid programot tervezünk.
Beszélgetés adventról, karácsonyról, tűzgyújtás, népzene és tánc.
Az étkezést a Lőrincz konyha segítségével lehet megoldani. A házban üzemel.
Íjászat is lehet, hogy lesz, saját íjjal.
Ha eljöttök, megtiszteltek. Remélem kialakul szépen, lassan az a szép ünnepi légkör, amikor elmondhatjuk magunkról, hogy ünneplőbe öltözött a lelkünk, megtelt boldogsággal és örülünk.
A korábbi három írásomban többek között a következő megállapításokat tettük.
1. A férfi és a nő egyenrangúak. A férj a fél, akinek van egy fele-sége.
2. A férfi a teremtő erőt, a nő a befogadást, az alakadást képviseli.
3. Ketten együtt adják a teljességet.
Ha mindezeket a dolgokat a fizikai valóságunkban figyeljük meg, további bizonyosságot szerezhetünk a fentiekre. A testünk sajátosságai is éppen a fent említett dolgokat, illetve a napkereszt által adott modellt mutatják. Nekünk férfiaknak kilóg az amiben mások vagyunk. A hölgyeknek pedig „belóg”. Pontosabban, hiány van bennük abból amiből nekünk több adatott. A szeretkezés során a férfi behatol a nőnek nem csak az intim szférájába, hanem valóságosan is a testébe. A pénisz, szinte egy pontba juttatja be a teremtő erőt a nő belsejébe. Éppen mint a hagyományunk szerint, ahol a napkereszt közepében lép be az Úristen a világunkba. A nők befogadják a férfi nemi szervet. Magukba fogadják, elfogadják azt. Sőt, ha megengedik maguknak az orgazmus örömét, akkor teljesen átadják magukat a férfinak. Ha jól választottak, nincs mitől félniük. De jól látszik, hogy részükről bizalom nélkül nem lehet szó az összeolvadásról.
A nemi jellegek különbsége és működési eltéréseink jól mutatják azt a lelki hátteret aminek a megértésével sok csalódást előzhetünk meg. A férfinek, aki magából kiadja a magot, a teljességben vállalt szerepe egy rajta, „kívül” elhelyezkedő szerv segítségével lehetséges. Viszonylag könnyedén veszi, mind a szexualitást, mind az azzal járó érzelmeket. Hiszen ő magából kiad. Ő lép be más területére, más testébe. Könnyebb kívülről részt venni a folyamatban. Ezzel szemben a nő elfogadja a férfi közeledését. Bár ő dönt, kinek a közeledését fogadja, mégis a várakozás állapotában van. Ha megjelenik a kívánt férfi, akkor meg kell nyílnia, mind lelkileg, mind fizikálisan és magába fogadnia őt. Már itt érezni, mennyivel nehezebb a megnyílás, a befogadás megvalósítása, mind a „belépek az ő világába” szemlélet szerinti tevékenység. Elfogadás nélkül nincs befogadás. Befogadás nélkül nincs fogantatás, és nem indul el az új élet. Közben valamilyen szinten a megnyílás és a befogadás miatt a nő „alá” rendeli magát a férfinak, az eseménynek. Meg kell tennie ezt, bármilyen nehéz is. Segít ebben az a tudat, hogy bár a betöltött szerep szinte egy „alárendelt” pozíció, magában a teremtés folyamatában mégis teljesen egyenrangú. Hiszen egyik fél nélkül sem jöhet létre az új megteremtése!
Ha mindezeket a sajátosságokat figyelembe vesszük, már látjuk is, mik a fő feltételei a jó, fantasztikus, csodálatos, finom, Isteni szeretkezésnek.
Az a szerencse adatott meg nekünk, embereknek, hogy a fajfenntartásunk élvezetes, csodálatos és maga az aktus, valós szaporodás nélkül is örömet okoz a fel-eknek. Maga a szer-etkezés nem csak a szaporodást, hanem az örömszerzést is szolgálja. A mi nyelvünkben a szer egy fontos esemény, amely ünnepélyes, kivételes, és fontos. Őseink kivételes eseményekkor szert ültek. Az semmit nem von le ennek az értékéből, hogy nekünk az életünk sok eseménye volt fontos, kivételes. Isten a saját hasonlatosságára teremtett minket, hogy uralkodjunk a világ felett. Vallották hajdanán. Hogy mi uralkodjunk a világ felett és ne a világ mi felettünk, mint napjainkban történik. Szer-elem, szer-etet, szer-tartás, szer-ződés (őseink Isten előtt kötötték, hiteles helyeken), szer-vezet (a szert létrehozni képes emberek közössége), szer-szám (az anyag és az ember közti energia felszabadításnak eszköze).
Van két ember, a férfi és a nő. Mindketten egy-egy fel-et alkotnak. A két félből lehet egy egész. A szeretkezésben elért összeolvadás, a teljesség érzetét adja. Egy Isten közeli élmény. Számunkra, embereknek a „legkönnyebben” elérhető Istenélmény. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, mindkét fél-nek, jól kell éreznie magát. Mindkét fél-nek a saját szerepének megfelelő részvételt kell megvalósítania, hogy létre jöhessen a teljesség. A férfi aki udvarol a hölgynek, nagy tisztelettel és szeretettel fordul felé. Azt kell elérnie, hogy a nő olyan mértékben érezze biztonságban magát, hogy meg merjen nyílni, annyira, ami a befogadáshoz szükséges. A férfinak olyan légkört kell TEREMTENI-e, amelyben a hölgy feloldódik, védettnek, biztonságban levőnek tartja magát. Ha ez a légkör létrejön, akkor a nő szívesen nyílik meg, könnyebben válik alkalmassá a befogadásra. Csak is így ebben az állapotban lehetséges a befogadás. Amely a nő részéről, azzal a tudattal történik, hogy az aktus akár gyermekáldással is végződhet. Az persze nem baj, ha ezt a férfiak is a szemük előtt tartják. Összefoglalva: A férfi létrehozza, megteremti azt a légkört, amiben a nő biztonságban érzi, magát, bizalommal fordul a férfi felé. Megnyílik és befogadja őt. Minden esetben, ha ez bekövetkezik, létrejön a teljesség. Ennek a teljességnek azonban vannak mértékei, ahogyan a bizalomnak is vannak fokozatai. Az egyéjszakás kaland is végződhet a teljesség megélésének élményével, amely soha nem éri el a teljes bizalmon alapuló, párkapcsolatban élő felek szerelméből bekövetkező teljesség érzetet. De elérhető. Csak a fentieknek kell teljesülnie. Amennyiben a férfi nem tud tisztelettel és odafigyeléssel fordulni a nő felé és ezért képtelen létrehozni a bizalom légkörét, ne is vágjon bele az egyéjszakás kalandba. Az a nő aki képtelen az elfogadásra, a befogadásra, az képtelen a pillanatban megélt teljességre. Az itt említett felek jó, ha elkerülik egymást, mert számukra az egy éjszakás kaland, csak közösen végzett maszturbáció lehet. Igaz, van aki tudatában van ennek és ezt is tudja élvezni. És az nem baj. Mindez a tudatosságon múlik.
Sokan ma azonban, ez főleg a nőkre igaz, hiszen nekik van szükségük nagyfokú bizalomra, elkövetik azt a hibát, hogy a jövőből, a képzelt jövőből lopnak maguknak, képzelt biztonságot. („Bemutatott a szüleinek. Biztosan komolyan gondolja. Egy fél év és eljegyezzük egymást, majd jöhet az esküvő.”) Ilyenkor nem a valós bizalmon alapszik a megnyílásuk, a befogadás, hanem a kedvező, biztonságosnak tűnő jövőképnek, így a valóság kiderülésekor szinte biztos a csalódás. Miért? Azért mert a jövő nem biztos. A látók, az asztrológusok, vagy kártyajósok által felvázolt jövőkép is csak a lehetséges jövők egyike. Nem biztos. Így a biztonságuk önbecsapáson alapul, hamis érzetet kelt, ami csalódáshoz vezet.
Ráadásul, ha a jelenben élünk, akár tartós kapcsolatban, akár egy éjszakára találkozunk, a pillanat valósága számít csak! Jó, ha tisztában vagyunk ezzel, és csak akkor merészkedünk valótlanságon alapuló területekre, ha van erőnk elviselni az ezzel járó következményeket. Élj a jelenben, légy magadhoz őszinte, és tudatosan élvezd, amit teremtettél, vagy amit az élet adott Neked!
Megállapítottuk, hogy a felek, a férj=fél és a fele-ség egyenrangúak a házasságban, a teljességben. Azaz, nincs köztük hierarchikus alá, vagy fölé rendelődés! Mindezek ellenére nem egyformák.
„Az a nap amelyik nap a nő nem tett semmit az imádott férfiért, illetve a férfi Istenért, az egy üres lap az élet könyvében.” – Szépség szimfóniája.
Érdekes gondolat ez. Még nem volt olyan előadásom, ahol páran ne hördültek volna fel az idézet tartalmán. Pedig véleményem szerint jól leírja, hogy mi a teendőnk. A gyerekeink, ha lerajzolják, anyut és aput, vagy magukat egy fiú társukkal, a lányokra szoknyát a fiúkra szűk nadrágot adnak. Mint tudjuk az Atya Isten jelképe a nap, míg a földet Földanyának hívjuk a hagyományban. Tehát a női szereplőkön található szoknya pont azt szimbolizálja, amire való. Lefelé, a föld felé nyitott. A Föld energiáit képes begyűjteni. Az alakadó, befogadó szerepű nőnek pedig pont ezekre az energiákra van szüksége, hogy életfeladatát beteljesíthesse. A férfiak szűk nadrágja, pedig a nőies, befogadó, energiák feljutását akadályozza. Azért, mert a férfi szerephez a nap energiák, befogadásának a készsége szükséges. Azok pedig azok a teremtő erők, amelyek a napból érkeznek.
