Meghatározó élmény volt életemben, amikor a Mennyei próféciát olvastam. Ugyan a könyv kicsit amerikás, de a mondanivalója nagyon megfogott. Emlékszem a barátnőmmel utána hónapokig azon vitáztunk, mikor, ki, milyen játszmát próbál a másikkal játszani, ki, hogyan akar a másik manipulálásával energiához jutni. Ma már persze tudom, a játszma csak akkor működik, ha mindkét fél játssza. Akaratomon kívül nem tud bevonni senki a játszmájába. Minden esetre a négy alapjátszma ismerete, felismerése - a megfélemlítő, a vallató, a zárkózott és a szegény én - jó alapot ad az emberi kapcsolatok optimalizálásához és sok ötletet nyújt a segítségnyújtás, a lélekszerelés alatt.
Mindannyian tudjuk, hogy egy beszélgetésben akkor érezzük jól magunkat, ha egyenlő arányban jutunk szóhoz, ha semmi sincs, ami az egyenlőség rovására megy. Ha egyenlő mértékben figyelünk mi a másikra és ő vagy ők is ránk, akkor úgy állunk fel az asztaltól mindannyian, hogy milyen jó kis este volt, milyen jót beszélgettünk. Ha azonban a beszélgetés során valaki dominánssá válik, úgy, hogy ez nem egyezik a mi akaratunkkal, azaz nem azért figyelünk rá többet, többen, mert amit mond számunkra érdekes, hanem csak magamutogatással, hangerővel viszi ő a pálmát, akkor nem lesz pozitív élményben részünk, rossz szájízzel állunk fel az asztaltól. Mi az, amin a beszélgetések hangulata múlik? A figyelem. Ha figyelmet ajándékozunk valakinek, akkor energiával töltjük őt fel. A figyelem energia. Ismerjük, ha nem is a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az előadóművészeknek meg kell birkózniuk a népszerűség adta helyzetekkel. Egy koncert, ahol „csak” háromezren figyelnek rád, az komoly adrenalinszint-emelkedést okoz - mondta az unokatestvérem. (Mindez százezer főnél vajon milyen érzés lehet?) Azért, mert háromezer ember figyelme, önként adott energiája lesz a miénk, tölt fel minket. Természetesen ez csak akkor ad pozitív érzést mindenki számára, ha ő, zenész létére úgy muzsikál, hogy a hallgatóság pedig azáltal töltődik fel. Zárul a kör és mindenki jól érzi magát. A zenekar a szuper közönségről, a közönség pedig a szuper csapatról áradozik a koncert után, kölcsönös megelégedéssel. A kölcsönösség minden kapcsolatunkban fontos szerepet játszik. A szeretkezés öröme is egy ilyen adok-kapok rendszeren keresztül erősödik, javul, egészen a teljesség megéléséig. A nő befogadja a férfi erejét, majd visszaadja, a sajátjával gazdagítva. A férfi újra hozzátesz és ad, ami újra befogadásra kerül. És így tovább, a beteljesülésig. Megállapíthatjuk tehát, hogy a figyelem, a rajta keresztül kapott és adott erő (energia) az emberi kapcsolatok egyik alappillére.
Beszéltünk már arról is, hogy minden vallás egy valamiből, valakitől, indítja a világát. Egy olyan valamiből, amely az idők kezdete előtt is létezett. Ez a valami teremti a világot. Mivel csak ő létezik, így magából teremti azt. Ezért minden létező belőle való, őtőle származik. Magyarul, keresztény hitünk szerint, minden Istenből való. Hiszen itt Magyarországon a keresztény kultúrkörben Istennek, Ős Tennek, Ős Fénynek hívjuk a Teremtőt, aki a világ kezdete előtt is jelen volt. „Kezdetben vala az Ige és az Ige Isten vala.”
Ehhez kapcsolódhat az az Einsteini megállapítás, amely érdekes gondolatokhoz vezet. Ezen elmélet szerint E=m*c2 , azaz minden energia. A mai kvantumfizikusuk pedig azt mondják, minden kvantumokból áll. A lényeg, hogy egy olyan valamiből képzelik bizonyítani a világ felépítését, amely megegyezik, a mi Istenünkkel. Azaz minden belőle való. Egyenlőre az energiát ne bontsuk kisebb részekre, hanem hívjuk csak erőnek, energiának. Ha minden ebből való, akkor ez egy nagyon lényeges dolog. Ha pedig figyelemmel közvetíthetjük, adhatjuk és kaphatunk belőle, akkor jelentős információ, tudás került a birtokunkba. Ugyanis a világ alapját alkotó valamit tudjuk irányítani, befolyással vagyunk rá. A hatodik napon az Isten embert teremtett a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett! Azt semmiképpen sem állítom, hogy jelen állapotunkban mindent megtehetünk, mint Isten, de az Isteni valóságunk bizony képes rá! Gyermekei vagyunk, teremteni is tudunk, a gondolat – szó - tett hármasával. Ezt a képességünket célszerű felelősséggel használni.
