Az egyik barátommal akivel akkoriban rendszeresen napi szinten beszéltünk telefonon, sok párhuzamot fedeztünk fel az életünkben. Hasonló dolgok történtek velünk, napos eltérésekkel. Mivel sokat beszéltünk, még teljesebb volt az összhang. Nehéz időszakon mentünk keresztül, sok belső küzdelemmel, harccal, külső nehézségekkel. De a nehéz idők után jobb lehetőségek jöttek. Megváltozott az életünk, jobbá vált. Továbbra is sokat beszéltünk. De hiába javult meg az életünk, mégis nehéz hangulatú beszélgetéseink voltak, szomorú utó érzettel. Nem értettem az okát. Beszéltünk, jó dolgokról, szerencsés fordulatokról, Isteni segítségekről. Minden nagyszerűnek tűnt, mégis mire letettük a telefont mindkettőnkön egy nehéz érzés lett úrrá. Szomorúság, éppen úgy, mint amikor okunk is volt rá. Sokáig nem jöttem rá, mi a megoldás. Gondolkodtam, figyeltem, vajon mi lehet az ok. Tulajdonképpen a barátomon vettem észre, de mindketten következetesen csináltuk. Annyira megszoktuk, hogy fel sem tűnt, addig amíg egyszer egy pillanattal később reagáltam egy búcsúzási szakaszban. Arra lettem figyelmes, hogy egy nagy sóhajjal, a következőket mondja: „Hhhh… na ja!” A rosszérzés azonnal közénk és belénk költözött. Innen már csak figyelnem kellett, hogyan viselkedünk. Valamelyikünk következetesen kimondta a nagy sóhaj kíséretében ezt a rövid kis gondolatot. A másikunk pedig kontrázott, válaszolt erre, ugyan ezzel. Miért lett ettől rossz érzésünk, miért lettünk szomorúak? Mert ez a gondolat azt fejezte ki, hogy nem tehetünk róla, ez van, rossz így, de kibírjuk valahogy. Rajtunk maradt egy nehéz gondterhes időből. Rontotta az életünket, gyakorlatilag jóval tovább mint indokolt lett volna. Ráadásul azt figyeltük meg, hogy nem csak jól vagyunk és jól érezzük magunkat, hanem jót, pozitívat is beszélgetünk, mégis a végére marad a rossz hangulat. Kimondhatjuk, hogy egy kellemetlen élményhez kötődő megszokással romboltuk egymás életét, lelki állapotát, a nagy barátság keretein belül. Végül megegyeztünk, hogy kihagyjuk ezt a szó-gondolat-megszokás fordulatot a beszélgetésünk végén. Így tudatos odafigyeléssel, az életünkben bekövetkező pozitív változás a beszélgetéseinkben is megmaradt, a rombolás megszűnt. Nem húztuk többet vissza egymást.
Megfogalmazások sora beszél arról, hogy minden EGY. Vannak akik mátrixnak hívják, vannak akik szerint minden energia, vagy minden kvantum… Sorolhatnánk az elképzeléseket. Mi keresztény alapokon gondolkodók, azt mondjuk: „Kezdetben vala az Ige és az Ige Isten vala.” A kezdeti állapotban csak az Isten létezett, semmi más, így ha világot teremtett, azt nem teremthette másból, csakis önmagából. Ebből következően mindenki Istenből való. Ebből következik és a fenti példából is jól látszik, hogy nagyobb hatással vagyunk egymásra, mint hinnénk. Kapcsolataink jobban hatnak ránk, mint gondoltuk volna.
A manager képzések sok esetben a következőeket tanácsolják kapcsolataink kialakításához, a siker érdekében:
- barátkozzunk sikerese emberekkel,
- vegyünk fel olyan szokásokat, amelyeket szívesen tudnánk magunkénak a jövőben,
- hozzunk létre olyan csoportosulásokat, ahol egy cél felé tartó emberek találkoznak rendszeresen.
