Először is vegyenek tollat, papírt és írják össze, ki számít ma gazdagnak, csupán az anyagi síkon, majd az összes síkot figyelembe véve!
Még az előző évezredben, jártam a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára. Az egyik pénzügyi szak tanára a következő kérdést tette fel nekünk:
Milyen az, ha valaki igazán gazdag?
Természetesen az anyagi sík szempontjából volt kíváncsi a véleményünkre. Sok válasz elhangzott: egy ház, lakás, nyaraló, két autó, állandó milliós jövedelem, ötös lottó nyeremény … Egyik válasszal sem volt elégedett. Mikor már elég sok válasz érkezett és egyik sem felelt meg neki, úgy gondoltam, próbát teszek, elmondom az én elméletemet. „Igazán gazdag az az ember, aki a világ bármely pontján, megveheti azt amire éppen szüksége van, vagy amihez kedve van, anélkül, hogy ki kellene számolnia, hogy ezért mennyit kell majd spórolnia, miről kell majd lemondania.” Ez végre tetszett neki. Olyannyira, hogy a dicsérete mellet, egész évben éreztem a pozitív, segítő figyelmet a részéről. Akkoriban így is fogalmaztam: „ez egy ötöst érő válasz volt”. Ma annyival pontosítanám az akkori mondatomat: „Igazán gazdag az az ember, aki a világ minden pontján ki tudja elégíteni az igényeit, anélkül, hogy ki kellene számolnia miről kel majd lemondania és mennyit kell majd spórolnia ezért.”
Az akkori véleményem az anyagi világ, egy jónak tűnő megközelítése a gazdagságra. De mi van, ha tovább gondoljuk a kérdést. Egyet ma már biztosan tudunk. Az anyagi világban sincs olyan, hogy állandó. Tudjuk, az atomokban az elektronok folyton keringenek, sőt a mért helyen találhatóak, az állandó mozgásuk ellenére. A tárgyak körvonalai, pont az atomi felépítés miatt, nem olyan körülhatárolhatóak, mint ahogyan az látszik. Vagyis, ha leülünk egy székre, akkor a mi határunk beleépül a nadrágéba, a nadrágé pedig a szék anyagának a határaiba. Ez azt jelenti, hogy energetikailag olyan kölcsönhatásba kerülünk, mely azt feltételezi, hogy amikor felállunk, magunkkal viszünk egy kicsit a székből, míg belőlünk is marad hátra energia. Véleményem szerint a falon áthallatszó zene is egy olyan energiamennyiség (a hang az hullám), amely a fal részecskéi között áthalad. Ha azt elfogadjuk, hogy az anyagi világban sem állandó semmi, hiszen minden mindennel folyamatos kölcsönhatásban van, amely következményeképpen állandóan változik az energiája, nő vagy csökken, akkor a gazdagságról alkotott fogalmunkat is át kell alakítanunk. Tudjuk azt is, hogy az anyagi javak, melyek állandóak, mind elveszhetnek, megsemmisülhetnek, eltűnhetnek, egy gazdasági válság, vagy egy természeti katasztrófa eredményeképpen.
