Így járhat valaki, ha kérdeznek tőle. Mert ugye egy segítő, nem azt válaszolja, amit a kérdező hallani akar, hanem azt ami módjában áll. Azt válaszolja, ami van és nem azt amit hallani szeretnének. Pont az ilyen esetek leírása miatt kedvelem a Richárd Bach Illúziók című könyvét. Ajánlom olvasásra! Íme az eset:
Szervusz!
Sajnos a mobil internet nem a haverom most. Talán túl kedvesen fogalmaztam. Nem tudom.
Szóval:
Ami felidegesít, pontosabban, amin felidegesíted magad, éppen azzal kellene fogalakoznod, azon kellene elgondolkodnod.
Ez tapasztalati tényező.
Ha tetszik, ha nem, így van.
A bőrrel és éppen a pikkelysömörrel kapcsolatban többünknek hasonló a véleményünk. Éppen az enyémet olvastad. Ha nem tetszik Neked, az nem baj, de hidd el érvnek ez kevés. Ha a Jézusi életet megnézed, bár nem hasonlítanám hozzá magam, az ő viselkedése sem tetszett a többségnek. Szombaton gyógyítani, pénzváltókkal enni, a törvényeket feleslegesnek nevezni… sorolhatnánk. És mégis neki lett igaza.
A viselkedésed egyébként teljesen tipikus, bár én ritkán találkozom vele. Először érdeklődő a hangnem, majd szinte dicsérő, további érdeklődés mellett. Majd amikor elolvastad a Neked nem tetsző véleményt, azt mondtam, amit nem szeretnél hallani, akkor jöhet a „feszítsük meg!”.
Na így működik ez, amióta világ a világ.
Vajon miből gondolod, hogy nem néztem utána? Azért mert nem azt írtam amit olvasni szeretnél?
Egyébként pedig az én véleményem. Az én felelősségem is. Te pedig ahhoz kezdesz vele amihez akarsz. Ha a fentiek szerint jársz el, végig gondolod, hogy miért is talált Rád ez a dolog. Talán éppen igazsággal van tele, és azért olyan dühítő? Vagy azt mondod hülyeség és többet nem olvasod el, sem ezt, sőt akár a többi írásomat sem. Ez pedig a Te döntésed.
Kedves arc nélküli érdeklődő, kritikusom!
Mert ugye én az utcán sem ismernélek meg, mer nincs miről. ;-)
Jó gondolkodást, kevés dühöt, sok tanulságot!
Szépet! Péter
