És mi van akkor ha tudom , hogy nincs esélyem és el akarom felejteni, de ez nem megy?Ha próbálok nem rá gondolni , de amint meglátom , nem tudok másra gondolni? Nem tehetek arról hogy szeretem.

Arról nem tehetsz, ha szereted, de arról igen, hogy nem tudod elfelejteni. Azt kellene megvizsgálnod, hogy mi a jó Neked ebben a helyzetben. Ha nincs esélyed, akkor a kölcsönös beteljesült szerelem nem áll fenn, így nem az az örömforrás. Le kellene írnod, hogy mi az ami jó érzéssel tölt el vele kapcsolatban. Aztán vizsgáld meg, hogy azt csak tőle kaphatod-e meg vagy esetleg mástól is. Ha mástól is megkaphatod, akkor miért tőle várod, amikor hiába a várakozás. Mi az az álom amibe ő annyira beleillik. Vajon tényleg azt akarod-e amit álmodsz és elengedhetetlen az ő személye betekjesüléshez? Ezeket gondold végig. Ha további segítségre van szükséged, jelezd! Szépet!

na szal ez az egész hülyeség!!!miért?mert a szerelem egy álom...az érzés maga a csoda tökmindegy viszonszeretnek e.jó persze az a legjobb ha viszonozzák...de az is jó h van egy ember akiért mindent megtennénk h nem üres a lelkünk!!!és azt mondom sose szabad feladni!harcolni emberek harcolni!a szerelemért megéri nem?nekem is tetszik egy fiú eszméletlenül és most odamentem tüzetkérni tőle...beszélgettünk az érzés leírhatatlan!róla álmodok mert ő testesíti meg azt amire vágyok...ez van erről nem tehetek!és mondjak le róla..csak azért mert lehet csak elképzelem az egészet!hát nem...

Kedves Zsu!
Abból amit írtál nekem az következik, hogy nem teljesen egyezik a Te eseted a fent leírtakkal. Vagy talán a fiú akihez odamentél, az egy reménytelen eset?
Mindezek ellenére véleményem szerint a harc egy szerelemért jogos, ha kölcsönös és van esélye.
Ha valakivel csak ca. 5-10 percet beszéltél, nem szerethetsz bele, mert nem tudod ki ő és azt sem, hogy milyen. Csak azt tudod, amit képzelsz róla! Ha pedig abba szerelmes vagy, akkor az egy álom, de nem a srác, mert róla nem tudod, hogy olyan-e, csak feltételezed. A külső vagy az elhangzott pár mondat miatt képzelni valakiről valamit az nem valós tulajdonsága neki, így az érzés sem valós a másikkal szemben. De az érzés, a vággyal szemben, az igen, az valós, csak nem szerelem. Teljesen más a helyzet, ha ténylegesen ismered őt.
Ehhez tartozik még, hogy van akivel elsőre egy pillanat alatt komoly vonzalom alakul ki. Ez a vonzalom viszont még mindig nem a szerelem, hanem egy energetikai vonzás, amely a 2. (szex) csakrák összekapcsolódásával alakul ki. Ez az energetikai összhang jó érzéseket, vágyat okoz.
A szerelem ezzel szemben egy tudatos, mély érzés, ami csak valós ismeretek alapján és csak idővel alakulhat ki. Na ezért érdemes harcolni!
Az általad leírt eset egy jó kezdet, amibe érdemes energiát fektetni, mert ebből a vonzalomból kialalkulhat egy igaz szerelem! Abban az esetben viszont, ha az érzelmeid viszonzatlanok maradnak, hosszabb ideig, akkor világossá kell, hogy váljon számodra, az érzelmeidet csak képzelted az illetővel szemben.
Az is lehet, hogy idővel kiderül, még sem olyan ő mint hitted (ezt úgy szokták hívni, hogy "de megvéltozott, az elején nem ilyen volt, úgy látszik csak átvert, színészkedett"). Akkor is el kell ismerni, hogy az elején csak bele képzelted azt amit hinni szerettél volna róla.
Mint látod, sok féle történhet.
Az igaz szerelemben utólag nem derülnek ki fúrcsa átverések, hazugságok. A felek tudatosan tisztelik, szeretik egymást és megküzdenek akár mindenkivel a szerelmükért! Közösen, egy akarattal, akár a világgal is dacolva!
Szerintem ez így van. Köszönöm, hogy meghallgattál! Szépet! Péter

T. Lélekszerelés!

Előljáróban magamról:
35 éve vagyok,nős, egy 4 éves kislány apukája.
Sajnos a házastársamat már nem szeretem, egyedül a kisgyerek tart itt!!!!!!!!!

Folyamatosan KERESEK, hírdetéseket böngészek.
Már találkoztam is egy asszonykával, akivel JÓ lett volna, de Ő azt mondta az első tali után, hogy nem ezt várta-nem tud érezni!!!
Tipikus az esetem?
Merre induljak?

Vagy próbáljam a családomat megerősíteni?

Várom a válaszát!

gyé

Kedves Gyé!
Minden esetben a család megerősítése lenne a legjobb megoldás. Kérdés, hogy lehetséges-e. Amennyiben maga a választás is hibásan történt, akkor nem lehet segíteni a dolgon. Véleményem szerint egy személyes találkozó sokat segítene. Ki kell deríteni, az összekerülés eseményeit, a gyermekszületéssel bekövetkezett változásokat. Fontos lenne megvizsgálni, hogy miért alakult ki a szeretetlenség. Mi az oka az elvágyódásnak. Van-e esély arra, hogy a feleségedtől megkapd azt ami hiányzik. Kérdés, hogy ő hajlandó-e a változtatásra. Létre lehet-e hozni a szakrális, férfi-nő felállást. Miből gondolod, hogy azzal az asszonykával jó lett volna, ha még nem is ismertétek egymást? Stb... Szóval rengeteg a kérdés. Sokat segíthet, ha magad akarod megoldani, a Mars és vénusz sorozat első kötete, Vagy az Alan és Barbara Pace könyvei. Ezekből a férfi és női viselkedés eltérésére lehet választ kapni, amely segít a félreértések elsimításában. Ha a személyes mellett döntesz, a telefonszámom megtalálható az oldalon.
Szépet! Péter

szia.de mi van abba az esetben ha egy csajt szeretnék megszerezni és látom h az a csj akar is vmit tőlem meg nem is. A nyáron ő akart velem lenni én meg nem, most fordítva van. Mit tudnák tenni h ismét meghódítsam? érem válaszodat minél hamarabb!

(milyen fura, hogy PONT MOST találtam erre a blogra)
szia.....
én reménytelen vagyok, szerelmes és reménytelen szerelmes.
tudom miért szeretem, ritka értékei vannak.
de nem kellek neki. teljesen reménytelen...
és már azt is tudom, hogy nekem miért fáj: sérti az önérzetemet, hogy kudarcot vallottam és persze fáj az is, hogy végre egy normális férfi és mégis másé lesz, aki nem biztos, hogy úgy fogja szeretni, ahogy én. vagy kicsit túlértékelem magam? nem tudom. de most jól esett erről írni :)

Nehéz erre válaszolni. Ha van esély, akkor tedd meg. Ha nincs, vond le a tanulságot, hogy legközelebb ne utólag legyél okos. Adnak az életben több lehetőséget is, nem csak egyet. Sajnos, az, hogy mihez kezdünk a ránk osztott idővel és lehetőséggel az rajtunk múlik. Kapcsolatban, kétemberes. Hogyan vallotál kudarcot? Már a tiéd volt, de elveszítetted? Vagy? Szóval beszélhetnénk még erről is! Talán összefügg az életszereteteddel. Ott is rengeteg a kérdés... Elérsz, ha akarod! Szépet! Péter

én csak itt tudlak elérni :)
sosem volt az enyém, benne nem alakult ki irántam szerelem, de jó barátok voltunk. máig. mert lezértam. nem akarok szenvedni, megpróbálok továbblépni....

Kedves Lélekszerelés!Nekem az a véleményem h sok ember azért reménytelen szerelmes mert nem akarja belátni a valóságot!Ilyen vagyok én is!Tudom magamról!Tetszik egy férfi akiért mindent megtennék de őt nem érdeklem!De nem tudom elfelejteni...vagy nem is akarom.Hisz olyan jó reménykedni belegondolni h hátha meggondolja magát és egy pár leszünk...hátha...és jó az a érzés h valakire így vágyom!Ha belátnám h reménytelen és megpróbálnám elfelejteni nem lenne semmim!A szivem üres lenne még magányosabban érezném magam...így se jó úgy se lenne jó!Arról nem is beszélve h mint nő is kudarcot vallottam...hiszen semmivel se tudtam felkelteni érdeklődését....Pedig sok barátom van és jó embernek tartanak de néha úgy érzem h manapság már az igazi emberi erények semmit nem jelentenek csak a külsőségek...hiszen lehet ha 50kg-os szupermodell lennék már rég megkaptam volna őt...sőttt!

Kedves Krystal! Hogy jó álmodni valakiről, az igaz. Sokszor jobb, mint lélekben is magányosnak lenni. Egy nagy baj van azért ezzel is. Sok évvel ezelőtt, éppen több hónapja egyedül voltam és nem sikerült megismerkednem senkivel. Aztán az egyik buliba úgy csöppentem bele, hogy nem volt idő a szokásos dolgokra. Végignézni a csajokat, kiválasztani a nekem tetszőt és meghódítani. Később a nagy önfeledtségben arra lettem figyelmes, hogy több hölgynek is elnyertem a tetszését. Sikerült is választanom. Egy szép kapcsolat kezdődött akkor. Később végig gondolva, azt állapítottam meg, hogy magamtól egy sokkal kevésbé csinos és kedves hölgyet választottam volna, ráadásul a tendenciának megfelelően, valószínűleg nem is sikerült volna összejönni vele. A tanulság az, hogy sok esetben, ha az elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor elszalasztunk olyan, élet adta lehetőségeket, amelyek pedig igazán a boldogságunkat szolgálnák. Lehet álmodni valakiről, ha az a lelki egyensúlyunkat segíti, DE tudni kell, hogy ez csak egy álom, a nehézségek ellen, és nem egy olyan dolog amihez hűnek kell maradni, amely meghatározza a döntéseinket. Mert ellenkező esetben ez az álom többet árt, mint használ. Életünk megrontójává válhat. Az is elmondható még ezekről a dolgokról, hogy az olyan területekre, amelyek foglaltak, például jelen esetben a szívünk nem kerül megoldás. Olyan ez, mint a konnektor, ha csak az egyik lyuk szabad, akkor legfeljebb egy banándugót tudunk bele dugni. Nincs hely a cd lejátszónak, hiszen annak egy teljes aljzatra lenne szüksége. Okosan és óvatosan kell bánni ezekkel az álmokkal! Ha vágyni akarsz, hát tedd, de ha nem személyesíted meg a vágyadat, csak magát az eseményeket képzeled el, egy konkrét személy nélkül, akkor az hamarosan valóra válik, és nem lesz többé szükséged egy álom pasira. Szépet! Péter

Szia

Egy 20 éves lány vagyok. Lassan fél éve, hogy szakítottunk! 2 évet voltunk együtt! Az első volt ő nekem. Kimondhatatlanul szerelmes voltam. Azt hittem örökre együtt leszünk! Ő akarta hogy vége legyen. Szabad akart lenni, bulizni és csajozni akart. Még mindig nagyon rossz nekem, főleg hogy kb. 2 hónapja megint elkezdtünk beszélgetni. Sokat gondolkozom azon, hogy jó lenne ha egyáltalán nem beszélnék vele, de nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy már nem lesz közöttünk semmi, barátok vagyunk, de mindig olyan megjegyzéseket tesz, hogy én elkezdek reménykedni. Nem tudom mit tegyek. Mindig csak agyalok rajta, kettőnkön. Az a baj, hogy érzem csak jobban magam és akkor tesz vmit amivel újra megbánt. De nem tudok rá haragudni és nem tudom megutálni, mert visszagondolok az eltelt 2 évre és akkor boldogság fog el. Még ha tényleg a végén már nem is ment. Azt mondta ő volt a hibás. Én mégis magamat okolom, mert nem tudtam megadni neki amire szükséget lett volna. Vagy nem is tudom. Agyalok mindig…annyit gondolkozom ezeken a dolgokat. Hogyan tudom elfelejteni őt?! Nem hiszek már senkinek, nem leszek többet szerelmes! 