A Szent Korona Tan szerint két jog létezett Magyarországon. A magánjog és a közösségi jog. Ha egy vitás kérdésben mindkettő érvényes volt, akkor a közösségi jog volt az erősebb. Ez valami olyat mutat számunkra, hogy a közösség valami fontos, előbbre való dolog mint a mi személyes érdekünk. Kapcsolódásunk a közösséghez, létünk a közösségben nagyon fontos.
Korábbi írásomban beszéltem arról, hogy sok esetben teszünk dolgokat azért, hogy tartozzunk általuk valahová, egy közösségbe. Sokszor nézünk meg azért sorozatot, filmet, hogy másnap, ne maradjunk ki a munkahelyi beszélgetésből. Sokszor veszünk olyan termékeket amely birtoklása alapján elkezdünk egy közösséghez tartozni, vagy azt az illúziót keltik, mintha oda tartoznánk.
Szokásokat veszünk fel, alakítunk ki, amelyek biztosítják a hovatartozásunkat. Gondoljunk csak a vallások által nyújtott rendszerekre, az általuk sugallt biztonságra. Persze ez a közös szokásrendszer igaz akár a kis baráti társaságokra, családokra is. Ha a fenti manager tanácsokra gondolunk, azok erre a közösségi hovatartozásra utalnak.
Egy közösség tagjának lenni, két fontos dologgal jár. Először is vannak kötelezettségek, amit egy közösség a tagjai felé mint elvárást fogalmaz meg és vannak előnyök is amiket kínál. Egy közösségnek megtartó ereje van. Mit jelent ez. Ha magunk nem boldogulunk, akkor a közösség tagjai segítenek, tanáccsal, erővel, eszközzel… Nem maradunk egyedül a bajunkkal, gondunkkal. A közösségek irányt mutatnak olyan kérdésekben, amire magunk nem tudjuk a választ, akár az ősök, akár a többség tudása, a közös tapasztalat által. A családban, a férfi-nő közösségében is a közös feladathoz használható kettő féle megoldásrendszer biztosabb eredményt ad.
Gondolom az olvasók közül sokan, ha nem mindenki került már olyan helyzetbe, hogy akár saját akaratból, akár külső körülmények által jelentősen megváltozott az élete. Ez a változás minden esetben azt is eredményezte, hogy a kapcsolatai is megváltoztak. Barátok maradtak el, derült ki róluk, hogy inkább csak haverok, új barátok kerültek elő a semmiből, szinte vezényszóra. Ilyenkor, a változás során, nem csak az anyagi környezetünk, de a közösségi is megváltozik. Másokkal beszélgetünk, másokkal járunk szórakozni és másképpen is tesszük azt. Más könyveket olvasunk, mást nézünk a TV-ben moziban, színházban. Ha tudatosak vagyunk észrevesszük, hogy ez az átrendeződés, mind a fejlődésünket segíti. Sok esetben, ha ideje múlt kapcsolatokhoz ragaszkodunk, nem tudjuk azokat elengedni, azok visszahúznak minket. A hozzájuk tartozó szokások pedig sok esetben károsak az életünk szempontjából, akadályozzák a fejlődésünket, a haladásunkat.
Én nem hiszem azt, hogy a divatos manager tanácsok szerint, ahogyan az MLM rendszerek egy része is azt tanácsolja, mi magunk erőszakosan változtassuk meg a kapcsolatrendszereinket, a siker reményének érdekében, hiszen amire nem értünk meg lelkünkben, amit magunk se hiszünk el, azt ilyen módon sem fogjuk tudni kierőszakolni. De azt tudom, ha a kapcsolatinkban bekövetkező változásokat tudatosan figyeljük és ahogyan adódik, azt elfogadjuk, legyen ez új kapcsolat vagy egy régi ellaposodása, megszakadása, akkor sokat lendíthetünk a saját fejlődésünkön. Fontos minden estben figyelembe venni, hogy az ember egy közösségi lény, fejlődni, haladni a közösség (pl. család) ereje nélkül, csak korlátozottan képes. A közösség minden esetben hordozza az ősök és a többségi tapasztalat tudását. Ezt okosan, tudatosan használva sikeresebbek és boldogabbak lehetünk az életben.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
70 3354 114
