Ti milyen családban nőttetek fel? Mitől válik egy együtt élő, rokoni szálakkal egymáshoz kötődő életközösség "családdá"? Mi az oka, hogy egyre több esik szét? És meddig lehet egy családot összetartani, ha már mindenki csak a saját feje után megy?
Azért hullik szét, mert már a választásnál, önmagukat becsapó, nem őszinte embereket találunk. És amikor kiderül az igazság, akkor már régen késő. A tisztelet és az odafigyelés hiánya, a „mert megérdemled” szlogen segítségével vezet a széthúzáshoz, a fejetlenséghez. A szabály: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ne csapjad be őt, de magadat sem. Ne álomvilágba élj, figyeld meg a valóságot. Az őszinte szeretet segítene. De amit ma szeretetnek hívnak az inkább üzlet. Egy üzleti kapcsolat előbb bomlik, mint egy család. Látjuk is elégszer.
Ha megfigyeled, hogy milyen a másik, hogyan érzitek magatokat együtt, akkor jó döntést tudsz hozni, már a választásnál. Így olyan emberrel lépsz szövetségre, akivel tisztelitek egymást, figyeltek egymásra. Ha ezek a dolgok fennállnak, akkor közös akarattal le lehet élni együtt egy egész életet.
Ha tudjátok, hogy a teljességet a férfi és a nő egysége adja és ezt nem adjátok fel soha, még gyermekáldás következtében sem, akkor jó alapra építkeztek.
Ha a szeretet nem önfeláldozás, önzetlen és nem vár viszonzást, de mindezek mellett nem egyoldalú, akkor kitart életünk végéig.
Amikor pedig ezekben hibák keletkeznek, akkor nincs más dolgunk, mint őszintén:
- felismerni a hiányt vagy hibát,
- megbeszélni a társunkkal,
- megvizsgálni, hogy közösen mit tehetünk a megoldásért,
- majd szeretettel és tisztelettel segíteni egymást a megvalósításban.
Amíg van közös akarat, figyelem, tisztelet, addig a kapcsolat működőképes.