Szervusz!

Az első szerelem nagyon mély nyomokat hagy az ember lelkében. Ez normális, nem baj, sőt. Viszont abban az esetben, ha nem ment és szakítás lett a vége kezelned kellene valahogy ezt a helyzetet. Ha nem beszélnél vele az ténylegesen segítene. Lehet, hogy egy évet is jó lenne megvárnod. Ennyi egyébként a normális gyász ideje. Azért, hogy mindent ami jó volt együtt, azt megéld nélküle és lásd, hogy megy ez ebben a formában is. Jó lenne, ha megvizsgálnád, hogy van-e olyan dolog, amit tőle megkaptál, de esetleg mástól is megkaphatsz. Ha van, akkor amikor rá vágysz, tudd, nem is feltétlen ő van mögötte, hanem az a helyzet, érzés, megélés, amit régebben neki köszönhettél, de mástól is megkaphatod. Mivel kevés az ilyen tapasztalatod, nyilván ez kevesebbet segít majd, mint másoknak. Arra is gondolhatsz, hogy mivel nem volt jó a végén, csak bántanátok egymást! És mondjuk ki, ő más csajokra vágyik! Mással akarja azt tenni, amit eddig veled! Csókolni, ölelni, szerelmeskedni. Más csókjára, ölelésére, szerelmére vágyik! Ezt soha ne feledd! Gondold végig, hogy ezeket és még sok más dolgot nem veled szeretne megtenni, újra és újra! Vajon miért nem tartod magad olyan értékesnek, hogy ha ő mindezeket mással szeretné megtenni, akkor TE se akard ővele, hiszen nem érdemel meg! Minden kapcsolat kétemberes. Nem Te vagy ő hibázott, egyszerűen nem vagytok egymáshoz valók! Ha megbánt azt vedd bántásnak és ne magyarázd véletlennek. Ne csapd be magad és ámítsd a lelkedet! Volt gyönyörű két éved és lesz még sokszor! Sokat tanultatok egymástól! Amit szerinted elrontottál, azt legközelebb csináld másként, de csak amit elrontottál. Így szépen fejlődve, mire az igazit megtalálod, pontosan fogod ismerni magad és boldog lehetsz egy életen át. Ne add fel! légy őszinte magadhoz, ne csapd be a szívedet! A nők megérzik a dolgokat, csak bebeszélik maguknak az ellenkezőjét, hogy jobban érezzék magukat, ne kelljen szembesülniük. Ne tedd! Tudtad amikor elkezdtek rosszul menni a dolgok, de bíztál, akartad, és hitted. Most már nincs miben bízni, így hagyd, hogy elmenjen. Gondolj, bele, ha minden következő szerelmed jó barátod lesz, az mennyi időt vesz majd el az életedből? Mellesleg, ha vágysz valakire, mint férfira az nem a barátod! Csak nyelsz, mert bízol. Ne tedd! Legyetek barátok, ha már érzelmileg nem kötődsz hozzá. Addig meg kerüld inkább el, mert tőbb sérülést okoz. mint hinnéd!

Szépet! PÉter

Sziasztok!
Én egy 26 éves srác vagyokAz én helyzetem igen bonyolult.volt egy két és fél éves kapcsolatom ami az utolsó fél évben nagyon ellaposodott.végül is közösen megegyeztünk hogy ez így már nem megy és abbahagytuk.eddig minden rendben.most jön a gubanc.a munkahelyemre jött egy új kolegina.a sors úgy hozta hogy szinte egyszerre lett vége mindkettőnk kapcsolatának,csak őt dobták.e-mailben.(hozzáteszem az ö kapcsolata kb.3 héttel előbb ért véget)Az őkapcsolata két évig tartott,és kint éltek kanadában. elkezdtem érezni hogy ez a lány számomra nagyon nem közömbös.találkozgattunk,sokat beszélgettünk,és amikor az én szakításomnak is eljött az ideje,még aznap este találkoztunk és én megcsókoltam,és ő visszacsokolt.nagyon jól éreztük magunkat egymással,és én kezdtem érezni,hogy ő egy olyan nő akivel hosszabb távon el tudnám képzelni az életet,és egyre jobban kezdtek az érzéseim elmélyülni iránta.Az igaz ,hogy figyelmeztetett,hogy"még ne legyek szerelmes belé"de ő is nagyon jól éreze magát velem és nem akart elengedni.Úgy másfél hónap után(múlt hétvégén)hazajött a volt párja és újbol egymásra találtak.egy világ omlott össze bennem.azóta még nem is beszéltünk személyesen,de megigérte,hogy fogunk még találkozni és meg megbeszéljük a dolgokat. hogy tudnám ezen túltenni magam?

Szia!
Többször elolvastam amit írtál. Talán azóta meg is oldódott a problémád. Az biztos, hogy ennyi idő alatt nem szerethettél bele. Azt kellene megvizsgálnod, hogy amit tőle reméltél, azt vajon megkaphatod-e mástól, vagy csak tőle. Ha az derül ki, hogy a tőle remélt dolgok mástól is megkaphatóak, akkor hajrá, nézz körül. Az is lehet, hogy a párjával, a fellángolás nem tart sokáig, hiszen ami elromlott, az ritkán javul meg. A felek nehezen tudnak teljesen új lappal indítani. Ha pedig nem ezt teszik, hamar előkerülnek a kellemes emlékek mellett a rossz megszokások, rossz emlékek is. Szerintem járj nyitott szemmel, vizsgáld meg amit javasoltam, és hamarosan tudni fogod mi tévő legyél, érdemes-e várni, vagy jobb továbblépni. Ha azóta találkoztatok és vannak új fejlemények, szívesen olvasok róla.
Szépet! Péter

Az én történetem akkor kezdődött mikor anyámék megvették azt a házat amiben azóta is élek, akkor 12 éves voltam. A szomszédban egy kedves srác lakott, fülig beleestem, de titokban tartottam. Aztán 15 éves voltam és kikezdett velem, éreztem, hogy ez több mint egy futó dolog és megfutamodtam. Nem voltam még felkészülve rá. Ő megnősült és én ott voltam az esküvőjén, azt hittem elmúlt, de egy éve szakítottam a volt párommal és összejöttünk, de egy csomó félreértés miatt szétmentünk. Most 30 vagyok és még mindíg rá vágyom, de egyszerüen nem találjuk egymáshoz az utat. Azon gondolkozom, jobb volna elköltöznöm, mert amíg itt van a közelemben nem tudok mással normális kapcsolatot kialakítani.

Sziasz!
A távolság bár segíthet, de nem lesz teljes tőle a megoldás. Nagy valószínűséggel van pár dolog amiben ámítod magadat. Végig kellene gondolnod, mi az amit csak tőle kaphatsz meg. Volt-e olyan, hogy ezeket meg is kaptad tőle? Vagy inkább csak szeretnéd, álmodsz róla? Mi az ami miatt szétmentetek? Neki közben most van családja, vagy nincs? Készíts egy listát arról, milyen számodra az ideális férfi, milyen az édesapád és milyen ő. Legalább 30 jellemzőt írjál. Ha elküldöd, tovább tudok segíteni, de talán Te magad is rátalálsz a megoldásra. Mit jelent az, hogy nem találjátok egymáshoz az utat? Szóval, lenne egy csomó kérdésem. Pontosabb leírás kellene, és az előbb kiadott feladatot is meg kellene oldanod. ha írnál: somogyi@magy-art.hu címre tegyed.
Szépet! Péter

szijasztok! Nekem az a problémám hogy van egy lány akit már egy másfél éve tetszik és nagyon szeretem, nagyon megtetszett a belsője, amikor vele vagyok, olyan érzés tör elő hogy az leirhatatlan!Szóval szerelmes vagyok belé!De ő nem akar tőlem semmit, csak barátságot mert ő nagyon jó barátnak tart, de én meg többet szeretnék!TUdom hogy erre nem nagyon tudtok mit válaszolni,csak azt hogy hagyjam békén, de arra kérlek kedves olvasók hogy lécci segítsetek és irjátok le a véleményetek hogy mégis ilyenkor mit lehet csinálni!Előre is megköszönöm!Mindenkinek további szép estét!

Szia!

Tényleg az a jó, ha annyiban hagyod, de kapsz hozzá pár gondolatot. Megmondta, hogy miért akar csak barátságot? Hiszen az a jó társ aki nem csak szerető, de barát is. Megpróbáltátok valaha együtt? Ha nem, akkor a következő a helyzet. Amikor vele vagy a figyelmedet neki szenteled. Ő ezt megkapja tőled csak, úgy, akkor is, ha ő nem ad érte hasonló mértékű figyelmet. (sőt akkor is, ha nem vagy vele, de róla ábrándozol) A figyelem az energia. Így Te töltöd őt. A barátságodról nem mond le, pedig nem akar tőled semmit olyat amit Te szeretnél tőle, szerelmet. Ha igazán barátnak tartana, segítene abban, hogy elszakadj tőle, hogy ne szenvedj. Utána, később még lehetnétek barátok, de ő inkább csak magára gondol. Ha lemondana legalább egy időre a barátságotokról, és Te kiszeretnél belőle, akkor rengeteg energiától esne el. Ezt nem akarja, ezért nem enged el. Ha más csajokra figyelsz, ő akkor is veszít. Ebből a kevés infóból ezt lehetett kihozni. Remélem segítettem vele.