Sokan kérdezték már, hogy a bőgatyát hordó férfi esetében mi a helyzet. Nos, a szakralitás egy másik megközelítésében a rendek különböző feladattal vannak a világban. A papság az ég és a föld közötti kapcsolatot tartja fenn, ápolja. A nemesség a gyilok őre. Ő felel a rendért. A parasztság pedig a föld és az ember közti kapcsolat felelőse. Ő szabadítja fel a föld energiáit az ember hasznára.Ő hozza létre a természettel közösen azokat a formákat (étel), amit elfogyasztva beépíthetjük a számunkra hasznos energiákat. A bőgatya a parasztság, a földet megművelő társadalmi réteg ruházata. A nemesség, és később a rend őrei, nem hogy bőgatyát nem hordtak, de lábukat csizmába bújtatták, így nem csak csökkentették a földenergiák beáramlását, hanem meg is szüntették azt. Egyébként a parasztság is főleg munkában hordta a bőgatyát. Az ünneplő ott is általában a csizma volt, hozzá való zárt nadrággal.
A Föld-anya kifejezés is mutatja számunkra, mely energiákért felelős a nő. A kapcsolatban ő kezeli, irányítja az anyag dolgait. A férfi, pedig a vezérlő elveket adja a kapcsolatba.
Az első párt, Ádámot és Évát a sátán megrontja. Először a sátán kígyóvá változik. Majd megszólítja a nőt, Évát. Ráveszi arra, hogy a tudás fájának gyümölcséből, egy almából egyen. Kísértése sikerrel jár. A nő megkóstolja az almát, majd rábeszéli a férfit is az almába harapásra. Azt látjuk, hogy a sátán a nőn keresztül rontja meg az emberpárt. De ne gondoljuk, hogy ettől a nő kevesebb lenne, vagy ő lenne a felelős a világ alakulásáért, és a sok rosszért ami érhet minket. Egyáltalán nincs ez így!
Azért a nőn keresztül rontja meg a sátán az első emberpárt, mert van bennük valami közös. A sátán, kígyóvá változik, alakot vált, a nőről pedig tudjuk, hogy alakadó minőség. A sátán az anyag ura. A Földanya, a teremtő erő befogadója. A kettő itt az alakkal kapcsolatos dolgokban talál közös hangot. A férfi, aki a napból érkező teremtő erőkért felelős, a kígyó észlelésére is alkalmatlan, hiszen szeme a fenti világot kémleli.
A magyar hagyomány szerint, alma által vész el a világ és alma által váltódik meg. „Jézus Krisztus aranyalma”- mondják. A kereszténység maga sem Krisztussal kezdődik. A szkíta „kereszténység” már 250-300 évvel Jézus előtt is létezett. Végső formáját természetesen a Krisztusi útmutatás és tanítások által érte el. De mint tudjuk, a gyümölcs sem csak úgy terem. A magból, szár szökken, majd fává terebélyesedik, virágba borul majd meghozza gyümölcsét. A mi esetünkben az aranyalmát. Aki Jézus Krisztus jelképe. Miért éppen az alma? Kérdezhetnénk. A Krisztusi példamutatás legjelentősebb mozzanata a húsvéti misztérium. Itt Krisztust elfogják, megölik. Alászáll a poklokra, majd harmadnapra feltámad. Ebben a böjttel (önismereti szakasszal) együtt levő időszakban lejátszódik, minden ami a teremtés rendje szerint való. Megéljük ezt minden évben, a természet körforgását figyelve. Melyik gyümölcs az amelyik képes túlélni az ősz és a tél végítéletét? Egyedül az alma. A megfelelő típusú alma, hűvös helyen tárolva, bizony még tavasszal is élvezetes ízekkel szolgál fogyasztója számára. Tudom, ezt a mai almafajták ismeretében nehezen hihető. A mai kor, a globális kereskedelem előtti időkben, több mint 157 féle almafaj volt honos hazánkban. Kora nyártól, késő őszig biztosítottak gazdag íz világot, vitamin és tápanyag utánpótlást fogyasztóiknak. Az alma így szimbolikusan a magyar hagyományban megtestesíti a halálon történő átmenetet, a feltámadásig.
Megfigyeltem, hogy az összevaló párok mindkét fele, ugyan azzal a gonddal küzd. Ha a férfi önbizalom hiányos, akkor a nő is küzd ezzel a problémával. A teremtő erő és a befogadás-alakadás, két teljesen különböző minőség, amely nem tud eredményt elérni, nem tud teremteni, pl.: életet adni, a másik nélkül. Ebből következően, jelen esetben az önbizalomhiány legyőzésében is eredményesebbek lehetnek együtt. Hiszen mindegyikük, más minőséget, más megoldás rendszert, más lehetőséget hordoz magában. A kettejük teljessége, egy komplex-szebb és eredményesebb előrehaladást biztosít az Isten felé vezető úton.
Abban az esetben, ha elfogadjuk azt a tételt, hogy feladatunk a „rossz” jóvá alakítása, vagy az anyag szellemi erővel való feltöltése, akkor ebből is következik a fenti idézet állításának helyessége. A befogadó, alakadó nő, a Földanya képviselője, az anyagi környezet irányítója, lehetővé teszi, hogy hozzáférjünk az anyaghoz. Általa lehetséges, hogy felfigyeljünk az anyag mibenlétére, megismerjük azt. A férfi, a napenergia képviselője pedig képes arra, hogy a már megismert befogadott anyagi minőség korlátjain átlásson. Képes arra, hogy a fentről történő vizsgálat következtében, szinte, mint kívülálló, lássa meg a helyes lépést az anyagi valóság szellemi erővel történő feltöltésének ügyében. Így ketten tényleg képesek a feladat elvégzésére.
Közben, tetteik által élik a teljességet, ahol mindketten azt a feladatot végzik amiben tényleg jók. A közös eredményesség aztán, ha addig hiányzott is esetleg, meghozza a kölcsönös tiszteletet, elfogadást, és a feltétel nélküli szeretetet is számukra. A FELEK a helyükre kerülnek, a szerepüknek megfelelő életet élnek, és észrevétlenül bár, de BOLDOGOK.
Mindannyian Istenből valók vagyunk! Állapítottuk meg a korábbi alkalommal. Ez azt is jelenti, hogy mint az Isten szerves része, az ő „törvényei” vonatkoznak ránk. Sokkal könnyebben élhetjük az életünket, ha nem a ma oly divatos, „mindenki csinál amit akar” hangulatnak engedve, hanem az élet jelzéseit követve élünk. A jelzések felismeréséhez, nem kell mást tennünk, csak figyelni. Amennyiben ez nem elég, segítségül hívhatjuk a hagyományt.
A kisgyermekek, eleinte szálkákat, majd spirált rajzolnak. Talán az első konkrét alakzat, amit rajzolnak, az egy kör és benne egy kereszt. Minden kisgyermek ezt rajzolja, szerte a világon, mindegy hová születik. Nekünk magyaroknak viszont az egész életünket végig kíséri ez a JEL. Ma napkeresztnek hívjuk. Egy kör, és benne egy egyenlő szárú kereszt. NAPKERESZT! „Kezdetben vala az Ige és az Ige Isten vala…” kezdődik a biblia. A magyar hagyományban ismerünk egy speciális hímzési fajtát, a keresztszemes hímzést. A hímzés során az asszonyok egyenlő szárú kereszteket hímeznek a szövetre Még ma is van olyan vidék, ahol ezt a keresztszemet IGÉNEK hívják. IGÉT hímeznek. Istent hímeznek! Megőrzik a jelet, amely valószínűleg fontos jelentőséggel bírt, bír a hagyományunkban. Ráadásul Istennek nevezzük. Hol őriztük meg még ezt a formát, jelet? 1. A Szent Koronánk felülről éppen egy ilyen napkeresztet formál. 2. Az adventi koszorú 4 gyertyája is kiadja az egyenlő szárú keresztet a körben. Ráadásul a hagyományban össze is kötötték őket, így nem csak jelölve volt a kereszt, hanem megjelent. 3. A hagyományos építkezésünk is erre a jelre épül. A tisztaszoba, a konyha, és a hátsó szoba, négyzetenként sorakoznak egymás mellett, amely négyzetek átlói egyenlő szárú keresztek.
Ha valaki utána jár, biztosan talál még hasonló érdekes dolgokat. De mit mond a hagyományunk erről a jelről, azon kívül, hogy a hímzésnél Igének nevezi. A kör és a kereszt közepén, a középpontban lép be az Isten, a teremtő erő a mi világunkba. A kör pedig amely körbeveszi, az Isten női minősége, amely a teremtő erőnek formát ad. Ez a Föld-Anya. A természetben sem jöhet létre a teremtés a nap nélkül. A termékenyítő teremtő nap-energia hatására indul meg a csira, lesz a magból növény. Ez a teremtő erő alakítja az időjárásunkat, az egész életünket. Ha ma meg is próbálunk mesterséges környezetet létrehozni, hogy ne függjünk tőle (az Isteni erőktől), mégis bebizonyítja a természet, újra és újra ki az úr.
