Mindegyikről hallottunk már jó sokat. Vannak köztük pozitív és negatív jelentésűek. Sajnos napjainkban mindegyik jelentése elferdült. A mögéjük képzelt tartalom már régen nem fedi a valóságot. A mai felfordult világunkban bizony sok esetben a gyenge jelleműek, ezekre a kifejezésekre hivatkozva ítélnek el másokat, hoznak létre elvárásokat, elvárási rendszereket. Ezek a hazugságokon alapuló elvárások bizony mérgezik az életünket, mert hátráltatják a tisztánlátást, amely nehezíti a jó döntés meghozásának esélyét.
Gondolat-szó-tett. A teremtés hármasa. De tudjuk, ha magunk sem hiszünk a teremtendő dolog megvalósulásában, akkor minden erőfeszítésünk hiába való, felesleges idő és erő pocsékolás. Az az ember aki nem hiszi el magáról, hogy képes ellátni a miniszterelnöki feladatokat, aki nem hisz a saját ez irányú képességeiben, az a legritkább esetben ébred úgy reggel, hogy azon a napon már miniszterelnök. Amiről mi magunk se hisszük el, hogy megvalósulhat, az nem is történik meg velünk. Tisztánlátás és őszinteség szükséges. Ha ez a rendelkezésünkre áll, mert nem hagyjuk a téveszmék által befolyásolni magunkat, akkor komoly eséllyel indulunk akár a miniszterelnöki pozíció felé is.
A büszkeség, az a nagy proletár uralom következtében vált negatív tartalmúvá. Valószínűleg azért, mert az ellenségnek kikiáltott nemesség, elöljáróság sajátja volt. A disznópásztorból, kondásból (érdemtelenül) kinevezett tanácselnök, vagy párttitkár elvtárs sok esetben nem viselte azt a tartást, amit büszkeségnek hívnak és a megfelelő valós háttér mellett bizony erény és követendő példa. Hiszen a valós büszkeség, akkor helytálló, ha egy általunk már elért eredményre irányul. Miért ne legyünk büszkék egy iskola elvégzésére, egy jó tanulmányi, munkahelyi vagy sport eredményre? Miért ne töltsön el minket büszkeség, jó házasságunk, vagy gyermekeink sikerei okán? Jól látszik, a büszkeséggel nincs baj, pozitív dolog. A hazug, nem megalapozott, valós tartalmat nem fedő eredményért mutatott, dölyfösséggel viszont baj van. A fogalomzavart kijavítva megállapíthatjuk, hogy a megfelelő helyzetben a büszkeség nem bűn, hanem erény.
Az alázatosság, mint erény sokak számára nehezen megfogható, elérése nehezen válik céllá. Nehezen, mert sokan keverik a megalázkodással. A nyájas, félelmen alapuló megalázkodásról érezzük, hogy nem követendő, nem segít minket, sőt. Ha azonban az alázatot a tisztelet oldaláról közelítjük meg, akkor már könnyebben jutunk el az alázat pozitív megítélése felé és tarjuk majd elérendő célnak. Hiszen a tisztelet, magasabb fokú formájáról van szó.
Ha a „szerény” ember, álszerény, a visszahúzódása, a valós teljesítmény látszólagos kisebbítése céljából viselkedik így, akkor tudhatjuk, részéről ez csak egy játszma, amely során másokkal akarja kimondatni tettének nagyszerűségét. Figyelmet generál, maga felé és manipulatív módon saját megítélését erősíti mások által. Manipulálnak és egyáltalán nem szerények. A nagyképűek éppen így viselkednek, csak ők nem másokon keresztül jutnak meg nem érdemelt megbecsüléshez, hanem a saját hangerejüknek eredményeképpen szeretnék azt elérni. Mesélnek, ferdítenek, sumákolnak, hazudnak, a vágyott megbecsülés eléréséhez.
A szerénység túlzott hangsúlyozása, azt eredményezi a gyerekeknél, hogy felnőtt korukra nem lesznek tisztába a saját értékeikkel, se másokéval, nem alakul ki bennünk a megfelelő önértékelés, amely kudarcok sorát eredményezi majd. A belső tisztánlátás nélkül, nehéz jó döntések mellett élve, elérni a születésünk előtt kitűzött életcélt.
Mostani világunkban, ahol az igazságnál fontosabb a jogszerűség, amikor a médiában, az egy pozitív és előre mutató információra 25 úgynevezett „szemét” jut, hogy ne látszódjon a valódi érték, mindennapjaink velejárója a zűrzavar és a káosz. Szinte már mesterségesnek tűnik, hogy ne lássunk tisztán. Ne lássuk magunkat se és a környezetünket se a maga valójában. Talán azért, hogy jól befolyásolhatóak legyünk, hogy azt tegyük, amit a profit létrehozása megkíván. Mindezt a káoszt erősíti az a liberálisnak hívott eszme, mely szerint nincs igazság, csak nézőpontok vannak. Ezek szerint minden igaz lehet, attól függ, honnan nézzük. Sokan próbálnak hinni ebben, mert a személyes felelősség elsumákolására ad lehetőséget. Az Isteni rendben, hierarchia van, mindenkire egyformán igaz szabályok szablyák meg az élet menetét. És mindenki felel, elsősorban önmagáért. Mindenki felel a saját döntéseiért és viseli annak következményeit, ha szereti, ha nem.
Pontosan ezért, napjainkban mindennél fontosabb az egészséges önbecsülés kialakítása. Látják, már én is magyarázkodok. Az önbecsülés az önbecsülés, nem egészséges, vagy túlzott, vagy hasonló, hanem egyszerűen ÖNBECSÜLÉS. A magyarázkodás a fogalmakban keletkezett zavar miatt tűnik szükségesnek, pedig nem az. (köszönhetjük a liberalizmusnak hívott eszmének)
Kinek lehet önbecsülése? Csakis és kizárólag őszinte embereknek lehet ilyen. Olyanoknak, akik valósan látják magukat és a világot is. Ahogyan van. Hiszen az önismeret elengedhetetlen az önbecsülés kialakulásához. Tudnunk kell mik az erényeink és mik a hibáink. Így tudunk olyan döntéseket hozni, amelyek segítségével elérhetjük azt a kitűzött célt amivé válni akarunk. Ha pedig ez sikerül, ha elérjük a kívánt célt, akkor az elért eredményre büszkék lehetünk. Nem kell álszerénynek lennünk és nagyképűség nélkül állíthatjuk, ezek és ezek vagyunk. Ha közben megmarad bennünk az élettel szembeni alázat, továbbra is figyelünk az Isteni sugallatokra, az élet üzeneteire, a megfelelő időben pedig döntünk és változunk, akkor minden időben becsülhetjük a teljesítményünket és önmagunkat is.
Aki pedig valós értékeit ismerve, „valós” önbecsüléssel rendelkezik, akkor a „mint kint úgy bent” elv alapján, elérheti, hogy a társadalomnak, a környezetének megbecsült tagja legyen. Az önbecsülés abban is segít, hogy ha a közösség szokásai esetleg meghaladottakká válnak, a hozzájuk való ragaszkodás hátráltatja fejlődésünket, akkor innen erőt merítve bátran változtathatunk, léphetünk előre, akár a többiek véleménye ellenére is. Aki pedig képes IGEN-t és NEM-et is mondani, vállalni a döntéseiért a felelősséget, az SZABADON ÉL! Őt az igazság szabaddá teszi!
Somogyi Péter
Lélekszerelő