Szépet! PÉter

Helló. Az én problémám egyszerűnek látszik bár én nem értem.1évig voltam együtt a párommal és 2hete kidobott mondván nem szerelmes és nem akar velem lenni mert szerinte az kihasználás. Nincs másik nő. Nem értem hogy tud egy embernek ilyen hirtelen megváltozni az érzelme. Én nagyon szeretem őt és vissza szeretném kapni,de semmi ötletem hogy mit is kéne csinálnom.

Kedves Kitty!
Valami biztosan nem stimmel. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha nincs közös akarat, akkor nincs mit tenni. De meg kellene vizsgálnod a dolgot. Ha most nem szeret, akkor az nem egyik pillanatról a másikra következett be. Tudod, a nők mindent megéreznek. Pontosan érzik mi a helyzet, de ezzel szemben nagy hazudozók is. Önbecsapásban az elsők. Ha tudják is mi a helyzet, pl. hogy megcsalják őket, szépen kidumálják. Nem ez van Nálad is? Már észrevetted a változást, csak jobban szerettél bízni, elhinni, hogy minden rendben. Most pedig csodálkozol. Ha így van, ha nem, az a baj, hogy ez kétemberes dolog. Mármint a kapcsolat. Így, ha ő nem akarja, akkor nem tehetsz semmit! Bővebb magyarázatra azért megpróbálnék a helyedben szert tenni. Megkérdezném, mióta romlik a kapcsolatotok, mik voltak a hibák. Biztosan tanulhatsz belőle. De ha ellentmondást fedezel fel a mondandójában, és kiderül, hogy nem őszinte, akkor sem tehetsz semmit, ha ő nem akarja.
Szépet! Péter

Szia!A történetem kb egy éve kezdődött,teljesen belehabarodtam valakibe,akit igazán nem is ismertem,de nagyon tetszett.Hónapokon keresztül álmodoztam,elkképzeltem milyen kedves és szeretetreméltó lehet,úgy éreztem ő boldoggá tehetne.Hosszas vívódás után bevallottam neki az érzéseimet,amit aztán nagyon durván kihasznált.Iszonyú nagyot csalódtam.Egy pillanat alatt összedőlt a róla alkotott kép.Rájöttem hogy valójában egy álomba vagyok szerelmes,de sajnos ettől még nem érzem jobban magam.Nagyon nehéz az illúziótól elszakadni,mert inkább szenvedjek a reménytelen szerelemtől,mint az ürességtől.Annál rosszabb asszem nincs is.Üdv

Helló!
Szeretnék tanácsot kérni. Van egy kolleganőm, aki azóta tetszik, hogy odajött a céghez. Mivel neki is volt párja és nekem is, nem foglalkoztam vele, érzelmi reakciót nem váltott ki. A kapcsolatom azonban kezdett kihülni, ráadásul megtudtam, hogy éppen neki sincs kapcsolata. Ez újabb lendületet adott , hogy szakítsak. Egyre többet beszélgettünk, "barátkoztunk", majd elmondtam az érzéseimet a kolleganőmnek, akit szemmel láthatóan meglepett a dolog, de nem zárkózott el. Nem helyeselte a kollegák közötti kapcsolatot (házinyúlra nem lövünk. címszóval) mégis elindult valami. Furcsának tartotta, hogy ilyen hamar ilyen érzelmi reakciókat vált ki belőlem, mert őszintén elmondtam neki az érzéseimet. Néhány randevú és egy kettesben töltött "romantikus" este után kijelentette, hogy nem illünk össze, nem vagyunk egy hullámhosszon. Az a baj, hogy nap mint nap látom, néha kénytelenek vagyunk beszélgetni a munka miatt, de nem tudom elfelejteni, mert úgy érzem ő lenne az igazi. Még soha nem voltam annyira szerelmes, mint abban a pár hétben. Azóta nem beszélgetünk, csak ha tényleg kell a munka miatt. Mit tegyek? kerüljem? Legyek közömbös, barátságtalan? Egyelőre nem tudok új kapcsolatba kezdeni, mert még ő jár a fejemben, bár tudom, hogy az lenne a megoldás. Sőt jelentkező is akadna. Úgy gondoltam, az idő mindent megold, de sajnos még mindig csak rá tudok gondolni. Röviden ennyi. Várom a véleményeket. Köszönöm

Sziasztok!Én nekem is lenne egy aprócska történetem ezzel kapcsolatban!Szerintem lehet,hogy talán csak álom,mit nem fogunk,de az gondolom,hogyha tényleg megtaláltad azt a valakit,akire azt mondod,"aha-ő az!" akkor lehetsz te bármennyire erős kivülről,ha belülről meg majd megszakad a szíved,hogy a francba,miért nem vettem észre?Szóval,akkor bele is vágnék!Az Én életemet gyökerestől megváltoztatta. Sokszor a való világban, a szerelem csak a véletlenen múlik.
A interneten, még inkább így van. Egy kattintás megváltoztatta az életemet, és már soha nem fogom megbánni, hogy akkor,
abban a pillanatban, ott, azon a néven voltam.
Szóval egy nap azaz pontosítok 2008.09.19-én felregisztráltam egy oldalra!Talán úgyis nevezhetném,h unaloműzésképp!Egy párkereső oldalra csöppentem bele:S(Pedig őszintén szólva,nem rajongok az ilyesmikért,de ha nem próbáljuk ki,nem tudhatjuk,mit hagyunk ki,nemde?:)
Talán onnan kezdeném,hogy mint minden nap,azért kiváncsiságból én is megnéztem ,hogy kitől kapok statit!Mikor rákattintottam a statisztikára egy olyan kis üzenet várt,ami akkor megfogok teljes,mindenhogy:)
Az üzenetben ez állt:"Makulátlan!Nagyon Remek Nő Lehetsz!"Úgy éreztem, muszáj reagálnom, ezért röviden válaszoltam is:"És ezt te honnan veszed,hogy az lehetek?"Miután megírtam a válaszomat,rögtön meg is lestem ki lehet az a valaki,
aki egy csöppnyi üzenettel felkeltette az akkor szomorkodó figyelmem!:)Íme az oldal gyorsan ki is dobta,kit rejt az üzenet feladója...
Az egész egy nagyon szoros,de annál érzelmesebb kapcsolatnak igérkezett,bár már első beszélgetésünk után én másként éreztem!
Én egy viszonylag visszahúzódó emberke voltam mindig, ha hozzám nem szólt valaki akkor én nem szóltam volna hozzá - s ez az, ami teljesen megváltozott!
Az Interneten úgyebár nincs arcod, s másnak sincs, szabadon hozzászólhatsz bármihez, bárkihez, vitatkozhatsz, ábrándozhatsz, eldobhatod az előítéleteidet,
kötetlenül beszélgethetsz bármiről - tehát teljesen szabad minden! Bevallom az elején kicsit túlzásba is vittem a dolgot, egy kicsit virtualizálódtam!Nagyon megkedveltem Őt, még ha nem is ismertem,
látatlanban is,s éppen ez tette csodálatossá a kapcsolatunkat,mert úgy érzem,hogy ő is így van/volt ezzel az aprócska bűnnel,ha persze egyáltalán annak lehet nevezni:)
Nagyon kedves volt velem, megértő, barátságos... Éppen erre volt akkor szükségem, és ez nagyon jólesett...Sok mindenre képes voltam érte, olyan dolgokat tettem, amiről mások azt gondolták, soha nem leszek képes megtenni.
Eleinte furcsa volt, hogy napokat,éjjeleket jókat beszélgetünk, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz!De bevallom,ahogy az elején félve vágtam bele,most azt mondom,bárcsak vissza kaphatnám,azokat a napokat,éjjeleket!Már biztos nem félnék tőle:(
Nem tudom miért, de egyszerűen függővé váltam, mindennap órákat beszélgettünk, és nem untuk meg egymást. Annyira megszerettem a tulajdonságait, a lelkét, hogy nekem teljesen mindegy lett volna az, hogy szép-e, vagy csúnya.
Tudtam, hogy a rossz tulajdonságai ellenére is(bár szerencsére én még nem fedeztem fel benne,hogy lennének...) Ő az,akire mindig is vártam:)Sajnos egyetlen hátrányát fedeztem fel csak az internetes ismerkedésnek: nagyon könnyű benne távolsági kapcsolatot kialakítani. Azt kell, hogy mondjam azzal,
hogy először a másik személyiségét, és nem a külsejét ismertem meg, sokkal tartósabb kapcsolat kialakítására tudtam rávenni magam. Azonban egyáltalán nem csalódtam benne, és ha mégis, akkor csakis jó értelemben.Közel 4hónapja ismerjük egymást, de nagyon kevés olyan probléma volt, ami ne lenne megoldható köztünk. Ezek közül a legsúlyosabb a távolság volt, ami sokak szerint tartósabbá teszi a kapcsolatot:"De milyen áron?"Mostanában sajnos nem igazán láthattuk egymást,
pedig próbáltuk összehozni a találkát,de valami mindig közbejött:(Nem haragudtam rá soha, még akkor sem, ha ő úgy érezte. Nagyon hiányzott, és ez lelkileg teljesen kiborított, de valahogy mindig visszaállt, az eredeti boldog állapot.
Lehetetlen talán, hogy két ember, két olyan jellem, akik talán sohasem találkoztak volna, ha nem akadnak bele a modern élet szövevényeibe, hogy ők szeressék egymást? Csupán pár hónap elmélyült beszélgetés, de az emberi érzelmek nem ismerik az idő és a távolság lendületlen együtthatóját.
Veszélyes víz, az biztos, hiszen sosem tudhatod, ki és mikor mutatja az igazi arcát és mikor húzza fel mázos öltözetét, de a lány önmaga volt,mégha elkövette azt a hibát,hogy az elején nem volt öszinte,mert bizony azóta is bánja,hogy akkor nem volt vele őszinte:(...De be akarja bizonyítani az a Lány,hogy igenis Őszintén tudna szeretni,csak engedni kell,hogy megmutassa,hogy mire is képes valójában VALAKIÉRT...:(
Sajnos legutóbbi beszélgetésünk alkalmával,nem igazán tudtunk egymásnak,mit mondani,sőt talán inkább ő részéről halk,szomorú,elcsúklott,bizonytalan hang szólt vissza hozzám...legalábbis én úgy éreztem...:(És igen jól éreztem,rá 1hétre kiderült van valakije!Azt hittem menten összeesem...rossz volt nagyon,azt megtudni,hogy mostmár nem én vagyok neki a minden,hanem talált magának egy jobbat!Azután másfél hónapig nem is beszéltünk,úgy éreztem megszakadt köztünk valami!De sajnos ebben a másfél hónapban jöttem rá,hogy nekem ő jelenti a MINDENT!!!És bevallom,épp a minap írtam ezt meg neki,amire csak az volt a válasza,h ő most jól érzi magát,de már nem tudja,h mit kezdjen velem:((...Nekem megvolt az esélyem,hogy éljek vele,és mégsem éltem vele!Az a baj,h igaza is volt,mert az elején nem vettem komolyan,nem is érdekelt,mostmeg minden percben keresném,hívnám,beszélnék vele!De tudom,hogy nem szabad még rá gondolni sem,mivel neki már van valakije:(((
Hát nekem ez lenne a rövid kis történtem!Ha tudtok valami gyógyírt erre,akkor szívesen várom a véleményeket!