A paraszti társadalomban, ahol az ember a teljes életét a természetben élte le, vele egy közösségben, tudták és soha nem feledték az Isteni rendet. A hegyen az első korty bort a földre öntötték. Áldoztak az Istennek, mert mint mondták: „Az Úrsten és én csináltam a bort” Tették ugyan ezt a kenyérrel is. Mai, a természettől elszakadt társadalmunk tagjai, mi magunk, könnyen megfeledkezünk a természet rendjéről, hamar szem elől tévesztjük az Isteni igazságot és útmutatást. A gyermekek, akik hagyományunk szerint legalább 7 éves korukig az Isten tenyerén élnek, még tudják, ismerik az égi rendet. Őszintén élik, ezzel mutatnak számunkra példát. „Legyetek olyanok mint a gyermekek” – mondta közülünk a legnagyobb.
Ha egy kisgyereknek cukorkát adunk, félgömbbe hajlítva a tenyerét, nyújtja felénk, hogy beletegyük a cukrot. Ha megkérjük, hogy vigyázzon rá, akkor a másik kezével képzett másik félgömbbel borítja be a megőrzendőt. Ezzel a napkeresztünk térbeli formáját hozza létre.
A fizikai valóságunk is ezt a rendszert mutatja. Ha új életet teremtünk, gyermekáldásra készülünk, hasonló történik velünk. A férfi teremtő energiája, magja, bekerül a nőbe, aki a kezdetektől körülveszi azt. A megtermékenyülés pillanatától, pedig nem csak körülveszi, hanem alakot, formát ad neki! A gyermek, vér lesz a véréből és hús a húsából! Táplálja, életet ad neki. Az egész folyamat során először befogadó, majd alakadó válik belőle. Befogadja a férfi teremtő erőt, majd alakot, formát ad neki! Mint látjuk az egyik legnagyobb életmisztérium során a férfi szerepe, a teremtés, a teremtő erő képviselete. Éppen mint a hagyományunk szerint, belép a női alakadó közegbe, és erejével, magjával megtermékenyíti azt. Ez a szerepe. A TEREMTÉS! A nő pedig, mint írtuk, befogadja ezt az erőt, a magot, és alakot, formát ad neki. A nő feladata a BEFOGADÁS és az ALAKADÁS! Az alakadás persze magába foglalja a táplálás, a nevelés folyamatát is. Hiszen az áldott állapot során megfigyelhető női lelki állapotok beépülnek a gyermek életébe, személyiségébe.
A gyermekvállalás az emberiség teremtő erejének egyik és legfontosabb megnyilvánulása. A folyamat pedig éppen úgy zajlik, mint amit hagyományunk szerint a napkereszt képvisel.
A magyarság, a teremtés rendjéből következően ismert egy másik Szent-Háromságot! Ez az Apa-Anya-Gyermek hármasa volt. Ugyanis csak a férfi erő, vagy csak a női erő magában nem képes a teremtésre. A férfi, a nő, a nő pedig a férfi nélkül nem képes saját reprodukciójára. Egyértelmű, hogy az Isten felé vezető, és egyébként a fennmaradásunkat garantáló teremtő képességünk minden esetben a férfi és a nő egységén alapul. Sok nő felejti ezt el, a szülés után. Az anyaságban elveszve, a gyerek iránti szeretetbe burkolva kirekeszti a kettős egységből a férfit. Szeretetének az iránya kizárólag a gyermek, a gyermekek felé irányul. Az így felborult rend persze szinte minden esetben váláshoz vezet. Mert a felek elfelejtik, hogy mi is az élet alapja. A férfi nő egysége, a FÉRFI ÉS A NŐ KÖZÖS TELJESSÉGE!
Fontos, az életünkben soha ne felejtsük: „EGYEDÜL NEM MEGY!” – mondja a film betétdala. Se a férfi a nő nélkül, se a nő a férfi nélkül nem tudja megélni a teljességet. Egyikőjük sem előbbre való! Egyenrangúak, de nem egyformák! Egyformán fontosak, de nem egyformán működnek. A közös teljességükbe mindketten azt teszik bele amire a másik nem képes! Nem képes! Nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tud úgy viselkedni, hanem azt, hogy mivel nem a sajátja, nem tudja olyan őszintén, belülről fakadóan hozzátenni, mint az akinek sajátja az energia, vagy a tevékenység. A két különböző energia nem verseng egymással, hanem kiegészíti egymást! És ebben a teljességben, együtt, nagyobb hatékonysággal, több eredménnyel haladhatnak az Istenhez vezető úton,mint magukban, vagy akár csak egymás mellett élve, de mégis csak egyedül.
Csak egy éjszaka? - címmel, szombaton, 11 órakor, az Angyalszív Szex napján tartok előadást. Pár gondolat a témához:
- Éljük meg kapcsolatinkban a pillanat teljességét, azért, hogy ne csak a jövőből lopott boldogság nyújtson örömöt számunkra. Illúzió-Valóság? Teljesség?
Bővebben: www.angyalsziv.hu oldalon
Cím: Angyalszív, Lónyai utca 24.
Az egész napos rendezvényen lehetőség van a személyes beszélgetésre, tapasztalatcserére.
Bár társadalmunk és szokásaink is jelentősen megváltoztak az utóbbi 100-150 évben, mégis vannak olyan hajtóerők bennünk, amelyek látszólag ellenállnak a változás szavának. Akár mi történik velünk, többségünk, amíg meg nem találja, keresi a számára ideális, vagy annak hitt társat. Keressük, szüntelen. Keressük, akár hányszor is csalódunk, újra meg újra. Vajon miért ez a szüntelen késztetés, mi az oka annak, hogy rengeteg csalódás, és veszteség után is képesek vagyunk újra belevágni?
Elég régről, az idők kezdeténél régebbről kell megközelítenünk ezt a kérdést. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Isten vala.” Mondja a biblia. Nem tér el ettől egy teremtéstörténet sem. Mindegyik azt állítja, hogy legelőbb, mindenek előtt csak egy valami létezett. Én Istennek hívom. Einstein elmélete szerint az energia volt. (E=m*c2) Lényeges, hogy ez a valami, valaki, akit én innen Istennek hívok, létezett, majd megteremtette a világot. Felmerül a kérdés, vajon az Isten miből teremtette a világot? Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy csak Ő létezett. Semmi más nem létezett, egyedül csak Ő. Egyszerű a válasz: Önmagából. Mit jelent ez számunkra? Minimum azt, hogy minden és mi is Ő belőle valók vagyunk! Istenből valók vagyunk! Ebből következően a következő kérdésre is egyszerű a válasz. Mi a különbség a profán és a szakrális tér között? (Profán tér=Isten nélküli tér, Szakrális tér= Istennel telített tér) Megállapíthatjuk, hogy nincsen különbség! Ugyanis, ha Isten Önmagából teremtette a világot és minden belőle való, akkor nincsen olyan szeglete a világnak, ahol Ő, az Isten nincsen jelen! Így aztán hiába kábítjuk magunkat azzal, hogy csak a templomban, vagy meditációban van jelen. Mindig JELEN van, az életünk minden pillanatában. Semmit sem változtat ezen, az a tény, hogy közülünk csak kevesen képesek ezt folyamatosan érzékelni. Persze gyakorlással, odafigyeléssel mindannyian elsajátíthatjuk ezt az érzékelési képességét. Ha végig gondoljuk, hogy minket a saját hasonlatosságára teremtett, hogy uralkodjunk a világ felett, akkor kétség sem férhet a képességeinkhez. De, egyenlőre az is elég lehet, ha tisztában vagyunk ezzel a ténnyel.
A teremtés során, a 6. napon, (maradunk a bibliánál) megteremti az embert. Nem a férfit, az embert! A saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett! Tehát létezik az ember, de vajon olyan-e mint mi most. NEM! Ugyanis a pihenő nap után az Isten látja, hogy az ember unatkozik és kiveszi a bordáját álmában és abból megteremti a nőt. Ami visszamarad az lesz a későbbiekben a férfi. Azért, hogy jobban lássuk mi is történt valójában, Enoch könyvét hívjuk segítségül. Enoch könyve szerint az Úr ketté szakítja az embert, nővé és férfivá. Ketté! Két féllé! Éppen mint a magyar nyelv mondja: FELE-SÉ-GEM, vagy FÉRJEM=FELEM. Szóval ketté, két féllé. Egyenlővé, hiszen egyik fél sem több a másiknál, éppen csak egy fél! Nos, ezt a felünket keressük szüntelen. Életeken át, társról társra. Abban aztán megoszlanak a vélemények, hogy az adott életünkben lehetséges-e megtalálni az igazi társunkat. Sokak szerint nem is létezik. Vannak akik a szabad kapcsolatokban hisznek, szerintük bárkivel tudunk együtt élni és bárki lehet a társunk. Én azon az állásponton vagyok, hogy igenis van társunk, amolyan igazi társ. De nem minden életünkben találkozunk a másik felünkkel. Lehet az is, hogy csak egy fejlődési szint elérése után lehetséges találkozni vele. Számomra nem kétséges, hogy jelen életünkhöz is kapunk, ebben az életünkben a másik fél érzetét keltő párt, akivel megélhetjük az Isteni teljességet. Így nyugodtan bízzunk ebben és ne adjuk fel az őszinte álmainkat. Jön a lehetőség és találkozunk az igazival.
