Egészen hosszan értekezünk már a párkapcsolati szerepekről. Eljött az ideje, hogy kiemelten beszéljünk a női szerepről. Nekem meggyőződésem, hogy a női viselkedésen múlik, hogy mekkora az esélye a helyes szerepek szerinti életnek. Miért gondolom ezt? Talán mert ők a társadalom legjobban megtévesztett szereplői. Őket vonták be fokozatosan a munkába, a férfiakat lecserélve. Velük hitették el, hogy akkor értékesek, ha a férfiaknál alkalmazott mérce szerint is sikeresek. Ha vezető beosztásban vannak, ha jól keresnek, ha a munkájuk jelentős előnyöket élvez más tevékenységeikhez képest… Az egyik nagymamám, bár a polgárit is elvégezte, mégis háztartásbeli volt egész életében. Soha sem dolgozott. Tényleg nem? SOHA SEM? Egyik mamám felnevelte az Édesapámat, bátyjával, nővérével, a másik Édesanyámat a keresztapámmal. Édesanyám szüleinél sokat gyerekeskedtem. Életük nagyobbik részében falun élték. Voltak állataik, illetményföldjük. Nagyapám erdész volt. Nagymamám pedig dologtalan (?), háztartásbeli, aki a társadalmunk szerin soha sem dolgozott. Pedig, állandóan tevékenykedett, rengeteget dolgozott, bár munkahelye soha sem volt. Így nyugdíjat sem kapott.
Ha végignézem az éltét, azt látom, hogy minden olyan tevékenységet végzett, amit egy mai, sikeresnek mondott nő végez, sőt az elismeréseket is megkapta, éppen úgy vagy talán még teljesebb mértékben, mint korunk asszonyai.
Hogyan élt az én Nagymamám? Hogyan éltek a falu asszonyai, akik egy megtartó, összetartó közösség tagjai voltak? Életük semmiképpen sem volt unalmas, vagy eseményekben szegény.
Először azt kell tisztáznunk, kinek mely területek tartoztak a fennhatósága alá. Nagyon lerövidítve, az asszonyok voltak a belső tér, a férfiak a külső tér urai. A nő bent, a férfi kint felelt a dolgok folyásáért, a rendért. Ez nem azt jelentette, hogy nem segítették egymást, akkor, ha a feladat a másik területén jelentkezett, hanem azt, hogy a FELELŐSSÉG volt ily módon elosztva. A házon belüli rendért és dolgokért a nők feleltek. Ha ma egy módosabb pár fészket épít, akkor rendre belsőépítészt hívnak. Ha nem, hát elolvassák a témával foglalkozó magazinokat, ellátogatnak a megfelelő kiállításokra, a megfelelő ötletekért. Valójában, akár melyik utat választják, szakembert alkalmaznak. Vagy egy olyat, aki éppen nekik dolgozik, vagy egy olyat, aki útmutatóul szolgál. A régi világban volt egy mondás: „amilyen az asszony olyan a család!”. Elsőre kicsit felkapjuk a fejünket, mi férfiak: Hogyan, akkor nekünk nincs is szerepünk ebben? Majd belátjuk, hogy bár az idő változik, ez ennek ellenére ma is éppen úgy igaz, mint régen. Ugyanis, ha a társunknak választott nő rendetlen, akkor mi csak egy módon tarthatjuk fenn a rendet, ha megcsináljuk helyette azokat a feladatokat, amelyek a rend kialakulásához és megtartáshoz kellenek. Ekkor már bele is csúsztunk a helycserébe, amely nem igazán előnyös. Ugyanis, innen, mi vesszük át a felelősséget a társunk helyett. Sajnos, a nők, ha nem a nemi szerepünknek megfelelően viselkedünk, hamar elveszítik az érdeklődésüket, tiszteletüket irántunk, hiszen ők egy férfira, nem egy házvezető nőre vágytak. Így szerintem fontos, hogy betartsuk a felelősségek szerinti rendet. Amit még megfigyeltem az a következő. A nő, ha eredendő szerepét felvállalja, a cégvezető, menedzser, nőnél teljesebb feladatkörrel és több elismeréssel gazdagabb életet élhet. A fent említett párok, akik lakberendezőt, belsőépítészt alkalmaznak, egy idegen ember igényei, elképzelései szerinti „otthonban” laknak majd. (Látszat, amely takarja a valóságot, nem tükrözi az egyéni igényeket.) A hagyomány, előírta azt a keretet, amely megmutatta, mik a főbb