Kedves Anila!

Az idő a legjobb gyógyír. Véleményem szerint olyan ez mint a cigaretta. Ha megkapod a "napi adagodat" - akkor hiányozni fog mindig is, és újra beszélsz vele, találkozol, és megőrülsz tőle ha nincs. Napi 1 cigivel nem lehet leszokni!
Ha sokáig nem beszélsz vele, nem találkozol vele, akkor egyre kevésbé hiányzik, és végül a hiánya az elviselhető szintre csökken. (tapasztalat) Ekkor kell új kapcsolatot kezdeni.

A másik lehetőség: Teljes erőbedobással egy újabb próbálkozás, elmondod, neki, hogy szeretnéd újra kezdeni. Bár elég nagy hátrány, hogy van valakije.


Az én történetemmel az a baj, hogy - mivel egy helyen dolgozunk - a napi "adag" mindig megvan. Talán elfelejtettem volna már, ha nem mosolyogna néha rám a munkahelyen. Ez az igazi szívás! Ő nem is sejti, hogy még mindig odavagyok érte, hiszen azt "hazudtam" neki, hogy lezártam. Vagy tujda, csak nem beszélünk róla...
Mindezt azért, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Ennek így kell lennie.
Bár egyre könnyebb, viszont sokkal több idő lesz, mire az elviselhető szintre csökken a hiánya. Ennyi.

Szia!

Most vettem észre, hogy nem válaszoltam eddig Neked? Az írásodban pontosan leírtál mindent. Megpillantottad és elkezdtél álmodni róla. Egyre jobban belehabarodtál, de nem abba aki ő volt hanem abba amit róla képzeltél.
"akit igazán nem is ismertem, de nagyon tetszett.Hónapokon keresztül álmodoztam, elképzeltem milyen kedves és szeretetreméltó lehet,úgy éreztem ő boldoggá tehetne"
Szerencsédre hamar kiderült a tévedésed. Így most újra kezdheted. Jobb ha senkit sem hibáztatsz, hiszen senki sem kérte, hogy álmodj róla! Nézhetted volna a valóságot is. Egyébként a képzelgés a megvalósult kapcsolatok elején is gyakori. Ilyenkor mondják, hogy pár hónap, egy fél év után elszállt a rózsaszín köd, és kiderült...
Nem így van. Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor már az elején látjuk a másik hibáit, és ha ennek ellenére őt választjuk, nem szép dolog utána rákenni az egészet, mondva, hogy megváltozott. És akkor sem, ha úgy teszünk mintha nem látnánk, és így kezdjük őt hibáztatni a mi választásunk miatt.

Mindenki mindent lát már az elején, ha nem akarja magát átverni! Minden döntésedért Te vagy a felelős! Sőt, megtéveszteni is csak azt lehet, aki hagyja magát! Az élet mindig figyelmeztet, csak nem akarjuk észrevenni, mert még jobb álmodni, mint felébredni.

Szépet! Péter

@Gesoha:
Szia!

Hm... Ha őszerinte nem vagytok összevalók, akkor bármit teszel, ez a helyzet. Nem tehetsz semmit. Még akkor sem, ha történetesen ő lenne Neked az igazi. Van szabad akarat, és az eredményezheti ezt a helyzetet. Ha ő nem érzi, akkor nem tehetsz semmit. Legfeljebb annyit, hogy magadon dolgozva úgy változik meg a kisugárzásod, hogy erre ő felfigyel és mégis Téged választ.

A szakítás "gyászát" is meg kell élni, bár ha itt túl sokáig tart felmerül a gondolat, hogy nem is őt hanem azt a pár hét szerelmet siratod:
"Még soha nem voltam annyira szerelmes, mint abban a pár hétben."
Szóval nem árt figyelni, nehogy az önsajnálat miatt elszalasszál valami csodálatosat. A Reménytelen szerelem II-ben erről írtam. Ráadásul pár hét alatt nem alakulhat ki kölcsönös, a másik megismerésén alapuló szerelmi kapcsolat, hanem csak a vágy kiszínezésével képzelt "szerelem". Szerelem a szerelembe, vagy erős vágy a szerelemre, amely olyan csodálatos is lehetne, mint elképzeljük!

Kutyaharapást szőrével? Ha képes vagy a másikra odafigyelni, neki esélyt adni, akkor jó lehet egy új kapcsolat, de addig semmiképpen sem ajánlom, csak megbántod őt és magadat is.
A másik felé érzett reménytelen szerelem felszámolásában jelentős segítséget nyújthat, ha megvizsgáljuk, hogy amit elveszítettünk az a volt társunkhoz szerelemünkhöz köthető csak, vagy esetleg mástól is megkaphatjuk őket. A levonható tanulság önmagáért beszél.

Szépet! Péter

@Anila:
Sziasz!

Végül találkoztatok valaha?

Ha és amennyiben ez csak egy internetes kapcsolat, akkor csak egy fél, szintén nem valós dolog. Vajon miért merik az emberek az interneten megmutatni magukat, míg a való életben nem teszik? Tegyük fel olyanok vagyunk, amilyennek az interneten mutatkozunk. De ezt nem merjük felvállalni, nem éljük. Így kifelé másnak is látszunk, mint valóságban. De csak kifelé? Hiszen: "Mint fent, úgy lent, mint kint, úgy bent!" Így, ha a környezetünk azt mutatja, amilyenek "nem" vagyunk, akkor az előző elv szerint mégis azt kell mondanunk, csak olyanok vagyunk, mint a környezetük mutatja. A többi csak ábránd, álom, ami NEM IGAZ!
Mire kellene gondolnod?
Azt mondod, megváltoztál, kinyíltál, megtettél a kedvéért olyan dolgokat, amiket eddig senkiért. (bár nem tudjuk, itt mire gondolsz, mire célzol, maradjunk annál, hogy nem találkoztatok soha) Mire jó ez a tanulság? Vágysz ezekre a dolgokra, szeretnéd megtenni, sőt akár tetszik is. Mihez segített hozzá a másik? HOGY JOBBAN MEGISMERD MAGAD! Mik a vágyaid, ki is lehetnél, ha mernél! A legfőbb erény a BÁTORSÁG! Akkor most tessék, valósítsd meg! Legyél olyan amilyennek szeretted magad, amikor távszerelemben voltál! Tedd magad olyanná! Valósítsd meg ezt az "új embert"! Ha ez sikerül, biztos lehetsz benne, hogy bevonzod azt a hozzád illő párt, aki a valóságban és nem csak virtuálisan felel meg annak az "új" félnek, aki végre lenni mersz. És NEKI pedig legyél hálás! Segített, nem keveset! Segített, hogy megismerd magad, hogy magad lehess, hogy egy boldogabb teremtménye legyél az Istennek! Talán, ha ő valós, nem képzelet, kivetített álom, akkor a kisugárzásoddal még őt is bevonzhatod. De ebben nem bíznék, erre nem építenék, hanem inkább az Isteni gondviselésben hinnék, mely szerint: "Ha megteszed az egyik felét, akkor az Úr hozzáteszi a másik felét!" Így teremted meg a MAGAD új, szép, boldog valóságát!

Szépet! Péter

@Gesoha:

Szia!

A tanácsod első felével egyetértek, a másodikkal nem. Amit ehhez tanácsolok, azt megírtam a hölgynek. Egyébként nagyon örülök, hogy hozzászóltál. Így egy kicsit élőbb a dolog, nem olyan "kérdeztek, válaszolok". Köszönöm!

Neked viszont azt tanácsolom, mond meg a kolléganődnek az igazat! Azt, hogy nem zártad le, így ő is korlátozhatja magát az irányodban mutatott kedvességben. Az általad említett ÖNFELÁLDOZÁS nem miatta van, hanem azért, hogy sajnálhasd magad, minél tovább. Sajnos ez látszik az írásodból! Ne büntesd magad! Nem éri meg. Ha megalázod magadat, akkor a benned élő Istent is megalázod, ne feledd!
Szóval csak őszintén! Ő is had vegye ki a részét abból a közös kapcsolatból, amelyik a munkahelyen kénytelen tovább zajlani egy új keretben. A régit sem egyedül hoztad létre, megoldanod sem kell egyedül.
Arra is felhívnám a figyelmedet, hogy ebben az esetben az ő mosolya mögött semmiképpen sincs a baráti, vagy kollegális gesztusnál több! Ha pedig ezt tudod, nem fájhat, régi sebet nem szakíthat fel, hiszen nyilvánvalóan ezek a gesztusok, csak az új keretnek szólnak és a kollégának. Könnyen sajnáljuk magunkat. De az sem baj, ha tudjuk, hogy még sajnáljuk magunkat egy kicsit aztán majd abbahagyjuk. Persze, azért, hogy ne váljunk az ÖNSAJNÁLAT rabjává, célszerű egy határidőt szabni neki, jó előre, készülve az új szép boldog kapcsolatunkra, amely biztosan bekövetkezik, ha készek vagyunk rá!

Szépet! Péter

Szia!
Köszönöm a válaszod!Teljes mértékben igazad van!Egyik-napról a másikra jöttem rá,hogy mégis ő az,aki hiányzik nekem,kell nekem!!!
Sajnos tényleg olyan ez,mint a cigaretta,hogy majd meghalsz,hogyha nem szívhatsz belőle,nem érezheted,legalább 1nap egyszer-...:(
Már megpróbáltam azt is,hogy nem lépek fel olyan oldalakra,ahol ő van,de kb 2hétig tartott nálam ez,talán azt szerettem volna ezzel elérni,hogy én is hiányozzam neki!Ahol annyit beszéltem vele,mostmár oda sem lép fel(msn)!Ahol meg megismerkedtünk,arra az oldalra visszaregisztráltam,és láss csodát (jó lehet,hogy nem miattam,de olyan jó érzés azt gondolni,hogy végül lehet,hogy miattam?)lép fel sűrűn!Meghát tudja,hogy visszaléptem arra az oldalra,mert ott írtam meg neki ezt a vallomásom!És azóta,majdnem minden percben fönt van ő is ezen az oldalon!Jó tudom,lehet hogy most ez neki elég erős,hogy a minap megírtam neki,hogy ő KELL nekem,és ezt megis értem!De ha ő neki van valakije,akkor miért nem mutatkozik vele?Miért van az kirakva nála,hogy független?Tudom hülye kérdések ezek,és erre nem is lehet alapozni,hogy akkor lehet nem is komoly neki ez a valaki?Miután megírtam a vallomásom,sajnos fel is hívtam,és mondtam neki,hogy sajnálom,hogy most ilyen helyzetbe hoztam,de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből!És csak nagy csönd a másik oldalról!És megszólaltam megint én:-úgye milyen bolond vagyok,hogy akkor kapálózok,mikor már a hajó rég elment?:(Igen találkoztunk,3x ...de én nem vettem komolyan,mind3 alkalommal jól éreztem magam vele,de csak ennyit éreztem( csak heves csók történt köztünk),de én butus akkor sem észleltem,hogy ő komolyan gondolta volna velem,még akkor sem,mikor azt mondta,hogy megszeretett...:(Én csak mentem a magam feje után és csak játszottam vele,holott ő meg tényleg (most esik csak le),hogy komolyan gondolta volna,meg mondta is!És mivel én nem tudtam eldönte mit szeretnék,így jogos volt az,hogy akkor máshol keresi a boldogságot!De érzem,hogy nem boldog,ezt egy nő megérzi,mert mikor kérdeztem tőle,hogy hogy vannak? telefonon,mikor legutóbb beszéltünk,akkor azt mondta:Hát...és kb ennyi volt!Nem is akartam utána faggatni ezzel,mert nekem is fájt volna az,ha mesél a lányról!Nem tudom mit tegyek,én már elmondtam neki,mit érzek,mit szeretnék...most akkor várnom kéne?Vagy tünjek el végleg?

