Nagyon megörültem, amikor az előadásaim során eszembe jutott a következő kifejezés, amely szerencsére nem vulgáris, mégis kifejezi, azt a fizikai különbséget, amely köztünk és a társunk között fizikálisan fennáll. Eszerint, nekünk férfiaknak kilóg, a nőknek pedig belóg. Pontosabban van mindegyikünknek valami olyan, ami a másiknak nincs. A nőkben hiány a férfiaknak pedig többletük van. A kettő, kiegészíti egymást. Az igaz szerelemben történő összeolvadás, pedig egy „könnyen” elérhető Isten közeli állapotot eredményez, a közös orgazmus során. Egy csoda, amely megélése képes megváltoztatni addigi életünket. Az összehangolódás során tovább fokozódó gyönyör, az egyre teljesebb összeolvadás érzése, pedig stabilizálja és folyamatosan erősíti kapcsolatunkat. Így aztán nem árt, ha szexualitásunkra hangsúlyt fektetünk. Véleményem szerint nem következhet be, hogy más napi gondok, munkahelyi csaták nehézségei vegyék át a szeretkezés helyét. Nem megengedhető, mert ha huzamosabb ideig ez történik, akkor bekövetkezik a kapcsolat elhalása, tönkremenetele. Kimondhatjuk, hogy a szexualitás, párkapcsolatainkban legalább 50%-os szerepet játszik. 50%. Nem sok és nem is kevés. Éppen az egész fele! Ha itt maradunk magunkra, éppen úgy félelembe esünk, mint az előző hónapban tárgyaltuk. Mit együnk, hogy ez ne következzen be? Először is nézzük meg, mi az amit egyedül is megtehetünk.
Nem lehet segíteni úgy a másiknak, abban, hogy a kedvünkre tegyen, ha magunk se tudjuk, mi a jó, mi kellemes nekünk. Adja magát, hogy közösen keressük meg a mindkettőnk számára kellemes hatásokat, helyzeteket. Nem is ellenezném, de a többségünk eleve szégyenlősen viszonyul a kérdéshez. Rengeteg félelem, görcs, korlát, bűntudat kíséri a szexualitásunkat. Köszönhetjük ezt mind az egyházak hibás hozzáállásának és annak a lélektelen társadalomnak, amelyben élünk, ahol nem a közösség boldogsága, hanem az uralom alá hajtott egyének közösségének a létrehozása a cél. Az egyházaknak a bűn érzését, a társadalmi rendeknek pedig a lélektelen, elállatiasított aktust köszönhetjük. Egyik sem segíti a kiteljesedésünket és kapcsolatunk beteljesedését!
A „legkönnyebben” megtehető lépés, hogy megismerjük magunkat, a testünket és azt, mi okoz örömöt nekünk. Nagyon jó eredménnyel alkalmazhatjuk a következő gyakorlatot. Álljunk naponta kétszer 10 percig egy egészalakos tükör elé. Vetkőzzünk le! Barátkozzunk meg a testünkkel! Vizsgáljuk meg minden oldalról. Először a látvánnyal barátkozzunk, majd az érintéssel. El tudjuk azt képzelni, hogy ha mi nem szeretjük a testünket, azt egy másik ember majd szeretni fogja? Lehetetlen. Soha nem fogjuk elhinni neki! Ha pedig nem hisszük, hogy tetszünk, akkor mindig mással fogunk foglalkozni, pl.: hogyan nézhetünk éppen ki, ahelyett, hogy az érzéseinkre az együttlétre koncentrálnánk, megélve annak szépségeit. Szóval nézegessük! Majd tapogassuk végig! Tanuljuk meg tisztelni, majd szeretni. Hiszen ebben az életünkben, ő a hordozónk! Természetesen, ha javítandót találunk rajta, amit természetes úton megváltoztathatunk, akkor hozzunk döntést és tegyük meg. A megszeretett testünket aztán vizsgáljuk át úgy is, hogy mi az ami jól esik neki, nekünk. Milyen simogatások, érintések és hol eredményeznek kellemes érzést. Azért fontos ez, hogy az együttlét során, tudathassuk majd a társunkkal, mi az amivel örömet okozhat nekünk. Mindegy, hogy mondjuk, vagy mutatjuk. Higgyük el, mivel egy másik ember csinálja majd, elég lesz így is a feladat, hogy összecsiszolódjunk, nincs szükségünk arra, hogy mindent akkor derítsünk fel.
