Kis történettel kezdem.
Induljunk ki abból, hogy mindenkinek van védő, őrző angyala. Képzeletem szerint egy felhőn ülnek és nézik, figyelik a rájuk kiosztott illető életét. Kezükben az eredeti élettervvel, időről időre beavatkoznak, ha rossz irányba haladnánk, vagy ha ki akarunk kerülni valami feladatot, amiből tanulnunk kell. „Kell”, mert leszületésünk előtt ezt vállaltuk!
Nos, ezek a kedves lények ténylegesen azért vannak mellettünk, velünk, hogy segítsék életünket. Így, ha van valami kívánságunk, amely beleillik az élettervünkbe, segítik annak a megvalósulását, vagy jeleket küldenek, hogy lemondjunk a megvalósításukról, amennyiben az nem jó nekünk.
Tegyük fel, hogy társat, hosszú távú kapcsolatot szeretnénk. Kigondoljuk, eldöntjük és kinyilvánítjuk kívánságunkat. Az élettervünkbe beleillő kívánságot a fentiek regisztrálják és nekilátnak a szervezésnek. Intézkednek, szervezkednek, hogy a számunkra megfelelő társsal találkozhassunk. Esélyünk legyen arra, hogy megszeressük őt és boldogságban éljünk együtt. Szervezkednek. Beszélnek a másik fél megfelelő segítőivel, stb… Mondjuk a jövőbeni társunk egy másik településen él, és még nem is érdeklődik azon dolgok iránt, ami alapján egymásra találhatnánk. Komoly feladat, akár 5-6 hónapig is eltarthat. (Ha nincs itt az ideje a találkozásnak, akkor akár tovább is.) Már 2 hónapja várjuk a csodát, a nagy találkozást, de semmi sem történik. Semmi. Kezdjük feladni a várakozást, elfogy a reményünk és elkezdünk fél megoldásokkal is megelégedni. Kitaláljuk, hogy magasak az igényeink és lejjebb adunk belőle. Így persze nő a lehetőségek száma. Elfelejtjük, hogy nekünk nem több, hanem csak egyetlen egy társra van szükségünk. Szóval elkezdünk valami mást kívánni. Az angyalok eddigi szervezkedése veszendőbe megy. Fentről figyelnek és látják, hogy már mást akarunk. Nekilátnak azt is megszervezni, de addig sok időt és energiát vesztünk mindannyian.
Az első kívánságunk sem valósult meg, és a következőre is várni kell. Így a csapongó gondolataink és kívánságaink miatt semmi sem sikerül. Ekkor szoktuk azt érezni, hogy minden és mindenki ellenünk van. Pedig csak döntést kellene hoznunk és kitartani, elég hosszú ideig, hogy megvalósulhasson a kívánságunk. Elég a célt meghatározni, mert az oda vezető út nem megszabható. Dönteni kell, világosan és elég sokáig akarni. Ez a titok. Ha a döntés megszületett, nincs más dolgunk, mint figyelni és az adódó lehetőségekkel élni, azokat megragadni és amit tehetünk megtenni. Így minden biztosan a legjobban alakul majd az életünkben.
DÖNTENI FONTOS!