Kedves Péter!

Köszönöm a válaszaidat. Vajon tényleg az "önsajnálat" jön át az írásaimból? lehet, hogy tényleg így van nem tudom, Te vagy a "szakember" ha szabad így fogalmazni. Az igazság az, hogy megkönnyebbülést jelent, ha valakivel megoszthatom a gondolataimat, ráadásul ha értékes tanácsokkal szolgál(sz), akkor már megérte. Egy kicsit jobban is érzem magam ettől.
Igazán nem merem neki bevallani az érzéseimet, mert attól félek, hogy ettől csak szánalmat fog érezni, és nevetségessé válok a szemében, hogy képtelen vagyok elviselni a visszautasítást. Ő nagyon erős jellem, nagyon érett gondolkodással és életfelfogással rendelkezik.
A vallomást talán talán a gyengeség jelének fogná fel. Azt szeretném, ha egyszer csak meggondolná magát, és adna még egy esélyt, vagy jelezne, hogy ismét szabad a pálya. Hogyan tudhatnám meg, hogy van-e még esély, anélkül, hogy konkrétan rákérdeznék?
Még egyszer köszönöm a válaszaidat!
Üdv

@Gesoha:
Sziasz!

Nem az a cél, hogy megmondjam Neked a tutit, hanem, hogy átgondold amit írok. Fontos, hogy rájöjj, beláss dolgokat, mert igazán csak azt tudod megváltoztatni. Amit írok, persze az a véleményem, de lássuk be, korlátozott információ mennyiség áll csak a rendelkezésemre. Sajnos az önsajnálat a legnagyobb csapdánk! Olyan könnyen esünk bele, hogy az szinte észrevehetetlen. Amit először írtál, abból az ő kímélete sütött, ami a Te áldozatvállalásodat mutatja, aminek semmi értelme ebben a felállásban. Aki áldozatot hoz, az általában önsajnálatra rávezető gyakorlatként teszi ezt. Azért, hogy arra hivatkozhasson később, "én ezt is megtettem, bezzeg ő..." Na, ettől szeretnélek megóvni.
Hogyan tudhatnád meg?
Most nincs értelme tudakolni. Mert nem vagy jó állapotban. Amíg félsz a visszautasítástól, amíg tartasz tőle (a hölgytől), addig nem fog felnézni Rád, nem vagy számára elég erős és így biztos az elutasítás.
"A nő, csak egy nála megvalósultabb férfibe tud igazán szerelmes lenni!" - Szépség szimfóniája
Szóval alakíts magadon, légy férfi, erős, védelmet és biztonságot sugárzó, majd utána próbálkozz. De lehet, akkor már a többi jelentkező között fogsz válogatni. ;-)

Szépet! Péter

@Anila:
Szervusz!

Megtetted amit kell! Megírtad, elmondtad. Várnod kell, mást nem tehetsz. Mint a királylányok. Neki elég azt tudnia, hogy van lehetősége. A többi rajta áll. Ha lép, akkor legyél őszinte, de ne támadd le. Figyelj rá, főleg, ha olyan normális, hogy nem csak utalgat, hanem mondja is amit érez, gondol. Ezt ma nem sokan teszik meg. Talán, ha azt gondolja, eleget tanultál a dologból, akkor majd jelentkezik. Ha jelentkezik, legyél kedves vele, de ne tolakodó. Ne bizonygass, de légy őszinte. Ha sokáig nem jelentkezik, néha bejelentkezhetsz nála, de inkább kedvesen, csendesen, hogy azt érezze, kezdeményezése esetén nem utasítod el. De elég éreztetni, ne tukmáld magad! Lihegni, kapkodni, Önmagad lejáratni nem helyes. Legyen tartásod és légy készen.
Tudtad, hogy a mi lányaink 5-6 éves koruktól elkezdték HIM-ezni a kelengyéjüket? Onnantól készültek az igazi megérkezésére. Vágyták, de türelemmel és el is érkezett hozzájuk.
Amit korábban írtam azt végezd el Magaddal!

Szépet! Péter

Szia!

Igen,tényleg ez lesz a legjobb,ha most hagyok neki időt,míg feldolgozza,hogy vajon most komolyan gondolnám vele,vagy csak megint játszok vele?!Megértem,hogy most neki is nehéz,de az az igazság,hogy nekem annál inkább!Ez a tétlenség egyszerűen megőrjít!:(
Sajnálom,nem szeretnék türelmetlen lenni,de néha olyan nehéz ezeket palástolni!Nehéz,az hogy nem gondolni rá,mikor minden percben,csak ő jár a fejemben,meg az,hogy én magamnak köszönhetem ezt a helyzetet,ami most van!Talán a sors furcsa fintora ez,hogy most én vagyok ebben a szituációban,most felcserélődtek a szerepek,eddig ő volt az,aki kedves volt,megértő,gondolt rám mindennap,most meg velem történik úgyanez!És bevallom igaza lett,mert egyszer azt mondta,annyira nem fogom észre venni,de végül én leszek az,aki fut utána,én csak erre azt válaszoltam:"úgyan"!Akkor nem tudtam,hogy ez a rövid válaszom,most ennyire befolyásolja a mindennapjaimat!Rendben,várni fogok!
Köszönöm,hogy meghallgattál és azt is köszönöm,hogy segítesz!:)

Kedves Péter! Örülök a válaszodnak. Igyekszem túllépni rajta és nem álmodozni. Biztos vagyok benne akkor kezdene irántam érdeklődni, ha érezné, hogy lelkileg rendbe jöttem, de ha ez megtörténik talán egy már máshol megtalálom azt akit keresek... mégegyszer köszönöm. sokat segítettél.

Szia!

Melyik oldali könyököd tört el? Érdekes lenne, amiért kórházba kerültél.
Mit veszíthetsz, ha megkérdezed? Hiszen lassanmeggyógyulsz és úgy sem találkoztok többet. Ha meg bejön, nyertél egy, vagy több szép élményt. Persze nem direkt kell feltenni a kérdést, hanem utalni kell arra, hogy nyitott vagy. Elég a lehetőséget megeteremteni, lépnie neki kell. Ha lép akkor az a válasz, ha nem akkor meg az. Minden esetre ezt a többlettörődést magaddal, biztosan meg kellene őrízned, függetlenül az eredménytől. Hiszen, mosolyogni is azért célszerű, mert soha nem tudhatod, ki szeret bele éppen a mosolyodba. ;-)
Nem ártana azt is megtudni, hogy a házassága az csak egy látszat, vagy valós kapcsolat. Ha valós kapcsolat, akkor azért én a helyedbe nem rondítanék bele. Biztosan Te sem szeretnéd, ha majdan a Te férjedet venné el valaki. Inkább felhívnám a figyelmét, hogy ami hiányzik neki otthon, azt először inkább ott próbálja meg megtalálni és ha nem sikerül, csak akkor keresse a boldogságot kívül.

Szépet! Péter

Helló, örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, ugyanis nekem is épp aktuális a dolog. :(
A dolog tavaly április óta tart. Volt egy nyolcadikos fiú, aki tetszett nekem. Amíg ki nem járta a nyolcadikat, néztem őt, álmodoztam róla, próbáltam minnél többet beszélni vele ( legtöbbször nem sikerült ). Lassan tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok.
A szerelem, mint egy lánc, kötözött hozzá, és nem eresztett. Máig nem. Minden nap gondoltam rá, és minden nap hiányzott.
Sajnos beteljesületlen szerelem volt, reménytelen, ugyanis ő, azt hiszem mindmáig egy másik lányt szeret, és amúgy sem kezdeményezett velem ő. Néha rajtakaptam, hogy bámul engem, néha ő jött oda köszönni, és ez mind-mind üdítően és boldogan hatott rám. Aztán június után nem láttam egészen tegnapig. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy találkozni fogok vele egy rendezvény kapcsán. Az alatt a sok hónap alatt szinte majdnem eltemettem az emlékét bennem, nem is nagyon törődtem már vele, de ez a találkozás újraélesztette bennem a csodálatot és a szerelmet.
Boldogan váltam volna el tőle, ha lett volna bátorságom odamenni, és beszélni vele, köszönni neki. De nem mertem. Azzal áltattam magam, hogy már nem is emlékszik rám, és ezért nem is mentem oda. Egész este.
Aztán, mikor ment haza, tudtam, utolsó alkalom, hogy tegyek valamit; jó lett volna odamenni, átölelni, köszönni, vagy valami. De ehelyett csak ültem. Ültem és hagytam, hogy kisétáljon az ajtón.
Akkor úgy éreztem, sosem bocsátom meg ezt magamnak. Igazából, már elkönyveltem magamban, hogy ő sosem lehet az enyém, próbálom elfelejteni. De nem megy. Egyszerűen, ha rá gondolok, ha meglátom a képét, újra érzem a szerelmet, amit akárhányszor is feledni próbálok, visszatér, és kísért, mint egy magamhoz láncolt szellem.
Mit tehetnék, hogy végleg továbblépjek? Hogy hagyjam őt, és új lapot kezdjek?

@noutri:
Szia!

