Lélekszerelés

Materialisták vagy idealisták vagyunk? Merül fel a kérdés, minden betegségekkel kapcsolatos előadásom elején. Aki materialista, az azt állítja, hogy az anyag, fejlődése során jut olyan dimenziókba, ahol létrejön valami féle intelligencia, majd a gondolkodás. A mater, az anyag a legfontosabb, az elsődleges. Ez minden alapja. Az idealisták, pedig azt állítják, hogy „Kezdetben vala az Ige és az Ige Isten vala.” Tehát legelőször volt az Isteni gondolat, az Isten maga. Mindent megelőzött, megelőz a gondolat, az idea. Így, minden ebből keletkezik. Ekkor abba is hagyhatjuk az előadást, az elmélkedést. Aki idealista, és elfogadja ezt a sorrendet, annak nincs több kérdés, hiszen, ha minden anyagi megvalósulást megelőz a gondolat, akkor a betegséget és a gyógyulást is. Így aztán minden megváltoztatható a megfelelő gondolkodással.

Ugyan ezt az elméletet erősíti meg, a Gondolat-Szó-Tett hármasa. A teremtés minden esetben a gondolattal kezdődik. Ha a gondolat, a gondolkodás hibás, akkor a teremtés el sem indul, és a megvalósulás is kétséges.

Abban az esetben, ha valaki felismeri a problémát, a hibás gondolatot és kimondja, akkor cégesített formában 50% + 1 szavazatra tesz szert. Ez pedig egy „cég” esetében majdnem minden lépés megtételére feljogosítja a „tulajdonost”. Itt is látjuk, milyen fontos a helyes gondolat, amely életünk meghatározója.

Létezik olyan tanács is, mely szerint az első gondolat a helyes. A legelső, amelyik szinte sugallatszerű. Sokak szerint ez a belső Isteni részünk segítő gondolata. A tudattalan által küldött segítség. Sajnos mostanában egyre nehezebb meghallani az első hangot. Mert egyre nagyobb zajban, mesterséges zajban élünk.

Napjainkban, amikor az audió-vizuális tájékoztatás fénykorát éli, a reklám eszközök legjelentősebb és leghatékonyabb részei a látásunkra és a hallásunkra építenek, nehéz a dolgunk. Az információs társadalom jellemzője, hogy a rendelkezésre álló információk mennyisége megugrott, és folyamatosan nő. Ezek elérhetőségének a formája is bővül. Gondoljunk csak a számítógép, note book, palmtop, okostelefon, fejlődési sorra. Ma némelyik telefon lekőrözi a pár évvel ezelőtti számítógépek teljesítményét. A telefonáláson kívül lehet velük internetezni, rádiózni, tévézni, nem is beszélve az egyéb számítógépes alkalmazásokról, mint a szöveg és multimédiás szerkesztők, a játékok használata. Mind az információk mennyisége, mind az elérhetőségek sokan vannak, körük egyre bővül. A nagy mennyiségük miatt, egyre nehezebb a számunkra hasznos információ meglelése. Sajnos ebben az ajánlók sem segítenek, mert őket is inkább az üzleti érdek, mint a valós minőség támogatása mozgatja. Először az újságok, magazinok megjelenése mutatta az információs szemét megjelenését. Egy témakörben 20-25 lap is megjelenik, időszakosan. Nehezebb ebből a mennyiségből kiválasztani a számunkra hasznosat, megkülönböztetni azoktól, amelyek a számunkra szemét kategóriába tartoznak. Természetesen azt hittük, hogy a nagyobb választék, több lehetőséget is nyújt. Mára már kiderült tévedtünk. Nyaraláskor megveszem az éppen aktuális férfi magazinokat, strandon lovasáshoz. Azt állapítottam meg, hogy azonos témákat dolgoznak fel, kicsit más stílusban. Így aztán bőven elég egyet megvenni a kínálatból, mert a többiben sem lelhetek új információra.

A befolyásolt információáramot ma legjobban az internet segítségével lehet kikerülni, mert az internetes keresők, sokfélesége és a keresés módja jobban alakítható a saját igényeinkhez.

Talán ezek után eljutunk oda, hogy a megfelelő információra bukkanva, a számunkra előnyös teremtést kezdhetjük meg a gondolatainkkal.

Az egyik kedvenc gondolatom a Wass Albert: HAGYATÉK című művéből a következő. A pap felmegy a táltoshoz az erdőbe, mikor is egy kérdést szegez neki az öreg.

„- Hiszed-é az Urat?

- Hogyne hinném, az Úr szolgája volnék. – válaszol sértetten a pap.

- Nem hinni, tudni kell az Istent” – hangzik a válasz. TUDNI, NEM HINNI. Miért nem elég, ha hisszük az Urat, merül fel bennünk a kérdés. Sokáig én sem jöttem rá, bár az idézetet meséltem, fűnek-fának, annyira megtetszett. Nos, a hitünk, legtöbbször hangulat függő. Ha jó a kedvünk, ha bizakodóak vagyunk, akkor hiszünk. Ha rossz a kedvünk, depressziósak vagyunk, akkor, a korábban oly erős hitünk is meginog, elpárolog. Így aztán nem segítjük a teremtést, nem teremtünk, hiszen nem vágytunk valamire elég sokáig, elég hosszan, kitartóan. Ha viszont tudjuk az Istent, akkor ez nem fordulhat elő velünk. Szintén a HAGYATÉK szerint, ha megtesszük a mi dolgunkat, a dolog egyik felét, akkor az Úristen hozzáteszi a másik felét. Ha viszont a cselekedeteinket a hitünk irányítja, és az meginog, akkor csak keveset tudunk tenni, aminek kevés a másik fele is. Istent tudva viszont, ha hiszünk éppen, ha nem, de mégis megtesszük a magunkét, tudatosan, rossz hangulatunk ellenére, mert tudjuk… Tudjuk a szabályt, az Isten mibenlétét, működését, megtesszük és Ő megsegít minket. Tehát elég tudnunk, nem kell hinnünk, csak tennünk és akkor is működik, megkapjuk az Isteni segítséget.

Ha valaki hitetlen, akkor azt szoktam tanácsolni neki, hogy csak mondogassa a kívánt, segítő gondolatot, mondatot. Ugyanis, ha valamit sokszor hallunk, azt hajlamosak vagyunk elhinni. Megszokni és megszeretni. Ha pedig elhisszük, az ismétlések hatására, akkor sikert érünk el. Ez amolyan önhipnózis. Sok vizsgát tettem így le. Azt szugeráltam magamnak, hogy a kihúzott tételre szóló válasz, 5 percen belül eszembe fog jutni, tudván, hogy amit az ember egyszer elolvas, vagy előadáson hall, azt az agy megjegyzi. Sikerült, persze ehhez mindent legalább egyszer el kellett olvasnom. A magolás helyett, ez nem is olyan nagy áldozat.

Az orvosok is azt állítják, hogy könnyebben gyógyítható az a beteg, aki meg akar gyógyulni, akinek van célja a gyógyulás utáni időkre, mint az aki az önsajnálatba süllyedve szinte már át is adta magát a túlvilágnak. Aki azt gondolja, hogy meggyógyulhat, annak nagyobb az esélye. Ezért minden gyógyítónak, orvosnak nagy a felelőssége, hogy ne vegye el senki gyógyulásba vetett hitét, még akkor se, ha az illető egy nekünk nem tetsző gyógyulási módszert választ.

Tegyenek egy próbát! Ha rosszkedvűek, kezdjenek el mosolyogni. Mechanikusan, kényszerítsék a szájukat a mosolyra. Maximum 5 perc múlva azt veszik majd észre, hogy maguktól, jókedvükben nevetnek. Éppen így működik a gondolat hatalma is. Ha éppen nem is vagyunk rózsás kedvünkben, vagy éppen nem hisszük, hogy valamit meg tudunk oldani, akkor a pozitív gondolatok, fordíthatnak a helyzeten. A lehetetlen egyszer csak lehetségessé válik. A reménytelenség, reménnyé és a problémánk megoldódik, mert számunkra kedvező helyzetet teremtettünk!

From: "Dezse Tibor"

Csak, hogy kicsit megzavarodjunk.

Az alábbi írást a life-univ oldal egyik bloggerétől vettük át, aki ukrán és orosz lapok átnézése után megállapította, hogy Ukrajnában valóban súlyos pestisjárvány zajlik, nem pedig a disznónátha szedi áldozatait (vagy az is, de az még nem adnak okot pánikra). Alább az írás: Itt van az előző postban említett www.fraza.ua híre, a Google-translate által oroszból magyarra fordítva (nem ukránból, mert az sokkal rosszabb eredményt ad), és a Google-fordítást úgy-ahogy magyar nyelvre átültetve. Ahol nem tudtam, hogy mi akar lenni, azt a mondatot kihagytam, de ilyen nem sok van (1 biztosan, és talán van még 1-2). Fraza internetes újság

Ukrajnában terjed a tüdőgyulladásos pestis, és sertésinfluenza vírusa. A kórház ad védőruhát? Tájékozott forrásból, a mai napon 100%-ban megerősítették a diagnózist, hogy a tüdőgyulladásos pestis terjed Ukrajnában. Eközben a főorvos az egészségügyi intézményeknek kiküldött egy informális tájékoztatást – hogy ne keltsen pánikot, és hogy megcáfolja az információkat a pestisről, és csak a sertésinfluenzáról beszélt. Az egészségügyi létesítményekben kötelezőek a 8 szintű védelmet adó maszkok és védőruházatok a pestis elleni védelemhez. Van nem hivatalos felhatalmazás is arra, hogy ne hagyják, hogy a betegeket a látogatók meglátogassák.

Ismereteink szerint Ukrajnában a mai napig párhuzamosan terjed a tüdőgyulladásos pestis, és a sertésinfluenza. A pestis ölt meg több mint 60 embert, az influenza mintegy 14 főt. A tüdőgyulladásos pestis egy különösen veszélyes fertőzés. Ez az egyik legagresszívabb fertőzés, a lépfene mellett, amely veszélyezteti az emberi életet. Jellemzően a tüdőgyulladásos pestis továbbadója meleg éghajlaton a görény, nyúl, és egyéb rágcsálók, beleértve a patkányokat. A betegség hirtelen lázas állapottal kezdődik, amikor a testhőfok gyorsan emelkedik 40 C fokra. A hidegrázást láz követi, valamint súlyos fejfájás, szédülés, súlyos gyengeség, álmatlanság, hányinger, hányás, fájdalom az izmokban. A tünetek közé tartozik a mámor, gyakori tudatzavar, gyakori pszichomotoros nyugtalanság, téveszmék, hallucinációk. Tipikus tünet az arc és a kötő hártya kipirulása, az elmosódott beszéd (a betegek részegre hasonlítanak). A beteg arcvonásai élesek, arca puffadt, sötét karikák vannak a szeme alatt, szenvedő arckifejezéssel, tele félelemmel. A bőr száraz és forró tapintású; lehetséges a kiütés, kiterjedt vérzés, sötét foltok. Gyorsan kifejlődő tünetei a keringési rendszer károsodása, kiterjedve a

szívre: gyenge szívhangok, növekvő tachycardia (gyorsult szívverés), csökkenő vérnyomás, ritmuszavar, légszomj, cianózis (kékes bőr). Jellemző nyelvtípus: megvastagodott, repedezett, vastag fehér filmszerű réteggel borított. A szájnyálkahártya száraz. A mandulák gyakran megnagyobbodottak, sebesek, a lágy szájpadlás vérezhet. Súlyos esetekben őröltkávé színű hányás, nyálkával és vérrel kevert gyakori híg széklet. A vizeletben vér és a fehérje keveredése lehetséges. A pestis két fő klinikai formája a bubópestis, és a tüdőgyulladásos pestis. A tüdőpestis formában (primer) kis tüdő elváltozások, vérzéses gyulladásos elhalás jelenik meg. Tünet a szúró mellkasi fájdalom, szívdobogás, tachycardia (gyorsult szívverés), dyspnoe (légszomj, fulladásérzet), delírium, a félelem a mély levegővételtől. A köhögés egy korai tünet, bő viszkózus átlátszó, üvegszerű nyálkával, amely azután habos lesz, folyékony, rozsdaszínű. Növekszik a mellkasi fájdalom, a légzés gyorsan csökken. Jellemző tünetek a részegséghez hasonló állapot, a gyors romlás, a fertőző toxikus sokk kifejlődése. Előre jelezni nehéz; a halál általában 3-5 napon belül bekövetkezik. Az ukránoknak ajánlott az üzletekben csak lezárt termékeket vásárolni. Ha a termék nyitott (mint pl. kenyér, zöldség), akkor öntsük forrásban lévő vízbe, vagy tegyük be a fagyasztóba egy ideig. Reméljük, hogy hamarosan hidegebb lesz az idő. A mínusz 10 fok alatti hő mérsékleten a vírusok nem élnek sokáig. Olvastam, gondolkodtam is rajta akkor, de azt nem gondoltam, hogy hamarosan témába vágó lesz... 2009. augusztus 2., vasárnap: Tüdőpestis gyilkol Kínában (index.hu) Tüdőpestis szedi áldozatait Kínában, a cseppfertőzéssel terjedő baktérium gyakorlatilag azonos a középkorban Európa felét kiirtó bubópestisével, ám míg a bubópestis jól kezelhető antibiotikummal, a tüdőpestis nem, és gyakran 24 órán belül végez áldozatával. Így amikor a kór megölt egy észak-kínai pásztort, azt a kisvárost, ahol a betegség megjelent, a hatóságok azonnal karanténba zárták: „Tízezer embert helyeztek karanténba egy északnyugat-kínai városban, miután meghalt egy ember tüdőpestisben, tizenegyet pedig megfertőzött a gyakran halálos kór. Az áldozat egy 32 éves marhapásztor, a fertőzöttek többsége az elhunyt férfi hozzátartozója. Őket kórházban ápolják őket, állapotuk egyelőre stabil. Ziketan várost azonban egészségügyi zárlat alá vették, és szakértőket küldtek a helyszínre. A tüdőpestist cseppfertőzéssel a szervezetbe jutó baktérium okozza, emberről emberre terjed. Ugyanaz a baktérium idézi elő, mint a fekete halál néven is ismert, jobbára bolhacsípéssel terjedő bubópestist, amely a középkorban 25 millió embert ölt meg Európában. Ám a bubópestis antibiotikummal ma már jól kezelhető, ha időben diagnosztizálják, a tüdőpestis azon fertőző betegségek közé tartozik, amelyek a legtöbb halálos áldozatot szedik. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint az ember a fertőzéstől számított 24 órán belül meghalhat tüdőpestisben. A csinghaji egészségügyi hivatal figyelmeztetett mindenkit, aki július 16.-a után járt Ziketanban, vagy térségében, hogy azonnal forduljon orvoshoz, ha belázasodott vagy köhög.”

Már értem, hogy mitől vannak pánikban az ukránok. Nem az új influenzától... Hanem attól, ami miatt a kínaiak óriáskarantént rendeltek el. Értem már, hogy miért volt olyan sürgős a sok maszk; nem az új influenza miatt... Ami a részleteket illeti:

1. Az ukrajnai halálozási arány – pár nap alatt 60 fölött – nem a H1N1-re jellemző.

2. Minek kell az ukránoknak antibiotikum - vírusra?! A vírus után persze következhet a baktériumos tüdőgyulladás, a védtelenné tett sejtekre, felülfertőzésként.

3. Azt pedig kár is hazudni, hogy nem tudták, hogy a meghaltak milyen tünetek között – tehát hogy miben – haltak meg; amint a fenti ukrán cikk is mutatja, az új influenza és a tüdőpestit tünetei között a különbség elég jól diagnosztizálható.

És megint úgy kommunikálnak, ott is, itt is, mint Csernobilnál; majd a svédek észreveszik, és szólnak, hogy hé, emberek, nagy baj van. Megint megy a sumákolás... Meg akarják várni, amíg a határon túlra is kerül tüdőpestises, és akkor majd felfedezik, hogy nahát-nahát, mik vannak – a leghalálosabb kór az anthrax mellett...?! Ez az igazi botrány. Nem állítom 100%-ra – csak 99-re – hogy ami Ukrajnában van, az tüdőpestis, mert 1%-nak ott van az a lehetőség, hogy nagyszámú felülfertőzött más baktériumos tüdőgyulladás történt, aminek ilyen nagy a halálozási aránya... Csak ez a kevésbé valószínű. Nem kellene a WHO-nak S.O.S. kivizsgálni, hogy mi a halálozások konkrét oka?! Ha Pesten kitör a pestis (más néven dögvész) azon nem fogok csodálkozni. Nomen est omen. A pestis Magyarországon az ÁNTSZ-nek jelentendő betegség. Nemzetközi szinten a WHO regisztrálja és koordinálja a fertőző megbetegedések kezelését – így a pestisét is. Főbb formái a bubópestis (mirigypestis), a szeptikémiás pestis és a tüdőpestis. A baktérium a szervezet antigénprezentáló sejtjeiben szaporodik, és pusztítja azokat, így téve tönkre az immunrendszert. A tüdőpestist a cseppfertőzés útján a szervezetbe jutó baktérium okozza, tehát emberről emberre terjed. A pestisgyanús emberen az orvos azonnal elkezdi a kezelést. Tüdőpestis és a szeptikémiás forma esetén egy napon belül el kell kezdeni a kezelést. Az azonnali kezelés a halálozás esélyeit 5% alá csökkenti. A kezelésekhez számos antibiotikum (leggyakrabban sztreptomicin, klóramfenikol, tetraciklin) áll rendelkezésre. A tüdőpestiseseket el kell különíteni, a velük kapcsolatba került személyeket ki kell vizsgálni. A tüdőpestis inkább a téli, hidegebb időszakban jellemző, az influenzához hasonlóan cseppfertőzéssel (tüsszentés) terjed emberről emberre. A fertőzött jó, ha megérte a három napot. A tüdőt támadja meg, véres, köpetet, nagyon magas lázat okozva végül az idegrendszert támadva fulladás következik be. A halálozási ráta 100%-os volt.

Kedves Olvasó!

Mivel páran jelezték, hogy a "hirtelen" kezdés, nem felel meg számukra és egy hírdetés is késve jelent meg, így egy pót, kezdő hétvégét jelöltünk ki az Oskolába igyekvőknek. A pót hétvége a november 7-8-i. A második képzési időpont így egy hetet csúszik.

Amennyiben nem sikerült világosan fogalmaznom, kérem keressék a választ a www.angyalsziv.hu oldalon, vagy emilben a somogyi@magy-art.hu címen.