„Megélhetjük az Isteni teljességet” – írtam az előbb. Azért mondom ezt, mert manapság egyre többen vallják, hogy Isten felé haladnak. Céljuk elérni az Isteni minőséget. Ha a teremtés mentén lépegetünk, akkor az nyilvánvaló, hogy az Isten felé vezető úton az első, biztosan a teljességélményét adó, elérendő állapot a férfi és a nő egysége. Szerencsére a fizikai jellemzőink is állandóan emlékeztetnek erre. Hiszen nekünk férfiaknak kilóg, nő társainknak meg belóg. Ha valaki megélte már az igaz szerelemben a közös gyönyört, az összeolvadást, akkor tudja milyen lehet az Isteni teljességben feloldódni. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a legkönnyebben elérhető teljesség az amit az igaz szerelemben társunkkal megélhetünk. Természetesen ennek is vannak minőségi szintjei, amelyet a kapcsolat őszintesége, a tisztelet, a szeretet mértéke és az odaadás határoz meg. A legfontosabb, hogy tudjuk, LÉTEZIK! Tehát érdemes várni rá, tenni érte.
Megállapítottuk, hogy a folytonos keresés okát a kezdeteknél kell keresni. Megtaláltuk. Most már csak azt kell megfigyelni, hogy mit kell tennünk a párkapcsolati teljesség eléréséhez. Ha a vágy, a teljességre olyan régi, akkor feltételezhetjük, hogy a megoldást is hasonló távlatokban kell elkezdeni keresni. Óva intek mindenkit, attól, hogy az utóbbi 100-150 év történéseinek a tükrében akarjon megoldást találni évmilliós késztetések megoldásához. Minden bizonnyal a megoldások is éppen olyan régiek, mint maga a probléma. Természetesen nem tudunk évmilliós iratokra hivatkozni, de vannak hagyományok, kultúrák, ahol őrzik ezeket a régi, sokszor értelmetlennek tűnő módszereket. Ha meg tudjuk fejteni a nő és a férfi titkát, feladatát és azt napjainkba is át tudjuk ültetni, akkor jó eséllyel indulhatunk el a társunk megtalálásának útján.
Ha nem felejtjük, hogy a férfi és a nő ketten egy EGÉSZ, és hogy egymás nélkül nem élhetik át a teljességet, akkor már csak magunkat kell a megfelelő szerepünk szerint felkészíteni a másik felünk érkezésére. Valójában a szerepek kérdésében az ősi kultúrák egyet értenek. Mi azt igazoljuk, hogy a magyar hagyomány követésével is segítséget kapunk utunkhoz. A hagyomány követésén nem a hagyomány őrzését és másolását értjük. Arra gondolok, hogy a hagyományos értékek mentén, annak gerincén alakítjuk ki új, állandóan változó világunk kihívásainak is megfelelő magatartásunkat, amely az alapok megőrzése mellet elég rugalmas ahhoz, hogy a változás próbáját kiállja. Így elkerülhetjük a vak és buta másolást vagy a spanyolviasz feltalálásának esetét. Figyelemmel és őszinteséggel alakíthatjuk magunkat úgy, hogy tényleg találkozzunk a másik felünkkel, vagy legalább az ez életi útitársunkkal. Ne feledjük, mindannyian Istenből valók vagyunk! Mindenhol és mindig jelen van, így nem érdemes magunkat sem becsapni. Hiszen csak mi magunk leszünk kevesebbek az önálltatás által.
Angyalszív Spirituális tábor - Szentbékálla (2008. augusztus 2-10.)
Még van néhány hely a nyári táborba! Használd ki a lehetőséget! Megéri!
A tábor helyszínéről: Szentbékálla a Káli-medence ékköve. A Boncsos tető, a Fekete-hegy, a Sátorma-hegy fogja közre ezt a térséget. Csodálatos a panoráma és rengeteg a természeti látnivaló. Kedvező földrajzi fekvése miatt éghajlata viszonylag védett, így itt az év nagy részében süt a nap. A Szentbékállától Mindszentkálláig húzódó Kőtenger ezen a részen a leglátványosabb, néhol ház nagyságú kövek is láthatók. A Fekete-hegytől délebbre az Öreghegyi forrás a tavak alatt karsztosodó kőzetek repedésein átszivárgó víz bővizű forrásként jut a felszínre. Ez Szenbékálla legnagyobb szőlőhegyének víznyerő helye, mely mindig is nagy becsben állt. A méltán híres Balaton-felvidéki bor pedig mértékletesen fogyasztva különösen figyelemreméltó, egészséget őrző és erősítő hatású.
Klein Csaba - a meditáció alapjai, az Ang yalszív vezetője,
Palacskó András - Tudatosság szakértő
Somogyi Péter - Hagyaték örző, Lélekszerelő
Székelyhidi Ágnes - Személyiség és sors - elemző
Szőke Viktória - Lélek- és mozgásterapeuta
Első nap programja: (augusztus 2. szombat):
Megérkezés, szálláshely elfoglalása, ismerkedés a többiekkel, vacsora tábortűz mellett.
A hét többi napjának a programja (ízelítő, semmi nem kötelező):
Minden reggel: jóga
A relaxáció és a meditáció alapjai.
Tudatos álom, gyakorlás minden este, és éjjel. J
Auralátás és elemzés, a tudatmező észlelése.
A harmadik szem nyitásának gyakorlása a hatodik érzék fejlesztése.
Az inga használata sok gyakorlással.
Kreativitás- és intuíciófejlesztés.
Tudatos teremtés mindennapi használata.
Önmegismerés a Tarot-n keresztül, a Nagy arkánum, mint archetipusok.
Önmegismerés vidám gyakorlatokkal fűszerezve.
Kirándulás a hatalmas energiájú Szentbékállai kőtengerhez, meditáció az ingóköveken. Kirándulás az Öreghegyi forráshoz, meditáció a hegyen.
Hogy működnek és mit jeleznek a számok? Életutunk, életfeladatunk megismerése a számmisztika segítségével.
Reiki energiák megismerése.
Önmasszázs.
Egyéni auraelemzés.
Tűztánc.
Utolsó nap programja: (augusztus 10. vasárnap):
Jóga, majd reggeli, azután záró meditáció és hazautazás.
A tábor részvételi díja teljes ellátással (húsmentes):
53.000 Ft / fő
Kedvezményes árak:
50.000 Ft / fő
Csoportos kedvezmény, mely 3 fő együttes (teljes összeg) befizetése esetén vehető igénybe.
Megtakarítás: 3.000 Ft
A teljes összeg befizetésének utolsó határideje: július 15.
Üdülési csekket elfogadunk!
Utazás:
Egyénileg, de segítünk a csoportok összeszervezésében, együtt indulunk a budapestiekkel az Angyalszív elől. Ezért jelentkezésnél jelezzétek, hogy honnan jöttök és autóval vagy autó nélkül érkeztek.
Angyalszív életmód központ és mozgásstúdió Lónyay utca 24. I.em 11. Telefon: 06(1) 299-0989 Web: www.angyalsziv.hu E-mail: info@angyalsziv.hu
Amennyiben zavartuk levelünkkel, elnézését kérjük. A 2001. évi CVIII. törvény értelmében amennyiben nem kíván tőlünk a jövőben több tájékoztatót/ajánlatot kapni, kérjük, hogy kattintson az alábbi linkre, és mi töröljük a címet nyilvántartásunkból: Tájékoztató levelek tiltása Vagy írja meg nekünk kéréseit a info@angyalsziv.hu címre.
A sorsod meg van írva az asztrológia szerint. Nem menekülhetsz az elől, hogy megélj dolgokat. A sorsodat te irányítod és olyannak élsz meg mindent, amilyennek akarod a spiritualitás szerint. Nem ellentmondás ez?
Nincs ellentmondás, abban a pillanatban, ha nem csak a most megélt életeddel számolsz. Amikor életfeladatot választasz, a leszületésed előtt, akkor meghatározol pár olyan eseményt, amelyet meg kell élned. Ezekkel kapcsolatos tapasztalatokra szükséged van. Ezek az események csak akkor kerülhetőek el, ha a megtanulandót előbb megtanulod, egy másik esemény megélése során. Tehát vannak előre meghatározott tanulandó feladataink. De minden döntéshelyzetben eldönthetjük, hogy vállaljuk-e a tanulást vagy elkerüljük a gyakorlatot.
Amennyiben túl sokszor kikerüljük egy feladat megoldását, nem vagyunk rá hajlandóak, akkor idő előtt visszahívnak minket valami komoly betegség segítségével. Ez akkor következik be, ha a további életünk, már túl sokat ártana a fejlődésünknek. Mi döntünk az életfeladat felvállalásakor is, sőt abban is, hogy az előkerülő feladatokat megoldjuk-e vagy sem. Csak azt ne feledjük, hogy minden döntésünknek következménye van. Függetlenül, hogy számunkra kellemes vagy kellemetlen. Az általunk elvégzendő feladatot először finoman jelzik, majd egyre karakteresebb figyelmeztetéseket kapunk. A végén, ha nem tudnak minket "bele kényszeríteni", akkor jön a hazahívó, hazavivő halál, hogy ne ronthassunk tovább a helyzetünkön. Az idő előtti "halálos" betegségek, a legtöbb esetben az életútról való letérést mutatják. Amennyiben a haladásunkat korrigáljuk, joggal bízhatunk a gyógyulásban. A betegség helye pedig jól mutatja, merre keressük a megoldást. Hol, milyen zavar keletkezett az életünkben.
