Sokan hisszük, hogy a betegségek keletkezésének lelki okai vannak. Ebből a megközelítésből figyelve a dolgokat, megállapíthatjuk, hogy a vesebetegeknek párkapcsolati problémáik vannak. MAGYARUL végiggondolva: a vese a kiválasztás szerve, páros szerv. Amikor a párosság és a kiválasztás együtt áll, az maga a párválasztás. Innen a megoldás. (Felhívnám a figyelmet arra, hogy a fenti mintát követve betegségünk lelki okához könnyedén eljuthatunk, bármilyen esetben. Magyarul könnyű!) Ám amikor kimondjuk, hogy a veseproblémák, párkapcsolati gondokat jeleznek, a szkeptikusok, rögtön felhördülnek és elkezdik sorolni azokat, akik éppen nem élnek kapcsolatban és mégis vesebajosak. Persze ők egy dologra nem gondolnak, mégpedig arra, hogy a nemek egyensúlya az egyénben is rendben kell, hogy legyen. A Jin-Jang jelben is jól látszó viszony szerint mindenkiben van a másik nemből is valamelyes. Ha pedig ennek az elfogadása nem történik meg, ha nem kezeljük helyesen, éppen úgy megbetegszünk, mint amikor a megélt párkapcsolatunkban keletkezik a diszharmónia. „Mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.” Szól a segítő gondolat. Aki ki-TELJES-edik a nemi szerepében, annak be-TELJES-edik a párkapcsolata.
Sokszor kérdezzük, hogy mi az élet célja. Erre rengeteg magyarázat született. Az anyag megnemesítésén, átlényegítésén keresztül, az Isteni TELJESSÉG megéléséig bezárólag rengeteg az elmélet. Ha azonban egyszerűen akarjuk kifejezni, akkor az élet az egy Isten felé vezető út! ISTEN FELÉ HALADÁS! A párkapcsolati diagram, amit készítettem, a modell is azt mutatja, hogy a megtalált társsal egy közösséget hozunk létre, amelyik a közös cél felé halad. Jó esetben ez a cél maga az Isten. A kapcsolat ugyan azt a célt követi, amit az ember maga! Isten felé törekszik! Ha ez a cél, valami más, mondjuk az anyagi jólét megteremtése, a kapcsolat akkor is működik, jól működik, de csak addig, amíg az adott cél meg nem valósul. Utána a kapcsolat kiüresedik, TÖNKREMEGY!
Az Istennel való egység élménye az egy TELJESSÉG érzés! Így fogalmazza ezt meg mindenki aki valaha megélte ezt. Korábban megállapítottuk, hogy a legkönnyebben elérhető Isten közeli állapot az az igaz szerelemben, szeretkezés közben történő összeolvadás. Mikor a köztünk lévő határok feloldódnak, szinte nem is tudjuk, ki meddig tart. Nem a szerveinkben, hanem a sejtjeinkben érezzük a másikat! A sejtjeinkben, úgy mintha mindenhol bennünk lenne. Mivel az Isteni akarat egy teljes egész embert szakított ketté, hogy létrejöjjön a nő és a férfi, így természetes, hogy az Teremtő felé haladó úton, a teremtés korábbi fokozatát éljük meg. EGGYÉ VÁLUNK! KETTEN EGGYÉ! A házasság célja is az lenne, hogy a két felet, felcserélje a MI, az eggyé válni akaró akarat. Ha cél is ez, akkor a két félből, a férj (fél) és a fele-ségből egy egész, egy teljesség jön létre! TELJESSÉG JÖN LÉTRE!
Mi történik az emberben? Amikor a serdülő korban felfedezi a hiányt, amikor a nemi hovatartozására rádöbben, megerősödik benne a vágy, hogy ezt a hiányt pótolja.