Köszönöm szépen!

Somogyi Péter

Kedves Olvasók!

Egy utolsó körben jelentkezem.
Segítségeteket kérem, újra.

A jövő héten indul a Lélekszerelés Oskola új évfolyama.
Kérem, ha jönnétek jelezzétek!
Ha tudjátok a hírt továbbítani, akkor azt is nagyon köszönöm!

A www.angyalsziv.hu oldalon vannak fent információk, de ha valaki szeretné, akkor magam is küldök, szívesen.
A somogyi@magy-art.hu címen lehet az infót kérni, kérdéseket feltenni.

Az oskola mind az önfejlesztésre, önismeretre lehetőséget ad, sőt, ha valaki később segítővé szeretne válni, abban is segít. Természetesen, a spirituális dolgok megközelítése a magyar hagyományon keresztül történik, hiszen mi ide születtünk és véletlenek nincsenek.

Segítségeteket és jelentkezéseteket köszönöm!

Szépet! Péter

Minden ami az életünket kitölti, régen a szerepekre való felkészülés jegyében telt. Minden hagyomány azt szolgálta, hogy a felek betölthessék szerepüket az életben, úgy ahogyan azt születésük előtt vállalták. Tudjuk, hogy a kelengye hímzése is már a házasságra készülés része volt. A ruházat, a tevékenységek, úgy voltak felosztva, már gyermekkorban, hogy a gyermek, belenőtt abba a szerepbe, amire született. A fiúk a nagyállatok körül segédkeztek, míg a lányok főleg a konyhakertben és a konyhában, a ház körül. Az így megtanult szerepek aztán biztosították a felnőtt életben a boldogulást. Segítettek abban, hogy a hagyományos szerepek megőrzése által, fennmaradjon a kölcsönös tisztelet, a bizalom, amelyek minden kapcsolat alapjait képezik. Vajon tényleg tanuljuk a szerepeinket? Esetleg magunkkal hozzuk, csak megfeledkezünk róla?

Molnár V. József szerint a gyermekek nagy tudású lelkek. Rajzaikban, már a kezdetektől felfedezhető a teremtés minden részlete, az Isteni valóság. „Legyetek olyanok, mint a gyermekek és velem lesztek a paradicsomban!” – mondja Jézus. Vajon mire akar utalni ezzel?

Ha a gyermekrajzokat nézzük, akkor megfigyelhetjük, hogy a szálkák rajzolásával, megrajzolja a gyermek, a napot, az apát, a teremtő erőt. A fészek rajzolása által megjeleníti a női befogadó energiát, a holdat, az anyát, a nyugalom fészkét. A ponttal pedig megjelöli önmagát, a teremtés gyümölcsét, a csillagocskát. Látszólag mindent tud. Látszólag mindentudók? Esetleg csak mi gondoljuk róluk, hogy kiszolgáltatott tudatlan létezők, akiket mi majd megtanítunk?

Az biztosnak tűnik, hogy a gyermek van közelebb az Istenhez. Ő jobban emlékszik még az odaátra. Neki sokkal elevenebbek az emlékei az Isteni szeretetről. A rajzaiból pedig az látszik, hogy tudását nem tőlünk tanulta, hiszen, mi előbb másoltatunk le vele valamit, gépiesen, hogy felismerhető legyen, mint hagynánk rajzolni. Amíg hagyjuk, addig az égi-földi törvények (mint fent úgy lent) szerint rajzolja a teremtés valóságát!

A TEREMTÉS VALÓSÁGÁT!

Sokszor elmondtam már az egyik legnagyobb önbecsapást. Akkor, amikor a nő azt mondja, hogy most jött rá, két éve csalja a férje, megtudjuk, az ébredésének az idejét. Ekkor ébred fel csipkerózsika álmából, amit eddig álmodott. Minden nő pontosan érzi, mikor csalják meg. Akkor megérzi és tudja, de mivel a legnagyobb taktikus is egyben, megdumálja magával, hogy ez nem igaz, és nem tesz semmit. Pedig, ha megbeszélné a társával, hogy vajon mi az ami hiányzik a kapcsolatukból, akkor az korrigálható lenne, és boldogabb lenne a kapcsolatuk. Meggyőződésem, hogy ilyenkor, két év után, nem azért válnak el a nők, a megcsalás miatt, mert kiderült, hiszen 2 évig együtt tudtak élni vele. Hanem azért, mert a rádöbbenés miatt, mely szerint már nem lehet tovább takargatni a tényt, hogy valami hiányzik, kiderült a gyengeségük. Kiderült a konfliktuskerülésük. Kiderült, hogy tulajdonképpen nekik így is jó. Ezt a felismerést nem tudják elviselni, ez az ami miatt nem tudnak naponta tükörbe nézni a lelepleződés pillanata után. Így inkább elválnak. Ebben a helyzetben ez már érthető is, bár nem kellett volna idáig eljutni.

Sok vitát folytattam más előadókkal a személyes felelősségről. Sokak szerint mi befolyásoljuk a többieket. Talán. Bár én inkább azt látom, hogy csakis kizárólag azt tudjuk befolyásolni, aki hagyja magát. Tehát csak azon lehet segíteni, aki akarja, hagyja. „Meggyógyítalak a Te hited által!” – szól a Krisztusi mondás. „Az adakozóé a felelősség, hogy oda adja, az elfogadóé pedig, hogy mihez kezd vele!” – mondja egy barátom pap barátja. Ezekből következően én azt állítom, hogy mindenki döntése kell a folyamathoz. Mindenki szabad akaratából hallgat meg előadásokat, kér segítséget, és dönt, mihez kezd vele. A gyermek is csak kiskorában kiszolgáltatott a szüleinek. Később, rajta áll mihez kezd a kapott munícióval.

A gyermek a fenti példa alapján mindent tud a teremtésről. Aztán a mi környezetünkben, átveszi a fél-elmeinket (fél, nem teljes gondolatainkat), hiedelmeinket és elkezd úgy élni, mint mi. De felnőttként leteheti ezt a terhet. El kell döntenie, mi az amit megtart a tanultakból és a mi az amit nem. Ez már az ő felelőssége. Én büszke leszek magamra, ha meg tudom majd tenni, hogy ne adjam át a félelmeimet a gyermekeimnek. Ennyi éppen elég lesz, ha mellette megtudom erősíteni őket a saját Istentől hozott tudásukban.

Tapasztalatom szerint, mindenki érzi a megoldást, a helyes döntést, belül, a szívében, csak nem meri felvállalni a következményeit. Ezért aztán segítséget kér mindenhonnan, hogy aztán a felelősséget átruházhassa, másra. „Te mondtad!” „Azt olvastam…” Ahelyett, hogy azt mondaná, így döntöttem, ez a véleményem és ezt vállalom. Jó, ha tudjuk, a saját döntéseinkért csakis mi vagyunk a felelősek!

CSAK ÉS KIZÁRÓLAG MI MAGUNK!

Egy társas viszonyban is így marad ez, ha szeretjük, ha nem. De van akinek kisebb előnye van. Ez pedig a nő! Miért? Mert nekik jobban működik a megérzésük! Ők kevésbé vesznek el a technokrata, logikamániás világunk eszmerendszereiben. Mert az eszme az férfi dolog. Főleg mi csináljuk, mert kell a vezető elv a hibátlan jelzőrendszer helyett! Ugyanis a másik feleink, rendelkeznek ezzel a hibátlan jelző rendszerrel. Bár nekünk is van, csak mi nem működtetjük. Nekünk meg kell dolgoznunk a működéséért, míg nekik „csak” úgy megy, minden erőfeszítés nélkül!

Ha a gyermekekre igaz, elég, ha hagyjuk őket megőrizni a fentről hozott rendet, akkor a nőkre pedig ez fokozottan igaz. Egy nőnek semmi más tudásra nincs szüksége, mint arra, hogy hagyja működni az eszközt! HAGYJA MŰKÖDNI A MEGÉRZÉSEIT! Ha megkérdeznék, mit tanácsolok egy nőnek, hogyan jusson nagyobb tudás birtokába, a következőket tanácsolnám neki.

1. Hagyja abba a hazudozást, az önámítást!
2. Tanuljon meg befelé figyelni!
3. Ne akarjon férfi lenni, mert akkor éppen azt az eszközt veszíti el, az elvek mentén haladva, amit ösztönösen olyan jól tudna használni, a belső intuícióját!

Az élet döntések sorozata, amihez bátorság kell! Mi férfiak azért halmozzuk fel a tudást, hogy jó döntést hozhassunk, az információk ismeretében. A nőknek pedig nincs más dolguk egy jó döntés meghozatala érdekében, mint az intuíciójukra hallgatni! Ez nekik a könnyebb út, amelyik tökéletesen működik, ha hagyják! Vigyázat, az elvek mentén, nincs intuíció! Csak akkor vagyunk képesek a megérzéseinkre hagyatkozva, jó döntést hozni, ha megengedjük magunknak, hogy eltérjünk az elvtől, amely egyébként minket vezérel!

Még egy írás atémában. Olvassák, olvassátok szeretettel!

Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!

Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.

(A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.

A Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden.

A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek.

NE FELEDD, AZZÁ LESZEL AMIT MEGESZEL! 

KI - KI VONJA LE A TANULSÁGOT, S TEGYEN MEG MINDENT A CSALÁDJA EGÉSZSÉGÉÉRT!

Nem az én írásom, de érdemesnek tartom a közlésre.

Akinek nincs televíziója, annak elmondom, hogy van egy műsor, amiben
felnőtt emberek mérik össze elsősorban lexikális tudásukat ötödik osztályos gyerekekkel és rendre szégyenletesen alul maradnak, szinte minden témában. Beleértve a matematikát is. Lássuk, Ön okosabb e, mint egy ötödikes?

Ma reggel a Kossuth Rádióban hallottam, hogy bár a felnőtteken végzett
tesztek eredményei még nem ismertek, elkezdték veszprémi önkéntes
gyerekeken tesztelni a H1N1 vakcinát. Mivel a vakcina le van
gyártva,rövidesen beindul a marketing gépezet, ami el fogja adni
Önnek, nekem, minden embernek, aki ostobább, mint egy ötödikes.
A számtan példa: Amennyiben egy millió fertőzött emberből az influenza
megöl 500 embert, hányat fog megölni 10 millióból? A helyes válasz
természetesen 5000, és ez a hivatalos WHO által publikált arány a
jelenleg ismert H1N1 változat veszélyességét illetően.

Ez ugye elméleti szám, de ennyi halálos áldozata lenne egy minden
magyar állampolgárra kiterjedő influenza járványnak. Jegyezzük meg ezt
a számot, mert még visszatérünk rá. Mit felejtettünk el 33 év alatt?
Talán többen olvastak arról, hogy 1976-ban volt már egy sikertelen
sertésinfluenza-oltóanyag kampány, ami több száz ember
idegrendszerében okozott helyrehozhatatlan kárt, miközben sokakat
megbénított. Az orvosok még nevet is adtak a tünetnek: Guillain-Barre
szindróma. Nem tudom, miért nem a Mérgező-Védőoltás szindróma nevet
kapta - talán túl beszédes elnevezés lett volna.

Mindenesetre tény, hogy az orvosok nem voltak tisztában az oltóanyag
hosszabb távú hatásaival és ez emberek százainak életét tette tönkre.
A tagadás mit sem segít a dolgon. Emlékezzünk csak az autizmus és a
csecsemőkori védőoltások kapcsolatára. Azt is évtizedeken át tagadták
, mire 2003-ban az Egyesült Államok kormánya elfogadta a higanyt
tartalmazó oltások káros hatásairól szóló tanulmányokat, és azóta
folyamatosan vonják ki ezeket az oltóanyagokat a használatból. Az
emberi szervezetbe bejutó anyagok határértékeit meghatározó amerikai
kormányhivatal, az EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) 2003-as adatai
szerint egy 2 hónapos csecsemő a megengedett higanydózis 129-szeresét
kapta az oltásokkal. Nem csak az amerikai csecsemő, hanem a magyar
is, csak az ÁNTSz nem ért rá ezzel foglalkozni, mert a vitaminok
betiltásával van elfoglalva. És persze van egy csomó dolog, amit sem az ÁNTSz, sem a gyógyszeripar nem szeretné, ha Ön megtudná:
A védőoltás, amit rövidesen rászabadítanak a gyerekeinkre,
lóhalálában készült el. Állami és ENSz rendeletek biztosították, hogy
a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a rövid és
hosszabb távú mellékhatások tekintetében. A védőoltás olyan adalékanyagokat tartalmaz, amik azonnal gyulladásos tüneteket okoznak a szervezetünkben. Ezek miatt várhatóak a korábban is nagy arányban jelentkező idegrendszeri elváltozások. A védőoltás akár meg is növelheti a tényleges influenzával kapcsolatos halálozási arányt amiatt, hogy megváltoztatja (elnyomja) a szervezetünk normális immunválaszát egy igazi vírusra. Nincs semmi statisztikai bizonyíték arra vonatkozólag,
hogy bármi előnye származna azoknak, akik beoltatták magukat
korábban, más járványok esetén. Ezt nem méri senki.
Az orvosok a mai napig nem tudják, ténylegesen mi okozta az 1976-os
paralízises megbetegedéseket a védőoltást kapott
emberek között, ennek ellenére ismét be akarnak oltani mindenkit.
Ha Ön vagy családtagja belehal a védőoltásba, vagy komolyan beteg
lesz tőle, a gyártó cég nem felelős ezért. A kormány
teljes mértékben átvállalja a felelősséget tőlük és fizeti őket
mennyiségi és nem minőségi alapon. A kormányok felelősségét itt
most nem minősíteném.

A D-vitamin, messze hatékonyabbnak bizonyult minden influenza
védőoltásnál, de mindenki jobban jár, ha ezt Ön nem tudja meg.
A gyógyszergyártó cégek, akik érdekeltek az oltóanyag gyártásban,
milliárdokat tesznek zsebre a következő hónapokban,
amit az adóhatóság megemelt adók formájában vesz ki az Ön és az én
zsebemből.

Amikor itt lesz a járvány és elkezdenek az emberek belehalni a
betegségbe, sokan közülük olyanok lesznek, akik kaptak az
oltásból. Az orvosok pedig ezt is meg tudják magyarázni szokásos
“gyógyszerlogikájukkal”: a megmentettek száma sokkal
nagyobb, mint azoké, akiket elvesztettünk. Persze a megmentettek
száma nem ismert, az egy fikció. Mivel a krónikus
betegek közül legelőször azokat oltják be, akiknek a legsúlyosabbak a
betegségtünetei, nem is lesz nehéz megmagyarázni, hogy amúgy is
meghalt volna. Krónikus betegségnek minősülnek az idült légúti
betegségek, a krónikus szív- és érrendszeri betegségek és
veleszületett vagy szerzett immunhiány.
Ha valamire, egy dologra jó lesz a következő hónapok védőoltás
kampánya: a hatóságok fel tudják mérni és be tudják azonosítani azt a
birka tömeget, amelyiket bármikor, bármilyen veszéllyel megijesztve
sorba lehet állítani védőoltásért vagy bármiért, amit el akarnak adni
nekik. A későbbi ilyen kampányokat olcsóbbá teheti egy ilyen címlista.
Az elmúlt hónapokban millió szám fertőződtek meg emberek a H1N1
vírussal és gyógyultak meg anélkül, hogy bármi kezelést kaptak volna.
A legtöbben észre sem vették, hogy influenzások voltak, mert a H1N1
fertőzés lefolyása enyhébb a korábban megszokott influenzákhoz képest.
Az egészségügyi dolgozók mindössze 30%-a adatná be magának vakcinát,
miközben a 70%-uk nem, vagy még gondolkodik. A
legtöbben (60%) a várható mellékhatások miatt aggódik. Ez derül ki
1500 egészségügyben dolgozó angol nővér körében végzett
felmérésből.

Számoljunk tovább:
Hány embert kell beoltani a vakcinával, hogy megmentsünk EGYETLEN
életet a sertésinfluenza következményeitől?
Figyelem! Ez a kérdés sosem fog a vezető médiákban elhangzani. Mivel
a becsületes válasz nem az, amit az emberek hallani szeretnének…
A válasz mindenesetre elég egyszerű. Amennyiben feltételezzük, hogy a
vakcina 100%-ban hatékony (ami azt jelenti, hogy megakadályozza a
halált, ami egyébként bekövetkezett volna), egy élet megmentéséhez
2000 embert kell beoltani. Ez az arány, számos médiában megjelent, mint
ennek az új vírusnak a veszteségi aránya.
Mivel azonban nincs 100%-os hatékonyságú oltóanyag (messze nincs),
nézzünk egy hasonló esetet. A szezonális influenza oltóanyagok esetén
1%-os hatékonyságról beszél a tudomány. A halálos esetek 1%-ában
hatékony, amire a tudomány lelkesen tapsol, mert “minden egyes
élet értékes. Viszont, ha ezt az arányt az új influenza
oltóanyaga sem szárnyalja túl, a képletünk úgy alakul, hogy 200000
embert kell beoltani EGYETLEN élet megmentése érdekében.
Ha ezt beszorozzuk egy oltóanyag költségével, azt kapjuk, hogy
EGYETLEN élet megmentése a H1N1 vírussal szemben 200-800 millió
forintba kerül, attól függően, hogy melyik patikában szerezte be az
ember az oltóanyagot.

Az oltóanyag gyártói persze optimistábbak nálunk. Szerintük a halálos
esetek közel 10%-ában lehet hatékony a védőoltás. Ha nekik lesz
igazuk, 10 embert mentett meg a 200000-ből a vakcina, miközben tudja
Isten, mennyit öl meg a vakcina maga ebből a 200000-ből.
Az egészségügyi politika persze nem a józanész alapján működik. Az
politikai alapon működik. A politikusok pedig aszerint működnek, hogy
milyen profit-érdekeltségű multik bújnak meg a hátuk mögött. Mellrák
ellenes program rákot okozó sugárzással tesztelve, tanulási nehézségek
pszichiátriai tesztelése és kezelése olyan drogokkal, amelyek hosszú
távon depressziót és öngyilkossági hajlamot okoznak, éppen ilyen
kényszertevékenységek, amit politikai kényszercselekvések szülnek.
200000 embert beoltani egy teszteletlen oltóanyaggal annak érdekében,
hogy megmentsünk egyetlen életet, miközben ennél jóval több fog
belehalni az oltásba magába, szintén elgondolkodtató - nem? Ha a józan
ész alapján közelítjük meg.