teendők, mire kell odafigyelni. Az alapok figyelembe vételével aztán az újasszony, új otthont, a szeretet új terét alakította ki, a maguk és az eljövendő, általuk teremtett új nemzedék részére. Új otthont, új házat, hazát. Hihetjük, hogy ők a hagyomány mentén helyesen cselekedtek? Igen. Helyesen. Mit tegyünk ma a megoldásért? Nézzünk példákat! A fenn említett családban a hölgy a belső dolgokért felelős. Így az ő felelőssége az is, milyen színű, hangulatú legyen a ház, a lakás. Amikor ezt megtervezi és az anyagiakhoz igazítja, elindul a megvalósítás. Lépésről lépésre körvonalazódik a környezet, ahol a család boldogsága a cél. A nő tervei, mint arculat, jellemezni fogják a családot. Nem csak az érintett időpontban, hanem a gyermekek által, akár az unokák ízlésében is. Arculat, a család arculata! Az elképzelések megbeszélése, mint belső kommunikáció, PR, a berendezések hozzáigazítása az anyagi keretekhez, mint költségvetés, vagy üzleti terv a keretek jó kihasználása, mint költséghatékonyság jelentkezik. Jövőépítés, de nem csak évekre, amíg jelen vagyunk, hanem generációkra vonatkozóan, amely gyermekeinknél, unokáinknál is megmutatkozik! Röviden, nem állítok mást, mint azt, hogy a nő, kreativitását megélve egy komplexebb rendszer irányítója lehet, mint az adott munkahelyen ezt tehetné. Igaz, ez a „főnökség”, nagyobb felelősséggel jár, hiszen generációkra megszabja az elkövetkezendő családok értékrendjét, hangulatát, kommunikációját. Ez a példa, amit a család minőségét meghatározó nő képvisel. Lehet, hogy a mai kor női ettől a felelősségtől menekülve vállalják inkább a férfiakkal való megmérettetést. Teszik ezt annak ellenére, hogy ilyenkor körtét hasonlítunk össze almával? Tényleg akkora felelősség ez a példamutatás? Igen az! Hiszen egy olyan világban, ahol minden relatív, semmi sem biztos, semmi sem ad kiindulási, viszonyítási pontot, ott honnan tudják a választott társaink, mi a helyes? Honnan tudják megvalósítani azt a példát, amely évszázadokra meghatározza a követendőt? Nem tudják, nem MERIK, hiszen elvettek tőlük minden viszonyítási pontot azzal a liberális eszmével, mely szerint minden igaz, mindennek van létjogosultsága, attól függ, honnan nézzük. Egy ilyen nesze semmi fogd meg jól helyzetben nehéz nekik a példamutatás. De segítsünk nekik! Mi férfiak is tehetünk a dolog érdekében! Ha mi már megtapasztaltuk a helyes irányt, akkor olyan társat választva, vagy társunkat meggyőzve az irány helyességéről, új támpontokat, irányvonalakat adhatunk családunk életének, ahol a mi társunk, az IGAZ NŐ, megélve saját kreativitását, boldoggá tehet minket és egész családunkat! Ötleteivel, hangulatteremtő képességével, boldog, meleg családi fészket hozhat létre, amely nem csak a magunk pillanatnyi örömét szolgálja, hanem az eljövendő nemzedéknek is például szolgál. Elismerésként pedig, nem csak egy egyébként mogorva főnök felszínes dicsérete és prémium a fizetség, hanem a férj, a másik fél, a gyermekek teljes csodálata, tisztelete és mindenki szeretete, beleértve az unokákat is. Így az élettér, otthon kialakításának minden mozzanata, minden részlete, beleértve a legkisebb horgolt terítőt is a nő kreativitását, leleményességét, a család iránti feltétlen szeretetét hirdeti, úgy, hogy azt mindenki láthatja, kit házukba meghívnak. A jó példa híre szárnyakon száll, követőket teremt. Eredményezi a gyermekeknél, a következő generációnál, a fiú megbecsülését, mint udvarló és a leány elfogadását mint leendő társ. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” – hirdeti a mondás.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
70 3354 114
www.angyalsziv.hu , www.lelekszereles.blog.hu