Kérjük részvételi szándékodat elõre jelezd felénk, legkésõbb július 2-áig e-mailen b.gabrilella@jogadarshan.hu ,telefonon a 20/421-8464 vagy személyesen a stúdióban.
Megvalósítható-e a szeretet magasabb dimenziója? Amikor egónkat, követeléseinket félretéve feltételek nélkül tudjuk kinyitni szívünket és adni? Vagy csupán ócska férfiduma?
Azt hiszem elvárások nélkülinek számít, ha nem érzel valamit annak. Ez pedig akkor következik be, ha az a másiknak is természetes ami neked. Így olyan mintha nem szabnál feltételeket és nem lenne elvárás a kapcsolatban. A kapcsolat keretei és működése megszabja a minőségét, ezért erre szükség van. Az fontos, hogy olyan társat találj, akinek, ha nem is sajátja rögtön a Te elvárásod felé, az élet felé, de azonosulni tud vele és kölcsönösség esetén természetessé válik számára is a dolog. Ahogy számodra is az ő dolgai. A felek tanulnak egymástól. Mindenki visz előre mutató dolgokat egy kapcsolatba. (és olyat amin változtatnia kellene) Ezeket kell megtalálni, kölcsönösen elfogadni jó irányként és tanulva a másiktól tenni, vagy tanítani és tenni. Azok a kapcsolatok működnek jól, ahol megbeszélhetők az eltérések. Ahol a felek belátják, ha a másik módszere jobb, azt elfogadják és ők is törekszenek az új módszer elsajátítására. Nem működik az, ha az egyik fél azt méri, nézi, kinek a módszerét, hányszor fogadják el. Hiszen nem az alapján követendő valami, hogy ki mondta, hanem, hogy a létrejött közösség szempontjából mi a jobb, célravezetőbb. (Még az is előfordulhat, hogy a közös élet elején az egyiknek vannak jobb módszerei, míg később a másiknak lesznek. Gondolok itt a gyermekkel kapcsolatos ügyekre, ahol az anyák jelentős előnnyel indulnak. Míg a családi élet megalapozásában, racionális módszerek kidolgozásában a férfiaké lehet a vezető szerep.) Ha a felek őszinték egymáshoz, akkor az soha sem következhet be, hogy valakinek mindig a kedvére való a közösségi érdek, míg a másiknak áldozat. Hiszen az ilyen nem közösségi, hanem egyéni érdek. Az, hogy közös élmények mentén alakuljon a kapcsolat, az közös érdek. Ha valaki szerint ez megkérdőjelezendő, akkor felmerül, hogy akar-e egyáltalán a másikkal valami hosszú távú közöset kialakítani. De őszinteség mentén ez is kideríthető, megoldható. Azt is célszerű felvállalni, ha valaki csak rész dolgokban szeretné a másikat az életébe beengedni. Had döntse el a másik, megfelel-e ez neki vagy sem. Persze ezzel kockáztatjuk, hogy elveszítjük őt ebben a pár esetben is, de mégis, az őszinteség jó eredményt is hozhat. Lehet, hogy a kívánt feltételek a másik számára is elfogadhatóak.
Ha mégis előfordul, hogy elvárunk a másiktól dolgokat, az sok estben azért van, mert tudjuk, hogy az ő eljárása szakításhoz vezet. Mert tudjuk, mi mit tudunk hosszú távon elviselni. Semmiképpen sem szabad végtelen ideig várni. Az ilyen problémákat is meg kell osztani a másikkal. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy minden esetben hallgassuk meg egymást. A másik félnek is lehetnek aggályai. Közösen kell a szabályokat kialakítani. Ez viszont a megfelelő kommunikáció nélkül elképzelhetetlen. Tűrni kell a kritikát, hiszen abból indulunk ki, hogy a másik felünk, a jelenlegi társunk nem akar nekünk rosszat, legfeljebb nem értünk egyet és lassabban jutunk a megoldáshoz.
Ti milyen családban nőttetek fel? Mitől válik egy együtt élő, rokoni szálakkal egymáshoz kötődő életközösség "családdá"? Mi az oka, hogy egyre több esik szét? És meddig lehet egy családot összetartani, ha már mindenki csak a saját feje után megy?
Azért hullik szét, mert már a választásnál, önmagukat becsapó, nem őszinte embereket találunk. És amikor kiderül az igazság, akkor már régen késő. A tisztelet és az odafigyelés hiánya, a „mert megérdemled” szlogen segítségével vezet a széthúzáshoz, a fejetlenséghez. A szabály: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ne csapjad be őt, de magadat sem. Ne álomvilágba élj, figyeld meg a valóságot. Az őszinte szeretet segítene. De amit ma szeretetnek hívnak az inkább üzlet. Egy üzleti kapcsolat előbb bomlik, mint egy család. Látjuk is elégszer.
Ha megfigyeled, hogy milyen a másik, hogyan érzitek magatokat együtt, akkor jó döntést tudsz hozni, már a választásnál. Így olyan emberrel lépsz szövetségre, akivel tisztelitek egymást, figyeltek egymásra. Ha ezek a dolgok fennállnak, akkor közös akarattal le lehet élni együtt egy egész életet.
Ha tudjátok, hogy a teljességet a férfi és a nő egysége adja és ezt nem adjátok fel soha, még gyermekáldás következtében sem, akkor jó alapra építkeztek.
Ha a szeretet nem önfeláldozás, önzetlen és nem vár viszonzást, de mindezek mellett nem egyoldalú, akkor kitart életünk végéig.
Amikor pedig ezekben hibák keletkeznek, akkor nincs más dolgunk, mint őszintén:
-felismerni a hiányt vagy hibát,
-megbeszélni a társunkkal,
-megvizsgálni, hogy közösen mit tehetünk a megoldásért,
-majd szeretettel és tisztelettel segíteni egymást a megvalósításban.
Amíg van közös akarat, figyelem, tisztelet, addig a kapcsolat működőképes.
Induljunk ki abból, hogy mindenkinek van védő, őrző angyala. Képzeletem szerint egy felhőn ülnek és nézik, figyelik a rájuk kiosztott illető életét. Kezükben az eredeti élettervvel, időről időre beavatkoznak, ha rossz irányba haladnánk, vagy ha ki akarunk kerülni valami feladatot, amiből tanulnunk kell. „Kell”, mert leszületésünk előtt ezt vállaltuk!
Nos, ezek a kedves lények ténylegesen azért vannak mellettünk, velünk, hogy segítsék életünket. Így, ha van valami kívánságunk, amely beleillik az élettervünkbe, segítik annak a megvalósulását, vagy jeleket küldenek, hogy lemondjunk a megvalósításukról, amennyiben az nem jó nekünk.
Tegyük fel, hogy társat, hosszú távú kapcsolatot szeretnénk. Kigondoljuk, eldöntjük és kinyilvánítjuk kívánságunkat. Az élettervünkbe beleillő kívánságot a fentiek regisztrálják és nekilátnak a szervezésnek. Intézkednek, szervezkednek, hogy a számunkra megfelelő társsal találkozhassunk. Esélyünk legyen arra, hogy megszeressük őt és boldogságban éljünk együtt. Szervezkednek. Beszélnek a másik fél megfelelő segítőivel, stb… Mondjuk a jövőbeni társunk egy másik településen él, és még nem is érdeklődik azon dolgok iránt, ami alapján egymásra találhatnánk. Komoly feladat, akár 5-6 hónapig is eltarthat. (Ha nincs itt az ideje a találkozásnak, akkor akár tovább is.) Már 2 hónapja várjuk a csodát, a nagy találkozást, de semmi sem történik. Semmi. Kezdjük feladni a várakozást, elfogy a reményünk és elkezdünk fél megoldásokkal is megelégedni. Kitaláljuk, hogy magasak az igényeink és lejjebb adunk belőle. Így persze nő a lehetőségek száma. Elfelejtjük, hogy nekünk nem több, hanem csak egyetlen egy társra van szükségünk. Szóval elkezdünk valami mást kívánni. Az angyalok eddigi szervezkedése veszendőbe megy. Fentről figyelnek és látják, hogy már mást akarunk. Nekilátnak azt is megszervezni, de addig sok időt és energiát vesztünk mindannyian.
Az első kívánságunk sem valósult meg, és a következőre is várni kell. Így a csapongó gondolataink és kívánságaink miatt semmi sem sikerül. Ekkor szoktuk azt érezni, hogy minden és mindenki ellenünk van. Pedig csak döntést kellene hoznunk és kitartani, elég hosszú ideig, hogy megvalósulhasson a kívánságunk. Elég a célt meghatározni, mert az oda vezető út nem megszabható. Dönteni kell, világosan és elég sokáig akarni. Ez a titok. Ha a döntés megszületett, nincs más dolgunk, mint figyelni és az adódó lehetőségekkel élni, azokat megragadni és amit tehetünk megtenni. Így minden biztosan a legjobban alakul majd az életünkben.
BÉKÉSET! Lelki békével telített, boldog, nyugalmas ünnepet!