Lássuk: az Ön esélye 1:1 arra, hogy egy teszteletlen vakcinával oltják
be, miközben 1:200000 az esélye annak, hogy Ön lenne az a
szerencsétlen, aki belehal egy influenza fertőzésbe. Amennyiben ezt
szeretné más megközelítésbe helyezni, ennek több nagyságrenddel kisebb
az esélye, mint annak, hogy Önt villámcsapás végzi ki az élete során
(1:5000). Forrás: NOAA

Matematikailag kifejezve: abban reménykedni, hogy a védőoltás védi meg
az influenza okozta haláltól kisebb, mint annak, hogy telitalálata
lesz a lottón! És mellesleg a lottózásnak nincsenek várható
idegrendszeri károsodást okozó mellékhatásai. A lottóra szokták
mondani, hogy az egy adófajta azon emberekre kivetve akik nem tudnak
számolni. A védőoltás pedig most egy olyan adónemmé lépett elő, amit
azok az emberek fizetnek meg, akik nem értenek az egészséges élethez.
Az influenza védőoltás nélkül is túlélhető. Rendszeres kézmosás, napi
fél óra mozgás a szabad levegőn, D-vitamin, C-vitamin és cink, szelén
és egyéb ásványi-anyagok bőséges mennyiségben, este egy meleg/hideg
váltott vizes zuhany tökéletes védelmet biztosít. És a mellékhatásai
is kellemesek. Például a férfiak potenciája, a nők életkedve egyaránt
visszatér tőle. Ez mind nem mondható
el a vakcináról.

Itt a vírus!

MENEKÜLJETEK!

Micsoda szerencse! A világon egyedül álló módon, nálunk a lakósság 60%-a beoltható a vírus ellen. Milyen gondoskodó a kormányunk?

De félre a cinizmussal, nézzük azt, ami biztos.

Ez egy vírus. Éppen úgy terjed, mint a sima influenza. Mindenki veszélyeztetett, éppen, mint amikor sima influenza járvány van. Mit tudunk az influenzáról? Gyorsan terjed. Eleinte még fel sem lehet ismerni. Még nem jelentkeznek olyan erősen a jelek (köhögés, láz, torokfájás, taknyosodás), hogy ne menjünk iskolába, vagy dolgozni, tehát megyünk. Annál is inkább, mert verseny van és nem szabad lemaradni, mert aki lemarad, az kimarad. Tehát továbbra is részt veszünk az életben. Így terjesztjük a minket már megfertőzött kórt. Ha egy buszra felszáll valaki, aki kezdeti stádiumos beteg, a környezetében állók közül mindenkit meg kellene fertőznie. Mégsem kapja el mindenki a vírust! NEM MINDENKI LESZ INFLUENZÁS! Az orvosi válasz, mert akik nem kapják el azoknak erős az immunrendszerük. De nem az adott mutációra, hiszen az évente változik és a szervezetünk előre nem állhat rá a védekezésre valami olyannal szemben, amit még nem is ismer. Hanem úgy általában. Ha ilyen egyszerű a megoldás, akkor miért az oltást kapjuk és miért nem az immunerősítést kezdjük el nagy tempóban?

Tudják mi a legnagyobb üzlet a világon? A HÁBORÚ!

Mi a második legnagyobb üzlet? AZ EGYÉSZSÉGÜGY!

A második legnagyobb üzlet! Nem tévedés így van, csak nem reklámozzák, mert akkor elgondolkodnánk.

Ha a kormányunk, vagy a … szervezetek igazán jót akarnának nekünk, akkor nem az oltást erőltetnék, amelyet jó pénzért ránk sóznak, hanem arra helyeznék a hangsúlyt, hogy egészségesen étkezzünk, kiegyensúlyozottan éljünk, így erős immunrendszerünk kivédené az ilyen H1N1, vagy a hozásuk hasonló vírusok hatását. (Ne tévesszen meg senkit, az ingyenes védőoltás, hiszen azt az állam fizeti, az államot meg mi finanszírozzuk, mert ha nem így lenne, akkor válság esetén se nekünk kellene meghúzni a nadrágszíjat, hanem az államnak.)

De mi történne akkor? Az egész világuk összedőlne!

Az egészséges embernek nincs szüksége gyógyszerekre. Nincs szükség az orvoslás jelenlegi formájára, sok területen. Az összes hozzá tartózó sallanggal együtt, sok esetben feleslegessé válna.

Elesnének a fast food ételek készítői a bevételektől. Fast food-nak tartom az áruházi nagytételes zöldséget is, (mert nem természetes körülmények között terem, sok esetben génkezelt, már az érés előtt leszedik, hogy szállítható legyen, majd speciálisan érlelik…), nem is beszélve a félkész előre gyártott kajáktól, a tartósítószeres bármivel folytatva a sort, a mélyhűtött roncsolt szerkezetű ételeken át, mindent. Nem is beszélve a cukrozott műanyag üdítőkről és hasonlókról. Ez befolyásolná a szállító ipart. Az pedig az üzemanyag és olajipart. A szállítás megváltozása befolyásolja a csomagolástechnikát, mert nem kell úgy védeni az árut. Kevesebb karton, és kevesebb fólia (műanyag) fogy. Kevesebb szemét keletkezik. És sorolhatnám, még oldalakon keresztül. De ezekről már rengeteg tanulmány készült, sok írás született.

Természetesen az egészséges élethez hozzá tartozna az évkörös rendnek megfelelő életmód is. Az aktívabb nyár és a passzívabb tél figyelembe vétele. Amit nem a mesterséges környezet kialakításával kellene megpróbálni figyelmen kívül hagyni, hanem megfigyelni és betartani volna célszerű. DE persze mindenki beláthatja, hogy a termelés, megköveteli, a folyamatos műszakot, az egyenletes termelést, a jobb kapacitáskihasználtság a cél…

„Az Isten embert teremtett a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett.”

Ha az ember teljes élete alá van rendelve a termelésnek, a profitnak, akkor vajon az Isteni terv megvalósult-e? A természet legyőzősével, az ember vajon nagyobb szabadságban él? Ő a középpont? Érte vannak a dolgok? Vajon a védőoltás a mi érdekeinket szolgálja? KÉTLEM! A profitot szolgálja! A pénzt, a hatalmat!

A társadalmunk középpontjában a pénzzel, úgy működik, mint az orvostudomány. TÜNETET KEZEL! Nem az okot szünteti meg, hanem a tünetet. Ha nincs tünet, akkor nincs probléma. Mint a strucc esetében. Ha a homokba dugja a fejét és nem látja a bajt, akkor nincs is. Éppen így került ki Isten is a világunkból. Ha sokan állítjuk, hogy nincs, nincs jelen, akkor nincs is, hiszen nem látjuk. Ha pedig nincs, akkor mindent szabad, mindent megtehetünk, hiszen az uralkodó liberális értékrend szerint minden relatív, attól függ, honnan nézzük!

Így aztán a védőoltás is lehet jó dolog? Bár valószínűleg a készítők sem ismerik az összes hatását, csak azt tudják, a H1N1 tüneteit megszűnteti! De, hogy mik a mellékhatásai, az ügyben „kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét”! Akinek természetesen semmi fogalma sincs, hiszen olyan új dologról van szó. Utána járni pedig nincs ideje, hiszen vagy a patika profitja, vagy a megélhetési hajsza, a pénzhiányos egészségügy viszi el az összes idejét és energiáját, így megelégszik a hivatalos magyarázattal.

Szóval nem kell ide feltétlenül összeesküvés elmélet (de ha valaki úgy érzi, ne zárja ki a lehetőségét), elég csak a fentiek mentén elgondolkodni és egyértelmű a tanácsom. Ne az oltásban bízzanak, hanem változtassanak életmódot! Vállaljanak felelősséget az életükért!

A tünetkezelő orvostudománynak van egy játszópajtása, akinek a segítségével, létezhet, ezek pedig mi magunk vagyunk. Akik, ahelyett, hogy megkeresnénk betegségeink okát, megváltoztatva azt meggyógyulnánk, részvételünket a gyógyulásban annyival elintézzük, hogy elmegyünk az orvoshoz, bevesszük, amit mond és várunk. Várakozás közben pedig azzal vagyunk elfoglalva, hogy miként jutunk vissza  a hajszába, akár az orvosi utasítás ellenére is. Rabszolgaként hajtunk, mint akinek nincs választása, és életünk végén rádöbbenünk: „Hja és közben élni is kellett volna!”

Van választásunk! A Isten tényleg azért teremtett minket, hogy uralkodjunk a világ felett! Képesek vagyunk rá, bár ma ezt már kevesen hisszük! Éljünk emberhez méltó életet! Helyezzük az életünk középpontjába az Istent, de legalább az embert, a profit helyett! Legyünk felelősségteljesek, döntsünk, vegyünk részt…

Érdeklődhetnek sokunknál a lehetőségekről, hogy mit tehetnek, vagy olvassák el a Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged, és a Testünk üzenetei című könyveit, meglátják, van hová előre. Van kiút és csak Önökön múlik!

Somogyi Péter

lélekszerelő

Nagyon megörültem, amikor az előadásaim során eszembe jutott a következő kifejezés, amely szerencsére nem vulgáris, mégis kifejezi, azt a fizikai különbséget, amely köztünk és a társunk között fizikálisan fennáll. Eszerint, nekünk férfiaknak kilóg, a nőknek pedig belóg. Pontosabban van mindegyikünknek valami olyan, ami a másiknak nincs. A nőkben hiány a férfiaknak pedig többletük van. A kettő, kiegészíti egymást. Az igaz szerelemben történő összeolvadás, pedig egy „könnyen” elérhető Isten közeli állapotot eredményez, a közös orgazmus során. Egy csoda, amely megélése képes megváltoztatni addigi életünket. Az összehangolódás során tovább fokozódó gyönyör, az egyre teljesebb összeolvadás érzése, pedig stabilizálja és folyamatosan erősíti kapcsolatunkat. Így aztán nem árt, ha szexualitásunkra hangsúlyt fektetünk. Véleményem szerint nem következhet be, hogy más napi gondok, munkahelyi csaták nehézségei vegyék át a szeretkezés helyét. Nem megengedhető, mert ha huzamosabb ideig ez történik, akkor bekövetkezik a kapcsolat elhalása, tönkremenetele. Kimondhatjuk, hogy a szexualitás, párkapcsolatainkban legalább 50%-os szerepet játszik. 50%. Nem sok és nem is kevés. Éppen az egész fele! Ha itt maradunk magunkra, éppen úgy félelembe esünk, mint az előző hónapban tárgyaltuk. Mit együnk, hogy ez ne következzen be? Először is nézzük meg, mi az amit egyedül is megtehetünk.

Nem lehet segíteni úgy a másiknak, abban, hogy a kedvünkre tegyen, ha magunk se tudjuk, mi a jó, mi kellemes nekünk. Adja magát, hogy közösen keressük meg a mindkettőnk számára kellemes hatásokat, helyzeteket. Nem is ellenezném, de a többségünk eleve szégyenlősen viszonyul a kérdéshez. Rengeteg félelem, görcs, korlát, bűntudat kíséri a szexualitásunkat. Köszönhetjük ezt mind az egyházak hibás hozzáállásának és annak a lélektelen társadalomnak, amelyben élünk, ahol nem a közösség boldogsága, hanem az uralom alá hajtott egyének közösségének a létrehozása a cél. Az egyházaknak a bűn érzését, a társadalmi rendeknek pedig a lélektelen, elállatiasított aktust köszönhetjük. Egyik sem segíti a kiteljesedésünket és kapcsolatunk beteljesedését!

A „legkönnyebben” megtehető lépés, hogy megismerjük magunkat, a testünket és azt, mi okoz örömöt nekünk. Nagyon jó eredménnyel alkalmazhatjuk a következő gyakorlatot. Álljunk naponta kétszer 10 percig egy egészalakos tükör elé. Vetkőzzünk le! Barátkozzunk meg a testünkkel! Vizsgáljuk meg minden oldalról. Először a látvánnyal barátkozzunk, majd az érintéssel. El tudjuk azt képzelni, hogy ha mi nem szeretjük a testünket, azt egy másik ember majd szeretni fogja? Lehetetlen. Soha nem fogjuk elhinni neki! Ha pedig nem hisszük, hogy tetszünk, akkor mindig mással fogunk foglalkozni, pl.: hogyan nézhetünk éppen ki, ahelyett, hogy az érzéseinkre az együttlétre koncentrálnánk, megélve annak szépségeit. Szóval nézegessük! Majd tapogassuk végig! Tanuljuk meg tisztelni, majd szeretni. Hiszen ebben az életünkben, ő a hordozónk! Természetesen, ha javítandót találunk rajta, amit természetes úton megváltoztathatunk, akkor hozzunk döntést és tegyük meg. A megszeretett testünket aztán vizsgáljuk át úgy is, hogy mi az ami jól esik neki, nekünk. Milyen simogatások, érintések és hol eredményeznek kellemes érzést. Azért fontos ez, hogy az együttlét során, tudathassuk majd a társunkkal, mi az amivel örömet okozhat nekünk. Mindegy, hogy mondjuk, vagy mutatjuk. Higgyük el, mivel egy másik ember csinálja majd, elég lesz így is a feladat, hogy összecsiszolódjunk, nincs szükségünk arra, hogy mindent akkor derítsünk fel.

Azt is tudjuk, mi férfiak, hogy a bizalom, amit nőtársunk érez, az ő orgazmusának további feltétele. Tehát éppen úgy, mint az egyéjszakás kapcsolatok esetén tárgyaltuk, hozzuk létre a bizalom légkörét. Tudjuk meg a szerelmünktől mi az amitől biztonságérzete van. A hölgyeknek tanácsolom, ne késlekedjenek tudatni udvarlójukkal mely út vezet a biztonságérzetük megteremtéséhez. Ugyanis, ha már tudja mindkét fél, mi jó neki, majd létrehozták a bizalom légkörét, még akkor is ott maradnak a technikai akadályok, amelyek megoldásra várnak. ŐSZINTESÉG NÉLKÜL TEHÁT SEMMI ESÉLY A SZERETKEZÉSRE! Egy közösen végzett önkielégítés persze összejöhet, de abban nem lehet megélni az Isteni teljességet.

Tegyük fel, sikerült megélni a teljességet. Az udvarlás és a házasság együtt töltött első éveiben minden jól működik. Aztán bekövetkezik a változás, gyakran a gyermekszületéssel együtt. Ilyenkor a nő az akiben sérülés keletkezhet. Először a még vissza nem nyert régi alak hiánya, majd a 3 óránkénti kelés, kialvatlanság, az ami nem kedvez a szexuális élet rendeződésének. Pedig közös akarattal, a férfi türelmével és a sok esetben megváltozott női test újbóli elfogadásával kezelhető ez a helyzet. A további gyermekek születése véglegesen áldozattá teheti az anyát, ha az hajlamos rá. Olyan anyává válik, aki mindent a gyermekeiért tesz, miközben elhanyagolja a társát, a férfit, a kivel a teljességet megélhetné. Igaz, a gyermek „ingyen” szeretete sok mindenért kárpótol, de vajon elég lesz-e majd, ha egyedül maradunk velük? Ugyanis a férfi előbb-utóbb ott köt ki, ahol ő az első, ő a társ, akivel megélheti a teljességet.

Persze, ma már egyáltalán nem ritka, hogy a férfiak teljesítményével akad probléma, hiszen az anyaságban kiteljesedett, harmincas, negyvenes éveiben járó, még mindig gyönyörű nő sem tűri az elhanyagolást. A kor, miránk férfiakra a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság érzetét rója. Nekünk kell fenntartani a biztonságot, amit mind a feleségünk, mind a gyermekeink igényelnek, úgy, hogy a mozgásterünk egyre korlátozottabb. A mai multik, teljesen kész rendszereket szállítanak, az irányítás területén is. Nincs szükségük kreatív munkára, csak jó végrehajtókra. Azt pedig a „gyengébb” nem képviselői sokkal jobban tudják csinálni nálunk. A férfiasságában sérült férfi, ha otthon sem érzi a megbecsülést, csak újabb és újabb elvárások elé állítják, összeomlik. ÖSSZEOMLIK! Teljesítménye leromlik, minden téren, vagy meg is szűnik. „Az a nap amelyik nap a nő nem tett semmit az imádott férfiért, illetve a férfi Istenért az egy üres lap az élet könyvében.” – mondja a Szépség szimfóniája. Tartsuk ezt be, hogy se merevedési, se prosztata problémái ne legyenek a férfiaknak! A férfiasságát elvesztett férfi, aki önbizalmában megrendült éppen olyan gyenge pontja egy kapcsolatnak, mint a fent említett nőiességében sérült nő. Az ő esetében is a közös akaraton és tetten keresztül működő, fokozatos építkezés, újraépítés vezet eredményre. A technikai részletek jól részletezve megírásra kerültek az ESZO című könyvben. De tudjuk, a hibátlan technika, mit sem ér a lelki béke, a belső rend és egyensúly, a helyes szerepek felvállalása nélkül! Ne felejtsük el hölgyeim, mi nem tudjuk átvenni a női szerepeket, de fordítva megtörténhet. Így bár a kapcsolat kétemberes, mindkét félen múlik, de az első lépés megtételéhez sokszor a nő bölcsessége, előrelátása, feltétel nélküli szeretete az ami elengedhetetlen!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

„Lássátok az Úr dicsőségét – dorgálta a kishitűeket -. Lássatok a jövendőbe! Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát! Az Úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az Ő törvényei szerint éltek, akik az Ő parancsait követték? Soha! Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat! Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel. De tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt elpusztul a nép!”

Olvashatjuk a Hagyatékban, amelyet Wass Albert írt, 1985-ben. A könyv rövid történeteket tartalmaz az Erdélyben élt, élő táltosokról. A történetek sorában a második Szent István király idejébe kalauzol minket. Érdekes, a maihoz hasonló problémákat figyelhetünk meg népünk sorsában a könyvet olvasva. Kiderül, hogy az író maga gyűjtötte össze a történeteket. Saját gyermekkori tapasztalata indította erre a kutatásra. Csodálatos gyógyulása késztette arra, hogy bemutassa a népünket szolgálókat, az Isten Hagyatékának őrzőit, a táltosokat. Amikor a könyvet először olvastam, teljesen ledöbbentem, mert találtam egy olyan, ősi történeteket egybegyűjtő művet, amely mindenre választ ad, amit ma az ezotéria tárgyal. Rögtön eszembe jutott Molnár V. József pár szava, amelyeket hozzám intézett a MAGYART indulásakor: „Péter, hidd el, nincs olyan probléma, amelyre a magyar hagyományban ne lenne megoldás!” Az élet eddig ezt számomra bizonyította. De térjünk vissza a könyvre. Találhatunk benne gondolatokat az időről, Istenről, az Isteni segítségről, az imáról, ételről, áldásról, sorsról, a teremtésről és még sorolhatnám.