Létezik ez az erő, energia. Tudjuk róla, hogy fontos az életünk szempontjából, hiszen minden ebből való, ebből épül fel. Tudjuk irányítani, sőt adhatunk és kaphatunk belőle. Ha egy ember figyelmet, erőt szeretne kapni társaitól, akkor úgy „kell” viselkednie, hogy a többiek figyelmét kiérdemelje. Nem lehet önző, ha figyelmet kér, valamikor neki is adnia kell a figyelméből, hogy kölcsönös legyen a kapcsolat… Beszéltünk már arról, hogy egy kapcsolatban, ha a felek csak egymással vannak elfoglalva, megszüntetik a baráti kapcsolataikat, és más külső viszonyokat, akkor egy idő után a kapcsolatukból kifogy az erő, és egymást kezdik el, játszmák segítségével figyelemre, energia-adásra kényszeríteni. Egymástól rabolnak energiát. A játszma megtalálja a másik felét és így még a kölcsönösség is létrejön. A vallató társa a zárkózott lesz, és elkezdődik egy végeláthatatlan harc az erőért, az energiáért. Ahelyett, hogy kinyilvánítanák a felek az igényüket a figyelemre, amit a kölcsönös szeretet mentén adhatnának, kaphatnának a helyzetnek megfelelő mértékben, időben kölcsönösen.
Van egy helyzet viszont, amikor nem kell feltétlen megfelelni a másik „elvárásainak”, hogy figyelmet kapjunk. A gyermekünk figyelmét, egyszerűen hatalmi szóval is megkaphatjuk. Ha ráparancsolunk, ránk figyel, megteszi, amit kérünk, mondunk, parancsolunk, mert nincs más választása, ki van szolgáltatva nekünk. Sokan azért vállalnak gyereket, mert erőforrásra van szükségük. A párkapcsolat felvállalására képtelenek, mert akkor nekik is alkalmazkodniuk kellene, változni azért, hogy egy egyenrangú kapcsolatban erőhöz, energiához jussanak. Hiszen itt csak a kölcsönösség mentén lehet erőhöz jutni. EGYÜTT! KÖZÖSEN! A gyermek viszont hozzánk idomul, minket tekint „Istennek”, ezért követi az útmutatásunkat. Nekünk akar megfelelni, ránk figyel…
Eljutottunk a lényeghez. Ahogyan a gyermekünktől tudunk HATALOMMAL figyelmet, erőt, energiát szerezni, éppen úgy tudjuk ezt tenni minden embertársunkkal, minden olyan esetben, ha a HATALMUNK ehhez hozzásegít. (Kezdve ott, ha portások, hivatalnokok, vezetők, … vagyunk, egy olyan pozícióban, ahol mi mondhatjuk meg, hogyan kell lennie valaminek.) A HATALOM azzal az előnnyel jár, hogy ha mi vagyunk felül, pozícióban, akkor nekünk nem „kell” alkalmazkodnunk, viszontfigyelnünk, mi egyszerűen csak elvesszük, hatalmi szóval, azt ami nekünk „jár”. A figyelmet, az erőt, az energiát. HATALOMMAL VESSZÜK EL, HISZEN NEKÜNK SEMMIT SE KELL ÉRTE TENNÜNK! Semmit. Mert nekünk ott a hatalmunk, amely feljogosít minket… Így aztán jól látszik, hogy miért ez az elkeseredett harc a hatalomért. Mert aki hatalommal bír, ő valós befektetés nélkül, a kölcsönösség kizárásával jut az élet alapját alkotó elemhez, az ERŐHÖZ! Ez az erő szükséges az élethez! Szükséges? NÉLKÜLÖZHETETLEN! Aki persze túllép a játszmákon, az a kölcsönösség elvén, a szereteten keresztül is elég erőhöz, energiához jut. Sőt az Isteni teljességhez közelebb jutva, magától az Istentől kap olyan erőt, életerőt, amely szükségtelenné teszi a hatalmi pozíciót, a játszmákat és minden hasonló manővert. Marad a szeretet, amit önzetlenül adunk, mert soha sem fogy el, amely örök, csodálatos éltető eleme a világunknak. Soha sem fogy el, mert Isten kipótolja, amit „elköltöttünk” belőle. Örök, mert magából adja a Teremtő, hogy segítségével uralkodhassunk a világ felett, szeretettel, felelősséggel, mindannyiunk hasznára és épülésére.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
somogyi@magy-art.hu
70 3354 114
