Materialisták vagy idealisták vagyunk? Merül fel a kérdés, minden betegségekkel kapcsolatos előadásom elején. Aki materialista, az azt állítja, hogy az anyag, fejlődése során jut olyan dimenziókba, ahol létrejön valami féle intelligencia, majd a gondolkodás. A mater, az anyag a legfontosabb, az elsődleges. Ez minden alapja. Az idealisták, pedig azt állítják, hogy „Kezdetben vala az Ige és az Ige Isten vala.” Tehát legelőször volt az Isteni gondolat, az Isten maga. Mindent megelőzött, megelőz a gondolat, az idea. Így, minden ebből keletkezik. Ekkor abba is hagyhatjuk az előadást, az elmélkedést. Aki idealista, és elfogadja ezt a sorrendet, annak nincs több kérdés, hiszen, ha minden anyagi megvalósulást megelőz a gondolat, akkor a betegséget és a gyógyulást is. Így aztán minden megváltoztatható a megfelelő gondolkodással.
Ugyan ezt az elméletet erősíti meg, a Gondolat-Szó-Tett hármasa. A teremtés minden esetben a gondolattal kezdődik. Ha a gondolat, a gondolkodás hibás, akkor a teremtés el sem indul, és a megvalósulás is kétséges.
Abban az esetben, ha valaki felismeri a problémát, a hibás gondolatot és kimondja, akkor cégesített formában 50% + 1 szavazatra tesz szert. Ez pedig egy „cég” esetében majdnem minden lépés megtételére feljogosítja a „tulajdonost”. Itt is látjuk, milyen fontos a helyes gondolat, amely életünk meghatározója.
Létezik olyan tanács is, mely szerint az első gondolat a helyes. A legelső, amelyik szinte sugallatszerű. Sokak szerint ez a belső Isteni részünk segítő gondolata. A tudattalan által küldött segítség. Sajnos mostanában egyre nehezebb meghallani az első hangot. Mert egyre nagyobb zajban, mesterséges zajban élünk.
Napjainkban, amikor az audió-vizuális tájékoztatás fénykorát éli, a reklám eszközök legjelentősebb és leghatékonyabb részei a látásunkra és a hallásunkra építenek, nehéz a dolgunk. Az információs társadalom jellemzője, hogy a rendelkezésre álló információk mennyisége megugrott, és folyamatosan nő. Ezek elérhetőségének a formája is bővül. Gondoljunk csak a számítógép, note book, palmtop, okostelefon, fejlődési sorra. Ma némelyik telefon lekőrözi a pár évvel ezelőtti számítógépek teljesítményét. A telefonáláson kívül lehet velük internetezni, rádiózni, tévézni, nem is beszélve az egyéb számítógépes alkalmazásokról, mint a szöveg és multimédiás szerkesztők, a játékok használata. Mind az információk mennyisége, mind az elérhetőségek sokan vannak, körük egyre bővül. A nagy mennyiségük miatt, egyre nehezebb a számunkra hasznos információ meglelése. Sajnos ebben az ajánlók sem segítenek, mert őket is inkább az üzleti érdek, mint a valós minőség támogatása mozgatja. Először az újságok, magazinok megjelenése mutatta az információs szemét megjelenését. Egy témakörben 20-25 lap is megjelenik, időszakosan. Nehezebb ebből a mennyiségből kiválasztani a számunkra hasznosat, megkülönböztetni azoktól, amelyek a számunkra szemét kategóriába tartoznak. Természetesen azt hittük, hogy a nagyobb választék, több lehetőséget is nyújt. Mára már kiderült tévedtünk. Nyaraláskor megveszem az éppen aktuális férfi magazinokat, strandon lovasáshoz. Azt állapítottam meg, hogy azonos témákat dolgoznak fel, kicsit más stílusban. Így aztán bőven elég egyet megvenni a kínálatból, mert a többiben sem lelhetek új információra.
A befolyásolt információáramot ma legjobban az internet segítségével lehet kikerülni, mert az internetes keresők, sokfélesége és a keresés módja jobban alakítható a saját igényeinkhez.