A teremtésről…

A GONDOLAT - SZÓ - TETT, mint a teremtés hármasa sokunk számára ismert. Minden a gondolattal kezdődik. A tudatos élet, elengedhetetlen része a tudatos gondolkodás. Tudatos gondolkodás. Miért fontos ez annyira? Mert a gondolat az első lépés a teremtésben. Innen indul minden teremtés, akár tudatos, akár tudattalan. Így aztán természetes, ha irányítani akarjuk a velünk történő eseményeket, az általunk megteremtett világunkat, akkor először a gondolatainkat kell tudnunk irányítani. Az irányítás pedig a feladatunk, hiszen: „Embert teremtett az Isten a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett!”

A negyedik és az annál magasabb dimenziók, időtlenek. Az időnek az általunk ismert lineáris volta megszűnik. A 2012-es eseményeket tárgyaló művek nagyobbik része állítja, az új dimenziókban az idő nem fog szerepet játszani. Amit kigondolunk, az szinte azonnal materializálódik. Na, akkor aztán pláne ügyelnünk kell majd a gondolatainkra. A felkészülést segíti a folyamatosan gyorsuló idő. Ma már legalább 30%-kal gyorsabban kell reagálnunk kihívásokra, mint 5 éve. Mert, ha nem tesszük, könnyen lemaradhatunk a lehetőségről, amely sokszor valós kárral jár. A Hagyatékban az időről a következőt tudhatjuk meg, miközben a szép magyar jövendő beköszöntét tudakolja Bogát a táltostól, István király idejében:

„- Az Úr nem ösmer időt – felelte a táltos csöndesen. – Őneki száz esztendő vagy ezer esztendő mindössze egy pillanat.” Csupán csak egy pillanat. Az biztosan látszik, hogy több kultúrában is megtalálható az időnek ilyen jellegű megfogalmazása, amelyből egyenesen következik, hogy célszerű a gondolatainkra figyelni. Azt belátjuk, hogy az idő miatt célszerű figyelnünk arra amit gondolunk, hiszen egyre gyorsabb a megvalósulás. De vajon csak ez az egy amire gondot kell fordítanunk? Természetesen nem, hiszen a teremtésünk eredménye azon is múlik, mire gondolunk, mit kezdünk el teremteni.

A párkapcsolati szerepeket tárgyalva már megemlítettem, hogy a paraszti világban, a hagyomány szerint az 5-6-7 éves kisleánykák már elkezdték HÍM-ezni a kelengyéjüket. Azokat a terítőket, kendőket, ágynemű huzatokat készítették, amelyek majd az asszonyéletüket végigkísérik. A hímzéssel, gondolatok, életképek is jártak. Elképzelték, hogy majd jön értük a legény, az ő királyfiúk, aki elveszi őket feleségül. A készülő kelengye segítségével beleélték magukat a majdani életükbe. A hímzés megkezdésével, a gondolatokkal, a tetteikkel kezdték el teremteni a jövőjüket.

A Titok című film, majd a könyv és rengeteg ezoterikus olvasmány foglalkozik a teremtésnek ezzel a módjával. Képzeljük el, éljük bele magunkat, javasolják. Működni fog, ígérik! A körültekintőbbek persze kihangsúlyozzák, hogy célszerű olyat képzelni, amiről el is hisszük, hogy megkaphatjuk, mert különben nem lesz eredményes a teremtésünk, bármennyi időt fektetünk is bele. De vajon, van-e teljesebb értékű, a teremtés hármasát teljes mértékben tartalmazó, pozitívabb rendszer, mint a magyar leányok társváró, kelengyekészítő tevékenysége? A ca. 15 éves folyamatos készülődés, a mindhárom síkon történő teremtés, egy olyan sok száz, talán ezer éves hagyományunk, amely működését a Titok jellegű művek is közvetítik felénk.

Nyelvünk, amely képi formában beszéli el a körülöttünk található világot, szintén segíti ezt a pozitív teremtő folyamatot. Mint ahogyan már többször beszéltünk róla, van a férj=fél és az ő társa, a fele-sége. De ha csak az Á-sításra gondolunk, amikor Á-t csinálunk, akkor is tapasztalhatjuk a teremtést segítő képekben beszélő nyelvünk csodáját. Természetesen a magyar nyelv nem csak a pozitív jelentésű dolgokat fejezi ki képiesen, hanem a negatívakat is. Talán pont ezért kellene nekünk magyaroknak jobban ügyelnünk gondolatinkra, hiszen ha a képies megfogalmazás segíti a teremtést, akkor ez igaz a negatív irányú teremtésre is.

„ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek” – idéztem a cikk elején. A látomás, amelynek lennie kell, egy pozitív életkép, a szép, boldog jövőről. Ha korábban nem győzött meg az agykontrol, a titok, a tudatos teremtés, stb…, a pozitív gondolkodás szükségességéről, akkor íme egy magyar vonatkozású mű, amely ugyan azt az örökérvényű igazságot mutatja be a mi viszonyaink között, amit másoktól próbálunk importálni, miközben a miénk is, éppen mint másoké, csak figyelnünk kellene arra, hogy honnan jövünk, kik is vagyunk valójában.

Az egyik tanítvány kérdésére, hogy miért nem segít az Úr az embereken a következő válasz hangzik el:

„- Nem hisznek az életben – felelte halk szóval az öreg -, elvesztették magukat. Mert bizony a megváltást ingyen kegyelemből adja ugyan az Úr, de csak annak, aki a maga erejéből megdolgozik érte.” – Teremti azt, már a gondolata erejével is!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

Oskola újra

A tavalyi évben elindult Lélekszerelés oskola sikerén felbuzdulva, az idei évben is meghirdetem az Oskolát.

Az oskola helyszíne az Angyalszív Egészségközpont.

A képzés hétvégenként zajlik.

10*2 nap, majd 10*1 nap, gyakorlatokkal és a végén vizsgával.

Javaslom olyanoknak is, akik később nem akarnak másoknak hivatásszerűen segíteni, de a saját életüket szeretnék az Isten tenyerén élni. Bővebb leírást a somogyi@magy-art.hu címre küldött érdeklődésre küldök, vagy az Angyalszív honlapján találhattok: www.angyalsziv.hu .

Minden érdeklődést szeretettel fogadok:

Somogyi Péter

lélekszerelő

Újra párkapcsolat. Vajon hány gondolat kerül ki még ebből a témából? Azt hiszem nincs olyan kérdés, amely ne érintené a társkapcsolatainkat is. Így marad ez a cím. Majdnem minden párkapcsolatot érintő cikkemben elhangzott már a férj=fél és a fele-ség viszonya. A kettő együtt adja a teljességet. TELJESSÉG. A hetedik nap után kettészakított ember magától értetődő viselkedésformája a keresés, amelynek a célja az eggyé válás, a teljesség megtalálása a másik fél által. A teljességé, amely egy Isten közeli állapot. Isten közeli? Olyan mint Istennel együtt?

A Hagyaték szerint meggyógyított gyermeknek nem volt más baja, mint nagy volt benne az ijedtség és a fél-elem. FÉL-ELEM. Valami olyan, ami nem teljes, csak fél, egy fél gondolat, egy hiányos gondolat. A képi beszédünk ki is mondja mi a baj ebben a helyzetben. Az illető, kiesett a teljességből. FÉL-lé vált. FÉL.

A párkapcsolatokban levő fél-elem kérdése innen már könnyedén tárgyalható. Az egyik FÉL, aki FÉL, hirtelen elveszíti a másik felét. Vagy ha el nem is veszíti, de úgy érzi elveszítette. Ez a félelem főleg a „gyengébb” nem esetében okoz különösebb gondot. A férfiak, akik hisznek a felhalmozott erény fogalmában, nem zuhannak össze, attól, ha a másik éppen az adott pillanatban nem teljesít a szerepének megfelelően, hiszen annyiszor csinálta már jól. Oly sokszor megtette már. Biztosan ez most csak egy botlás, amely korrekcióra kerül, hamarosan. A nők ezzel szemben, az érzelmeiket abszolút valóságként megélve, a pillanatnyi helyzet alapján ítélnek. Így hangozhat el, egy pillanatnyi kihagyás után a vád: „mert soha sem állsz mellém…”. Pedig csak most fordult elő először. De a nő, aki a jelen pillanat érzésében él, nem tekint a múltba, nem mérlegel, hanem érzelmeitől vezérelve ítél. Azt éli meg, hogy a másik nem áll mellette. Elvesztette őt a korábbi megállapodáshoz képest, amelyben megegyeztek a közösség létrehozásában, ahol számíthatnak egymásra. És íme, most sincs itt a másik, nem segít… Pedig csak egyszer fordult elő. Ebből a kettősségből adódóan, komoly ellentétek alakulhatnak ki a fel-ek között. Ha azonban a nő tudja ezt a különbséget, akkor, törekedhet arra, hogy mielőbb kilépve az érzelmi hatás alól, belássa, nem veszítette le a másik felét, a férjét, csak éppen nem úgy jött össze a dolog. De persze nem csak a nőknek kell tennie az ügy érdekében. Hiszen mi férfiak is tehetünk, nem is keveset. Megtanulhatjuk, hogy a kedvesünk által kimondott végzetes szavak nem jelentik a valós véleményt, csak a társunk pillanatnyi hangulatát. Másnap mikor a vihar elmúlik, megkérdezve őket csodálkozva kérdezik, miért akarnának elválni, szétmenni. Tudják, ők, hogyan van, csak akkor ott, így meg így éreztek.

Amit mondanak a pillanatnyi érzéseikről, azt jó, ha megjegyezzük. Fontos, mert megtudhatjuk mi a kedvesünk legnagyobb fél-elme. Mi az aminek a gondolatától a legjobban megijed, amitől legjobban fél. Ha pedig ezt kiderítettük, nem is kell mást tennünk, mint az ilyen kritikus helyzetekben, főleg ebben a témában oszlassuk el a kételyét. Ha ettől a legnagyobbnak látszó félelemtől segítünk neki megszabadulni, ha megnyugtatjuk, rögtön érezni fogja, hogy nincs egyedül, ott van mellette a másik fele, a férje. Nem FÉL már, hiszen ketten együtt újra egészek vagyunk. Teljességben vagyunk. Ez pedig a legfontosabb a hetedik nap utáni történéseket figyelembe véve.

Persze a félelmek sokfélék lehetnek egy kapcsolatban. Női felünk leginkább a bizonytalanságtól fél. Attól, hogy szerintünk, nem elég szép, kedves, figyelmes… Leginkább azzal bánthatjuk meg, ha nem értékeljük amit értünk és a családjáért tesz. A dicséret persze mindenkinek jól esik, de ha mi magunk nem fukarkodunk vele, akkor mi is nagyobb eséllyel részesedünk benne.

Az példa egy beteg gyermekkel kapcsolatban merült fel. Meggyőződésem, ha valakinek el tudjuk venni a fél-elmét, az amit arról gondol, hogy ő csak egy fél, nem teljes egész, akkor azonnal meggyógyul. Megkönnyebbül, az elképzelt tehertől, és meggyógyul. Természetesen ilyenkor nem a társkapcsolati teljesség elvesztéséről beszélünk. Milyen lehet az a teljesség, amelyik ilyenkor sérül? Mi az aminek a hitét, tudását elveszítjük ilyenkor?

A magyar hagyomány azt állítja, hogy mindannyian Istenből valók vagyunk! Hiszen az Úristen Önön Magából teremtette a világot. ÖNMAGÁBÓL! Azt is tudjuk, hogy: „Embert teremtett az Isten a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett”. A Hagyatékban az is elhangzik, ami hagyományunk része, hogy ha megteszed a magadét, az Úristen biztosan hozzáteszi a másik felét. (Segíts magadon, az Isten is megsegít!) Hogyan? Ha megteszed a magadét, akkor hozzá teszi az Isten a MÁSIK FELÉT? A mi tettünk az egy FÉL valóság? Akkor a teremtés az egy olyan közös munka, amelyben a két FÉL, az ember és az Isten, egyforma mértékben tevékenykedik? Igen nem kevesebbet, pontosan ezt állítjuk, mi magyarok! Ez van a mi hagyományunkban. Ez pedig azt jelenti, hogy a TELJESSÉG, az ember és az Isten közösségében is megmutatkozik. Az egyik FÉL az ember, a másik FÉL pedig az Isten maga! Amikor elveszítjük az Istennel való közösségünket, kiesünk a teljességből. Megijedünk, elkezdünk FÉL-ni. FÉL- elem vesz rajtunk erőt, mert azt hisszük, elhagyott minket a Teremtő. Ami lehetetlen. Hiszen Önmagából teremtett minket! Istenből valók vagyunk! Biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb szülői szeretettel szeret bennünket. Éppen ebből következően állítom, hogy a Miatyánk egyik sora, mely így hangzik: „Ne vígy minket a kísértésbe!” Valószínűleg az csángók által megtartott formában igaz: „Ne engedj minket a kísértésbe!”. Nincs az a szülő, aki gyermekét kísértésnek tenné ki, kísérletezve vajon elbukik-e valamelyikünk. Nagyon fontos tudnunk, hogy gyermekeink, kiskorukban, ha megijednek, félnek, akkor legtöbbször a mi félelmeink hatására teszik. A mi aggodalmunk, FÉL-elmünk, ragad rájuk. Egy nyugodt szülői környezet, jó hatással van a gyermekre, aki ilyenkor kiegyensúlyozott, mosolygós, sokat alvó, mindenki által csodált gyerekké válik. Mi pedig büszke szülőkké!

Derítsük ki kedvesünk legnagyobb félelmét! Nyugtassuk meg, adjunk biztonságot neki, hogy az kettőnk által létrehozott, kiegyensúlyozott, teljes családi fészekbe, nyugodt, békés, kiegyensúlyozott teremtmények szerelmünk gyümölcsei érkezzenek. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, ne feledjük, Istenből való, teremtmények vagyunk! Az Úristen teljes értékű társai! Akiknek nincsen mitől tartaniuk, ha megteszik a magukét, mert az erősebb FELÜNK, az Isten, nem csak társunk, de a feltétel nélküli szeretet letéteményese is! LEGYEN URAM A TE AKARATOD SZERINT!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

somogyi@magy-art.hu

70 3354 114

www.angyalsziv.hu , www.lelekszereles.blog.hu , www.alory.hu 

Egészen hosszan értekezünk már a párkapcsolati szerepekről. Eljött az ideje, hogy kiemelten beszéljünk a női szerepről. Nekem meggyőződésem, hogy a női viselkedésen múlik, hogy mekkora az esélye a helyes szerepek szerinti életnek. Miért gondolom ezt? Talán mert ők a társadalom legjobban megtévesztett szereplői. Őket vonták be fokozatosan a munkába, a férfiakat lecserélve. Velük hitették el, hogy akkor értékesek, ha a férfiaknál alkalmazott mérce szerint is sikeresek. Ha vezető beosztásban vannak, ha jól keresnek, ha a munkájuk jelentős előnyöket élvez más tevékenységeikhez képest… Az egyik nagymamám, bár a polgárit is elvégezte, mégis háztartásbeli volt egész életében. Soha sem dolgozott. Tényleg nem? SOHA SEM? Egyik mamám felnevelte az Édesapámat, bátyjával, nővérével, a másik Édesanyámat a keresztapámmal. Édesanyám szüleinél sokat gyerekeskedtem. Életük nagyobbik részében falun élték. Voltak állataik, illetményföldjük. Nagyapám erdész volt. Nagymamám pedig dologtalan (?), háztartásbeli, aki a társadalmunk szerin soha sem dolgozott. Pedig, állandóan tevékenykedett, rengeteget dolgozott, bár munkahelye soha sem volt. Így nyugdíjat sem kapott.

Ha végignézem az éltét, azt látom, hogy minden olyan tevékenységet végzett, amit egy mai, sikeresnek mondott nő végez, sőt az elismeréseket is megkapta, éppen úgy vagy talán még teljesebb mértékben, mint korunk asszonyai.

Hogyan élt az én Nagymamám? Hogyan éltek a falu asszonyai, akik egy megtartó, összetartó közösség tagjai voltak? Életük semmiképpen sem volt unalmas, vagy eseményekben szegény.

