Hogyan zársz le egy kapcsolatot, amit nem is Te hagytál abba? A másik fél lépett le és nem ad magyarázatot. (akkor se, azóta se)
Minden kapcsolat 2 emberes dolog! Így az nem fordulhat elő, hogy csak a másik a hibás megszakadásában. Ha nincs is magyarázat, némi önvizsgálattal magunk is rájövünk, mi volt a baj. Őszinte megközelítéssel beláthatjuk, miért lett vége. A legegyszerűbb, ha azzal kezdjük, mi volt az ami nekünk sem felelt meg a kapcsolatban. Vajon, ezeket a dolgokat elfogadtuk, vagy titkon abban bíztunk, hogy a helyzet, vagy a másik megváltozik. Ha így van, ez már elég nagy bajt mutat. Ugyanis ez a változás nem biztos, hogy bekövetkezett volna. Így lehet, a végén mi álltunk volna fel.
Aztán jöhetnek azok a dolgok, amit a kedves elmondott, hibákat, problémákat. Vajon ezek mennyire voltak fontosak számára? Utána következnek az elejtett mondatok, gondolatok. Ezek jól mutatják a vágyakat, vagy a problémák komolyságát. Ha mindezeket megvizsgáljuk, jól látszik, hogy közel sem volt tökéletes a kapcsolat. A problémákat pedig csak közös akarattal lehet megoldani. Valószínű, hogy megbeszéléssel együtt sem jutottunk volna ilyen őszinte megoldáshoz, a szépítések és a konfliktuskerülés miatt. Valószínűleg azt nem tudjuk elviselni, ami abból következik, hogy elhagytak minket. Pl.: értéktelenek vagyunk, nem vagyunk elég jók.
Pedig legfeljebb annyi igaz, az induló gondolatból következően, hogy nem voltunk egymáshoz valók. Kár hibást keresni, nincs! Mindegy ki mit tett, ha ez az eredmény. Olyan nincs, hogy mi vagyunk az álompár, csak ő nem... Akkor nem mi vagyunk! Mert mondjuk ő még nem képes..., vagy mi nem vagyunk képesek... stb... Ha pedig valaki nem az igazival tölti az idejét, akkor azt miért is tenné? Hiszen addig elkerüli őt a boldogság. Kár légvárakat építeni, másokat színezgetni.
Vagy beválik a valóság vagy kár erőltetni! Nézd meg ki ő valójában, mutasd meg ki vagy valójában és ha el tudjátok fogadni egymást ebben a formában, akkor HAJRÁ! Egyébként nincs sok értelme beleképzelni az igazit. Ha el tudjuk fogadni, hogy egy találkozás sem felesleges, mindenből tanulunk és ez közelebb visz minket önmagunkhoz és az igazi társkapcsolathoz, akkor minek bánkódni? Főleg hosszú ideig?! Eddig tartott a lecke, jöhet egy másik! Ha magaddal egy irányba, veled egyező ütembe fejlődőt sodor melléd az élet, akkor annak nem lesz vége, ne félj!