Nos, a dolog nem tűnik egyszerűnek, de mégis az. Tudom, milyen fontos, az, hogy az ember valakire szeretettel tekintsen. Így nem baj, ha rá emlékezel, és gondolsz, ha ez nem akadályoz más dolgokban. Tudod, sok esetben az a baj, hogy ez a szerelem, nem igazán valóságos. Tudom, most azt mondod, ez nem igaz. De gondolj csak bele, ismered őt? Tudod milyen ember? Vannak közös emlékeitek? Úgy vélem, be kellene látnod, hogy ez a szerelem inkább csak egy álom. Az pedig a Te döntésed, hogy meddig álmodod. Ha lett volna valami alapja, esély a kapcsolatotokra, biztosan ő is észrevett volna Téged. Az igaz szerelem olyan, hogy ismered őt, a hibáival együtt, és ennek ellenére szereted, és ő is Téged. Amíg ez nem így van, addig inkább vágyról, mint szerelemről beszélünk. Mint említettem, nem baj, ha álmodozol róla, mindaddig, amíg az nem történik, hogy egy másik érdeklődő fiúnak nemet mondasz, erre a "szerelemre" hivatkozva. Az baj lenne, igazán. Így ha ez nem történik meg, akkor csak álmodozz róla, míg kedved tartja. De engedd el azonnal, ha jön valaki aki érdemes a figyelmedre.

Az elengedés, úgy megy, hogy kimondod, magadnak, nyugalomban: Elengedem őt a szívemből, örökre! Majd más fiúk felé fordítod a figyelmedet, akik érdeklődnek irántad.

Szépet! Péter

@MAGYART:

Én ismertem őt, és a hibáit is; ezekkel együtt szerettem :) Ja és őt is Péternek hívják.

Sziasztok!

Nekem is hasonló gondom lenne! Van egy hölgy a munkahelyemen! Másfél éve ismerem! Utóbbi fél évben azon kaptam magam, hogy teljesen beleszerettem! Elé is álltam és színt vallottam, de neki volt akkor kapcsolata!
Visszavonulót fújtam mondom majd csak elmúlik! Amire nem számítottam, hogy ezek ellenére vonzódott és vonzódik hozzám állítólag! (legjobb bnőtől jött az info)Illetve olyat is mondott hogy ha nem lenne a barátja, akkor mi ketten összejöhetnénk! A lényeg, hogy ha együtt vagyunk valahol csak mi, mert volt ilyen nem is egyszer (főleg mikor összeveszik a sráccal), akkor minden király lenne! Ennek ellenére még mindig az ominózus pasival van én meg megőrülök! Jár az agyam, hogy csak szórakozik velem vagy valami más gond van??? Nem tom mit tegyek mert mire kicsit jobb lenne mindig jön valamilyen alkalom ahol jobban összemelegedünk, de aztán fut vissza a pasijához!!! Előre is köszönöm a segítséget!

Sziasztok

szerintem a reménytelen szerelem nem hülyeség
én például 12 évvel idősebb pasiba vagyok szerelmes de még várnom kell a dologgal vagyis még ki kell találnom hogy mondjam el neki. ha va ötletetek akkor írjátok meg
:)))

röviden ennyi

@viki7315:
Szia!

Nem a vonzalmat kérdőjelezem meg, hanem a szerelmet. Szerelem csak olyan felek között jöhet létre akik ismerik egymást, és a másikat hibáival együtt, úgy ahogyan van szeretik.
Ha ez nem áll fenn, akkor sak erős vonzalomról beszélhetünk, amely lehet szexuális, intellektuális, az előző életből megmaradó, stb...
Ez nem baj, de csak várakozni és szenvedni benne az butaság. Álmodozni róla, úgy hogy közben valós lehetőségekről maradunk le, szintén nem tanácsos.
Ha vonzódsz valakihez, mond el neki, de ha lehet ne szavakkal. Teremts olyan lehetőségeket, ahol egyértelműen kiderül, te mit szeretnél, és hagyjál neki lehetőséget, hogy léphessen. Ha direkt közlöd vele, az nem biztos, hogy jól sül el. Az sem utolsó, ha meghagyod neki a kezdeményezés lehetőségét.

Szép szerelmet! Kiteljesedést Neked nőiességedben és beteljesedést nektek az igaz szerelemben.

Péter

@Beast83:

Sziasz!

Sokszor előfordul, hogy a megcsalás javít a régi kapcsolaton. Ugyanis, miután veled feltöltődött, többet tud foglalkozni a régi társával.
Ha meg akarod szerezni őt, légy szigorú. Csak akkor töltsél vele privát időt, ha már szakított és téged választ. Ne engedd, hogy téged használva javítgassa a régi kapcsolatát.
A nők egyébként sem tisztelik a behódoló férfiakat. Vagy szeret úgy ahogyan vagy, és vállalja a kockázatot egy szebb jövőért, vagy nincs értelme az egésznek.

Szépet! Péter

Hello ! Kb. 7 éve, még iskolában jártam egy lánnyal, aki az osztálytársam volt akkoriban kegyetlen 2, tehát 2db hetet. Nem tulzottan szerettem, amúgyis egy félre értés volt az egész. Aztán ahogy vége lett, elkezdett hiányozni. De nagyon. A maradék 2 évben, amit osztálytársakként töltöttünk le rengeteget beszélgetünk, igazi jó barátokká váltunk. Persze én végig többet akartam, de mind1 is. Aztán vége lett a sulinak, nem igazán találkoztunk azon a nyáron, majd csak ősszel. Akkor viszont napi szinten, és azthiszem akkor akart is tőlem valamit, csak akkor ezt nem vettem észre. Bár lehet, hogy csak így belegondolva érzem így, nemtudom. Mind1. Utánna volt, hogy fél évig nem beszéltünk, aztán megint 2-3 hétig sokat voltunk együtt, de sosem történt semmi, sajnos. Neki azóta lett egy rettentően rendes pasija, immár kb. éve vannak együtt. Kb. 1 éve nem beszéltem a lánnyal 5percnél többet, de nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rá. Aztán most kiderült, hogy a csávója elutazott 2hónapra, a lány már nem szereti úgy, ahogy régen, és ez megint beindott bennem valamit. Nagyon hiányzik, de nem tudom milyen lehet most. Körülöttem mindenki megváltozott valamelyest, és nemtudom, hogy olyan kedves, megértő, oda adó-e mint régen, amikor még "barátok" voltunk. Szerintetek lenne értelme újra megpróbálni? Egyáltalán mi bajom van? ez szerelem lenne még mindig, vagy csak annak a hiánya, hogy nincs akiben megbíznék, és nincs kivel megbeszélnem a problémáimat? Á aztse tudom már mit beszélek, valaki próbálhatna valami okosat mondani :S

@Gesoha: Válassz engem!!

Sziasztok.Én is hasonló cipőben járok.Reménytelenül szerelmes vagyok.Kb 10éve és munkatárs.Hol volt köztünk valami hol nem de Én mindig vártam és szenvedtem.Azóta családos de nem rég fejeztük be mert sok volt a konfliktus.Képtelen vagyok túljutni rajta.Tudom hogy az lenne a megoldás ha nem beszélnénk de Én ebbe belepusztulok.Én keresem ő meg jelentkezik mert mint kollegát kedvel.Én ilyenkor újra reménykedem és jobban szeretem.Hiába tudom az eszemmel hogy reménytelen és csak szenvedtetem magam.Úgy érzem orvosolni kellene a problémám,máshogy nem tudok túljutni rajta.Gyáva vagyok munkahelyet váltani a mai világban nem lehet tudni.Mit tegyek?Nem tudok magamhoz közel engedni mást amíg nem zártam le.Nem tudok nyitni más felé.Segítsetek.Hogy lehet ezen túljutni?:G.

@gigi2:
Szia!
Fontos lenne, hogy összeírd, mi az amit csak tőle tudsz megkapni, senki mástól. Aztán gondold végig mi a jó abban, hogy reménytelenül szerelmes vagy. Ismered a Mennyei prófécia szerinti játszmák típusait? Azt hiszem a Te esetedben már a szegény én játszma eluralkodásáról beszélhetünk. A leggyakoribb játszma és nehéz kiszállni belőle. Ha le tudnál mondani a szenvedés előnyeiről, akkor volna esély. Mire gondolok: pl.: Jó megbeszélni a barátaiddal, meghallgatnak, sajnálnak, többet törődnek Veled...
Szóval, az önvizsgálat segít! De személyesen is segíthetek.
Szépet! Péter

Sziasztok ! Én is reménytelenül szerelmes vagyok lassan 1éve ! A lány párkapcsolatban élt mar akkor is mikor megismertem rengeteget beszélgettem vele és szép lassan rájöttem hogy szeretem ! A párjával rengeteget veszekedtek 2-3 hónapon keresztul szinte mindennap ! Egy idő után ő is azt mondta nekem hogy szeret ! A legnagyobb probléma azvolt hogy ők együtt élnek és a lány félt hogy mit fog szólni a családja hogy ő ugy költözött oda , hogy ő az igaz neki és mégis mást szeret...... ! Mikor legutoljára találkoztunk minden szép volt hagyta magát megcsókolni de mar akkor is mondta hogy lelkiismeret furdalása van ! Este beszéltünk és mar más volt nemfoglalkozott ugy velem másnap rákérdeztem és elmondta hogy hihetettlenül rosszul érezte magát a találkozásunk miadt és hogy ő ezt nem teheti és vele kell maradnia ! Azt mondta ha egyszer vége lesz a kapcsolatuknak akkor megkeres !De nemtudom , hogy hihetek-e neki ! A veszekedések egy időre megszüntek mert ő is másképp ált a dolgokhoz de azóta ismét előjöttek a problémák ! Én ugyanugy beszélek vele mindennap csak megigértem neki hogy addig nemmondom neki hogy mit érzek iránta ! Ő sokszor furcsán viselkedik egyszer távolságtartó szinte alig akar velem beszélni máskor pedig mintha féltékeny lenne hogy kivel voltam ki volt nálam ........ de nemtudom hogy mit kéne tennem tulságosan is szerelmes vagyok és ezaz egy dolog ami rményt ad hogy várok rá hátha egyszer velem lehet !

