Ebben az életünkben itt, a Földön olyan életet választunk magunknak, amely meghatározza nemi hovatartozásunkat. Férfinak vagy nőnek születünk. A dualitás világában ez a tény meghatározza az életfeladatunk egy jelentős részét. Teljesen biztos, hogy aki férfinak születik, annak az életében fontos, hogy megvalósítsa a férfiként való életet. Nőként pedig a női feladatok megélése is bele tartozik az életünkbe.
A mi világunkban a férfi a teremtő. Ő képviseli a teremtő erőt. A nő a befogadó, alakadó.
Természetesen ennek több jele is van. Ha a szexualitásunk folyamatát nézzük, megvalósul benne a magyar hagyományban több alakban is megőrzött napkereszt, körkereszt által mutatott teremtési modell. A Körkereszt közepén található pontban lép be a teremtő Isten a mi világunkba. Az Isten, férfi jellege. Az őt körülvevő pedig az Isten, női jellege, amely körülveszi, befogadja a teremtő erőt. A hagyományunkban, de persze rengeteg más népnél is a Nap a férfi Isteni erő szimbóluma. A Föld pedig a női Isteni erőt jelképezi. A teremtő napsugár megvilágítva a Földet, az anyagot, megtermékenyíti azt. A megtermékenyített Föld, anyag pedig fejlődésnek indul és létrehozza, ÖNMAGÁBÓL, nálunk embereknél, a saját testéből és véréből, a teremtés gyümölcsét, a mi esetünkben a gyermeket.
A folyamat a fennmaradásunk záloga. Elvetni badarság. A külsődleges nemi jellegek miatt, lelki alkatunk miatt, ellene küzdeni felesleges. Sokan kérdezik, hogy nem lehet-e, hogy a pár, jól kijön egymással annak ellenére, hogy fordítottan élik a szerepeiket. De lehet. A két fél jól elvan, megértik, kiegészítik egymást. Csak egy kérdés merül fel. Vajon a női szerepet élő férfi, és a férfi szerepet élő nő, hogyan tudja beteljesíteni az életfeladatát? Azt állítjuk, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek oka van ami történik, akkor az vajon ok nélküli, ha valaki nőnek vagy férfinak születik? Vajon az amolyan véletlen? Ebben az esetben nem az van, hogy születésünk előtt tudatosan választjuk meg a nemünket? Pont ez az egy dolog lenne VÉLETLEN, valami ok nélküli tévedés? NEM HISZEM.
Ott tartunk, hogy születünk. Férfinak vagy nőnek. Férfiként teremtünk, nőként befogadunk, alakot adunk. Sokszor kérdezik, honnan tudhatjuk nőként, mi a helyes, hogyan viselkedjünk, a szerepünknek megfelelően. A dolog egyszerű. Ha a befogadás, az alakadás irányítja a döntéseinket, a viselkedésünket, akkor helyesen járunk el. A férfiaknál, éppen ilyen a teremtés. Ha teremtőként tesznek, akkor helyesen járnak el.
A párkapcsolatban a teljességet, az egységet, a férfi és a nő közössége, az ő összeolvadásuk adja. A család egysége csak addig áll fenn, amíg ez a közösség működik. Közben viszont a férfi és a nő egységének fenntartása mellett, a családban a férfi és a nő közössége, a számára legfontosabbat, szerelmük gyümölcsét, a gyermeket segíti. Azért, hogy ő is elkezdhesse a saját önálló életét, ha eljön az idő. Ebben az időszakban, amely 21 évig tart, a felek (férj=fél és a fele-sége) különböző módon járulnak hozzá a gyermekük fejlődéséhez. A gyerek, 21 éves koráig, az anya különböző energia testeit használja. 21 éves korára válik le teljesen az Édesanyjától. Ez az összehangoltság az oka annak, hogy az anyák, mindig megsejtik, megérzik, ha a gyermekükkel valami baj történik.
Nagyon érdekes az a gondolatsor, amely a paradicsomi kiűzetés történetét taglalja. Vajon tudjuk-e, miért a nő az akit a sátán megront, megdumál, aki miután beleharap az almába, rábeszéli a férfit is a kóstolóra. Ugye milyen ismerős a folyamat? Hányszor történik ez meg velünk azóta is, újra és újra. De félreértés ne essék, ettől a nő nem lesz bűnös, mint azt már oly sokan kikerekíteni szándékoztak az eseményből. Nem ő a hibás a paradicsomból történő kiűzetésünk miatt! Ő csak valamilyen, aminek rengeteg előnye és hátránya is van, vagy lehet.
A történet a következő:
A sátán, a fő gonosz, alakot vált. Kígyóvá változik. Kígyó képében megközelíti az emberpárt. Rábeszéli Évát, hogy vegyen a tudás fájának a gyümölcséből és kóstolja meg azt. A kóstoló után az oda érkező férfit, a nő, rábeszéli, hogy ő is egyen a gyümölcsből, az almából. Sikerrel. (És még azt mondják, egyes hölgyek, hogy nem boldogulnak a férfiakkal, nincsenek rájuk hatással! Érdekes.) A rábeszélés sikerrel jár, és a mi emberpárunk hírtelen a paradicsomon kívül találja magát.
De vajon miért a NŐT? Miért nem a férfi az akit a sátán megkísért. Azt már tudjuk, a férfi a teremtő. Párkereső hölgyeknek azt ajánljuk, hogy napszerű férfit válasszanak maguknak. Napszerűt, akinek van ügy az életében. A férfi, a teremtő, aki Isteni szimbólumok szerint a naphoz tartozik. Arra is figyel, felfelé. A nő a befogadó, az alakadó. Szimbóluma a Föld. (a hagyományban szoknyát hord, a Föld felé nyitott) Feltűnik? ALAKADÓ. Mit tesz a sátán? Alakot vált. Hoppá! Van bennünk valami közös. Az alakkal kapcsolatos valami. A nő aki alakadó, hiszen testéből és véréből lesz a férfivel közös szerelmük gyümölcsének teste és vére. A nő, aki alakadó, az ANYAG URA! Bizony az anyag ura, amit az a szavunk tökéletesen kifejez, ahogyan a nőt hívjuk, ha megtörténik vele, általa a csoda: ANYA, ÉDESANYA. A gyermekvállalással, az ANYASÁG felvállalásával lesz a nőből, ANYA, az ANYAG URA. Amíg ezt nem vállalja, teszi, addig „csak” nő. Még nem tette meg azt amire igazán képes. Amire csak ő képes, senki más az ember világában. A beteljesített női élet az ANYASÁGBAN, az anyag uralásába, az anyagi világ feletti uralkodásban teljesedik ki.
Így aztán én csak bíztatni tudom a hölgyeket, vágjanak bele, bátran vállalják, leszületésük egyik legcsodálatosabb feladatát, az anyaságot! Természetesen egy napszerű férfi mellett, de talán erről egy másik írásban.
Somogyi Péter
lélekszerelő
