Megvalósítható-e a szeretet magasabb dimenziója? Amikor egónkat, követeléseinket félretéve feltételek nélkül tudjuk kinyitni szívünket és adni? Vagy csupán ócska férfiduma?

Azt hiszem elvárások nélkülinek számít, ha nem érzel valamit annak. Ez pedig akkor következik be, ha az a másiknak is természetes ami neked. Így olyan mintha nem szabnál feltételeket és nem lenne elvárás a kapcsolatban. A kapcsolat keretei és működése megszabja a minőségét, ezért erre szükség van. Az fontos, hogy olyan társat találj, akinek, ha nem is sajátja rögtön a Te elvárásod felé, az élet felé, de azonosulni tud vele és kölcsönösség esetén természetessé válik számára is a dolog. Ahogy számodra is az ő dolgai. A felek tanulnak egymástól. Mindenki visz előre mutató dolgokat egy kapcsolatba. (és olyat amin változtatnia kellene) Ezeket kell megtalálni, kölcsönösen elfogadni jó irányként és tanulva a másiktól tenni, vagy tanítani és tenni. Azok a kapcsolatok működnek jól, ahol megbeszélhetők az eltérések. Ahol a felek belátják, ha a másik módszere jobb, azt elfogadják és ők is törekszenek az új módszer elsajátítására. Nem működik az, ha az egyik fél azt méri, nézi, kinek a módszerét, hányszor fogadják el. Hiszen nem az alapján követendő valami, hogy ki mondta, hanem, hogy a létrejött közösség szempontjából mi a jobb, célravezetőbb. (Még az is előfordulhat, hogy a közös élet elején az egyiknek vannak jobb módszerei, míg később a másiknak lesznek. Gondolok itt a gyermekkel kapcsolatos ügyekre, ahol az anyák jelentős előnnyel indulnak. Míg a családi élet megalapozásában, racionális módszerek kidolgozásában a férfiaké lehet a vezető szerep.) Ha a felek őszinték egymáshoz, akkor az soha sem következhet be, hogy valakinek mindig a kedvére való a közösségi érdek, míg a másiknak áldozat. Hiszen az ilyen nem közösségi, hanem egyéni érdek. Az, hogy közös élmények mentén alakuljon a kapcsolat, az közös érdek. Ha valaki szerint ez megkérdőjelezendő, akkor felmerül, hogy akar-e egyáltalán a másikkal valami hosszú távú közöset kialakítani. De őszinteség mentén ez is kideríthető, megoldható. Azt is célszerű felvállalni, ha valaki csak rész dolgokban szeretné a másikat az életébe beengedni. Had döntse el a másik, megfelel-e ez neki vagy sem. Persze ezzel kockáztatjuk, hogy elveszítjük őt ebben a pár esetben is, de mégis, az őszinteség jó eredményt is hozhat. Lehet, hogy a kívánt feltételek a másik számára is elfogadhatóak.

Ha mégis előfordul, hogy elvárunk a másiktól dolgokat, az sok estben azért van, mert tudjuk, hogy az ő eljárása szakításhoz vezet. Mert tudjuk, mi mit tudunk hosszú távon elviselni. Semmiképpen sem szabad végtelen ideig várni. Az ilyen problémákat is meg kell osztani a másikkal. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy minden esetben hallgassuk meg egymást. A másik félnek is lehetnek aggályai. Közösen kell a szabályokat kialakítani. Ez viszont a megfelelő kommunikáció nélkül elképzelhetetlen. Tűrni kell a kritikát, hiszen abból indulunk ki, hogy a másik felünk, a jelenlegi társunk nem akar nekünk rosszat, legfeljebb nem értünk egyet és lassabban jutunk a megoldáshoz.