„A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat.” - Örkény István
Mit jelent ez a gondolat. Bizonyos elmélet szerint az ember kétféle módon hoz döntéseket az életében. A szeretet mentén, vagy a félelem mentén.
A szeretet mentén hozott döntés viszonylag könnyen értelmezhető. Abban az esetben hozunk szeretetből döntést, ha az jó érzéssel tölt el minket. Ha nincsenek szorongó érzéseink, félelmeink a döntéssel, az eredménnyel kapcsolatban, akkor sem, ha a döntés kimenetele bizonytalan.
A félelem alapján hozott döntésről szól maga az idézet. A félelemből jövő döntés, gyávaságból ered. Ez az állapot, amiben az ember ilyenkor van, egy rossz állapot. Olyan, amiben az ember nem érzi jól magát. Azt hiszi, a helyzet már nem lehet rosszabb és mivel ezt a mostanit bírja, ezért nem a változás mellett dönt. („Ezt még kipróbálom, rosszabb már úgy sem lehet.” – „Ha most sem sikerül, majd akkor változtatok.” – hangzik az indok. Minden olyan esetben, ahol nem akarunk változtatni, mert egy elv, vagy gondolat, amiről nem akarunk lemondani, köt minket. Igaz, mindig van egy újabb lehetőség, csak egy nehezebb helyzetből kell felállni, egy nehezebb helyzetet kell megoldani. Vajon ha most sem sikerül, akkor később honnan veszünk erőt hozzá? Írtam erről a reménytelen szerelemmel kapcsolatos írásomban is.) Jobbnak ítéli meg a biztos rosszat, a bizonytalan jónál. Tesszük ezt azért, mert nem hisszük, hogy a mostani állapotunk romolhat. Nem hisszük, hogy ha így folytatjuk, sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhetünk. Pedig könnyen előfordulhat.
Abban az esetben, ha nem a helyes úton járunk, az élet jelzéseket küld felénk. Sok módon, formában jönnek az üzenetek, amelyek mutatják, hogy nem jó helyen, nem jó felé járunk és itt az ideje a változtatásnak. Ha sokáig nem veszünk ezekről a jelekről tudomást, akkor az élet egyre nehezebb helyzetek elé állít. Lehet még rosszabb az életünk, ha hisszük, ha nem! Folytatódik ez mindaddig, amíg nem változtatunk. Szélsőséges esetben, ha az életfeladatunkat érintő dologról van szó, akkor könnyen megbetegszünk, komoly esetben meghalunk. A betegség az nagyon komoly figyelmeztetés. Ha azt sem kezeljük megfelelően, ha nem oldjuk meg a bajunkat, akkor belehalhatunk. De nem kell megijedni, mert ez csak akkor következik be, ha az életünk már annyira rossz irányba halad, hogy az kijavíthatatlan karmát okoz. Azért, hogy ez ne következzen be, inkább vissza, haza hívnak minket. De ez csak a végső esetben következik be. Addig még rengeteg lehetőségünk van a változtatásra, a javításra.
Nincs más dolgunk, mint figyelni a jeleket. Hinni a szemünknek, fülünknek, érzéseinknek és menni fog a dolog. Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy ha rossz irányba haladunk, akkor igenis rosszabbul is járhatunk, mindaddig, amíg nem lépjük meg a megfelelő lépést! Így ne tegyük azt, hogy a változtatás bizonytalannak tűnő, jó eredménye helyett, a biztosnak, látszólag tovább nem romló rossznak, szavazunk bizalmat! Ugyanis az élet nem így működik! Addig keveredünk újra és újra ugyan olyan egyre nehezített helyzetbe, amíg meg nem oldjuk a problémát, ami okozta!