Gondolom, ha túl nem is vagyunk az idei testi és lelki böjtünkön, de a vége felé közeledünk. Napról-napra mélyebbre ásunk, megismerve a mostani korlátainkat. Lépegetünk a lefelé vezető lépcsőn. Ha sikerül elérni a jelenlegi alaphelyzetet, amely sok esetben fájdalmas felismerésekhez vezet, kérhetjük az égiek segítségét a változtatáshoz. Kérhetjük, hogy adjanak erőt, kitartást és főleg bátorságot, hogy megtegyük, ami a mi dolgunk. Megtegyük, mert helyettünk senki sem teheti meg, sőt, segítség sem érkezik fentről, ha mi még nem végeztünk a magunkéval.
Ezzel a tisztalelkű kéréssel, aztán őszintén állhatunk a föltámadásban Krisztus urunk mellé, hogy tán vigyen minket magával! Segítse a mi jelenlegi "kis" feltámadásunkat! Adja, hogy a megoldott feladat vagy probléma öröme minket is emeljen fel a paradicsomba! Segítse, hogy a jól végzett "munka" eredményét érezve egy kicsit a mennyek országában érezhessük magunkat!
Hálát adunk érte! Mert tudjuk, megteszed, Istenem, ha érdemesek vagyunk rá! Ha mi is megtettük a magunkét. És tudjuk, hogy extra segítségre is számíthatunk Tőled! Ha csak odáig eljutunk, hogy elismerjük, erőnk elszállt, bátorságunk elfogyott, de elhatározásunk töretlen a változtatásra! Megsegítesz minket újra és újra, bátorsággal erővel, kitartással, hogy együtt lehessünk, mindannyian, ott fent a Te oldaladon!
Tiszta szívvel várt feltámadást kívánok!
U.i.: (Ha valakit érdekel, 2007-ben is kerültek fel írások a Húsvéttal kapcsolatban: Aktuális 2007 Húsvét, Vajon Jézus a hirdetett módon, értünk halt kereszthalált,... címmel. Ajánlom annak aki még nem olvasta őket.)
Még ma sem késő elkezdeni! Az önkéntes lemondásnak, a böjtnek van itt az ideje. Ne hagyjuk, hogy az idő korlátja, mely szerint - ha nem kezdtük el időben, már nincs is értelme - gondolatból következő lustaság, megfosszon minket a böjt pozitív eredményeitől. Magam is csak kedden kezdtem meg lékúrámat. Bár némely böjtnél, számít az idő mit rá fordítunk, mégis találhatunk más megoldásokat is, hogy megéljük az önkéntes lemondásból következő pozitív eredményeket.
Ne gondoljuk, hogy a léböjt kúra legnagyobb eredménye a fogyás, hiszen a hírtelen leadott kilók, észrevétlenül és majd maradéktalanul, visszakúszhatnak, ha nem változtatunk életmódunkon, szokásainkon. Lényeges eredmény még a szervezet kitisztulása, amely az emésztés felgyorsulását, az anyagcsere felfrissülését eredményezi. Például a tavasz által érkező friss tápanyagok ezáltal könnyebben szívódnak fel szervezetünkbe.
De a legfontosabbak közé tartozik, az az önbecsülés, amelyet az által szerzünk, hogy megcsináltuk! Legyőztük önmagunkat! Meg tudtuk állni! Nem az uralkodott rajtunk amiről lemondtunk, hanem mi a rajta. Mi uralkodtunk az életünk felett! Megcsap minket a hatalom szeLe, amely arról szól, hogy mégis csak képesek vagyunk irányítani életünket. Ez pedig nem kis dolog! NAGY FELFEDEZÉS!
Ha megízleljük ezt az érzést, az önmagunk feletti hatalom érzését, akár kis dolgokban is, elkezdünk vágyni rá! Akarjuk, hogy mi irányítsuk az életünk egyre nagyobb részét! És már el is indultunk az úton... Önmagunk megismerésének és a tudatos életvezetés elsajátításának útján. Merjünk tenni, lépni!
"Mert aki a halál előtti utolsó pillanatban megbánja bűneit, velem lesz majd a paradicsomban" - mondta közülünk a legnagyobb.
Több olyan esettel találkoztam mostanában, amelyek megkövetelik, hogy szóljak pár szót a gyermekbetegségekről.
Azt talán páran már elfogadják, hogy a betegség jelzés a hibás viselkedésünkkel kapcsolatban, következménye valami érzelmi sérülésnek, amit nem tudtunk feldolgozni. De azt nehezen képzelik el, hogy egy 2 éves gyermeknek milyen hasonló baja lehet. És ha van is, hogyan lehet azt megtudni, hiszen még nincs birtokában annak a kommunikációs rendszernek amely alapján jól megérthetnénk őt.
Tudni kell, hogy egy gyermek 21 éves korára képes teljesen elszakadni a szüleitől. Bizonyos nézetek szerint például 21 éves korukig az anya bizonyos finom testeit használják még. De ebbe nem szeretnék most belemenni. Fogadjuk el azt, hogy a gyermek nem független a szüleitől, úgy 21 éves koráig.
Mindegyik gyermekre jellemző, hogy valamelyik szülőjéhez jobban kötődik. Megállapítható, hogy amelyikhez jobban kötődik, azzal mélyebb a lelki, érzelmi kapcsolata. Ismerjük azt a szülői viselkedésmintát is, mely szerint, ha a szülőnek egészségi problémája van, halogatja az orvoshoz menetelt. Amennyiben viszont a gyermek betegszik meg, azonnal rohan fűhöz-fához, hogy megoldást találjon a bajra.
Valószínűleg ezért is alakult ki az, hogy a gyermek sok esetben, de főleg kisebb korában a szülő helyett betegszik meg. Nem a saját érzelmi sérülését igazítja betegséggel, hanem a szülő problémája miatt betegszik le. Mivel a szülő nagymértékben azonosul a gyermekkel, így rajta keresztül, az ő gyógyulásán keresztül feldolgozza a saját problémáját is.
Így gyerekbetegség esetén, nincs más dolgunk, mint a hozzá közelebb álló szülő életét megvizsgálni. Fontos persze az is, hogy a gyermek sokszor tükröt tart felénk, mutatva hibáinkat. A két dolog segítségével viszonylag könnyedén feltárhatjuk a betegség okát.
Sikerült már krónikus fájdalmat úgy elmulasztani egy gyereknél, hogy soha nem is találkoztunk. A szülő problémáját egy beszélgetés alatt kiderítettük és megoldáshoz jutottunk. A módszer szülői alkalmazása után a krónikus fájdalom elmúlt a gyermeknél. Megdöbbentő, de az eredmények ezt mutatják.
Nagyon komoly tévedése az is a szülőknek, hogy gyermek ezt vagy azt még nem tudhatja. Vegyük végre tudomásul, hogy a gyerek még az Isten tenyerén él. Nem hogy nem tudna dolgokat, ő az aki még tisztában van a világ működésével, az Isteni renddel. Persze ez nem a mi, mai, mű világunkra igaz, amelyben úgy teszünk, mintha nem lenne Isten, sőt Isteni rend sem létezne. Hanem az igaz világra.
Leginkább csak tanulhatunk gyermekeinktől!
Meggyőződésem az is, hogy a válást sem azért viselik nehezen a gyerekek, mert rádöbbennek, hogy anyu és apu nem szereti már egymást, hiszen ezt ők régen észrevették. Régóta tudják, hogy a szüleik között megváltozott valami. De azt látják, hogy minden megy tovább, a régi kerékvágásban. Váláskor, főleg azt nem értik, hogy az adott helyzetben, amely nem más mint az egy-két évvel ezelőtti, amióta minden megváltozott a szülők között, miért kell elhagyni az egyik szülőjét, hiszen eddig is jó volt így, miért nem maradhat minden a régiben. Ezért gondolják, hogy miattuk van, ők a hibásak, hiszen a szülők között egy ideje nem változott semmi. Már rossz a viszonyuk egy ideje. Eddig még sem kellett válni. Teljes bennük a zavar.
Jól tesszük, ha nem ügyelünk másra, minta arra, hogy a félelmeinket ne tanulják el és az Isten hitüket se vegyük el tőlük! Nem helyes, ha félelmeinket, csalódásainkat bele plántáljuk a gyerekünkbe, mintegy programot készítve számára, hogy ő is megélje ugyan azt.
Nehéz sorsot szánunk azon gyermekünknek, akit az egyik szülő nevével látunk el ebben az életben. Ugyanis a szülő nevének teljes rezgését, életének problémáit is viszi majd a gyerek tovább. Jó, ha legalább az egyik neve más. Pl.: Ha az anya nevét kapja a leány, de a vezetékneve nem az anyáé, hanem az apáé, akkor az már rendben van. Ugyanis, a változó rész más rezgést és új lehetőségeket hordoz a megoldások területén is. Azt se feledjük, hogy minden név a rezgésén kívül, feladatot is hordoz. Nem mindegy hát, hogy milyen nevet adunk nekik!
Kaptam egy kérdésnek is beillő véleményt, amelyet szívesen megosztok mindenkivel. A vélemény által ihletett választ is mellékelem, hátha segít az elhatározás meghozatalában.
Kedves Lélekszerelés!