Először azt kell tisztáznunk, kinek mely területek tartoztak a fennhatósága alá. Nagyon lerövidítve, az asszonyok voltak a belső tér, a férfiak a külső tér urai. A nő bent, a férfi kint felelt a dolgok folyásáért, a rendért. Ez nem azt jelentette, hogy nem segítették egymást, akkor, ha a feladat a másik területén jelentkezett, hanem azt, hogy a FELELŐSSÉG volt ily módon elosztva. A házon belüli rendért és dolgokért a nők feleltek. Ha ma egy módosabb pár fészket épít, akkor rendre belsőépítészt hívnak. Ha nem, hát elolvassák a témával foglalkozó magazinokat, ellátogatnak a megfelelő kiállításokra, a megfelelő ötletekért. Valójában, akár melyik utat választják, szakembert alkalmaznak. Vagy egy olyat, aki éppen nekik dolgozik, vagy egy olyat, aki útmutatóul szolgál. A régi világban volt egy mondás: „amilyen az asszony olyan a család!”. Elsőre kicsit felkapjuk a fejünket, mi férfiak: Hogyan, akkor nekünk nincs is szerepünk ebben? Majd belátjuk, hogy bár az idő változik, ez ennek ellenére ma is éppen úgy igaz, mint régen. Ugyanis, ha a társunknak választott nő rendetlen, akkor mi csak egy módon tarthatjuk fenn a rendet, ha megcsináljuk helyette azokat a feladatokat, amelyek a rend kialakulásához és megtartáshoz kellenek. Ekkor már bele is csúsztunk a helycserébe, amely nem igazán előnyös. Ugyanis, innen, mi vesszük át a felelősséget a társunk helyett. Sajnos, a nők, ha nem a nemi szerepünknek megfelelően viselkedünk, hamar elveszítik az érdeklődésüket, tiszteletüket irántunk, hiszen ők egy férfira, nem egy házvezető nőre vágytak. Így szerintem fontos, hogy betartsuk a felelősségek szerinti rendet. Amit még megfigyeltem az a következő. A nő, ha eredendő szerepét felvállalja, a cégvezető, menedzser, nőnél teljesebb feladatkörrel és több elismeréssel gazdagabb életet élhet. A fent említett párok, akik lakberendezőt, belsőépítészt alkalmaznak, egy idegen ember igényei, elképzelései szerinti „otthonban” laknak majd. (Látszat, amely takarja a valóságot, nem tükrözi az egyéni igényeket.) A hagyomány, előírta azt a keretet, amely megmutatta, mik a főbb teendők, mire kell odafigyelni. Az alapok figyelembe vételével aztán az újasszony, új otthont, a szeretet új terét alakította ki, a maguk és az eljövendő, általuk teremtett új nemzedék részére. Új otthont, új házat, hazát. Hihetjük, hogy ők a hagyomány mentén helyesen cselekedtek? Igen. Helyesen. Mit tegyünk ma a megoldásért? Nézzünk példákat! A fenn említett családban a hölgy a belső dolgokért felelős. Így az ő felelőssége az is, milyen színű, hangulatú legyen a ház, a lakás. Amikor ezt megtervezi és az anyagiakhoz igazítja, elindul a megvalósítás. Lépésről lépésre körvonalazódik a környezet, ahol a család boldogsága a cél. A nő tervei, mint arculat, jellemezni fogják a családot. Nem csak az érintett időpontban, hanem a gyermekek által, akár az unokák ízlésében is. Arculat, a család arculata! Az elképzelések megbeszélése, mint belső kommunikáció, PR, a berendezések hozzáigazítása az anyagi keretekhez, mint költségvetés, vagy üzleti terv a keretek jó kihasználása, mint költséghatékonyság jelentkezik. Jövőépítés, de nem csak évekre, amíg jelen vagyunk, hanem generációkra vonatkozóan, amely gyermekeinknél, unokáinknál is megmutatkozik! Röviden, nem állítok mást, mint azt, hogy a nő, kreativitását megélve egy komplexebb rendszer irányítója lehet, mint az adott munkahelyen ezt tehetné. Igaz, ez a „főnökség”, nagyobb felelősséggel jár, hiszen generációkra megszabja az elkövetkezendő családok értékrendjét, hangulatát, kommunikációját. Ez a példa, amit a család minőségét meghatározó nő képvisel. Lehet, hogy a mai kor női ettől a felelősségtől menekülve vállalják inkább a férfiakkal való megmérettetést. Teszik ezt annak ellenére, hogy ilyenkor körtét hasonlítunk össze almával? Tényleg akkora felelősség ez a példamutatás? Igen az! Hiszen egy olyan világban, ahol minden relatív, semmi sem biztos, semmi sem ad kiindulási, viszonyítási pontot, ott honnan tudják a választott társaink, mi a helyes? Honnan tudják megvalósítani azt a példát, amely évszázadokra meghatározza a követendőt? Nem tudják, nem MERIK, hiszen elvettek tőlük minden viszonyítási pontot azzal a liberális eszmével, mely szerint minden igaz, mindennek van létjogosultsága, attól függ, honnan nézzük. Egy ilyen nesze semmi fogd meg jól helyzetben nehéz nekik a példamutatás. De segítsünk nekik! Mi férfiak is tehetünk a dolog érdekében! Ha mi már megtapasztaltuk a helyes irányt, akkor olyan társat választva, vagy társunkat meggyőzve az irány helyességéről, új támpontokat, irányvonalakat adhatunk családunk életének, ahol a mi társunk, az IGAZ NŐ, megélve saját kreativitását, boldoggá tehet minket és egész családunkat! Ötleteivel, hangulatteremtő képességével, boldog, meleg családi fészket hozhat létre, amely nem csak a magunk pillanatnyi örömét szolgálja, hanem az eljövendő nemzedéknek is például szolgál. Elismerésként pedig, nem csak egy egyébként mogorva főnök felszínes dicsérete és prémium a fizetség, hanem a férj, a másik fél, a gyermekek teljes csodálata, tisztelete és mindenki szeretete, beleértve az unokákat is. Így az élettér, otthon kialakításának minden mozzanata, minden részlete, beleértve a legkisebb horgolt terítőt is a nő kreativitását, leleményességét, a család iránti feltétlen szeretetét hirdeti, úgy, hogy azt mindenki láthatja, kit házukba meghívnak. A jó példa híre szárnyakon száll, követőket teremt. Eredményezi a gyermekeknél, a következő generációnál, a fiú megbecsülését, mint udvarló és a leány elfogadását mint leendő társ. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” – hirdeti a mondás.

Somogyi Péter

Lélekszerelő

somogyi@magy-art.hu

70 3354 114

www.angyalsziv.hu , www.lelekszereles.blog.hu

A NLCafé oldalán olvasható a beszélgetés, amit közreadok. Érdemes végig gondolni, nem a személyes részeket, hanem a többit.

Csernus Imre: A nők csak akkor élvezik a szexet, ha tisztelik a pasit!

Az emberi lélek szakértője, akihez ezrek fordulnak tanácsért. „Vérfarkas”-stílusa legenda lett, ahogyan a könyvei is, aminek ő egyáltalán nem örül, hiszen szerinte ez azt jelenti, hogy sok hazánkban a boldogtalan, tanácstalan ember. Dr. Csernus Imre nem tagadja: maga is átélt már számtalan poklot, és elkövette a maga hibáit. Őt is elhagyták, ő is rinyált már egy-egy nő miatt. Csernus szerint nem is az a baj, ha az ember „szarban” él, hisz legtöbbünk élt már abban, hanem az, ha tisztában van ezzel, és nem változtat rajta.

– Nem tehetek róla, de gyomorgörcsöm van, hogy Önnel kell beszélnem. Nem szépíthetem, Önnek egyszerűen „vérfarkas”- stílusa van. Ez tudatos vagy felvett magatartás, amelyet remekül eladott Magyarországon?
– Szögezzük le, hogy nem vagyok vérfarkas. Igazság szerint még csak szigorúnak sem mondanám magam. Egyszerűen csak következetes vagyok. Ragaszkodom a nézeteimhez, az elveimhez. Ha az a vérfarkasság, hogy a maga szavaival éljek, hogy egy férfi hiteles, vagyis racionális és érzelmi szempontból kiteljesedett, és a sok bizonytalan ember között tud és mer következetes maradni, akkor persze, az vagyok, akkor mondjon rám, amit akar. Mellesleg az előbbi jelzőkkel illetett embert nem vérfarkasnak hívják, hanem férfinak. Bár bizonyára kevés ilyennel találkozhatott.

– Ezek szerint kevés az igazi férfi Magyarországon? Új könyvében, amely a férfiakról szól, a nők után most az erősebbik nemnek pirít oda.
– Amikor a nőkkel foglalkoztam, rengeteg olyan véleményt hallottam, hogy a férfiak ilyenek meg olyanok, és hogy tulajdonképpen az ő hibájuk, hogy alig van kiegyensúlyozott párkapcsolat. Rengeteg kérdést kaptam nőktől. Hogy például „miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?”. Elkezdtem hát a pasikat figyelni, hogy tényleg olyanok-e, amit a nők mondanak. Érdekes volt látni, hogyan lesz egy-egy tökös, vagány kisfiúból egy puhány pöcs, aki gyáván él egy rossz kapcsolatban, és úgy hal meg, hogy soha nem volt igazán boldog. A férfiak többsége sem érzelmi, sem racionális szempontból nincs kiteljesedve. Dolgoznak ezerrel, miközben nem azt a munkát végzik, amely boldoggá teszi őket, élnek egy szar házasságban, számos gyerekkel, miközben a feleségük már rég nem kívánja őket, és viszont. Katasztrofális a szexuális életük, jobb esetben ezért szeretőt tartanak. Önző dögök. Meg is értem, hogy a nők nem kívánják meg az ilyen pasikat. Most őszintén, kisasszony, maga megkívánna egy olyan férfit, akit tök hiteltelennek tart, és semmibe sem vesz?

– Nem, biztosan nem. A nők fel akarnak nézni a pasikra.
– Naná, hogy fel akarnak. Ezért van az, hogy egy nőnek csak olyan pasival lesz orgazmusa, akire felnéz, akit hitelesnek tart. Szervesen idekapcsolódik az orális szex is. Ha egy nő házasságban él egy pasival, akire már nem tud felnézni, vagyis férfiként tekinteni rá, akkor a férj gyakorlatilag a gyereke lesz. Ezáltal biztosan nem fogja vele kívánni az orális szexet, hiszen az olyan, mintha a saját gyerekével csinálná. Pfúj, nem igaz? A nő nem akarja, nem kívánja a pasit. Csak kényszerből lesz vele együtt. Tudja, mit tesz a természet azzal a nővel, aki nem arra használja a nemi szerveit, mint amire kellene? Elveszi tőle. Ezért is van annyi méh- vagy petefészekrákos nő Magyarországon. Nem figyelnek a kis pofonokra, aztán csodálkoznak, amikor jön a nagy. Akkor jön a beszarás, hogy jaj, istenem, ezt nem érdemeltem. Az lehet, de mindent elkövetett azért, hogy beteg legyen.

– Ön szinte mindent tudónak tűnik. Kedvem lenne kötözködni, hogy maga soha nem hibázott? Olyan könnyen teremt le másokat, mond róluk véleményt néhány találkozás után.
– Rengeteg hibát elkövettem életemben. Megjártam a legmélyebb poklot is. Én a legnehezebb utat választottam, a makacsságomba kapaszkodtam, hogy kihúzzam magam a szarból. Én is szarban éltem sokáig, ezért is mondom azt, hogy nem az a baj, hogy abban élsz, hanem az, ha tudod ezt, de nem változtatsz rajta. Sokáig én is görcsösen bizonygattam a saját igazamat, és egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy talán kicsit engednem kellene. Maga szerint én nem rinyáltam már egy-egy nő miatt, hogy jaj, a hülye lotyó elhagyott, meg miért nem hív, és így tovább? Dehogynem. Sírtam én is részegen a haveroknak, mert összetörték a szívemet. Sok-sok év munkája van abban, hogy meg tudtam őrizni a gerincemet, hogy hiteles vagyok, hogy rend van mind az érzelmi, mind pedig a racionális világomban. Ezt most nem azért mondom el, hogy istenítsenek, vagy hogy elájuljon tőlem. Nem szeretem az ilyet. Én a Lipóton sem viselek soha fehér köpenyt. Ez teljesen tudatos, hiszen a fehér köpeny csak kiélezi az ellentétet a beteg és az orvos között. Segíteni próbálok, és nem Istent játszani.

– Pedig sokan szinte Istenként tekintenek Önre, és azt várják, majd Csernus megoldja a problémáikat.
– Aki eljön hozzám, és azt hiszi, hogy majd én jobbá teszem az életét, az nagyot téved. Én csak rávilágítok dolgokra, szemébe mondom a nyilvánvaló igazságot. Az nagyon kevés, hogy valaki kezdi megismerni magát, és hogy mit miért tesz. Az szép, jó, de az még semmi. Változtatni kell! Ehhez pedig bátorság, gerinc kell, ami – mint már említettem – elég kevés emberre jellemző. Vannak olyan pácienseim, akik szinte függővé válnak tőlem. Kényszeresen járnak, SMS-eket küldenek. Na, ezeket hamarjában leállítom, és nem kezelem őket tovább.  

– Akik viszont nem kedvelik, azt mondják, jól kitalálta magát, és meggazdagodott mások problémáiból...
– Gyakran megkérdezik, örülök-e, hogy sikeresek a könyveim. Nem, nem örülök neki, hiszen ez azt jelzi, hogy rengeteg a boldogtalan ember. Ami kár, mert ha lenne tartásuk és kisugárzásuk, mind a férfiaknak, mind a nőknek, akkor sokkal boldogabbak lennénk.

– Doktor úr, köszönöm az interjút. Mondana egy e-mail címet, ahova elküldhetem?
– Kisasszony, minek akarja nekem elküldeni?

– Hogy meg legyen vele elégedve.
– Kisasszony, ne akarjon nekem megfelelni. Csak magának. Írja meg úgy, hogy az magának tetsszen!

Párkapcsolatról beszélünk. Társról. Az igaziról. Régi vagy inkább ősi szokásról, hagyományról, a házasságról. Késztetésről, amely az életünket irányítja. Folytonos keresésről, hogy megtaláljuk. Megtaláljuk azt, amiről néha azt hisszük, élni sem tudunk nélküle. Az igazi tárast, akivel megélhetjük a szerelmet. Szerelem. SZER-elem.

Tudjuk, hogy a mi hagyományunkban az ünnep neve: SZER. SZER-tartás. Ha ünnepeltünk, szert ültünk. Országos ügyekben Pusztaszeren. Ezek az ünnepek, olyan „rendezvények” voltak, ahol az ünneplés nem csak magunk között emberek között zajlott, hanem az Isten is szerepet kapott bennük. Szóval SZER. Olyan ünnep, ünnepi esemény, ahol az Isten is jelen van. Ilyenkor felé is teszünk egy lépést. Ünnepélyesen, sokszor fogadalmat téve.

Ha pontosan vesszük azt, amit a szerelem szó jelent, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy ez valami olyan dolog, ami a SZER része. SZER-elem. A SZER-elem-e, része. Valami olyan esemény része, hozzávalója, amely ünnep, az Isten felé megtett lépéssel. Talán emlékszünk még arra, hogy a Jézusi üzenet egyik része a „Krisztusban testvérré válás” feladata. A testvérré vált felek, ráadásul, kettőből eggyé is válnak a házasság szentségében. A férfi és a nő teljes egysége, az igaz szerelemben a hatodik napi teremtés teljességét idézi. A két fél, a férj=fél és a fele-ség, adnak egy teljes egész embert. Ők a két félből olyan teljességet hoznak létre, amely fenntartása a boldogságuk záloga. Mindez a teljesség pedig az igaz SZER-elemben valósul meg. Milyen is lehet ez az IGAZ SZERELEM? Manapság rengetegszer halljuk ismert emberekről, hogy megtalálták az igazi szerelmet. Teszik ezt akár 3-6 havonta. Kicsit az az érzésünk, hogy ezzel a szóhasználattal lejáratják, magát a szerelmet, a szerelem fogalmát. Nem csoda ez napjainkban, hiszen az értékek lerombolása az szinte kötelező „feladat”. Persze az is tény, hogy napjainkban sokan használják sokszor minden alap nélkül ezt a szót. Teszik ezt azért, mert ők sem akarnak kimaradni a csodából. Sőt biztosítani akarják maguknak az érzést úgy, hogy akár hazudnak is maguknak ebben az ügyben.

Amikor két ember találkozik, a férfi és a nő egymásra néz, majd érdekes dolog történik. Energiát cserélnek. Ez minden esetben megtörténik, minden találkozásnál. Természetesen ennek az intenzitása különböző, főleg ez az eltérés találkozások között. Az energiacsere mértéke attól függ, hogy a cserébe kapott energiára mekkora szükségünk van és milyen tudatossággal veszünk részt benne. Legtöbbször, ha ez a csere elég intenzív, akkor feltűnik nekünk, és kellemes érzésünk keletkezik. A találkozásra felfigyelünk. Észrevesszük a másikat. A pillanatnyi figyelem időben és tudatosságban is megváltozik. Az önkéntelen pillantás, figyelemmé alakul. A figyelem pedig a kellemes energiacserének köszönhetően viszont figyelmet generál. Először főleg a szimpatikus dolgok tűnnek fel a másikban. Ha ezekből eleget találunk, elsőre, mondjuk 5-öt, akkor ha nem figyelünk magunkra, hamar bajba kerülhetünk, könnyen tévedünk. Ugyanis, hajlamosak vagyunk az önbecsapásra. Azért, hogy megéljük a szerelmet. A meglévő 5 szimpatikus vonás mellé, további 10-20 másikat képzelünk. Ez akkor tűnik fel leginkább, sokszor utólag, ha azt vesszük észre, hogy néhány hónap után a párunk hírtelen megváltozik. Pedig valószínűleg nem teszi, csak mi kezdjük el a valóságot látni, az elképzelt rózsaszínű álom helyett. Még csak nem is tehet róla, hiszen mi álmodtuk meg Őt, ebben a formában, magunknak. Egyébként, minden esetben, ha úgy érezzük, a másik megváltozott, akkor célszerű megvizsgálnunk, hogy nem csak a valóság felismeréséről van-e szó. Lehet, hogy Ő nem is változott, csak mi látjuk meg a valóságot. Hiszen hajlamosak vagyunk a szépítésre, az önbecsapásra. Ezt az önbecsapós, hazugsággal teli időszakot hívják a rózsaszín köd idejének. Amikor végre felszáll, jöhet a valódi megismerés. Sok kapcsolat ilyenkor megy tönkre. De inkább ilyenkor szakítsunk, mint később, esetleg gyermekáldás után. Véleményem szerint, mindezeket figyelembe véve, kimondható, hogy az igaz szerelem, nem alakul ki egy pillanat alatt. Fontos ismérve, hogy a felek jól ismerik egymást és a másikat annak hibáival együtt szeretik. A másik hibáival tisztában vannak, azokat elfogadják, sőt valójában nem is zavarják őket ezek a dolgok. Mert nem tökéletes társra van szükségünk, hiszen tökéletes ember nincs, hanem olyanra, akinek a hibái nem zavarnak minket. Akinek a hibáival együtt tudunk élni, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni őt. Higgyük el, senki sem változik meg a kedvünkért. Ha látszólag mégis megtenné, sem lesz tartós az eredmény. Csupán csak addig tart majd a változás, amíg az elvesztésünktől való fél-elem fenntartja a másikban az új viselkedést. Ahogyan a visszatartó félelem elmúlik, a kényszeresen felvett szokás is eltűnik. Így csak akkor ér valamit a felek változása, ha magukért teszik, ha magukért változtatnak. Ehhez pedig elengedhetetlen a magunk esetében, hogy belássuk, mi a hibánk és mit kell tennünk, hogy kijavítsuk azt. Pontosan ezekért nem érdemes elvesznünk a rózsaszín ködben. Jobban járunk, ha figyelünk a másikra és azt az embert szeretjük meg, aki valójában ő. A pillanatnyi (pár hónapos) hazudott szerelem, csak abban az esetben lehet jó számunkra, ha végig tudatában vagyunk, annak, hogy ez csak egy képzelt világ és ha itt az ideje fel tudunk állni belőle. Fontos, hogy fel tudjunk állni, mert különben úgy korlátozzuk magunkat, hogy a végén benne maradunk egy rossz kapcsolatban, amely csak árt mindkettőnknek. Főleg, ha a gyermekáldás utánig húzzuk, halasszuk a döntést. Ha csak azt az elvet tartjuk szem előtt, hogy a mostban, a jelenben, éljünk, akkor is helyesen cselekszünk, hiszen a kezdeti pillanatban nem tudhatjuk a másikról… Mivel nem tudhatjuk, nem is szerethetjük benne. Ha csak annyit élünk meg amennyi éppen megadatik és nem lopunk magunknak a szerelem illúziójából boldogságot, bármennyire is vágynánk rá, akkor őszinte, kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatot tudunk kialakítani. Az ilyen alapokra épülő kapcsolatban, az igaz szerelemben aztán megéljük azt a teljességet, amely egy Isten közeli állapot, csodálatos boldogság. Szeretkezésünkkor mennyei magasságokba repülünk. Minden korábbi hiányunk megszűnik, mert megtaláltuk, bennünk, körülöttünk, egymásban… Megszűnik a folytonos keresés, az örökös keresési vágy, hiszen megtaláltuk a másik felünket, akivel Istenben megélhetjük a teljességet. Az ilyen kapcsolatban fogant gyermek is sokkal boldogabb jövő elé néz, hiszen a kezdetektől megéli a teljes szeretetet, azt, hogy ő a szerelem gyümölcse. Életében törekedni fog arra, hogy megalkuvások nélküli boldog kapcsolatot alakítson ki és megélje: „…A Te szíved ver az én mellkasomban, az enyém pedig a tiedben és mindkettőnkké Istenében!”, gondolat igazságát, örömét.