Ismerem a párját is nagyon külőnbözőek ! NIncs bennük szinte semmi közös velem rengeteg közös tulajdonsága van szinte mindenben ugyanazokat szeretem mint ő és ugyanugy gondolkodunk dolgokról ! A héten volt a 20. születésnapja küldtem neki 20szál fehérrózsát és hihetettlenül örült neki mondta hogy életében nemlepték még meg ennyire és hogy a világ legszebb csokrát kapta és , hogy soha nemfogja kidobni ! A párjának nem az esett rosszul hogy kuldtem neki rózsát hanem az , hogy jobban örült a töllem kapott ajándéknak mint amit tölle kapott ! A rózsának tiszta szivböl örült ! Az aznap még csodálatos volt egésznap beszélgettünk de este a fiú nagyon megharagudott rá és azóta megint alig akar velem beszélni ha irok neki ugykell a szavakat kihúzni belőle lassan válaszól ! Ő soksor mondta , hogy mennyire fontos vagyok neki hogy én vagyok a 2. legfontosabb az életében :( ! mikor mondta hogy nemlehet most semmi ö volt aki gyözködött hogy élnem kell nemvárhatok rá mert nemtudni hogy valaha is vége lesz-e a kapcsolatuknak ! Most kezdődik az egyetem és csak hétvégente tudunk majd beszélni de már gondolata is rossz hogy nemtudok vele bármikor beszélni !! Esetleg lenne valami jó tanácsotok ?:) megköszönném !

szia!
reménytelen szerelem??olyan 7 éve volt egy hosszab kapcsolatom, 3és fél majd 3 és fél hónap újra próbálkozás....azóta csak olyan fiúkat találtam, amik tipikusan a rosszkor rossz helyen kategóriába tartoznak. Van hogy hamar kiderül róluk h nincs esély (jellemzően 4 éves kislányuk van és feleségük...ebből volt pár, nem vicc), a többi, csak szimplán nem érdeklem őket(pedig ha pozitív napjaimat élem, sztem nem kéne szaladni előlem..ok magas vagyok, meg kicsit fura, nem olyan vész talán..)..de nem értem,hogy mi a baj velem, h egyikük, senki nem reagált pozitívan, elegem van h minidig én kezdeményezek, s várok rájuk! és a legrosszabb h nem tudok nem várni, pedig van h belátom, hogy igazából nem is lenne jo vele együtt lenni..mégis nem értem, hogy hogyan nem tudok semmi érdeklődést felmutatni. Vagy fiatalabb 3 évvel, vagy idősebb 10 évvel, v kiderül h meleg, miután már megkedveltem, vagy h nős, v hogy a másik lány csinosabb és érdekesebb nálam...hogy van az hogy ennyi idő után annyi próbálkozás után sem találok olyan fiut aki csak annyit gondolna egyszer h hm jaa, ebben a lányban van valami, jobban meg kéne ismerni...öö, ja, ez eléggé zavar, most sem tudtam jol összeszedni a gondolataimat. Aik korábban tetszettek..ezen a nyáron mind sorra nősültek! szuper! és a korábbiak közül is van akit nem tudok elengedni..pedig tudom h egészen beteg dolog életem végéig magamban hordozni őket..nincs is annyi hely egy ember szivében talán. meg azon szoktam még tűnődni, hogy hány, hány nagy visszautasítást képes elviselni az ember..s mi van utána?? macskákkal élő zsémbes öregasszony leszek??
huhh, jo volt ezt leirni

@Sco:
Szervusz!
Ha valaki 20 évesen az elvárások rabja, az baj, de nem reménytelen. Sajnos nem tehetsz mást, mint ami a helyzetnek megfelelő. Ma ő nincs Neked. Ha majd lesz akkor ráérsz vele foglalkozni. Tudom ezt könnyű mondani, de ma mással él és mással alszik egy ágyban, stb... A veszekedések megszűntek, mert a tőled nyert energiát a kapcsolatába fektette, így az javult. Szép, hogy jobban örül a Te virágodnak, a végén mégsem téged választ. Vigyázz, ne ássa ez alá az önbecsülésedet. Élj nélküle! Ha jelentkezik, majd ráérsz eldönteni, hogy elég fontos-e még neked. Ha most is a várakozással töltöd az életed, nem élsz, hanem a jövőből lopsz örömöt. A "majd akkor, ha..." gondolatból. Így a mai szépségek és örömök elmennek melletted és a végén lehet, soha nem következik, be amire vársz. Másként pedig, ha hiányodat jól viseli, és nem hiányzol majd annyira, hogy lépjen a kettőtök érdekében, akkor tudomásul kell venned, nem vagy elég fontos neki. De ezzel se törődj ma, hanem csak ha eljön az ideje. Találj örömöt a mindennapokban! Figyelj a környezetedre és hagyd meg neki az esélyt, ha jelentkezik. Ha lehet, Te ne nagyon jelentkezz, hiszen úgy is lesz elég bajod a sulival. Élj egyetemistaként. Az is hamar elszáll és nem jön vissza soha. Az idő az egyetlen aminek a múlását nem tudjuk befolyásolni.
Mivel tudja, hogyan állsz hozzá, neki kell lépnie, akkor is, ha nem biztos, hogy vársz még rá. Ha ezt nem teszi, akkor minden mindegy, nem érdemli meg a figyelmedet! Eyg kapcsolat kétemberes. Mindkét félnek tennie kell hozzá. Ha ő nem tesz, akkor nem fog menni, csak ámítod magad.
Szépet! Péter

@Kamilla83:
Szia!
Visszautasítást rengeteget el tudunk viselni. Szerintem.
Milyen nyomot hagyott benned az a régi kapcsolat? Nekem úgy tűnik, azóta nem nagyon mersz komoly kapcsolatot felvállalni és így éppen mindig olyanok kerülnek az utadba, akikkel nem is lehetne semmi komoly. Meg kellene vizsgálnod, hogy milyen félelmek keletkeztek abból a szakításból benned. Ezeket átvizsgálva, meg kellene szabadulnod tőlük.
Miért baj, ha valaki 10 évvel idősebb? Nincs túl sok korlátod, ami előre annyira megszűri a lehetséges partnereket, hogy a maradék már nem lehet alkalmas? Sokszor annyira behatároljuk a tulajdonságokat, hogy akadályozza a megvalósulást. Ha teremtünk magunknak társat, akkor célszerű az érzésekre koncentrálni, amelyek a vele töltött időben érnek minket.
Tanácsolom még, hogy az itt található írásaim közül "A szakrális párkapcsolat..." címűeket olvasd el légyszíves.
A magyar hagyományban a királylánynak született leányok bizony királyleányként várják a herceget, a királyfit. 6-7 éves koruktól hím-ezik a kelengyéjüket.
Azt hiszem, ha belül alkalmassá válsz a "feladatra" kerekedik melléd egy megfelelő férfi is, függetlenül attól, milyen magas vagy.
Persze a régiektől is illik közben elbúcsúzni, mert a foglalt érzelmek nem mutatnak hiányt, így nem kerekedik a betöltésükre alkalmas pár.
Lehet, egy személyes beszélgetést is megérne ez a társtalanság ügy.
De jó lenne, ha olvasnád a: Szépség szimfóniáját, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, a 11 perc, vagy a Veronika meg akar halni című könyveket. Talán ezek is segítenek.
Gyakorlatként adnám, hogy írd le milyen férfit nem szeretnél társadul. Majd egy külön lapra tételesen az ellenkezőjét. A "nem szeretném" lapot aztán égesd el, míg "az ellenkezője" lapot olvasgasd. Próbáld megélni, milyen lenne mellette, milyen érzés. A lista végére feltétlen írd oda: "Istenem amire nem gondoltam, abban legyen olyan ami számomra a legmegfelelőbb!"
Szépet! Péter

köszönöm a tanácsot !! Az a baj , hogy az eszemmel tudom , hogy ezt kell tennem csak a szivem nemakarja elengedni Már próbáltam ezt elötte is de oylankor eltelt párnap és ő jelentkezett , hogy mitörtén velem ....stb ! Szinte mindent elmesél hogy mitörtént vele ha összevesztek hogy min ...! Sokszor előfordul , hogy kezdünk ismét közelkerülni egymáshoz 1-2 napig jó de utánna hirtelen távolságtartó lesz és szinte csak a párjával foglalkozik ! Most is ez volt , hogy megkapta a virágot ...... a párja megsértödött és most velem nemakar beszélni ... mikor mondta hogy nemlehet most semmi ugyanez volt ! Pedig akkor még azt álitotta , hogy szeret ! Attol félek , hogy az egyetem miadt csak hétvégente tudunk beszélni , hogy ezáltal eltávolodunk egymástól tulságosan is !
Az a rossz a dologban , hogy volt már párbarátnőm de egyikük irántsem éreztem még ezt ! Soha az életben nemvoltam féltékeny de érte megtennék bármit ! De tudja ő is , hogy nemrajtam múlik a dolog ! Megfogadom a tanácsodat ! Köszönöm !

Köszönöm válaszod ! Már volt , hogy nemjelentkeztem párnapig de olyankor mindig ő volt aki keresett , hogy mi történt velem mi baj ......stb ! Idáig mindig elmesélt mindent hogy mitörtént vele ha összevesztek valamin akkor , hogy min ..... ! Sokszor volt , hogy ismét kezdtünk közel kerülni egymáshoz 1-2 napig minden jónak tünt de aztán hirtelen csak a párjával kezdett foglalkozni velem alig beszélt ! Mintha olyankor megijedne vagy nemtudom ! Vagy lehet az a baj , hogy én tulságosan is kedves vagyok vele a párja pedig nekem az elentétem ! Legutobb i ez volt mikor kuldtem a virágot aznap teljesen odáig volt de a párja nagyon megsértődött és azóta megint nemfoglalkozik velem ez iylenkor a buntudat lenne ? De itt az egyetem ugyis csak hétvégente tudnánk beszélni igy megfogadom a tanácsodat ! ha akar ő eltud érni ! Szerinted hétvégente se én irjak neki ??? köszönök mindent !

bocsanat 2x ment !:S

@Sco:
Szia!
Amit írsz, az a lényeg. A Veled való kapcsolatból merít erőt és abból építgeti tartja fent a régit. Kérdés akarsz-e ilyen módon segíteni neki. A figyelem az energia. Az a jó beszélgetés, ahol mindenki odafigyel mindenkire, ilyenkor minden résztvevő jó érzéssel, feltöltődve megy tovább. Mert figyelmet, energiát kap a többiektől. A Te figyelmed pedig az ő kapcsolatukat táplálja. Így, nem közelebb, de egyre távolabb kerülsz az imádott nőtől. Vajon ezt akarod? Ezek szerint dönts és lépj!
Szépet! Péter

Ezekszerint mikor hozzám jól viszonyul akkor vigasztalást szeretne ... amit idáig töllem mindig kapott !És utánna másképp viszonyult a párjához ! Hmm ! igazad van !De gondolod , hogy ha ezt töllem nemkapja meg akkor egy idő után " felgyülemlenek a gondok " és belátja ő is , hogy nincs értelme ?
Ezt fogom tenni !! Én nemfogom keresni !!


KÖSZÖNÖM a segitséget !!

Péter köszönöm h válaszoltál!! még szűrögetem magamban az olvasottakat... A könyv javaslataidról pedig : a Veronika meg akar halni-t már olvstam :)) üdv!

Sziasztok!