Gyermekkoromban volt egy kedvenc példabeszédem. A Nagyszüleimtől halottam. A történet röviden arról szól, hogy van egy apa, aki gazdag. Mivel megöregedett, rá akarja bízni a birtokot az egyik fiára a három közül. Azt, hogy melyiknek adja az irányítást, úgy akarja eldönteni, hogy mindegyiknek ad 1 talentumot (ókori fizető eszköz, amely sokat ért). Abban egyezik meg velük, hogy egy éven belül találkoznak és megbeszélik, ki mihez kezdett a talentumával. Mindegyik fiú nekivág a világnak, majd egy év múlva Édesapjuk házában találkoznak. Az apa sorra kérdezi őket, mihez kezdtek a tőle kapott talentummal. A legidősebb szánja, de elszórakozta. Miután az apa nemtetszését látja a középső, lelkesen mondja: - Édesapám, íme a talentum amit adtál, én elástam és megőriztem Neked. A harmadik, a legkisebb fiú, odalép az Édesapjához és leteszi elé a kapott talentumot: - Édesapám, íme a talentum amit Tőled kaptam. És íme még egy, amit Neked ajánlok. A Tőled kapottat befektettem, így lett a második. Életemben sokszor jutott eszembe ez a történet. Sokszor, újra és újra. Pontosan azért, amit a nagyszüleim még hozzátettek ehhez a történethez. Szerintük, amikor megszületünk az Úristen ad nekünk is egy-egy talentumot, azzal a céllal, hogy használjuk mi is fel, éppen, mint a legkisebb fiú és fialtassuk meg. A talentumok azok a képességek amivel születtünk. Szerintük, ami az én véleményem is, a képességeinkkel élni kell, nem szabad őket parlagon hagyni. Így aki okosabb, annak tanulnia kell. Akinek a kézügyessége jobb, annak azt kell fejlesztenie… A veszni hagyott képességek talentumok, azt mutatják, hogy nem tesszük meg amiért születtünk. És ez nem helyes. Minden esetben, ha azt tapasztaljuk, hogy nem haladnak a dolgaink, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, megfelelően élünk-e, a képességeinket kamatoztatjuk, vagy inkább elfecséreljük, méltatlan esetekre, helyzetekre. Megállapíthatjuk, megfelelő őszinteség mellett, hogy az adott szituációban, melyik fiú szerepe a miénk. Így könnyebben eldönthetjük, mi a teendőnk, hogy az Isteni segítség is megérkezzen.
A párkapcsolatokról szóló cikkeim egyikében írtam, mely szerint, az a jó, ha változótársat választunk magunknak, olyat, aki velünk együtt változik, a megfelelő irányba és ütemben.
Azt látjuk, hogy a jó párkapcsolathoz, változótárs kell, a fizikai világban is minden változó, a testünk összes sejtje kicserélődik 7 évente. Az anyagi síkon pedig akkor vagyunk gazdagok, ha bármikor, bárhol, ki tudjuk elégíteni az igényeinket, számítgatások nélkül. Bármilyen, akár állandóan változó körülmény közepette, is helyt kell állnunk. Ha minden változik körülöttünk, semmi sem állandó, akkor meghatározhatjuk-e a gazdagság fogalmát olyan dolgokkal, amelyek állandóak? (pénz, lakás, ház, kocsi, hajó, repülő?)
Amennyiben vannak képességeink (talentumok), amelyeket használunk, (fialtatunk) és a tetteink, amelyek mellé megkapjuk az éppen akkora mértékű Isteni segítséget, akkor képesek lehetünk arra, hogy bármilyen helyzethez alkalmazkodjunk, jön ami jön. Így, ha mindenre jól reagálunk, megtaláljuk a számunkra megfelelő megoldást, akkor az elején feltett kérdés, kiterjesztve: Mikor vagyunk igazán gazdagok? - megválaszolást is nyert.
Az életünk kezdete előtt, a tervezéskor választott képességek felismerése, az önismeret útján, ezek megfelelő alkalmazása a megfelelő helyzetben, amit az őszinteség tesz lehetővé, azt eredményezi, hogy minden helyzetben lehetőségünk adódik a számunkra megfelelő megoldás véghezvitelére. Így bátran állíthatjuk, hogy gazdagok vagyunk, hiszen a helyzettől függetlenül képesek vagyunk a számunkra fontos igényeink kielégítésére.
Őszintén haladjunk, Önmagunkért, hogy felismerve képességeinket, talentumainkat, minden akadályt legyőzve gazdagnak érezzük magunkat, az életünk minden területén, megfelelve a változás szavának!
A gazdagsághoz vezető út, az őszinteségen keresztül megélt önismeret által járható csak végig. A hazugság elfedi azt, akik vagyunk, a talentumainkkal együtt. A képességeink felismerése nélkül pedig nem vagyunk képesek a legjobb megoldás megtalálására, így hiányunk és nem gazdagságérzetünk lesz az életünk során.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