Somogyi Péter

Lélekszerelő

Szombaton, egész napos program lesz Dobogókőn.

www.dobogokoert.hu

Mindekinek ajánlom szeretettel.

Szépet! Péter

Sokan hisszük, hogy a betegségek keletkezésének lelki okai vannak. Ebből a megközelítésből figyelve a dolgokat, megállapíthatjuk, hogy a vesebetegeknek párkapcsolati problémáik vannak. MAGYARUL végiggondolva: a vese a kiválasztás szerve, páros szerv. Amikor a párosság és a kiválasztás együtt áll, az maga a párválasztás. Innen a megoldás. (Felhívnám a figyelmet arra, hogy a fenti mintát követve betegségünk lelki okához könnyedén eljuthatunk, bármilyen esetben. Magyarul könnyű!) Ám amikor kimondjuk, hogy a veseproblémák, párkapcsolati gondokat jeleznek, a szkeptikusok, rögtön felhördülnek és elkezdik sorolni azokat, akik éppen nem élnek kapcsolatban és mégis vesebajosak. Persze ők egy dologra nem gondolnak, mégpedig arra, hogy a nemek egyensúlya az egyénben is rendben kell, hogy legyen. A Jin-Jang jelben is jól látszó viszony szerint mindenkiben van a másik nemből is valamelyes. Ha pedig ennek az elfogadása nem történik meg, ha nem kezeljük helyesen, éppen úgy megbetegszünk, mint amikor a megélt párkapcsolatunkban keletkezik a diszharmónia. „Mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.” Szól a segítő gondolat. Aki ki-TELJES-edik a nemi szerepében, annak be-TELJES-edik a párkapcsolata.

Sokszor kérdezzük, hogy mi az élet célja. Erre rengeteg magyarázat született. Az anyag megnemesítésén, átlényegítésén keresztül, az Isteni TELJESSÉG megéléséig bezárólag rengeteg az elmélet. Ha azonban egyszerűen akarjuk kifejezni, akkor az élet az egy Isten felé vezető út! ISTEN FELÉ HALADÁS!    A párkapcsolati diagram, amit készítettem, a modell is azt mutatja, hogy a megtalált társsal egy közösséget hozunk létre, amelyik a közös cél felé halad. Jó esetben ez a cél maga az Isten. A kapcsolat ugyan azt a célt követi, amit az ember maga! Isten felé törekszik! Ha ez a cél, valami más, mondjuk az anyagi jólét megteremtése, a kapcsolat akkor is működik, jól működik, de csak addig, amíg az adott cél meg nem valósul. Utána a kapcsolat kiüresedik, TÖNKREMEGY!

Az Istennel való egység élménye az egy TELJESSÉG érzés! Így fogalmazza ezt meg mindenki aki valaha megélte ezt. Korábban megállapítottuk, hogy a legkönnyebben elérhető Isten közeli állapot az az igaz szerelemben, szeretkezés közben történő összeolvadás. Mikor a köztünk lévő határok feloldódnak, szinte nem is tudjuk, ki meddig tart. Nem a szerveinkben, hanem a sejtjeinkben érezzük a másikat! A sejtjeinkben, úgy mintha mindenhol bennünk lenne. Mivel az Isteni akarat egy teljes egész embert szakított ketté, hogy létrejöjjön a nő és a férfi, így természetes, hogy az Teremtő felé haladó úton, a teremtés korábbi fokozatát éljük meg. EGGYÉ VÁLUNK! KETTEN EGGYÉ! A házasság célja is az lenne, hogy a két felet, felcserélje a MI, az eggyé válni akaró akarat. Ha cél is ez, akkor a két félből, a férj (fél) és a fele-ségből egy egész, egy teljesség jön létre! TELJESSÉG JÖN LÉTRE!

Mi történik az emberben? Amikor a serdülő korban felfedezi a hiányt, amikor a nemi hovatartozására rádöbben, megerősödik benne a vágy, hogy ezt a hiányt pótolja.

A mai világban mivel elég nagy a káosz, sok zavar lett beépítve az életünkbe, az első legfontosabb feladat, hogy megéljük a saját nemiségünket. A lányoknak nőkké, a fiúknak férfivá kell válni. Ma amikor társadalmi szinten felborultak a szerepek, már ez is komoly nehézségekbe ütközik. Nagyszüleink idejében, vidéken még teljesen világos volt, milyen a nemi szerepünknek megfelelő viselkedési mód. Az emberek úgy éltek, a gyermekek úgy nőttek fel, hogy a közösség megtanított az elsődleges mintákat. Ebben kellett aztán az egyénnek a saját mintájára finomítani a dolgokat. A mai városba költözött, polgári társadalomban ez hiányzik! Nincsenek egyértelmű minták, így a serdülő gyereknek, nem csak a párválasztást kell megtanulnia, hanem a saját nemi szerepét is tisztáznia kell! Abban a világban pedig, ahol a homoszexualitás szinte divat, a nők tarják el a családokat, nők nevelnek egyedül gyerekeket, férfi és apa kép nélkül felnövő gyermekeket, na ott aztán igazán nehéz dolga van egy serdülőnek. A párkapcsolatainak jelentős része azzal telik, hogy azt próbálja megtalálni, mi is egy férfi és mi is egy nő szerepe. Túlnyomó részt nagyon korán kezdik a szexuális életet, és rendszeresen cserélgetik a partnereket. Csodálkozunk, ahelyett, hogy észrevennénk, A SZEXUÁLIS AKTUS AZ EGYETLEN OLYAN BIZTOS DOLOG A NEMI SZEREP KIALAKÍTÁSÁNAK ÚTJÁN, AHOL NEM LEHET FELCSERÉLNI A SZEREPEKET! Ott mindenki a szerepének megfelelően viselkedik. Nem lehet felcserélni, úgy, mint az élet annyi más területén már megtetették velünk, mint ahogyan annyi helyen már megtettük. Szóval ne csodálkozzunk! Ha már más példát nem kapnak, arra haladnak, ami ösztönösen mutat, valamiféle irányt amerre haladni kellene.

Aki a nemi szerepében KI-TELJES-EDIK, annak a párkapcsolata BE-TELJES-EDIK. Állítottam az elején. Ha valaki a benne rejlő nemi jellegeket, megismeri, azokat elfogadja, és a helyes mértékben ad tért nekik, az a személy egy érett férfivá, nővé válik! Rendeget gyerekesen viselkedő emberrel találkozunk, akik bár külsőre felnőttek, de viselkedésre óvodás szintet ütnek csak meg, főleg párkapcsolati helyzetekben. Na, nekik nem sikerült ez az integráció. Még ma is keresik a helyes arányokat, a mértéket, a két belső késztetés miatt. Az elnőiesedett férfiak, megpróbálnak a társadalmi elvárásoknak megfelelni, hiszen az érzékeny, alkatában vékony, lányos pasik a divatosak. Pasik, nem férfiak. A társadalom azt sugallja, ez a férfi az ideális, hiszen nincs szükség ma már a férfi által megteremtett védelemre, azt a szerepet a társadalom tölti be. A nők pedig férfiasodnak, mert meg akarják nyerni a „KI, A KÜLÖMB?” versenyt. Bár sokak szerint ezt a társadalmat a férfiak irányítják és ez egy férfi társadalom, de közben nem veszik észre, hogy vannak nőies férfiak, és nők.

Visszatérve a folyamathoz. Aki magán munkálkodva, megtalálja a belső egyensúlyát és nőnek születve nő marad, vagy férfinek születve azzá válik, egy olyan belső folyamaton megy át, amely segítségével megtalálja a belső egyensúlyát, a saját egyéni teljességét. KI-TELJES-EDIK, mert ennek következtében úgy változik meg a KI-SUGÁRZÁSA, a vonzereje, hogy KINT-ről bevonzza azt a magában éppen úgy teljes, de mégis más belső teljességet hordozó személyt, akivel ketten BE-TELJESÍTIK azt az egységet, ami az Isten felé haladáshoz ELENGEDHETETLEN! Az útmutatót megosztva: „Mint kint úgy bent”. Ez egy olyan szükséges megoldandó, amely kell ahhoz, hogy a mondat másik fele megvalósulhasson. „mint fent úgy lent!” Ha létre hoztuk a belső teljességünket, akkor megvalósul a közösség, a kettő egysége, a két fél EGÉSZ-SÉGE, TELJES-SÉGE, és ekkor majd elindulhatunk az fenti teljesség felé, az Isten felé, az egy már megtalált, általunk is létrehozható boldogságban és teljességben. Úgy van!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

A mostani gondolatsort egy pontosítással kell kezdenem. A múlt havi írásomban egy helytelen írásmódból következő, félreértésre okot adó idézet van, ami pontosításra szorul. „A nő védtelensége eredményezi a férfi felelősségvállalását.” (Nem pedig vétlensége, hiszen semmit sem vét, ront el.)

A mai témánk, az újjászületés, olyan, amely nem kötődik különösen a párkapcsolati szerepekhez, a társkapcsolathoz, de nélküle nem képzelhető el a kapcsolat továbbélése sem. Szükségünk van mind az egyéni újjászületésre, mind a létrehozott közösség újjászületésére. Az újabb és újabb életkörökről már volt szó. Most inkább a módszert szeretném tárgyalni, amely segít minket az esetenkénti, az éves, havi vagy akár napi újjászületésben is. Mint karácsonykor beszéltük, a fény születése mind a magyar, mind a keresztény hagyományban a remény megszületése a szívben: jön a feltámadás. A valódi újjászületés viszont csak a tavaszi nagy ünnepünkben jelentkezik. Jézus Krisztus önmagáról viszonylag keveset nyilatkozik. Két dolgot azonban biztosan tudunk róla. Mégpedig, hogy ő a „Világ Világossága” és „az Út, az Igazság és az Élet”. Ezeket ő mondja el nekünk. Így nyugodtan feltételezhetjük, ha őt követjük, helyesen járunk el.

Az ő idejében már ünnepelték a Húsvétot, azon a környéken. Két féle elnevezéssel is illették. Pesac és Pasca. A Pesac jelentése: ÁTUGRANI, MEGKERÜLNI. A Pasca jelentése: ÁTMENET. Jól látszik, hogy a két kifejezés, jelentésében is más megoldást kínál. A zsidó hagyomány szerint (Pesac), régen, Húsvétkor bárányt áldoztak, a család egész éves bűneiért engesztelésül. Egy állatot, bár a tulajdonuk, áldoztak fel, bűnbocsánatot kérve. Az állat bűnhődött, halt meg a család bűneiért cserébe. Véleményem szerint ez a vonulat került be a keresztény hagyományba oly módon, hogy Krisztus meghalt értünk a kereszten, az eredendő bűn eltörléséért. Nagyon durván fogalmazva, „levágták” értünk, A bűnbocsánatért cserébe.

Nem kérdés, hogy Krisztus meghalt értünk a kereszten, de tényleg az eredendő bűn eltörléséért, cserébe, helyettünk? Nem hiszem, hiszen ez a gondolat amolyan, ÁTUGRANI, MEGKERÜLNI típusú megoldás lenne. Ezzel szemben Ő azt mondja: „aki követ engem… „ ; „Meggyógyítalak a Te hited által.” (nem mert én vagyok az Isten fia, vagy mert akkora energiát tudok mozgatni, stb…) Hanem a Te hited által. Mit mond ezzel. A Te tevékeny részvételeddel, segítek neked! Ha ő a világ világossága, az út az igazság és élet, akkor az egyértelműen azt üzeni nekünk, hogy követnünk kell őt. KÖVETNI! Nem tesz meg semmit HELYETTÜNK, de ha követjük, akkor segít és lesz megoldás. Ha így vizsgáljuk meg a keresztény ünnep legnagyobb misztériumát, akkor a következőket látjuk. Jézus, az utolsó vacsorán szkíta típusú (vérszerződést) szövetséget köt az apostolokkal. Elfogják. Megölik. Megjárja a poklokat, majd feltámad. Ha végig gondoljuk, ebben a formában nem tudjuk követni őt, sőt bevallhatjuk, bátorságunk se lenne hozzá. De vajon mit jelent akkor a történések sora? Mit üzen nekünk?

Segítségünkre van a megoldásban az ünnep másik neve a Pasca = ÁTMENET. Ha pontosan nem követhetjük az eseményeket, akkor meg kell vizsgálnunk, mit szimbolizálhatnak az egyes lépések, mire tanítanak, milyen utat mutatnak nekünk! ÁTMENET, ez a szó lebeg a szemünk előtt.

Mint azt már megállapítottuk, a világ folytonos változáson megy keresztül. Egyfolytában változik, alakul. Ha mi is együtt akarunk haladni a világegyetemmel, nekünk is változnunk kell! Ha nem tesszük, előbb utóbb az élet kényszerít rá bennünket. Tudatos életet élve sokszor jutunk arra a megállapításra, hogy az amit éppen egy helyzetben teszünk változtatásra szorul, hiszen nem jutunk a módszerünkkel előbbre. Ekkor többségünk, már nem a másikat hibáztatja (Pesac módszere), hanem magában keresi a baj forrását, önvizsgálatot tart. Sok esetben azonban ez sem vezet eredményre. Miért? Van egy nagy csapda az önismeret, önvizsgálat körül. Sokszor csak addig vizsgáljuk magunkat, amíg el nem jutunk egy egyébként fontos pontig. Ez az, amit még el tudunk képzelni magunkról! Ha itt megállunk, nem lépünk tovább, akkor nem léptünk előrébb az önismeret útján. Csak a szokásos, már ismert köröket ismételtük, így nem lesz megoldás sem a problémánkra. Nem lépünk előrébb. Az ilyen alapra épített „új” élet, megoldás, hamar légvárnak mutatkozik, nem old meg semmit. Ha azonban feltételezzük, hogy az ismert értéknél, még gyengébben teljesítünk az adott kérdésben, és ez helytálló megállapítás, akkor a korábbi elképzelésünk magunkról, hamissá válik, „meghal”. Ezért én ezt a pontot, amikor, bátran feltételezzük magunkról a még silányabb magatartást, és az helytállónak bizonyul, HALÁLPONTNAK hívom. Ilyenkor a korábbi énünk MEGHAL, hiába hittük azt valósnak. Amíg vizsgálódunk, addig MEGJÁRJUK A POKLOKAT. Addig tart ez a pokoljárás amíg meg nem találjuk a hibás viselkedésünk pontos mértékét. Ekkor döntést hozunk, hogy mindezen változtatni szeretnénk. A döntés után következik az újjáépítés, az újjászületés, ha úgy tetszik a FELTÁMADÁS.

Ha ÁTMENETRŐL beszélünk, akkor már látjuk is a stádiumait. A régi énünk meghal, a vizsgálódás, maga a pokoljárás, de ezt az áldásos tevékenységet az új ember kialakulása, a feltámadás követi. Ha ezt az önismereti utat összehasonlítjuk Krisztus Húsvéti útjával, már látjuk is a párhuzamot! Véleményem szerint ez a Krisztusi üzenet, Húsvétkor. A hagyományban persze az ünnepet böjt előzi meg. A böjt segíti a megtisztulást, az anyagi világtól való elszakadást, hogy ha máskor nem is de évente egyszer vizsgáljuk meg magunkat. Járjuk meg a poklokat, a régi énünk halálával, hogy Krisztussal feltámadhassunk, újjá születhessünk!

Ezt a folyamatot egyébként minden nap is végig járhatjuk a nap végi számadásnál. Bármilyen problémánk megoldásához ez az út vezet, amelyet Jézus mutatott nekünk életével.

Az átmenet útjának járása segít bennünket a saját hibánk, az általunk létrehozott közösség hibás működésének rendbehozatalában. Ha bátrak vagyunk és minden esetben merjük feltételezni azt, hogy még gyengébb a teljesítményünk a korábban képzeltnél, az bár ugyan a korábbi, valósnak hitt önképünk elveszítéséhez vezet, de a megújulásunk által létrejövő új valóságunk, mind magunknak, mind a változásban velünk tartó párunknak újabb csodás élményeket ad, egészen a következő csodálatos átváltozásig!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

Ha Édesapámat megkérdeznénk, hogy szerinte mikor jön el a nősülés ideje, a következőket mondaná: „Fiam, nősülni akkor kell, ha már a fene esz meg azért, hogy a másikkal legyél.”

Hogyan? Amikor a fene esz meg? Akkor, ha minden gondolatod körülötte forog? Ha a társaság igényével kapcsolatos gondolataidat ő tölti ki? Szerinte valahogy így kell eljárni. Akkor nem tévedünk nagyot.

