A fontos az, hogy szívünk szerint cselekedjünk, s mindig minden tőlünk telhetőt megtegyünk.
Nem valamely cél elérése a legfontosabb, hiszen annak elérése nem is tesz igazán boldoggá bennünket. Minden napra új nap következik, s ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban, minden cél után új célt kell magunk elé tűznünk.
Az emberek számára életüknek csak akkor van értelme, ha feláldozzák valamiért. A hívő embereknél ez a feladat szinte önmagától megoldódik, amikor életüket Isten szolgálatába bocsátják. A vallással hadilábón állóknál valamelyest bonyolultabb a helyzet.
Lelki megnyugvásuk (boldogságuk?) érdekében ők is arra kényszerülnek, hogy feláldozzák valamire életüket. És fel is áldozzák: a tudománynak, művészetnek, szerelemnek, barátságnak, családjuknak, nemzetüknek, hazájuknak, elveiknek, a pénznek, hatalomnak, hírnévnek. Ki, minek. Törékeny ágba kapaszkodunk valamennyien.
Mindannyian arra törekszünk, hogy valamilyen nyomot hagyjunk magunk u
tán. Kisebb vagy nagyobb nyomokat, tartósabbakat és múlandóbbakat. A végeredmény nem rajtunk múlik. Nem az lesz a fontos, amit akarunk, amit szándékosan teszünk, vagy mondunk, hanem ami megmarad utánunk: a mások életén hagyott nyom. A nagyság, a maradandóság nem feltétlenül a mi szándékunkban, erőfeszítésünkben rejlik, nem feltétlenül abban az üzenetben, amit mondani akarunk, vagy ahogyan mondjuk, hanem abban, hogy milyen nyomot hagyunk vele magunk után.
Lehet, hogy így van, lehet hogy nem. Kétségtelen, hogy önmagában véve a mi szándékunk, akaratunk, megfelelni akarásunk, erőfeszítésünk, teljesítményünk nem sokat ér, ha azzal nem sok vizet zavarunk magunk körül, nem befolyásoljuk vele mások életét. Mindemellett a hírnév, az emberi nagyság jobbára a szerencse dolga, annak függvénye, hogy a sokféle törekvésből, erőfeszítésből mit tartanak fontosnak a későbbi generációk. Ezt nem lehet előre tudni. Azt viszont igen, hogy ha saját kortársainknak imponálunk, az ő kedvükbe járunk, köztük vagyunk valakik, a jövőt már aligha fogjuk érdekelni. Így aztán nincs mit tenni, legjobb, ha azt tesszük, amit a szívünk diktál. A többi már nem ránk tartozik.
Nem valamely cél elérése a legfontosabb, hiszen annak elérése nem is tesz igazán boldoggá bennünket. Minden napra új nap következik, s ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban, minden cél után új célt kell magunk elé tűznünk.
Az emberek számára életüknek csak akkor van értelme, ha feláldozzák valamiért. A hívő embereknél ez a feladat szinte önmagától megoldódik, amikor életüket Isten szolgálatába bocsátják. A vallással hadilábón állóknál valamelyest bonyolultabb a helyzet.
Lelki megnyugvásuk (boldogságuk?) érdekében ők is arra kényszerülnek, hogy feláldozzák valamire életüket. És fel is áldozzák: a tudománynak, művészetnek, szerelemnek, barátságnak, családjuknak, nemzetüknek, hazájuknak, elveiknek, a pénznek, hatalomnak, hírnévnek. Ki, minek. Törékeny ágba kapaszkodunk valamennyien.
Mindannyian arra törekszünk, hogy valamilyen nyomot hagyjunk magunk u
Az emberek számára életüknek csak akkor van értelme, ha feláldozzák valamiért. A hívő embereknél ez a feladat szinte önmagától megoldódik, amikor életüket Isten szolgálatába bocsátják. A vallással hadilábón állóknál valamelyest bonyolultabb a helyzet.
Lelki megnyugvásuk (boldogságuk?) érdekében ők is arra kényszerülnek, hogy feláldozzák valamire életüket. És fel is áldozzák: a tudománynak, művészetnek, szerelemnek, barátságnak, családjuknak, nemzetüknek, hazájuknak, elveiknek, a pénznek, hatalomnak, hírnévnek. Ki, minek. Törékeny ágba kapaszkodunk valamennyien.
Mindannyian arra törekszünk, hogy valamilyen nyomot hagyjunk magunk u
tán. Kisebb vagy nagyobb nyomokat, tartósabbakat és múlandóbbakat. A végeredmény nem rajtunk múlik. Nem az lesz a fontos, amit akarunk, amit szándékosan teszünk, vagy mondunk, hanem ami megmarad utánunk: a mások életén hagyott nyom. A nagyság, a maradandóság nem feltétlenül a mi szándékunkban, erőfeszítésünkben rejlik, nem feltétlenül abban az üzenetben, amit mondani akarunk, vagy ahogyan mondjuk, hanem abban, hogy milyen nyomot hagyunk vele magunk után.
Lehet, hogy így van, lehet hogy nem. Kétségtelen, hogy önmagában véve a mi szándékunk, akaratunk, megfelelni akarásunk, erőfeszítésünk, teljesítményünk nem sokat ér, ha azzal nem sok vizet zavarunk magunk körül, nem befolyásoljuk vele mások életét. Mindemellett a hírnév, az emberi nagyság jobbára a szerencse dolga, annak függvénye, hogy a sokféle törekvésből, erőfeszítésből mit tartanak fontosnak a későbbi generációk. Ezt nem lehet előre tudni. Azt viszont igen, hogy ha saját kortársainknak imponálunk, az ő kedvükbe járunk, köztük vagyunk valakik, a jövőt már aligha fogjuk érdekelni. Így aztán nincs mit tenni, legjobb, ha azt tesszük, amit a szívünk diktál. A többi már nem ránk tartozik.
Lehet, hogy így van, lehet hogy nem. Kétségtelen, hogy önmagában véve a mi szándékunk, akaratunk, megfelelni akarásunk, erőfeszítésünk, teljesítményünk nem sokat ér, ha azzal nem sok vizet zavarunk magunk körül, nem befolyásoljuk vele mások életét. Mindemellett a hírnév, az emberi nagyság jobbára a szerencse dolga, annak függvénye, hogy a sokféle törekvésből, erőfeszítésből mit tartanak fontosnak a későbbi generációk. Ezt nem lehet előre tudni. Azt viszont igen, hogy ha saját kortársainknak imponálunk, az ő kedvükbe járunk, köztük vagyunk valakik, a jövőt már aligha fogjuk érdekelni. Így aztán nincs mit tenni, legjobb, ha azt tesszük, amit a szívünk diktál. A többi már nem ránk tartozik.