Nekem az a véleményem hogy sok ember azért reménytelen szerelmes, mert nem akarja belátni a valóságot! Ilyen vagyok én is! Tudom magamról! Tetszik egy férfi akiért mindent megtennék de őt nem érdeklem! De nem tudom elfelejteni... vagy nem is akarom. Hisz olyan jó reménykedni, belegondolni hogy hátha meggondolja magát és egy pár leszünk... hátha... és jó az a érzés hogy valakire így vágyom! Ha belátnám hogy reménytelen és megpróbálnám elfelejteni, nem lenne semmim! A szívem üres lenne, még magányosabban érezném magam... így se jó, úgy se lenne jó! Arról nem is beszélve hogy mint nő is kudarcot vallottam, hiszen semmivel se tudtam felkelteni érdeklődését... Pedig sok barátom van és jó embernek tartanak, de néha úgy érzem hogy manapság már az igazi emberi erények semmit nem jelentenek csak a külsőségek, hiszen lehet, ha 50kg-os szupermodell lennék, már rég megkaptam volna őt...sőt!
Kedves Hölgyem!
Hogy jó álmodni valakiről, az igaz. Sokszor jobb, mint lélekben is magányosnak lenni. Egy nagy baj van azért ezzel is.
Sok évvel ezelőtt, éppen több hónapja egyedül voltam és nem sikerült megismerkednem senkivel. Aztán az egyik buliba úgy csöppentem bele, hogy nem volt idő a szokásos dolgokra. Végignézni a csajokat, kiválasztani a nekem tetszőt és meghódítani. Később a nagy önfeledtségben arra lettem figyelmes, hogy több hölgynek is elnyertem a tetszését. Sikerült is választanom. Egy szép kapcsolat kezdődött akkor. Később végig gondolva, azt állapítottam meg, hogy magamtól egy sokkal kevésbé csinos és kedves hölgyet választottam volna, ráadásul az akkori tendenciának megfelelően, valószínűleg nem is sikerült volna összejönni vele. A tanulság az, hogy sok esetben, ha az elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor elszalasztunk olyan, élet adta lehetőségeket, amelyek pedig igazán a boldogságunkat szolgálnák.Lehet álmodni valakiről, ha az a lelki egyensúlyunkat segíti, DE tudni kell, hogy ez csak egy álom, a nehézségek ellen, és nem egy olyan dolog amihez hűnek kell maradni, amely meghatározza a döntéseinket. Mert ellenkező esetben ez az álom többet árt, mint használ. Életünk megrontójává válhat. Az is elmondható még ezekről a dolgokról, hogy az olyan területekre, amelyek foglaltak, például jelen esetben a szívünk nem kerül megoldás. Olyan ez, mint a konnektor, ha csak az egyik lyuk szabad, akkor legfeljebb egy banándugót tudunk bele dugni. Nincs hely a cd lejátszónak, hiszen annak egy teljes aljzatra lenne szüksége. Okosan és óvatosan kell bánni ezekkel az álmokkal! Ha vágyni akarsz, hát tedd, de ha nem személyesíted meg a vágyadat, csak magát az eseményeket képzeled el, egy konkrét személy nélkül, akkor az hamarosan valóra válik, és nem lesz többé szükséged egy álom pasira.
Sokan közülünk azzal a késztetéssel élnek a világban, hogy segíteniük kell embertársaikon. Egyszerűen, látják a bajt, és segítenek a megoldásában, ha tehetik.
A segítés egyik, általam képviselt formája a lélekszerelés.
"Lélekszerelés" - útmutató az élethez
Hiszem, hogy lelki egészségünk, meghatározza ittlétünk minőségét és hosszát. Meggyőződésem, sőt sok-sok „kezelés” után elmondhatom, tapasztalatom, hogy minden betegségnek lelki oka van.
A betegség egy jelzés. A földi élet egy olyan út számunkra, amelynek minél tökéletesebb teljesítéséhez, rengeteg segítséget kapunk. Rengeteg jelzés irányítana minket, hogy a „helyes” úton maradjunk, vagy megtaláljuk azt, ha hagynánk. Sajnos, rohanó világunkban nem vesszük észre a jeleket. Így mindig egy kicsit durvább formában találkozhatunk velük. A betegség egy olyan jel, amelyet már nem tudunk nem észrevenni. Persze a mai orvostudomány segítségével „szerencsére” csak a tünetekre figyelünk, így sokszor krónikus betegségre teszünk szert, sőt páran közülünk bele is halnak egyik, másik megoldatlan problémájukba.
Az hogy hol, milyen betegség jelentkezik, egyértelművé teszi a probléma forrását. A fizikai tünetmentesítés mellet, a lelki okok korrigálása a gyógyulás záloga. Amennyiben a lelki okok nem szűnnek meg, a betegség újra és újra jelentkezik, sok esetben súlyosabb formában.
A „SZERELÉS” során – így neveztem el a beszélgetés és konzultációs folyamatot - ezt a lelki okot derítjük fel. Megállapítjuk a kialakulásának az okát. Azután korrigáljuk, mind energetikailag, érzelmileg és tudatosan. Ezek a korrekciók pedig, gyógyuláshoz vezetnek. A probléma feltárás alapját képezik a segítségre szoruló tudattalanjából eredő információk, míg a megoldásban a magyar hagyomány is jelentős szerepet játszik.
A hozzám látogató, útmutatást, módszert kap, amely segítségével önállóan képes problémáinak kiderítésére és megoldására.
"A szerelés (gyógyítás) sikere azon múlik, hogy milyen mértékben tudjuk meghívni a Teremtőt, az Úristent, vagy valamelyik képviselőjét a tevékenységünkhöz."
Pár példa, hogy miről is fogunk tanulni az oskolában:
-betegségek lelki okainak feltárása -életvezetési tanácsadás -szenvedélybetegségek kezelése -párkapcsolati problémák megoldása -gyermeknevelési tanácsok (hiperaktivitás, koncentráció) -gyermekbetegségek lelki okainak kezelése, oldása …
Természetesen a tanfolyam végére mindenki megoldhatja saját próblémáit, segítséget kap a következő életszakaszának teljesebb megéléséhez.
Az alábbi idézetet az interneten találtam. Nehezen megfogalmazható dolgot ír le szépen, érthetően. Sok esetben nem értik meg az emberek, hogy hogyan is működik a szerelem. Milyen egy jó kapcsolat? Ki lehet az ideális, igazi partner, a TÁRS egy életre!
Az emberek beszélnek kémiáról, kompromisszumokról és más hasonló dologról, hogy az önbecsapásukat igazolják. Nem hiszik el, hogy lehet úgy is boldog valaki a másikkal, ha tudja, nem ő az igazi, és a kapcsolat esetleg csak egy ideig tart majd, nem egy életre szól (ezért kell mindenkire „igazit” kiáltani, mindenkiről állítani: Ő AZ!). Viszont a felek tanulnak egymástól, segítik egymást. Szeretetet, figyelmet, tiszteletet, gyengédséget adnak egymásnak! Nem egy jövőbeni valamiért (együttélésért) cserébe, hanem csak úgy egymás örömére. Megélve a jelent, az elvárás nélküli adás örömét! És nem szorongva, előre sandítva, vajon hogy sikerül, meddig tarthat majd, esetleg a jövőből örömet lopva, adják oda magukat egymásnak. Teszik ezt azzal az elvárással, hogy ezzel az együttléttel megpecsételik a jövő ismeretlen valóságát, hogy majd együtt maradnak…
A megteszem, mert majd… áldozata, a csalódás alapja, mert soha nem hozza meg a várt eredményt. Mert nem ér az az áldozat semmit, amit valamiért cserébe hoznak. Az inkább egy üzlet. Mert bár az áldozat valamiért történik, de ha a végrehajtás csak és kizárólag az eredményért zajlik, nem hoz mást, csak csalódást. Ha közben nem leli az ember örömét az áldozatban, nem éli meg a tettet, ha nem tud lemondani az eredményről, akkor az nem következik be! Ha az áldozathozatal közben nem a tevékenységre, hanem előre sandítva, sóvárogva csak az eredményre koncentrál, akkor nem lesz őszinte az áldozata és az hiába valóvá válik. Majd jön a szemrehányás, hogy én ezt és ezt is megtettem, de a másik semmit. Mint a piacon! Kufárként! Mindegy, hogy a számonkérés egy emberrel, vagy az Istennel kapcsolatos. Pedig az őszinte áldozat meghozza az eredményt, ha megéljük a tettünket, ha részt veszünk az áldozatban, úgy hogy az eredmény megvalósulását rábízzuk az égiekre, lemondunk róla.
Az idézetet elolvasva mindenki eldöntheti, hogy milyen szerelemre vágyik. Mit választ? Mi irányítsa a párválasztását, amely a mostanában divatos elméletek ellenére szólhat egy egész életre.
"A szerelem szerintem kétféle lehet, az egyik a jó, normális szerelem, mikor megismersz valakit, és megszereted, mert méltó rá. Arról ismered fel, hogy nem kell kompromisszumot kötnöd, minden tetszik benne, jól érzed magad vele bármilyen helyzetben. Persze idő kell ahhoz, hogy ennyire megismerj valakit, ezért ez a szerelem általában nem villámcsapás-jellegű. A másikat úgy nevezném, hogy lábfaragós, Hamupipőke mostohatestvérei után. :-) Hordozod a szerelmed, mint a királyfi az üvegcipőt. Őrülten vágysz arra, hogy valaki, aki nagyjából megfelel egy csomó feltételnek, amit kitalálsz, szeressen, és te is szeretni akarod. Becsukod a szemed, nem akarod észrevenni a hibáit. Próbálkozol fűvel-fával, hogy ráillik-e az üvegcipő a lábára, ők pedig levágják a lábujjukat, vagy a sarkukat, hogy belegyömöszöljék a lábukat az üvegcipőbe. Mindenki látja rajtad kívül, hogy vér folyik a cipőből, csak te nem. Bizonygatod egy ideig mindről, hogy ő az igazi, aztán vége, és kezded előröl.. Na, ez az agyrém, önámítás, ez a rosszfajta szerelem."