Ízlelgetem a hónap témáját: „Szenvedély”

Természetesen nekem is a szenvedélyes szerelem jut először eszembe, majd a szenvedélybetegségek. Bár nyelvész nem vagyok, de a szó megbontására én is bátran vállalkozom. SZENVED-ÉLY. Ha felbontjuk a szót, megjelenik benne egy negatív érzést megjelenítő gondolat, a SZENVEDÉS. Mindezek ellenére nem az jut a szenvedélyes szerelemről eszünkbe, hogy az valami negatív érzelem lenne, sőt. Valami, határtalan, szabad és jó dologra asszociálunk. Miért mégis ez a negativitást jelző gondolat? Talán azért van, mert mutatja azt is, ami ugyanennek a szabad, határtalan dolognak a vége lehet. SZENVEDÉS. Könnyen érthető, ha végig gondoljuk, hiszen a határtalan, szabad dolog, az kezelhetetlenné, ezáltal minket kiszolgáltatottá tévő valami is lehet. LEHET. Azért ragaszkodom az „is” és a „lehet” kifejezésekhez, mert meglátásom szerint a negatív kifejletnek nem kell bekövetkeznie. A szabad, határtalan dolog az semmiképpen sem negatívum. Az univerzum, az Isten határtalan és szabad! Mégsem rossz egyik sem. Főleg mivel azonosak. ;-) Miért éreztetjük a kifejezéssel mégis a buktatóját a dolognak.

A szenvedélyes szerelem, határtalan és szabad, mindaddig, amíg nem keveredik bele semmi kicsinyes emberi. Kimondhatjuk, hogy az igaz szerelemben történő együttlét, abban az esetben, ha meg merjük élni a pillanatot, ha a jelenben vagyunk, határtalan és szabad. Megéljük a teljességet! Felolvadunk egymásban és az Istenben. Megszűnnek határaink és a „határtalan” univerzum részeivé, részeseivé válunk. Sehol semmi szenvedés! De milyenek vagyunk mi emberek? Tele vagyunk birtoklási vággyal. Meg akarunk szerezni dolgokat. Azt akarjuk, hogy a miénk legyen. Örökre. Ne csak a jelenben, a jelen pillanatban. Be akarjuk biztosítani magunknak ezt a szuper érzést. Ha nem vagyunk tisztában a folyamatokkal, akkor könnyen hihetjük, hogy a nem tudatosan, véletlenül megélt teljesség érzés, a határtalan szabadság a másiktól eredő adomány. Mivel nagyszerű ez az érzés, meg akarjuk tartani. Tudatosságunk hiányában a másik személyéhez kötjük az élményt. Így azt hisszük nem kell mást tennünk, csak a megszerezni a másikat és máris örökre miénk ez az érzés. Elkezdjük a másikat korlátozni, irányítgatni. Előbb vagy utóbb ellenáll. Elkezd kifarolni a kapcsolatból, és a SZENVEDÉLYBŐL pillanatok alatt SZENVEDÉS válik. A tudatlanul élő ember könnyen jár így. A tudatosan élő viszont tudja, hogy a szenvedélyes szerelemben megélt határtalan szabadság és egységélmény, nem a másiktól függ, hanem egy közösen, szabad akaratból létrehozott érzés. Ez az érzés újra és újra létrehozható, ha EGYÜTT, KÖZÖSEN, szabad akaratunkból teszünk érte. Ott követjük el a hibát, hogy birtoklási vágyunkkal, szeretnénk állandósítani az élményt, akár a másik fél kárára is. Csak magunkra figyelünk és arra, hogy nekünk jó legyen. Önzővé válunk. A csodálatos érzést nem a megfelelő módon kívánjuk elérni. Sőt valami olyat is elkezdünk üldözni, amely szerintünk segít majd az érzés visszaszerzésében, állandósításában.

Jól látszik ez a szenvedélybetegségek esetében is. Egy elmélet szerint, napi kettő szál cigaretta egy védőgyűrűt von körénk, amely valamennyire távol tartja a problémáinkat. Azt is mondhatnánk, hogy ez nem is olyan rossz dolog. De tudjuk, azzal, hogy nem a valós mértékben szembesülünk a problémánkkal, az azt eredményezi, hogy nem vagyunk képesek maradéktalanul megoldani őket. Így aztán kimondhatjuk, nem segít rajtunk a dohányzás, viszont érzetre könnyebbséget okoz. Mi történik, akkor, ha le akarunk szokni a dohányzásról? Lemondunk a nikotinról, a megszokás mechanikus mozdulatairól. Befejezzük a dohányzást. Majd meghízunk. Miért? Mert az étkezés, éppen, mint a dohányzás egy védőburkot von körénk, amely nem engedi a problémáinkat túl közel. A különbség csak annyi, hogy az étkezéssel ez a „védő-burok” (az elhízás, mindig védelem építést mutat) fél, egy órára hozható csak létre. Mit teszünk, hogy mégis fenntartsuk a kívánt állapotot? Egyfolytában eszünk, nassolunk, hízunk. Tudjuk, a nagy dohányosok kevesebbet esznek, több közöttük a sovány ember. Az is igaz, hogy a leszokó dohányosok jelentős része meghízik.

A kábítószert rendszeresen fogyasztók körül egy nyálkás köd keletkezik, amelyik teljesen kivonja a használóját a való világból. Elveszíti teljesen a kapcsolatát a külvilággal. Mindent megtesz az anyag megszerzéséért! Csak ő, csak a saját érdeke számít! Cigiért nem nagyon ölnek embert, kábítószerért gyakrabban. A szegény én drámák, a konfliktuskerüléses játszmák elterjedése, nagy mértékben kedvez a szenvedélybetegségek kialakulásának. Mennyivel egyszerűbb kimenni, rágyújtani, enni, stb… mint vállalni az érzéseinket, a véleményünket, kiállni értük. Pláne akkor, ha ez éppen nem felel meg a kordivatnak és azzal járhat, hogy kapcsolatokat veszíthetünk. Mennyivel könnyebb valamivel kábítani magunkat, hogy az aktuális elvárások szerint tudjunk viselkedni, megtartva az egyébként üres kapcsolatainkat. Persze a burokban nem is tűnik fel annyira, hogy üres és tartalmatlan. Viszont az illúzió, hogy nem maradtunk egyedül az megmarad. És ez fontos, mert az ember az társas lény! TÁRSAS LÉNY! Szóval menekülünk, a valóság, a felelősség elől. Inkább iszunk, hiszen: „nem tehet róla, be volt rúgva” hangzik a felmentés, amit egymásnak adunk, menekülésünk közben. Alkoholistává, menekülővé vállunk, mindegy, hogy valójában iszunk, vagy kényszeresen takarítunk, rendet rakunk, barkácsolunk, vagy a pénzt hajszoljuk. Ráadásul ezt az utóbbi tettünket igazolni is tudjuk, sőt társadalmi megbecsülésben is részesülünk érte. BETEGEK IS ÉPPEN ÍGY VAGYUNK! Nem akarunk igazán meggyógyulni, csak elmegyünk az orvoshoz, adjon valamit, amit beveszünk, majd hátradőlünk és várjuk a csodát. És nem jön! Mert tenni is kellene valamit! Ha valaki egy hozzám hasonlóval találkozik, inkább tesztel, hitetlenkedik, nehogy meg kelljen tennie… Inkább meghal, mint rendezze a viszonyát a környezetével, a társával, Istennel, az anyaggal, pénzzel vagy bármivel, amit a betegsége mutat neki. A tudatlanságot választja, a néma halált, inkább mint a felelősséget, a boldogságot az életet! Inkább belehajszolja a másikat a szakításba, magát az önsajnálatba, mint felelősséget vállalna a saját részéért abban a folyamatban, amelyben KETTEN, EGYÜTT, SZABAD AKARATBÓL, AZ IGAZ SZERELEMBEN, ÖSSZEOLVADVA, ELÉRIK AZT AZ ISTEN KÖZELI ÁLLAPOTOT, AHOL AZ EMBER SZABAD, HATÁRTALAN ÉS BOLDOG! EGY AZ UNVERZUMMAL, EGY AZ ISTENNEL!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

somogyi@magy-art.hu

70 3354 114

Még sötétben érkeznek az autók. A csend nagy, a várakozást szinte tapintani lehet. Gyülekezünk. Azt vettük a fejünkbe, hogy Krisztus feltámadását a valós időben, vasárnap hajnalban ünnepeljük. Tesszük ezt ősi magyar szokás szerint, határkerüléssel. Ilyenkor a jelenlevők, körüljárnak egy területet, sok esetben a település területét és szándékukkal, jelenlétükkel, a Krisztusi erő megidézésével megszentelik azt. Szent Korona – Szent Határ. Ez az ,az ősi elv, ami mentén mozdulunk, ünneplünk. Szépen, magyarul. A határkerüléssel, ismereteink szerint először szenteljük meg Dobogókőt. Azért valószínű ez, mert amikor még szokásban volt a határkerülés, akkoriban nem volt település a tetőn. Ma már van. Krisztus azt hagyományozta ránk, hogy ahol ketten összejövünk az ő nevében, ott jelen lesz. Így az alap is megvolt ami, a megszentelést eredményezi. 5 óra 30-kor indulunk. Először az általunk legkeletibbnek vélt ponton állunk meg. Imádkozunk, áldást kérünk és énekelünk. Az Isteni jelenlét jól érezhető, már az első közösen elmondott sorok után. Elkezdtük újra a régi hagyományt. Megvalósítjuk, ezen a szent helyen, elsőként, nemzetünkért, hazánkért és önmagunkért. Elindulunk körbe, kerülve. A következő állomás a Mária kegyhely. Itt csak röviden imádkozunk. A táltos iskolások által megépített környezetben végezzük a szer-tartást tovább, a legészakibb ponton. Mind a négy égtájnál megállunk majd, mert ez így szokás koronázáskor is. A király fellovagolva a királydombra, mind a négy égtáj felé suhint a kardjával, jelezve, hogy minden irányból megvédelmezi a Szent Korona birtokait és a Szent Korona testét alkotó lakosságot is. A megszentelés sem történhet másként, mint mind a négy irányba. Minden irányba védelmet kell létrehoznunk, mert akkor tudjuk kifejteni a legjobb hatást a világra. Akkor tudjuk legjobban megvalósítani a szeretet teljességét, amely így messze sugárzik majd. A Rezső kilátónál, imánkra kél a nap. Csodálatos élmény! Itt csak röviden imádkozunk, a látvány mégis fenséges. A legkeletibb pont imái, énekei az erdő fái között egy kis tisztáson hangzanak el. A déli pontnál már meleg van. A nap sugarai nem csak köszöntenek, hanem melegítenek is minket, biztatva haladásunk. A keleti, kiindulási pontnál, himnusszal zárjuk a határkerülést. A magyar és a székely himnusz is elhangzik. A Zsindelyesnél, a Krisztus által ránk hagyományozott jog alapján és a közösség erejével sonkát és kalácsot áldunk, amelyet áldozás, úrvacsora szerűen fogyasztunk el. 74 – en voltunk. A két szervezőn kívül 72 ember jött el. Éppen mint a vármegyék száma. 72 ember. A koronázási Királydombot is a 72 vármegye földjéből hordták össze. Érdekes egybeesés. Jóérzéssel, boldog mosollyal fogyasztjuk reggelinket. Megcselekedtük! Jelen voltunk, jelenlétünkkel, határkerülésünkkel, megszenteltük a Föld szívcsakráját! Tovább folytatódott az évkörös hagyomány részeinek megünneplése, a szer megtartása, a Húsvéti Határkerüléssel. Erőnkhöz mérten, az Isten segedelmével, jövőre is lesz Határkerülés Dobogókőn!

2009 Húsvét, Somogyi Péter, lélekszerelő

Kedves Mindannyian!

Megszületett a Húsvéti program anyaga, amit lent olvashattok.

Remélem közületek minél többen részt vesznek majd a szeren.

Ismeretem szerint ilyen határkerülésre még soha nem került sor Dobogókőn. Gondoljuk ezt azért is, mert 100 éve még nem volt itt település. Természetesen a régmúlt eseményeit nem ismerjük.

A határkerülés egy komoly szertartás, amelyben az általunk megkerült terület megszentelésre kerül, a Szent Korona – Szent Határ jelentéstartam következtében. Kérem benneteket, hogy olyan személyeket hívjatok, akik megfelelő komolysággal vesznek részt.

Kérem a résztvevőket, hogy a lenti imát vagy tanulják meg, vagy kinyomtatva hozzák magukkal, hogy együtt tudjunk imádkozni.

Találkozunk Húsvét hajnalban!

Békés, önismerettel teli böjtöt!

Szépet! Péter

Magyar Miatyánk

Urunk Istenünk, Mennyei Atyánk,

Áldott legyen a Te neved!

Mert eljött már a Te országod,

Mivelünk és mibennünk.

És tudjuk, hogy bántódásunk nem eshetik többé,

Mert megszabadítottál minket,

És erőt adtál az élethez,

Amely Téged dicsér Urunk,

Örökkön örökké! Ámen

Húsvét Dobogókőn

A Dobogókőért Alapítvány és a MAGYART szervezésében, Évkörös hagyományunknak megfelelően SZERT-tartunk. Egyik legjelentősebb Húsvéti szertartásunk a határkerülés.

Szent Korona – Szent Határ

A Szent Korona Tant követve, Dobogókő településen határkerülést szervezünk. A település majdnem teljes területét körüljárjuk, jelenlétünkkel, szándékunkkal és imáinkkal megszenteljük. Körül kerülésünket felajánljuk a haza és nemzet felemelkedéséért, az összefogásért. Bízunk benne, hogy tettünk következményei megnyitják a magyar szíveket és elindítják, szellemi, lelki és fizikai felemelkedésünket is.

Helyszín: Dobogókő

Indulás: A Zsindelyestől (sípálya teteje)

Találkozó: 2009 április 12 hajnali 5 óra, a határkerülés időtartama kb. 3 óra

A határkerülés után tűzrakás. A Zsindelyesben, szentelt, áldott étel, sonka, kalács, úrvacsora jellegű fogyasztására is lesz lehetőség, amelyre a jelenlévőket meghívjuk. (Az étel- sonka, kalács - mennyiségének kialakítása miatt kérem, jelezzék részvételi szándékukat. A szentelt étel az falat / főre lesz kiszámolva, kérem reggelizési (hagyományos Húsvéti reggeli, ára 360,- Ft / adag) szándékukat pluszban jelezzék a dobogoko@gmail.com e-mail címen)

Lőrincz László, Dobogókőért Közhasznú Alapítvány,

E-mail: dobogoko@gmail.com , Telefonszám:06-30-852-0340

Somogyi Péter, somogyi@magy-art.hu , Telefon: 06 70 3354 114

1. nap: minimum 1 liter csalán, 1 liter édeskömény tea, 1 liter mentes víz (többet lehet inni, kevesebbet nem)
2. ugyan az mint az első napon + savanyú káposztalé ca.:2 dl
3. ugyan az mint az első nap, este 1-2 dl facsart sárgarépa lé
4. ugyan az mint az első napon + 100%-os, cukormentes gyümölcslé, zöldséglevek, 1-2 dl
5. ugyan az mint az első napon + iró, savó, 100%-os, cukormentes gyümölcslé, zöldséglevek, 2-4 dl
6. ugyan az mint az első napon + 100%-os, cukormentes gyümölcslé, zöldséglevek, 4-6 dl
7. ugyan az mint az első napon + 100%-os, cukormentes gyümölcslé, zöldséglevek, 5 dl felett

Tudnivalók:

1. mindig legyen nálunk folyadék, mert fejfájás, szédülés esetén inni kell, inkább kis kortyokban gyakran, mint egyszerre nagy mennyiségben
2. a programot 3-5-7 naposra is lehet csinálni
3. többet lehet inni, de kevesebbet nem
4. a teákat naponta célszerű frissen főzni
5. keverve is lehet inni őket
6. ízesítő szert ne alkalmazzunk, esetleg a 3. naptól facsart citromot
7. a zsír égetése, csak a 4. napon kezdődik és addig tart amíg 1gr zsiradékot (az olaj is az) sem veszünk magunkhoz naponta, ellenkező esetben leáll a lebontás, ezt az időpontot kitolhatjuk, ha ivót és savót nem fogyasztunk, vagy csak később, ugyanis ezek zsiradékot tartalmaznak
8. az evést nyers zöldségekkel kell kezdeni, a 4., a 6. vagy a 8. napon
9. 2-3 nap nyers zöldség után következnek a főtt zöldségek, gyümölcsök (ha a fogyást tovább szeretnénk fenntartani, akkor a gyümölcsök fogyasztását halasszuk még), ezeket is 2-3 napig fogyasztjuk
10. Így ca. 1 hét telik el, amikor megkezdhetjük a magok, a gabona fogyasztását, és lassan visszaszokhatunk, a „normális” étrendhez
11. a böjt súlycsökkenéssel jár, a tisztulási folyamat mellett. Az elért súlyt megtarthatjuk, ha heti egy böjtnapot tartunk és kilengéseink, nem tartanak tovább egy napi étkezésnél. A 3 napos rövid tisztulást, lé böjtöt, célszerű negyedévenként megtartani. Ilyenkor a 4. naptól kezdjük a visszaszokást. A 2 napos ugrások is megfelelőek a visszaszokás folyamatában.
12. a só használatát minél később kezdjük meg újra, ugyanis a só megköti a vizet, megállíthatja a súlycsökkenést
13. gyümölcslevet minden esetben higítva, fele-fele arányban vízzel keverve igyunk

JÓ EGÉSZSÉGET! TISZTULÁST, HOGY KRISZTUSSAL FELTÁMADHASSUNK!

Sokféleképp lehet imádkozni, de ezek közt vannak hagyományos formák is, mint amilyen az összekulcsolt kéz, a egymásra tett tenyerek és pl. a nyitott tenyér égnek fordítása. Szóval arra lennék kíváncsi, mi történik egyik s másik esetben. Az első kettő olyan, h az ember tulajdonképp bezár, befelé fordul, bentre figyel, mert mintha önmaga zárná be az áramkört. Az egymásra tett tenyereknél az ujjak felfelé néznek az ég felé, mintha bevonzanának onnan valamit, de a test áramköre ugyanúgy zárt. Ha zárt az áramkör, energia sűrűsödik, fokuszálódik. De mintha az lenne állítva, h amire figyelünk, az nem mindenhol, nem kint, hanem bent van. A felfelé fordított tenyerek és kitárt karok pedig nem önmagukkal zárnak be áramkört, hanem a mindenséggel, plusz bevezetik, behívják, mint valami áramot magukba az energiát... Csak gondolkodom.... Homályosítsatok föl, h hogy is van ez, mi történik??