Talán ezek után eljutunk oda, hogy a megfelelő információra bukkanva, a számunkra előnyös teremtést kezdhetjük meg a gondolatainkkal.
Az egyik kedvenc gondolatom a Wass Albert: HAGYATÉK című művéből a következő. A pap felmegy a táltoshoz az erdőbe, mikor is egy kérdést szegez neki az öreg.
„- Hiszed-é az Urat?
- Hogyne hinném, az Úr szolgája volnék. – válaszol sértetten a pap.
- Nem hinni, tudni kell az Istent” – hangzik a válasz. TUDNI, NEM HINNI. Miért nem elég, ha hisszük az Urat, merül fel bennünk a kérdés. Sokáig én sem jöttem rá, bár az idézetet meséltem, fűnek-fának, annyira megtetszett. Nos, a hitünk, legtöbbször hangulat függő. Ha jó a kedvünk, ha bizakodóak vagyunk, akkor hiszünk. Ha rossz a kedvünk, depressziósak vagyunk, akkor, a korábban oly erős hitünk is meginog, elpárolog. Így aztán nem segítjük a teremtést, nem teremtünk, hiszen nem vágytunk valamire elég sokáig, elég hosszan, kitartóan. Ha viszont tudjuk az Istent, akkor ez nem fordulhat elő velünk. Szintén a HAGYATÉK szerint, ha megtesszük a mi dolgunkat, a dolog egyik felét, akkor az Úristen hozzáteszi a másik felét. Ha viszont a cselekedeteinket a hitünk irányítja, és az meginog, akkor csak keveset tudunk tenni, aminek kevés a másik fele is. Istent tudva viszont, ha hiszünk éppen, ha nem, de mégis megtesszük a magunkét, tudatosan, rossz hangulatunk ellenére, mert tudjuk… Tudjuk a szabályt, az Isten mibenlétét, működését, megtesszük és Ő megsegít minket. Tehát elég tudnunk, nem kell hinnünk, csak tennünk és akkor is működik, megkapjuk az Isteni segítséget.
Ha valaki hitetlen, akkor azt szoktam tanácsolni neki, hogy csak mondogassa a kívánt, segítő gondolatot, mondatot. Ugyanis, ha valamit sokszor hallunk, azt hajlamosak vagyunk elhinni. Megszokni és megszeretni. Ha pedig elhisszük, az ismétlések hatására, akkor sikert érünk el. Ez amolyan önhipnózis. Sok vizsgát tettem így le. Azt szugeráltam magamnak, hogy a kihúzott tételre szóló válasz, 5 percen belül eszembe fog jutni, tudván, hogy amit az ember egyszer elolvas, vagy előadáson hall, azt az agy megjegyzi. Sikerült, persze ehhez mindent legalább egyszer el kellett olvasnom. A magolás helyett, ez nem is olyan nagy áldozat.
Az orvosok is azt állítják, hogy könnyebben gyógyítható az a beteg, aki meg akar gyógyulni, akinek van célja a gyógyulás utáni időkre, mint az aki az önsajnálatba süllyedve szinte már át is adta magát a túlvilágnak. Aki azt gondolja, hogy meggyógyulhat, annak nagyobb az esélye. Ezért minden gyógyítónak, orvosnak nagy a felelőssége, hogy ne vegye el senki gyógyulásba vetett hitét, még akkor se, ha az illető egy nekünk nem tetsző gyógyulási módszert választ.
Tegyenek egy próbát! Ha rosszkedvűek, kezdjenek el mosolyogni. Mechanikusan, kényszerítsék a szájukat a mosolyra. Maximum 5 perc múlva azt veszik majd észre, hogy maguktól, jókedvükben nevetnek. Éppen így működik a gondolat hatalma is. Ha éppen nem is vagyunk rózsás kedvünkben, vagy éppen nem hisszük, hogy valamit meg tudunk oldani, akkor a pozitív gondolatok, fordíthatnak a helyzeten. A lehetetlen egyszer csak lehetségessé válik. A reménytelenség, reménnyé és a problémánk megoldódik, mert számunkra kedvező helyzetet teremtettünk!