És mit gondoltok arról az emberről, aki tisztán tudja, mi a megoldás legfőbb problémájára, és képtelen meglépni azt? Mi lehet az a negatív erő, ami ilyen erős akadályt állíthat? –szólt egy kérdés.
Minden helyzetben van valami, ami éppen jó az embernek, ami fontos, ezért nem lép. Ez az egyik ok.
A másik, hogy nem tud túllépni a megszokásain. Amikor kimondunk egy problémát, 50%+1 szavazattal elindultunk a megoldás felé. Nagyon jól haladunk, tele lelkesedéssel, de a végén mégsem sikerül. Mert az út legutolsó szakasza, az a 10-15%, a megszokás, amit szintén le kell győznünk, meg kell változtatnunk, visszatart. További nehézség, hogy amit megszokunk azt meg is szeretjük, akkor is ha nem jó nekünk igazán. Ezért is nehéz ezt megváltoztatni.
Ugyan ez igaz, bizonyos elveinkre, elképzeléseinkre. Azok is visszahúzhatnak minket. Van egy bajunk, amin változtatni szeretnénk. Elindulunk a rögös úton. Szépen haladunk, mindaddig, amíg el nem jutunk egy olyan elvhez, gondolathoz, amit eddig szentül hittünk. Ekkor felmerül a kérdés, hogy vajon ez az elv, gondolat helyes-e. Sokszor élből elutasítjuk a kérdést, mert az elv az nem lehet hibás. 100 éve így teszünk, stb... Jó esetben megvizsgáljuk az elv, a gondolat helyességét és elvetjük, amennyiben nem felel meg az új elvárásainknak, akadályozza a továbblépésünket. Ilyen elv és ragaszkodás a halottunk iránti kitartó szerelem, vagy a régmúlt kapcsolaton való álmodozás. Mondván, hogy még mindig szeretjük, pedig semmi reális alapja sincs az új közös jövőnek. A szerelmet élni kell, tudatosan, együtt! Ha ez nem megvalósítható, akkor ezek az érzések szép emlékek csupán. Nem kell, nem szabad őket elvetni, de a helyén kell kezelni őket. Nem helyes, ha valaki azért nem kezd új kapcsolatba, mert egyszer volt egy szerelme, aminek vége szakadt. Az eltávozott szerelmes után azért könnyebb a rendrakás, hiszen ott nincs remény a közös életre, ott meg kell tenni a következő lépést, ha nem akarunk egyedül maradni. (habár itt is sokszor megfigyelhető a mártír magatartás) A szakítás utáni helyzet az nehezebb. Hiszen még áltathatjuk magunkat azzal, hogy a másik megváltozik, majd ha hazajön, ha újrakezdjük, majd most más lesz, stb… Pedig egy tönkrement kapcsolat ritkán hozható rendbe. Csak akkor, ha különösen erős az égi akarat a megoldásra. És ebben az esetben is csak akkor, ha a felek képesek teljesen új alapokra helyezni a kapcsolatukat. Ahhoz azonban előbb le kell rombolni minden régi mintát, szokást, eljárást, amire a régi kapcsolat épült. Ha ez nem történik meg, akkor a szokások talaján észrevétlenül kialakulnak a szokásos problémák, újra és újra. Aztán jön a szakítás, újra. Az baj, hogy ezt bármeddig lehet csinálni. Sok újrakezdés házasságba, gyermekvállalásba torkollik, hátha az meghozza a megoldást. Ritkán sikerül. A probléma a két ember között nem oldódik meg, ha elterelődik róla a figyelem. Nem javul meg, ha a gyermekre figyelnek és attól sem, ha papír van az egyűvé tartozásról. Ezek mind önáltatások, önbecsapások, ha úgy tetszik hazugságok. Régi elavult, rossz elvek, amelyek akadályozzák, hogy megtegyük, amit kell, a továbblépéshez, a boldogsághoz. Minden ilyen elv, gondolat, tévedésen alapul, valamilyen tévhiten.
Ha kiderült, hogy két ember nem összevaló, akkor az úgy is marad. Csak ritkán lehet ezen változtatni. Úgy ahogyan ezt fent leírtam. De az is biztos, hogy amíg nem adódik a lehetőség az új alapokra helyezéshez, addig is élni kell az életet. Nem lehet a múltból hozott emlékekkel beérni és az erre alapozott jövőből sem érdemes hamis boldogságot lopni. Mindkettő önbecsapás! Olyan önbecsapás, amely nem engedi az élet folyását. Sokszor kiderül, hogy az igazi társnak hitt személy tökéletes szerelme csak addig tűnik annak, amíg be nem toppan az életünkbe egy újabb szerelem. Egy újabb, boldogabb szerelem. Amely sokszor ott topog az ajtónkban, csak mi nem engedjük be lelkünk házába egy hamis gondolat, és elv miatt, az elmúlt múltra és a belőle épített hamis jövőre alapozva.
Az elakadt illetőn csak úgy segíthetünk, ha elmondjuk neki amit észleltünk, hol és hogyan csapja be magát, de rá hagyjuk a változtatást. Had tegye meg ő a saját ritmusában. Álljunk mellette, mert lehet, hogy a kezdeti tiltakozása ellenére idővel igényli majd a segítségünket, bátorításunkat, hogy folytassa nehéz megkezdett útját .
De mi magunk se keseredjünk el, van megoldás, lehet változni és változtatni. Van esélyünk, hiába is tűnik úgy, hogy egyhelyben keringünk évek óta.
Az emberek mások, de a szabályok azok egyformák. Hiába is hisszük, hogy van olyan szabály ami ránk nem vonatkozik. Csalódni fogunk, a végén kiderül majd, hogy nincs kivétel. A szabályok rendje és általános érvénye az objektív valóság alapja. Nem hiszem, hogy ahány ember, annyi szabály. Ilyen alapon sem az asztrológia, sem a betegségek nyelve, mint segítő kód, teljesen felesleges lenne, nem segítene.
Csak a jelzéseket kell figyelni. Őszintén értelmezni. Majd megtenni a megfelelő lépéseket. Ez minden esetben segít!
Szió! Akik teszik, ők meg vannak győződve róla, hogy megtehetik. A többiekkel pedig azért történik, mert vagy nagyon félnek tőle, vagy nagyon akarják, vagy tényleg az életfeladatuk része. Sokan tettek olyat korábbi életeikben, ami helytelen. Azért, hogy megtanulják, mi a helyes és mi nem, át kell élniük a másik oldalt is. Persze ez csak akkor szükséges, ha még az elkövetés életében nem bánják meg tettüket és nem próbálják jóvátenni azt. A megbánásnak teljes szívből kell bekövetkeznie, meggyőződéssel.
Pl.: valaki jól érzi magát a munkahelyén ahol könyvelő. Éppen minden megfelel neki az életben. Ennek ellenére ő azt vállalta leszületése előtt, hogy segítő lesz. Embereknek fog segíteni az életútjuk beteljesítésében. Az élet küld neki jeleket. Olyan emberekkel találkozik, akik hasonlóval foglalkoznak. Beszélnek neki a feladatukról és arról, hogy milyen jó segíteni másokon. Főhősünk ennek ellenére lebeszéli magát az önképzésről, a váltásról, hiszen neki olyan jó dolga van, mindennel elégedett. Ha a jelzéseket nem veszi, a lépéseket nem teszi meg, megváltoztatják az életkörülményeit, hogy elinduljon a megfelelő úton. Elveszíti az jól működő életét, hogy elkezdje érdekelni a „MIÉRT?” Vizsgálódása során újabb emberek, könyvek, események segítik az útját. Ha ennek ellenére sem teszi amit kell, akkor visszahívják a köztes létbe.
Társadalmak esetén ez úgy néz, ki, hogy azok az emberek, akik csak a pénzszerzés és az anyagi javak megszerzésére koncentrálva hozzák meg döntéseiket, olyan helyzetbe kerülnek, ahol ez a dolog az eredeti cél (aki gazdag az szabad) ellenkezőjét eredményezi. Zárt parkokban kell élni. A genetikailag kezelt ételek, bár bőségesek, egész-ség-telenek. A természettől teljesen elszakadt ember életképtelenné válik a gyógyszerei, étrend kiegészítői nélkül. Ha terrorizmussal gyanúsítják, jogi képviselő nélkül tarthatják fogva, bármeddig, kínozhatják is, mert az állambiztonság úgy tarja jónak. Nem védheti meg magát, semmilyen módon, és valószínűleg, ha tévedés áldozata, akkor sem lesz kárpótlás. (USA)
Vagy gondoljunk csak a reptéri képtelenségekre. Körömvágó ollót nem lehet a fedélzetre vinni, de fém tollat igen. Nos azzal éppen úgy lehet gyilkolni, mint a kisollóval. Sőt ennyivel, egy jó küzdőművész is veszélyt jelent a repülőgépre.
Mindennek van következménye. Ok-okozat. És minden okra fény derül, ha őszintén vizsgálódunk. Tegyük ezt, mert az önvizsgálat, az utána hozott döntések segítenek jó irányba változtatni az életünket!