Azt hiszem a kéztartás nem annyira lényeges, habár amit írsz akár igaz is lehet. A lényeg inkább a lelkülettel kapcsolatos. Mivel Isten magából teremtette a világot, és mi őbelőle valók vagyunk, ezért a dolgok teremtése kéttényezős. Vagyunk mi akiknek meg kell tennünk azt ami erőnkből telik, amire lehetőségünk van. És utána az Atyához kell fordulni és hálát adni. Mert vele legalább Anya és gyermeke kapcsolatban vagyunk, így ha életünket segítő dolgot kértünk ő természetesen megteszi a magáét és kisegít minket a bajból! Én ezt tartom a helyes módnak.

Majdnem pontos idézetben ez így hangzik: "Menjetek és imádkozzatok! De ne könyörögjetek az Úrhoz, hanem úgy imádkozzatok, mint akinek jussa van az Úrnál. Adjatok hálát, mert az Úr megsegíti azt aki követi őt." - Wass Albert, Hagyaték.

Ez a magyarosított Miatyánkban így hangzik:

Magyar Miatyánk

Urunk Istenünk, Mennyei Atyánk,

Áldott legyen a Te neved!

Mert eljött már a Te országod,

Mivelünk és mibennünk.

És tudjuk, hogy bántódásunk nem eshetik többé,

Mert megszabadítottál minket,

És erőt adtál az élethez,

Amely Téged dicsér Urunk,

Örökkön örökké! Ámen

Jól megfigyelhető, hogy az imádkozó hálát ad, nem könyörög. Nem a jövőről beszél, hiszen akkor az az ami soha sem jön el, mert mindig csak jövő marad. Az imában nem találunk negatív kifejezéseket, hogy azok véletlen se kapjanak energiát, ne legyenek megjelenítve, így nem erősödnek. A sorok csak a háláról szólnak, hiszen a segítség biztos, mert mi már megtettük a tőlünk telhető legtöbbet.

Antoni De Mello szerint sokan imádkozás után várják az Isteni sugallatot, ami meg is érkezik. Majd tovább imádkoznak, hogy utána mit tegyenek majd. A válaszok viszont megszűnnek. Mert mindig csak egy lépést mutat az Úr. Hinnünk, vagy inkább tudnunk kell, hogy ha megtettük a kívánt lépést, megkapjuk a következő instrukciót is időben.  „Tudni kell az Istent, nem hinni”, mondja a táltos a papnak a Hagyatékban. 

Tudni és nem csak hinni! Megköszönni, hálát adni, mert érkezik a segítség, kétségtelenül, az ígéret szerint! Mert embert teremtett az Úr a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett!

Azt hiszem, némi magyarázattal tartozom. A cím nem változik és sokszor a szerepek, amiről a címben szó van, sem kapnak karakteres figyelmet. Ennek ellenére nem változtatok a címen, mert meglátásom szerint az itt elhangzó dolgok, mind segítik a közös élet létrehozását, a kapcsolatok teljessé tételét, úgy hogy közben a saját feladatunk is egyre világosabbá válik.

Az előző hónapban megbeszéltük, hogy minden kapcsolat több fejlődési kört ír le. Felülről tekintve kört, oldalról tekintve pedig egy spirál vonalat látunk, ha a kapcsolat menetét vizsgáljuk. Maga ez a fejlődés, egy folyamatos változás. Éppen, mint az élet maga.

Tudjuk, hogy a sejtjeink legkésőbb 7 évente teljesen kicserélődnek. Vannak gyorsabban cserélődő sejtjeink, de ennyi idő alatt biztos a megújulás. Ebben az esetben érthetetlennek tűnik a maga az öregedés. Azt kell feltételeznünk, hogy a megújult sejtek nem regenerálódnak teljes mértékben. Soha nem lesznek pont ugyan olyanok, mint a régiek, hiszen akkor tényleg nem öregednénk. A mondás így szól: „Nem lehet ugyan abba folyóba kétszer belelépni.”  Valójában az élet is így működik. Folyamatosan változik. Pillanatról pillanatra. Pont ezért mondjuk el minden alkalommal, hogy a jövőről szóló jóslások csak egy lehetséges jövőt mutatnak. Az élet szövete olyan, mint egy mátrix. Bárhol változik benne valami, az kihatással van mindenre. Mindent megváltoztat. Pontosan ezért van az, hogy bőven elég magunkat megváltoztatni, hiszen az kihatással van az egész környezetünkre. A környezetük pedig segít minket abban, hogy megtudjuk, miben és mit kell megváltoztatnunk. Az „amint kint úgy bent” gondolata rávilágít arra, hogy hogyan is állunk mi saját magunkkal. Ha megnézzük, milyen a környezetünk, akkor megállapíthatjuk, hogy mi folyik a bensőnkben. Mi az ami diszharmonikus bennünk, mi az ami éppen ezért nem is tetszik nekünk, nem való nekünk és ezért célszerű lenne megváltoztatni. Hangsúlyosan igaz ez akkor, ha kapcsolatban élünk. A társunk „jó tükör” nekünk. Úgy viselkedik. Megmutatja, hol a hiba. Azok a tulajdonságok, amik benne zavarnak minket, azok olyan tulajdonságok, ami minket is zavar magunkban. Tehát, a dolog egyszerű. Ha látjuk a társunkon, hogy rendetlen és ez zavar minket, akkor ideje elgondolkodnunk azon, vajon, mi miben vagyunk rendetlenek. Amikor rájövünk és megváltoztatjuk magunkat, akkor érdekes módon megváltozik ő maga is. Megállapíthatjuk, hogy ha mi harmóniában élünk, akkor a kapcsolatunk is harmonikus lesz. Persze ez nem jelenti azt, hogy bárkivel teljes életet élhetünk, nem számít ki az. Akkor sem, ha ezen elv szerint, ha mi harmóniában vagyunk ő is abban lesz velünk. De az igaz, hogy a mi harmóniánk, egy olyan társat vonz, aki passzol hozzánk, passzol a harmóniánkhoz. Ha megéljük nőiességünket, akkor férfias férfi kerül mellénk. Ha férfiasan viselkedünk, akkor nőies, tutyi mutyi alak lesz a társunk. Amire igény van, amiben hiány van oda  keletkezik a pótlás, a megoldás, a teljesség kialakulását segítve. Azt hiszem ez már elhangzott: „A nő védtelensége eredményezi a férfi felelősségvállalását”. A mindent megoldó nő mellé ténylegese csak szexpartner keletkezik. A tökéletesen házias férfi, aki el is veszik a szerepben (ami nem az övé), egy fiús, irányító hölgyet vonz. A tudatosságról már beszéltünk. Az egyedül álló férfi vagy nő, kényszerből megteszi azt, hogy a másik feladatát is elvégzi, de arra figyel, mi a dolga. Tudatában van, hogy ha jön majd a másik fél, akkor ez az ő dolga lesz. Tudatosan készül rá, hogy elengedje a feladatot vagy fenntartja magában a tudatot, miszerint ez nem az ő dolga és le is mond róla, ha itt az ideje. Ezt a férfiak könnyebben megteszik, hiszen a házimunkáról és egyéb hasonló dolgokról, könnyen lemond, mert mindig érzi, hogy ez nem a sajátja. Nehezebb ez a hölgyeknek, hiszen az irányítást átadni, amit már megszokott, mely szerint ő a saját maga ura, azt nehéz letenni. Nehéz, annál is inkább mert a környezet azt harsogja, „a sikeres ember kézbe veszi sorsát”, irányít. De már tudjuk, hogy a kettő az több, jobb eséllyel indul az Isten felé vezető úton, főleg, ha a teljességet is létre tudják hozni közösen.

A saját fejlődésünk az egy folyamatos változás. A változás irányát, életünk jelenlegi helyzetét jól mutatja a környezetünk, különösen a párunk. De vajon mindegy-e kit választunk magunk mellé, hiszen tükrözni mindenki tud és fog. Véleményem szerint nem mindegy. A tükrök között is van finomabb, számunkra jobban „hangolt”, érzékenyebb, amelyik többet mond, segít nekünk. Amikor egy kapcsolat kialakul, a felek eldöntik, hogy közösen mennek tovább, ilyenkor létrejön a közösségüknek a szellemisége és az a keret amiben mozognak majd a közös életük során. Én ezt egy körnek, gömbnek (ha térben akarjuk látni) képzelem. Azzal, hogy közös célokat határoznak meg, irányt is adnak ennek a körnek, gömbnek. A kapcsolatban addig nincs komoly baj, nagy feszültség, amíg a felek, akár már mint férj=fél és fele-ség, az előre, az általuk meghatározott cél felé mozgatják a közösségük gömbjét és ez a gömb halad. Azt tudjuk, hogy az univerzumban, nincs helyben állás. Vagy előre vagy hátra haladunk. Vagy fejlődünk, vagy visszafejlődünk. Így tehát ennek a közösségnek, amit a férfi és a nő alkot, előre kell haladnia. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a fel-ek, egy meghatározott időintervallumon belül hasonlóan és az előre meghatározott, vagy a közben közös akarattal megváltoztatott irányba fejlődnek, változnak. Ez nem jelent folyamatos azonos utat. De a közösség körén belül kell úgy fejlődni, változni, hogy a kör ne szakadjon szét, és az egész a kitűzött cél felé haladjon. Könnyen előfordul, hogy míg az egyik fél fejlődik, a másik megreked, visszalép, nem előre halad. Ez egy adott időegységen belül nem okoz gondot. Csak akkor ha az egyik megtorpanása, már a közösség haladását is akadályozza, úgy, hogy a másikat is visszahúzza. Ezt nem lehet sokáig csinálni, mert a visszatartott fél, vagy a lemaradó, el kezdi rosszul érezni magát. Ha huzamosabb ideig nem tudnak felzárkózni, vagy az élet rendje (a folyamatos változás) ellen, nem fejlődhetnek tovább, akkor a közösség köre szétszakad, a közös megszűnik és jön a szakítás. A tudomány nyelvén az ilyen rendszereket inercia rendszernek hívják. Ez egy olyan rendszer, amelyben a résztvevők egymáshoz való viszonya az állandó, míg a rendszer összes szereplője folyamatosan változó.

Azt tanácsolom, hogy az életünk során ne mást, mint VÁLTOZÓ TÁRSAT válasszunk magunknak. Figyeljünk arra, van-e közös cél, van-e képességünk együtt változni, alakulni, abba a bizonyos EGY irányba, amit persze együtt, közösen meg is változtathatunk! Tudunk-e egymáson segíteni, ha a másik lemarad a változásban?! Képesek vagyunk–e áldozatot hozni, hogy a másikat bevárjuk, vagy erőfeszítést tenni, hogy őt utolérjük?! Van-e bennünk akkora tisztelet, szeretet, hogy mindezt megtegyük, a mi közös célunkért, az Isten felé haladásért, a változásért, a tanulásért, amely az élet alapja?! Ha nincs, ne vágjunk bele, bármily édes is a pillanat!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

Sokan vallják, hogy minden napunkat úgy kellene megélnünk, mintha ünnepnap lenne. Teljesen egyet tudunk érteni ezzel a gondolattal, de ennek ellenére sokszor leszünk arra figyelmesek, hogy elrohant mellettünk az idő és ma sem sikerült igazán ünnepélyessé tenni a napunkat.

Megfigyelhetjük, hogy a régi világ, az egész év tevékenységeit is egy ünneprendre fűzte fel. A mi hagyományunkban például 7 Boldogasszony ünnep van, az évszaknak megfelelően, amelyek nevükben is meghatározzák az éppen aktuális tennivalót. Például: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, vagy a Sarlós Boldogasszony ünnepe. Fontos tudnunk, hogy a magyarság nem csak az atyai, férfi Isten minőséget tisztelte, hanem az anyai, női minőséget is. Ezt a minőséget testesíti meg a Boldogasszony. Később a Krisztusi kereszténységben Szűz Mária lesz Boldogasszony Anyánk.

Az éves tevékenységekhez kötődő ünnepek melletti fontos ünnepi kör az emberélethez, családhoz kötődik. Ide tartozik a születés (születésnap), keresztelő (névnap), elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, eltávozás (halál).

Az életünk során minden életszakasz egy folyamat, amit egy körrel írhatnánk le. Van kiinduló pontja és vége. Felülről éppen egy kört mintáz, de oldalról nézve egy spirál, hiszen az életszakasz során fejlődünk, miközben felfelé, a teremtő felé haladunk. A hagyomány szerint minden életszakasz után egy új indul. A megismerkedés, udvarlás szakaszát követnie kell az esküvőnek, de legalább is egy közös döntésnek, mely szerint a felek, ettől a pillanattól együtt folytatják az életüket. A kettőből, EGY, egy közös lesz. Létrejön egy közösség, a család. Ha ketten összekötik az életüket, akkor a döntés után, záros határidőn belül, az ő teljességüknek gyümölcsöznie kell. Ha nem, lassan elkezd tönkre menni a kapcsolat. A férfi nő teljességéből gyermek születik. A gyermeknek nevet adnak, a kereszténységben, megkeresztelik. Ez egy nagyon fontos dolog, ma is, ha nem is törődünk vele annyira. Minden betűnek, szónak rezgése van. Amikor gyermekünket névvel ruházzuk fel, adunk számára egy rezgést, ami őt jellemzi majd. (Ha látunk olyan embert, akit agyon becéznek, nem a nevén szólítanak, ott valószínűleg hibás volt a névadás, nem jellemzi a tulajdonosát. Mindenki érzi ezt és ezért szólítják másként, pl. Öcsi bácsinak.) A középkorban, nagy jelentősége volt a keresztnévnek. Megfigyelhető, hogy minden név jelentése megegyezik a névhez tartozó szent életének tanulságával. Tehát, ha utána nézünk a nevünket viselő szent életútjának, közelebb kerülhetünk az életfeladatunkhoz. Például, a Péter név jelentését, mindenki kősziklának tudja, hiszen Krisztus az ő apostolára, Péterre építette az egyházát. De van Szent Péter életének több jellemző vonása is. Például Krisztus halála után mindkét szeme könnyezett. Kendőt hordott magánál, hogy könnyeit letörölje. A legenda szerint az egyik szeme azért örömében sírt, mert ismerhette Jézust, a másik pedig bánatában, mert megtagadta őt. Így a Péterek hajlamosak egyszerre a dolgok mindkét oldalát átérezni. További Péter legendát örökít meg Sienkiewicz: Quo vadis című regénye. Itt a hívők tanácsára, Néró elől menekülő Péter találkozik az Úrral, Jézussal. „Hová mész mester” - kérdezi őt Péter. „Megyek, meghalok helyetted a kereszten.” Péter elgondolkodik, majd felismeri, mit kell tennie. Visszamegy Rómába és tanulságtételül meghal a kereszten, de kéri, hogy őt fejjel lefelé feszítsék meg, mert nem méltó a Krisztussal egyező halálra. Mint látjuk a Péterek sajátja a jó felismerő képesség is. De tudunk sok más legendát, Protomártír Szent Istvánról, Szent Erzsébetről, és még sorolhatnánk. Hazánkban pont ezért a névnapot ünnepelték inkább, nem pedig a születésnapot. A kereszténységben ráadásul a kereszteléskor született meg az ember az ég számára.

A család életében tehát a gyermek születésétől egy új életkör indul, amely a gyermekek felnövekedéséig tart. Utána a szülőknek új életkört kell indítaniuk, mert a körülményeik újra jelentősen megváltoztak. Ekkor dől el, hogy tudnak ketten újból egy boldog egységet, teljességet kialakítani, vagy zsörtölődő, egymás mellet élő, két öregember lesz csak belőlük. A gyermekek életét gazdagítja még a keresztelő, és a bérmálkozás. A halál, ma nem ünnep már, pedig a halotti tor a régi idők örömteli eltávozási ünnepeit idézi, amikor tudtuk még, hogy az eltávozó, jó helyre ment, ott boldogabb, és megünnepeltük, hogy sikeresen befejezte itteni pályafutását.

A család életét befolyásoló családi ünnepeket kiegészítették az évkörhöz kapcsolódó ünnepeink. Ezek közül némelyik igazi családi ünneppé vált. November 11-én Márton napon libát evett a család és újborral öblítette le. A hagyomány szerint, amilyen életed van Márton napján, olyan lesz az elkövetkezendő év, ezért bőséggel étkeztek, megidézve ezzel a kedvező jövőt. (Szent Márton, Franciaország védőszentje, hun királyfi. Legendái, a fegyvertelen és mégis sértetlen csata, valamint a palást megosztása a koldussal.) Az elkövetkező időkben indul az advent, amikor mi szintén böjtöltünk. (Nem csak húsvét előtt volt böjt, bár ez utóbbi nem volt olyan szigorú.) Böjttel készültünk a Fény=Jézus születésére. Nálunk Szenteste még ma is hal kerül az asztalra. Az ünnepi ebéd csak karácsony napján kerül tálalásra. Mint látjuk, mindkét ilyen nagyobb ünnepünkre böjttel készül a magyar ember. Az eredeti, kereszténység előtti időkben a fény születésének ünnepén, amelyik az év legsötétebb napján volt, sólymot, kerecsen(=karácsony?) sólymot, röptettek. A sólyom, a Turul földi megfelelője, hagyományunk szerint a kisebbik fény, a fény fia, Jézus. Ő Isten fia, aki a szeretetet, mint legfőbb törvényt hozza el hozzánk, az év legsötétebb napján. A szeretet a család fennmaradásának alapja, ezért is vált karácsony a szeretet ünnepeként családi ünneppé. Sokszor az eljegyzést is ekkor karácsonykor, vagy karácsony másnapján, Protomártír Szent István neve napján tartották. Az esküvőre pedig sok esetben a farsang utolsó napján került sor. Az Úrhoz közel, a padláson megterített hitvesi ágyon elköltött szerelmes éjszaka után pedig böjt következett a testi szerelemben is. A leendő család boldogságáért hoztak közös áldozatot.

Megfigyelhető, talán ebből a pár példából is, hogy a hagyományban az ünnepek, az ünnepi rend az élet alapját határozták meg. Minden eseménynek volt anyagi síkú megjelenése és spirituális hatása is. Mivel pedig a régi világ a családra, mint a legkisebb, jól működő közösségi egységre épült, ezeket az élet menetét mutató, ünnepi lépéseket, elsősorban, a férfi és a nő egységéből létrejövő család keretein belül ünnepelték meg.

Somogyi Péter

Lélekszerelő