Megállapítottuk, hogy a felek, a férj=fél és a fele-ség egyenrangúak a házasságban, a teljességben. Azaz, nincs köztük hierarchikus alá, vagy fölé rendelődés! Mindezek ellenére nem egyformák.
„Az a nap amelyik nap a nő nem tett semmit az imádott férfiért, illetve a férfi Istenért, az egy üres lap az élet könyvében.” – Szépség szimfóniája.
Érdekes gondolat ez. Még nem volt olyan előadásom, ahol páran ne hördültek volna fel az idézet tartalmán. Pedig véleményem szerint jól leírja, hogy mi a teendőnk. A gyerekeink, ha lerajzolják, anyut és aput, vagy magukat egy fiú társukkal, a lányokra szoknyát a fiúkra szűk nadrágot adnak. Mint tudjuk az Atya Isten jelképe a nap, míg a földet Földanyának hívjuk a hagyományban. Tehát a női szereplőkön található szoknya pont azt szimbolizálja, amire való. Lefelé, a föld felé nyitott. A Föld energiáit képes begyűjteni. Az alakadó, befogadó szerepű nőnek pedig pont ezekre az energiákra van szüksége, hogy életfeladatát beteljesíthesse. A férfiak szűk nadrágja, pedig a nőies, befogadó, energiák feljutását akadályozza. Azért, mert a férfi szerephez a nap energiák, befogadásának a készsége szükséges. Azok pedig azok a teremtő erők, amelyek a napból érkeznek.
Sokan kérdezték már, hogy a bőgatyát hordó férfi esetében mi a helyzet. Nos, a szakralitás egy másik megközelítésében a rendek különböző feladattal vannak a világban. A papság az ég és a föld közötti kapcsolatot tartja fenn, ápolja. A nemesség a gyilok őre. Ő felel a rendért. A parasztság pedig a föld és az ember közti kapcsolat felelőse. Ő szabadítja fel a föld energiáit az ember hasznára.Ő hozza létre a természettel közösen azokat a formákat (étel), amit elfogyasztva beépíthetjük a számunkra hasznos energiákat. A bőgatya a parasztság, a földet megművelő társadalmi réteg ruházata. A nemesség, és később a rend őrei, nem hogy bőgatyát nem hordtak, de lábukat csizmába bújtatták, így nem csak csökkentették a földenergiák beáramlását, hanem meg is szüntették azt. Egyébként a parasztság is főleg munkában hordta a bőgatyát. Az ünneplő ott is általában a csizma volt, hozzá való zárt nadrággal.
A Föld-anya kifejezés is mutatja számunkra, mely energiákért felelős a nő. A kapcsolatban ő kezeli, irányítja az anyag dolgait. A férfi, pedig a vezérlő elveket adja a kapcsolatba.
Az első párt, Ádámot és Évát a sátán megrontja. Először a sátán kígyóvá változik. Majd megszólítja a nőt, Évát. Ráveszi arra, hogy a tudás fájának gyümölcséből, egy almából egyen. Kísértése sikerrel jár. A nő megkóstolja az almát, majd rábeszéli a férfit is az almába harapásra. Azt látjuk, hogy a sátán a nőn keresztül rontja meg az emberpárt. De ne gondoljuk, hogy ettől a nő kevesebb lenne, vagy ő lenne a felelős a világ alakulásáért, és a sok rosszért ami érhet minket. Egyáltalán nincs ez így!
Azért a nőn keresztül rontja meg a sátán az első emberpárt, mert van bennük valami közös. A sátán, kígyóvá változik, alakot vált, a nőről pedig tudjuk, hogy alakadó minőség. A sátán az anyag ura. A Földanya, a teremtő erő befogadója. A kettő itt az alakkal kapcsolatos dolgokban talál közös hangot. A férfi, aki a napból érkező teremtő erőkért felelős, a kígyó észlelésére is alkalmatlan, hiszen szeme a fenti világot kémleli.
A magyar hagyomány szerint, alma által vész el a világ és alma által váltódik meg. „Jézus Krisztus aranyalma”- mondják. A kereszténység maga sem Krisztussal kezdődik. A szkíta „kereszténység” már 250-300 évvel Jézus előtt is létezett. Végső formáját természetesen a Krisztusi útmutatás és tanítások által érte el. De mint tudjuk, a gyümölcs sem csak úgy terem. A magból, szár szökken, majd fává terebélyesedik, virágba borul majd meghozza gyümölcsét. A mi esetünkben az aranyalmát. Aki Jézus Krisztus jelképe. Miért éppen az alma? Kérdezhetnénk. A Krisztusi példamutatás legjelentősebb mozzanata a húsvéti misztérium. Itt Krisztust elfogják, megölik. Alászáll a poklokra, majd harmadnapra feltámad. Ebben a böjttel (önismereti szakasszal) együtt levő időszakban lejátszódik, minden ami a teremtés rendje szerint való. Megéljük ezt minden évben, a természet körforgását figyelve. Melyik gyümölcs az amelyik képes túlélni az ősz és a tél végítéletét? Egyedül az alma. A megfelelő típusú alma, hűvös helyen tárolva, bizony még tavasszal is élvezetes ízekkel szolgál fogyasztója számára. Tudom, ezt a mai almafajták ismeretében nehezen hihető. A mai kor, a globális kereskedelem előtti időkben, több mint 157 féle almafaj volt honos hazánkban. Kora nyártól, késő őszig biztosítottak gazdag íz világot, vitamin és tápanyag utánpótlást fogyasztóiknak. Az alma így szimbolikusan a magyar hagyományban megtestesíti a halálon történő átmenetet, a feltámadásig.
Megfigyeltem, hogy az összevaló párok mindkét fele, ugyan azzal a gonddal küzd. Ha a férfi önbizalom hiányos, akkor a nő is küzd ezzel a problémával. A teremtő erő és a befogadás-alakadás, két teljesen különböző minőség, amely nem tud eredményt elérni, nem tud teremteni, pl.: életet adni, a másik nélkül. Ebből következően, jelen esetben az önbizalomhiány legyőzésében is eredményesebbek lehetnek együtt. Hiszen mindegyikük, más minőséget, más megoldás rendszert, más lehetőséget hordoz magában. A kettejük teljessége, egy komplex-szebb és eredményesebb előrehaladást biztosít az Isten felé vezető úton.
Abban az esetben, ha elfogadjuk azt a tételt, hogy feladatunk a „rossz” jóvá alakítása, vagy az anyag szellemi erővel való feltöltése, akkor ebből is következik a fenti idézet állításának helyessége. A befogadó, alakadó nő, a Földanya képviselője, az anyagi környezet irányítója, lehetővé teszi, hogy hozzáférjünk az anyaghoz. Általa lehetséges, hogy felfigyeljünk az anyag mibenlétére, megismerjük azt. A férfi, a napenergia képviselője pedig képes arra, hogy a már megismert befogadott anyagi minőség korlátjain átlásson. Képes arra, hogy a fentről történő vizsgálat következtében, szinte, mint kívülálló, lássa meg a helyes lépést az anyagi valóság szellemi erővel történő feltöltésének ügyében. Így ketten tényleg képesek a feladat elvégzésére.
Közben, tetteik által élik a teljességet, ahol mindketten azt a feladatot végzik amiben tényleg jók. A közös eredményesség aztán, ha addig hiányzott is esetleg, meghozza a kölcsönös tiszteletet, elfogadást, és a feltétel nélküli szeretetet is számukra. A FELEK a helyükre kerülnek, a szerepüknek megfelelő életet élnek, és észrevétlenül bár, de BOLDOGOK.
