Az eszem szerint abba kellene hagynom a kapcsolatunkat, a szívem szerint, pedig folytatni kell. (a felvetés)
Erre persze mondhatod, hogy ez az ész eredménye, nem a szívé. Igazad lenne, ha nem az érzéseidet, hanem az előnyeidet írnád össze. Nagyon nagy baj az manapság, hogy nem tudunk különbséget tenni a szívünk valódi érzései és az eszünk által kivetített vágyak között. Ha tisztán látod, milyen érzéseket vált ki benned ez a kapcsolat, jókat és rosszakat, akkor eldöntheted, hogy mire van szükséged igazán. Én nem hiszem, hogy van olyan aki szeret második lenni, bizalmatlanságban élni. Azt gondolom, hogy aki ilyet tesz, az fél. Mégpedig attól, hogy a számára fontos dolgokat nem kapja meg egy másik kapcsolatban. Van egy kis önbecsülés problémája is, mert azt hiszi, neki nem jár az, hogy egy "normális", kapcsolatban találja meg a teljességet. Persze az is lehet, hogy azért vállalja ezt, mert maga sem merne felvállalni egy felelősségteljes kapcsolatot. Mindegyik megoldás oda vezet, hogy a döntése valamilyen félelmen alapul. Ami nem baj, csak jó ha tisztában van vele az ember.
Az összeíráshoz. Ha valaki őszinte magához, akkor a "szeretem"-en kívül mást is tud írni. Akkor nem tesszük ezt, ha jobb valahogy nem szembesülni, ha jobb egy szóval elintézni. Mert fontosabb a vágyunk, vagy az állapotunk. Sokszor a szerelembe vagyunk szerelmesek, nem a másikba. Ha valaki tisztában van az érzéseivel, akkor ki is tudja fejezni azt, úgy nagyjából. (a nyelv az érzések kifejezésének legnagyobb korlátja)
