Sokszor látjuk filmekben a "holtomiglan, holtodiglan" ragyogó boldogságát, ám az Életben ez nem így van. A boldogság pillanatnyi, és hol felbukkan, hol eltűnik... Talán azért nem házasodunk, mert a csodát várjuk a párkapcsolattól, ami sosem jön el, miközben a napi kis csodákat hagyjuk tovasurranni?
Azt gondolom a házasságnak egy nagy előnye van. Olyan erőfeszítésekre készteti az embert, amelyeket nélküle nem tenne meg. Ha nem házas az ember, ha nem tett esküt, akkor könnyebben feladja. Többet megpróbálnak a kapcsolat rendbe hozásáért azok, akik házasságban élnek. Az ugyan igaz, hogy nem a papír teszi a kapcsolatot, de az ünnepélyes nap, az esküvő az mégis kell, hogy jelentsen valamit, mert ha nem akkor ne tegye az illető pár. A melléállás, a bizalom kinyilvánítása egy teljesen új kapcsolatot eredményez. Az esküvés összeköt. Egy pap egyszer azt mondta, innen megszűnik az én, a mi következik!
Bármilyen jó párkapcsolat alap célja, hogy a felek eggyé váljanak. Teljes egésszé, a másikkal összeolvadva. (pl.: fele-ségem) És nem csak szexuálisan. Ha ez a cél, akkor az eskü, a házasság helyénvaló. Ha a cél csak az idő kellemes eltöltése a másik társaságában, amíg a dolog még tűrhetően működik, akkor tényleg felesleges, ne tegyük. Szerintem, lehet és kell, hogy egy kapcsolatnak az anyagin kívül egy transzcendens célja is legyen. Nos, ha van, annak megvalósításban segít az eskü-vő, és az általa nyert házassági "kötelék". Egy jó kapcsolathoz nem, az igazi eggyé váláshoz hasznos.
