Arany egyenlő gazdagság. Arany, hatalom.
Vajon értékmérő szerepe miatt oly fontos nekünk? Vajon ez az értékmérő szerep az, amiért a gazdagságot szimbolizálja a társadalmunkban?
Az arany, mint fizető eszköz, mint pénz, sokáig nagyon fontos szerepet töltött be. Egészen a huszadik század második feléig, még a nemzeti bankok is az aranyfedezet mentén gazdálkodtak. Adtak ki és vontak be pénzt. Arany fedezet volt a bankokban. Ez mára ugyan megszűnt, de a köztudatban betöltött szerepe ettől nem változott.
A aranynak mint fémnek azonban más szerepe is volt, van. Az uralkodók (akik hajdanán Istentől nyerték el hatalmukat), a hatalmasok ékszerei is ebből készültek. Díszítésre használták, amely esetben a hatalmat hivatott megjeleníteni. A viselőjén az arany segítségével látszott, mekkora hatalmat képvisel. Sok esetben még ma is meg van ez a szerepe. Egyes népcsoportoknál kirívóbb, másoknál nem annyira. Van ahol a mennyiség, van, ahol a megmunkáltság számít. Sokszor variálják, karát szerint, szín szerint. Vörös arany, sárga és fehér. De mind arany.
Sokáig a szkítákat sima egyszerű nomád népnek tekintették. Amióta feltárták vezetőik temetkezési dombjait, a kurgánokat, sokat változott ez a kép. Ugyanis nagyon gazdag arany leletekre bukkantak. Nem csak mennyiségben, de megmunkáltságában is egyedülálló a megtalált kincs, amely nem csak anyagi hanem kulturális gazdagságot is mutat. Szóval az aranynak köszönhetően megváltozott a sokunk által őseinknek tekintett népcsoport megítélése is. Sokkal kívánatosabb rokonság ma már a szkíta rokonság mint annak előtte.
Vajon hányan tudják, hogy az avar birodalom bukása nagy gazdasági fellendülést hozott Európának. Nagy Károly legyőzve az avarokat, akik szintén őseink, 30 társzekér aranyat szállított el a legyőzött országból. Árpáddal érkező hont visszafoglaló törzseink kalandozásai sem a rablásról szóltak, hiszen nem egyszerűen a legközelebbi nagyvárosokat dúlták fel, hanem sokszor kis jelentéktelen kolostorokat is meglátogattak, akár a messzi távolban is. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nem tettek mást, mint visszagyűjtötték a nagypapa aranyóráit, amelyet a jó Nagy Károly osztogatott szét szerte Európában.
Azt vajon tudjuk-e, hogy az 1300-as években a magyar király éves jövedelme aranyban 17000t volt. Utána következett az angol király, a maga 9000t-val, majd a francia, 6000t-val. Tehát ekkor, Anglia és Franciaország együtt kevesebb jövedelemmel rendelkezett, mint a mi hazánk. Ezüstben még nagyobb volt az eltérés. Gondoltuk volna, hogy hazánk ekkora hatalom volt a korabeli Európában? Nem hiszem, mert a Habsburg óta nem szól másról a másoktól kapott okításunk mint, hogy „merjünk kicsik lenni”. Eddig ez jól sikerült, de talán most már eljutunk oda sokan, hogy az egyéni boldogulásunkat megtalálva a közösség felemelkedését szolgáljuk, jó példával, útmutatással.
De ehhez talán nem árt megvizsgálnunk azt vajon miért is fontos nekünk az arany? Egyet, az értékmérő részt, már említettem. Pénzt vertek belőle. Ha jó volt az aranytartalma, akkor jó pénz volt, tartotta az értékét, amelyet a benne lévő arany mennyiség adott. Később a papírpénz megjelenésével, már csak fedezeti értéke volt, de ez is nagyon számított. Napjainkban is van még arany érme gyártás, de nem fizető eszközként, hanem, emlék tárgyként, értékes adományként, elismerésként szerepel.
Ékszereket továbbra is gyártanak belőle, rengeteg formában, variálva, magában, féldrága- és drágakövekkel. Sok családban az ilyen ékszereket alkalomra adják, de számolnak vele, hogy nehéz időkben, akár élelemre, ruhára lehet majd váltani. Érdekes, hogy nehéz időkben is tartja az értékét, sokkal inkább mint a pénz, amelyik egyik pillanatról a másikra elveszítheti az értékét.
Azt hiszem, ez az értékállóság nem az értékmérő szerep miatt van. Hanem inkább azért, amit az arany szimbolizál.
A mi hagyományunkban a teljesség az nő és a férfi egysége. A Földanya befogadja a napsugarakat és így indul az élet. A férfi Isteni minőség égi-teste, bolygója a Nap. A Nap sárga. Aranysárga. Fém megfelelője az arany. A női Isteni erő égi-teste, bolygója a Hold. Színe ezüstös. Fém megfelelője az ezüst. Érdekes, még, hogy fényét a Naptól kapja, általa lesz színe. Fogadja a fényt, és visszatükrözi.
Talán emlékeznek még egy korábbi írásomból a napkeresztre. Egy kör és benne egy kereszt. A magyar hagyományban megőriztük, hogy ott, a kereszt közepén, lép be a Teremtő Isten a mi világunkba. Ott lép be a fény, a Teremtő Isten, az Atya a mi világunkba. A kör pedig az Anyaisten aki fogadja őt. Befogadja. Így adják ketten a teremtés teljességét. A férfi a teremtő, a nő a befogadó, alakadó a mi világunkban.
Ezekből jól látszik, hogy a férfi Isteni erő, a teremtő erő szimbóluma itt a földön az arany. A női minőségé, a befogadásé és az alakadásé pedig az ezüst. Tehát azzal, ha aranyat viselünk, tartunk magunknál, ezt az Isteni teremtő erőt idézzük meg. Ezt az erőt vesszük magunkhoz, az ő segítségét kérjük, használjuk. Biztos vagyok benne, ha ennek tudatában viseljük aranyainkat, akkor nem csak tudattalanul segíti utunkat, hanem a folyamatos figyeléssel, olyan tudatosság lesz sajátunk, amely a teremtés folyamatát, eddig még számunkra ismeretlen módon és mértékben javítja.
Az arany szín olyan mértékben fontos mint szimbólum, hogy a magyar hagyományban, böjti időszakban, vasárnap (ez nem számított böjti napnak, hiszen az Úr napja) ettek húslevest. Mert a jól elkészített húsleves színe aranysárga. Tányérba kimerve, alakja napkorong alakú. Megidézi a napot és ezáltal Teremtő Istenünket! Az Ő saját ünnepnapján. Bátran állíthatjuk, ha ebből a szimbólumból tudatosan veszünk magunkhoz, akkor az a mi teremtő képességünket növeli, segíti, teljesíti ki, éppen úgy, mint magának az arany fémnek a tudatos használata.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
