„Lássátok az Úr dicsőségét – dorgálta a kishitűeket -. Lássatok a jövendőbe! Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát! Az Úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az Ő törvényei szerint éltek, akik az Ő parancsait követték? Soha! Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat! Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel. De tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt elpusztul a nép!”
Olvashatjuk a Hagyatékban, amelyet Wass Albert írt, 1985-ben. A könyv rövid történeteket tartalmaz az Erdélyben élt, élő táltosokról. A történetek sorában a második Szent István király idejébe kalauzol minket. Érdekes, a maihoz hasonló problémákat figyelhetünk meg népünk sorsában a könyvet olvasva. Kiderül, hogy az író maga gyűjtötte össze a történeteket. Saját gyermekkori tapasztalata indította erre a kutatásra. Csodálatos gyógyulása késztette arra, hogy bemutassa a népünket szolgálókat, az Isten Hagyatékának őrzőit, a táltosokat. Amikor a könyvet először olvastam, teljesen ledöbbentem, mert találtam egy olyan, ősi történeteket egybegyűjtő művet, amely mindenre választ ad, amit ma az ezotéria tárgyal. Rögtön eszembe jutott Molnár V. József pár szava, amelyeket hozzám intézett a MAGYART indulásakor: „Péter, hidd el, nincs olyan probléma, amelyre a magyar hagyományban ne lenne megoldás!” Az élet eddig ezt számomra bizonyította. De térjünk vissza a könyvre. Találhatunk benne gondolatokat az időről, Istenről, az Isteni segítségről, az imáról, ételről, áldásról, sorsról, a teremtésről és még sorolhatnám.
A teremtésről…
A GONDOLAT - SZÓ - TETT, mint a teremtés hármasa sokunk számára ismert. Minden a gondolattal kezdődik. A tudatos élet, elengedhetetlen része a tudatos gondolkodás. Tudatos gondolkodás. Miért fontos ez annyira? Mert a gondolat az első lépés a teremtésben. Innen indul minden teremtés, akár tudatos, akár tudattalan. Így aztán természetes, ha irányítani akarjuk a velünk történő eseményeket, az általunk megteremtett világunkat, akkor először a gondolatainkat kell tudnunk irányítani. Az irányítás pedig a feladatunk, hiszen: „Embert teremtett az Isten a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett!”
A negyedik és az annál magasabb dimenziók, időtlenek. Az időnek az általunk ismert lineáris volta megszűnik. A 2012-es eseményeket tárgyaló művek nagyobbik része állítja, az új dimenziókban az idő nem fog szerepet játszani. Amit kigondolunk, az szinte azonnal materializálódik. Na, akkor aztán pláne ügyelnünk kell majd a gondolatainkra. A felkészülést segíti a folyamatosan gyorsuló idő. Ma már legalább 30%-kal gyorsabban kell reagálnunk kihívásokra, mint 5 éve. Mert, ha nem tesszük, könnyen lemaradhatunk a lehetőségről, amely sokszor valós kárral jár. A Hagyatékban az időről a következőt tudhatjuk meg, miközben a szép magyar jövendő beköszöntét tudakolja Bogát a táltostól, István király idejében:
„- Az Úr nem ösmer időt – felelte a táltos csöndesen. – Őneki száz esztendő vagy ezer esztendő mindössze egy pillanat.” Csupán csak egy pillanat. Az biztosan látszik, hogy több kultúrában is megtalálható az időnek ilyen jellegű megfogalmazása, amelyből egyenesen következik, hogy célszerű a gondolatainkra figyelni. Azt belátjuk, hogy az idő miatt célszerű figyelnünk arra amit gondolunk, hiszen egyre gyorsabb a megvalósulás. De vajon csak ez az egy amire gondot kell fordítanunk? Természetesen nem, hiszen a teremtésünk eredménye azon is múlik, mire gondolunk, mit kezdünk el teremteni.
A párkapcsolati szerepeket tárgyalva már megemlítettem, hogy a paraszti világban, a hagyomány szerint az 5-6-7 éves kisleánykák már elkezdték HÍM-ezni a kelengyéjüket. Azokat a terítőket, kendőket, ágynemű huzatokat készítették, amelyek majd az asszonyéletüket végigkísérik. A hímzéssel, gondolatok, életképek is jártak. Elképzelték, hogy majd jön értük a legény, az ő királyfiúk, aki elveszi őket feleségül. A készülő kelengye segítségével beleélték magukat a majdani életükbe. A hímzés megkezdésével, a gondolatokkal, a tetteikkel kezdték el teremteni a jövőjüket.
A Titok című film, majd a könyv és rengeteg ezoterikus olvasmány foglalkozik a teremtésnek ezzel a módjával. Képzeljük el, éljük bele magunkat, javasolják. Működni fog, ígérik! A körültekintőbbek persze kihangsúlyozzák, hogy célszerű olyat képzelni, amiről el is hisszük, hogy megkaphatjuk, mert különben nem lesz eredményes a teremtésünk, bármennyi időt fektetünk is bele. De vajon, van-e teljesebb értékű, a teremtés hármasát teljes mértékben tartalmazó, pozitívabb rendszer, mint a magyar leányok társváró, kelengyekészítő tevékenysége? A ca. 15 éves folyamatos készülődés, a mindhárom síkon történő teremtés, egy olyan sok száz, talán ezer éves hagyományunk, amely működését a Titok jellegű művek is közvetítik felénk.
Nyelvünk, amely képi formában beszéli el a körülöttünk található világot, szintén segíti ezt a pozitív teremtő folyamatot. Mint ahogyan már többször beszéltünk róla, van a férj=fél és az ő társa, a fele-sége. De ha csak az Á-sításra gondolunk, amikor Á-t csinálunk, akkor is tapasztalhatjuk a teremtést segítő képekben beszélő nyelvünk csodáját. Természetesen a magyar nyelv nem csak a pozitív jelentésű dolgokat fejezi ki képiesen, hanem a negatívakat is. Talán pont ezért kellene nekünk magyaroknak jobban ügyelnünk gondolatinkra, hiszen ha a képies megfogalmazás segíti a teremtést, akkor ez igaz a negatív irányú teremtésre is.
„ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek” – idéztem a cikk elején. A látomás, amelynek lennie kell, egy pozitív életkép, a szép, boldog jövőről. Ha korábban nem győzött meg az agykontrol, a titok, a tudatos teremtés, stb…, a pozitív gondolkodás szükségességéről, akkor íme egy magyar vonatkozású mű, amely ugyan azt az örökérvényű igazságot mutatja be a mi viszonyaink között, amit másoktól próbálunk importálni, miközben a miénk is, éppen mint másoké, csak figyelnünk kellene arra, hogy honnan jövünk, kik is vagyunk valójában.
Az egyik tanítvány kérdésére, hogy miért nem segít az Úr az embereken a következő válasz hangzik el:
„- Nem hisznek az életben – felelte halk szóval az öreg -, elvesztették magukat. Mert bizony a megváltást ingyen kegyelemből adja ugyan az Úr, de csak annak, aki a maga erejéből megdolgozik érte.” – Teremti azt, már a gondolata erejével is!
Somogyi Péter
Lélekszerelő