A mai világban mivel elég nagy a káosz, sok zavar lett beépítve az életünkbe, az első legfontosabb feladat, hogy megéljük a saját nemiségünket. A lányoknak nőkké, a fiúknak férfivá kell válni. Ma amikor társadalmi szinten felborultak a szerepek, már ez is komoly nehézségekbe ütközik. Nagyszüleink idejében, vidéken még teljesen világos volt, milyen a nemi szerepünknek megfelelő viselkedési mód. Az emberek úgy éltek, a gyermekek úgy nőttek fel, hogy a közösség megtanított az elsődleges mintákat. Ebben kellett aztán az egyénnek a saját mintájára finomítani a dolgokat. A mai városba költözött, polgári társadalomban ez hiányzik! Nincsenek egyértelmű minták, így a serdülő gyereknek, nem csak a párválasztást kell megtanulnia, hanem a saját nemi szerepét is tisztáznia kell! Abban a világban pedig, ahol a homoszexualitás szinte divat, a nők tarják el a családokat, nők nevelnek egyedül gyerekeket, férfi és apa kép nélkül felnövő gyermekeket, na ott aztán igazán nehéz dolga van egy serdülőnek. A párkapcsolatainak jelentős része azzal telik, hogy azt próbálja megtalálni, mi is egy férfi és mi is egy nő szerepe. Túlnyomó részt nagyon korán kezdik a szexuális életet, és rendszeresen cserélgetik a partnereket. Csodálkozunk, ahelyett, hogy észrevennénk, A SZEXUÁLIS AKTUS AZ EGYETLEN OLYAN BIZTOS DOLOG A NEMI SZEREP KIALAKÍTÁSÁNAK ÚTJÁN, AHOL NEM LEHET FELCSERÉLNI A SZEREPEKET! Ott mindenki a szerepének megfelelően viselkedik. Nem lehet felcserélni, úgy, mint az élet annyi más területén már megtetették velünk, mint ahogyan annyi helyen már megtettük. Szóval ne csodálkozzunk! Ha már más példát nem kapnak, arra haladnak, ami ösztönösen mutat, valamiféle irányt amerre haladni kellene.
Aki a nemi szerepében KI-TELJES-EDIK, annak a párkapcsolata BE-TELJES-EDIK. Állítottam az elején. Ha valaki a benne rejlő nemi jellegeket, megismeri, azokat elfogadja, és a helyes mértékben ad tért nekik, az a személy egy érett férfivá, nővé válik! Rendeget gyerekesen viselkedő emberrel találkozunk, akik bár külsőre felnőttek, de viselkedésre óvodás szintet ütnek csak meg, főleg párkapcsolati helyzetekben. Na, nekik nem sikerült ez az integráció. Még ma is keresik a helyes arányokat, a mértéket, a két belső késztetés miatt. Az elnőiesedett férfiak, megpróbálnak a társadalmi elvárásoknak megfelelni, hiszen az érzékeny, alkatában vékony, lányos pasik a divatosak. Pasik, nem férfiak. A társadalom azt sugallja, ez a férfi az ideális, hiszen nincs szükség ma már a férfi által megteremtett védelemre, azt a szerepet a társadalom tölti be. A nők pedig férfiasodnak, mert meg akarják nyerni a „KI, A KÜLÖMB?” versenyt. Bár sokak szerint ezt a társadalmat a férfiak irányítják és ez egy férfi társadalom, de közben nem veszik észre, hogy vannak nőies férfiak, és nők.
Visszatérve a folyamathoz. Aki magán munkálkodva, megtalálja a belső egyensúlyát és nőnek születve nő marad, vagy férfinek születve azzá válik, egy olyan belső folyamaton megy át, amely segítségével megtalálja a belső egyensúlyát, a saját egyéni teljességét. KI-TELJES-EDIK, mert ennek következtében úgy változik meg a KI-SUGÁRZÁSA, a vonzereje, hogy KINT-ről bevonzza azt a magában éppen úgy teljes, de mégis más belső teljességet hordozó személyt, akivel ketten BE-TELJESÍTIK azt az egységet, ami az Isten felé haladáshoz ELENGEDHETETLEN! Az útmutatót megosztva: „Mint kint úgy bent”. Ez egy olyan szükséges megoldandó, amely kell ahhoz, hogy a mondat másik fele megvalósulhasson. „mint fent úgy lent!” Ha létre hoztuk a belső teljességünket, akkor megvalósul a közösség, a kettő egysége, a két fél EGÉSZ-SÉGE, TELJES-SÉGE, és ekkor majd elindulhatunk az fenti teljesség felé, az Isten felé, az egy már megtalált, általunk is létrehozható boldogságban és teljességben. Úgy van!
Somogyi Péter
Lélekszerelő