Azt is tudjuk, mi férfiak, hogy a bizalom, amit nőtársunk érez, az ő orgazmusának további feltétele. Tehát éppen úgy, mint az egyéjszakás kapcsolatok esetén tárgyaltuk, hozzuk létre a bizalom légkörét. Tudjuk meg a szerelmünktől mi az amitől biztonságérzete van. A hölgyeknek tanácsolom, ne késlekedjenek tudatni udvarlójukkal mely út vezet a biztonságérzetük megteremtéséhez. Ugyanis, ha már tudja mindkét fél, mi jó neki, majd létrehozták a bizalom légkörét, még akkor is ott maradnak a technikai akadályok, amelyek megoldásra várnak. ŐSZINTESÉG NÉLKÜL TEHÁT SEMMI ESÉLY A SZERETKEZÉSRE! Egy közösen végzett önkielégítés persze összejöhet, de abban nem lehet megélni az Isteni teljességet.
Tegyük fel, sikerült megélni a teljességet. Az udvarlás és a házasság együtt töltött első éveiben minden jól működik. Aztán bekövetkezik a változás, gyakran a gyermekszületéssel együtt. Ilyenkor a nő az akiben sérülés keletkezhet. Először a még vissza nem nyert régi alak hiánya, majd a 3 óránkénti kelés, kialvatlanság, az ami nem kedvez a szexuális élet rendeződésének. Pedig közös akarattal, a férfi türelmével és a sok esetben megváltozott női test újbóli elfogadásával kezelhető ez a helyzet. A további gyermekek születése véglegesen áldozattá teheti az anyát, ha az hajlamos rá. Olyan anyává válik, aki mindent a gyermekeiért tesz, miközben elhanyagolja a társát, a férfit, a kivel a teljességet megélhetné. Igaz, a gyermek „ingyen” szeretete sok mindenért kárpótol, de vajon elég lesz-e majd, ha egyedül maradunk velük? Ugyanis a férfi előbb-utóbb ott köt ki, ahol ő az első, ő a társ, akivel megélheti a teljességet.
Persze, ma már egyáltalán nem ritka, hogy a férfiak teljesítményével akad probléma, hiszen az anyaságban kiteljesedett, harmincas, negyvenes éveiben járó, még mindig gyönyörű nő sem tűri az elhanyagolást. A kor, miránk férfiakra a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság érzetét rója. Nekünk kell fenntartani a biztonságot, amit mind a feleségünk, mind a gyermekeink igényelnek, úgy, hogy a mozgásterünk egyre korlátozottabb. A mai multik, teljesen kész rendszereket szállítanak, az irányítás területén is. Nincs szükségük kreatív munkára, csak jó végrehajtókra. Azt pedig a „gyengébb” nem képviselői sokkal jobban tudják csinálni nálunk. A férfiasságában sérült férfi, ha otthon sem érzi a megbecsülést, csak újabb és újabb elvárások elé állítják, összeomlik. ÖSSZEOMLIK! Teljesítménye leromlik, minden téren, vagy meg is szűnik. „Az a nap amelyik nap a nő nem tett semmit az imádott férfiért, illetve a férfi Istenért az egy üres lap az élet könyvében.” – mondja a Szépség szimfóniája. Tartsuk ezt be, hogy se merevedési, se prosztata problémái ne legyenek a férfiaknak! A férfiasságát elvesztett férfi, aki önbizalmában megrendült éppen olyan gyenge pontja egy kapcsolatnak, mint a fent említett nőiességében sérült nő. Az ő esetében is a közös akaraton és tetten keresztül működő, fokozatos építkezés, újraépítés vezet eredményre. A technikai részletek jól részletezve megírásra kerültek az ESZO című könyvben. De tudjuk, a hibátlan technika, mit sem ér a lelki béke, a belső rend és egyensúly, a helyes szerepek felvállalása nélkül! Ne felejtsük el hölgyeim, mi nem tudjuk átvenni a női szerepeket, de fordítva megtörténhet. Így bár a kapcsolat kétemberes, mindkét félen múlik, de az első lépés megtételéhez sokszor a nő bölcsessége, előrelátása, feltétel nélküli szeretete az ami elengedhetetlen!
Somogyi Péter
Lélekszerelő