Én egy elég durva helyzetbe kerültem, ennek a tanulságait szeretném megosztani veletek. 35 éves vagyok van 3 pici gyermekem. A sors úgy hozta, hogy a családunk baráti társaságában van egy hölgy, akinek szintén 3 pici gyermeke, családja van. 3 éve ismerem, és egyik napról a másikra, mint valami felhő, vagy köd leszállt rám egy érzés, és egyre többet kezdtem gondolni rá. Mára eljutottam a "totális szenvedés" állapotába. A dologban az a legrosszabb, hogy úgy néz ki, a jelekből arra következtetek, hogy köcsönösség is van. DE! Társadalmi helyzetünkből adódóan biztosan mindketten tudjuk, hogy ez sehová nem vezet. Hihetetlen szenvedés árán próbálom magamnak bebizonyítani, hogy amit érzek iránta, az nem igazi szeretet, mert önzésből fakad. Az önzetlen szeretet adni akar, nem megszerezni. Ez valamit segít rajtam. Írjatok valami bíztatót, hogy le tudjam győzni ezt a romboló folyamatot, és a család mellett tudjak maradni! Feleségem nagyon szeretem, nem akarok neki sem fájdalmat okozni. Mellesleg a hölgynek sem akarok kárt okozni. Azon töröm a fejem, hogy őszintén elbeszélgetek vele, hátha ki tudjuk adni magunkból a feszültséget, és könnyebben szabadulunk (ha tényleg van kölcsönösség). Jó gondolat ez? Vagy csak a köd okozza?

Köszi!
Z

@FeZo74:
Szervusz!

Amikor bekerül a képbe egy harmadik, akkor az azt mutatja, hogy otthon nincs minden rendben. Rá kellene jönnöd, hogy mi hiányzik. Mi az amit képzeleted szerint meg tudnál kapni a másik hölgytől, és otthon nem kapod meg. Ha rájöttél, akkor jön a beszélgetés ideje, de a feleségeddel. Mond el mi hiányzik és találjátok ki, hogyan oldjátok meg. Ha nem lesz hajlandó belemenni, hogy az igényedet kielégítsétek, akkor előbb utóbb baj lesz, hiszen Te elégedetlen leszel és lépni fogsz, mégpedig félre, majd le. Amíg otthon nem tisztáztad a helyzetet, addig nem érdemes a másik hölggyel tárgyalni. Hiszen mint írtad, itt legkevesebb 10 ember sorsáról van szó. A gyerekek ráadásul kiszolgáltatottak. Külön felhívnám a figyelmedet arra, hogy ha kiderül, mi az ami hiányzik, akkor azt vizsgáld meg. Derítsd ki, hogy biztosan tudod-e, hogy azt a másik hölgytől megkaphatod, vagy csak képzeled. Mert ha nem tudhatod, akkor csak rá vetíted ki a hiányérzetedet és az nem szerelem, csak vágy! Ráadásul nem is a hölgy a tárgya, hanem valami amit tőle remélsz megkapni. Szóval, óvatosan, magaddal szemben határozottan előre!!!
Itt a blogban van írásom a Krisztusi útról, az egyik Szakrális párkapcsolat... című cikkeim között, olvasd el légyszives. Akár mindet elolvashatnád. Jót tenne.

Szépet! Péter

Tisztelt Lélekszerelés!

Közvetlen környezetem szerint nem vagyok hétköznapian "összerakott" ember.
18 éves lány vagyok, sosem bírtam úgy ránézni egy korombelire fiúra, hogy párként gondoljak rá... Viszont a 25-35 közötti korosztály mindig nagyon vonzott és a viszonzással sem volt baj. Most viszont bajban vagyok. Egy 32 éves Férfiba szerettem bele. Nem tudom hogy történt. Buszsofőr. Nem is ismerem igazán. Sokáig fel sem figyeltem rá. Egyszer belenéztem a szemébe, utána egyre többször figyeltem és aztán arra lettem figyelmes, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Mindig itt fészkel a fejemben, mindenről képes vagyok ráasszociálni. Sok dolgot tettem a kapcsolat érdekében. Megszólítottam, beszélgettünk, próbáltam úgy rendezni a dolgaim, hogy Vele utazhassak, próbáltam felhívni a figyelmét játékosan pl: mikor beteg voltam felirattam az orvosommal receptre a következőképpen:
Simon István
dózis: naponta 2x12 óra
aztán próbálkoztam komolyabban, egyszer egy összejövetelre is elhívtam. Semmi. Aztán egy közös ismerősünk beszélt vele. Azt mondta át kell gondolnia. Hajlott a kapcsolatra. Kezdtem boldog lenni, aztán egyszercsak azt mondta szálljak le róla. Képtelen vagyok elfelejteni, ez 1 hete történt, azóta csak ha István nevet hllok is sírva fakadok.
Mit tegyek? Még mit tehetnék kettőnk érdekében? 11 hónapja várok és képes vagyok még akár 5x ennyit is várni.
Előre is köszönöm
Patrícia

u.i.: azt hozzá kell tennem, hogy 70-30%-ban megegyeztünk, hogy eljön az összejövetelre, a 30% az az volt, hogy dolgoznia kellett + nem szereti a nagy társaságokat, de 70% a javamra szolgált. Azért nem jött el, mert annyira fájt a dereka, hogy alig tudott mozogni. Azt nem mondta, hogy amúgy kedve sem lett volna.

Sziasztok!

Én még soha nem írtam regisztráltam ilyen fórumon, de most mégis megpróbálom, hátha én is kapok valakitől olyan tanácsot, ami segít. Nekem is a reménytelen szerelem a bajom. Én is halálosan beleszerettem egy kolléganőmbe. Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy mikor hozzánk került, még párkapcsolatban élt, így bár tetszett, de nem nagyon foglalkoztam vele. Annál is inkább, mert épp túl voltam egy hasonló csalódáson, így nem tudtam, nem akartam kapcsolatot senkivel. Kb. fél éve arra figyeltem fel, hogy sokszor sír, szemmel láthatóan van valami elég komoly bánata. Ezt páran tudták, akivel közeli viszonyban van de én nem akartam kérdezősködni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, egyre mélyebben. ekkor tudtam meg, hogy szakított a volt párjával mert összejött egy nős férfival. Ez a férfi egy ideig "használta", aztán ment tovább, most más mással csalja a feleségét.Mivel személyesen is ismerem a férfit, nagyon jól tudom, hogy mi történt, de a szóban forgó hölgy nem tudja túltenni magát rajta, folyamatosan ezen emészti magát.Mivel ők is naponta találkoznak, így elég nehéz túltennie magát ezen, hiszen látja hogy hogy viselkedik. a lényeg, hogy nagyon jóban lettünk, rengeteget vigasztaltam, nagyon sokat beszélgetünk. Eközben jöttem rá,hogy olyan hihetetlen értékei vannak, amivel még soha nem találkoztam. Bár nem nagyon akartam először én sem elismerni, de olyan szinten beleszerettem, hogy most úgy érzem, nem tudok nélküle élni. Szerintem ezt ő is észrevette rajtam, mert már nem akart velem kettesben eljönni, de azért továbbra is kereste a társaságom. Volt úgy hogy az ölemben aludt el, sokszor ha eljött mellettem megsimogatott,ha a többiekkel mentünk valahová, de nekem nem volt kedvem szó szerint könyörgött, hogy menjek én is. Ez persze csak erősítette bennem az érzést, amit már mindenki észrevett, csak elmondása szerint ő nem. Aztán mikor mindketten szabadságot vettünk ki, hogy közösen el tudjunk menni valahová, akkor este úgy döntöttem, hogy nem titkolózom tovább, és megkértem, hogy beszéljünk. az a lényege, hogy teljes szívemből szerelmet vallottam, de elutasított. Annyit mondott, hogy még mindig abba a nős férfia szerelmes, de most van egy másik férfi is, aki udvarol neki. Egyenlőre nincs köztük semmi, de nem tudja mit akar, csak azt hogy túl akar lépni. én viszont nem kellek neki, nem kellek neki, nem tudja viszonozni az érzéseimet. Meg hogy nem is gondolta, hogy én már egy ideje máshogy nézek rá. Most teljesen összetörtem, olyan értékeket ismertem meg benne, amit még soha senkiben. úgy érzem, ha most emiatt elveszítem, azt nem tudnám elviselni. Próbálok a barátja maradni, de persze közben nem tudok lemondani róla. Ő is azt szeretné, hogy barátok maradjunk, legalábbis ezt mondta. Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de már úgy kezdem érezni, hogy megbolondulok. Semmi estre se szeretném elveszíteni,de nem tudok nem szerelemmel nézni rá, így pokolian szenvedek.

Magyart te nem tudod mi a szerelem!!!!!!!!!

@rebush:
Szia!

Minősíteni én is tudnálak, minden bizonnyal. Talán csak több a tapasztalatom, mint Neked. Az nem lehet? Esetleg jobban átlátom a mozgatórugókat, az önbecsapásokat és a hazugságokat.

De szabad akarat adatott mindannyiunknak, így hihetsz bármit ami tetszik!

Legyen, ahogyan szeretnéd!

Péter

Kedves Péter!

Én 2005ttől mentem át különböző stációkon ,mert szerettem valakit(picit még ma is) ,aki bár lefeküdt volna velem(amit én nem tettem meg), pont arra a csodára nem volt nyitott ,amit úgy gondoltam megélhettünk volna ketten.Bár a természetét tekintve skalpvadász nőkk kedvence típus ,mégis voltak szakaszok, láttam esélyét amikor a szemébe néztem ,szóval láttam esélyét h megvalósuljon közöttünk vmi több,valami különleges..

Annyira nem nyílt lehetőségem megismerni ,rövidebb pillanatokat ,órákat kaptunk csak az élettől ,illetve én igy éltem meg,azok csodásak voltak .Azóta sem érintett meg lelkileg úgy senki .Ennek idestova 5 éve ..
Én a találkozásunkat követően 2 évig voltam reménytelenül szerelmes. Pedig kiutaztam az ő országába is egy lehetőség révén ,és 20km-t nem tett meg azért h találkozzunk. Akkor nagyon fájt .Ma már objetívebben tekintek a történtekre..mégis ..

A lényeg hogy egy közösségi siteon egymás ismerősei vagyunk ,és minden évben karácsonykor és születésnapokkor pár felszínes kedves mondatot váltunk,meglepetésemre ..mostani levele más volt.. -elgondolkodtam valyon tényleg megváltozott..?

Még most is invitál hogy látogassam meg..

Ha egy csókjába,ölelésébe beleborzonghatnék mint 5 éve Angliában..eltudnám engedni teljesen azthiszem. Tudom h mások vagyunk ,a kultúránk is más ezzel nem harcolnék ..

Elbúcsúzni 2005ben nem tudtunk, azóta nem láttam.
Éltem ,élem az életemet, volt már egy 2 éves kapcsolatom itthon..

De a lelkemben még mindig ott van ez az érzésvilág..(a valóságban hazai viszonylatban eddig realizálni nem tudtam valódi szerelmet, a volt barátomba se voltam szerelmes, bár szerettem és tiszteltem az értékeit )

Őszintén érdekel a véleménye!
Kérem írja le mit gondol !! :)
Köszönöm,
Csigi

@csiga.biga:

Szia!

Nem könnyű véleményt alkotni, de van valami ami biztosan szemet szúr. Miért kellene Önnek mennie. Miért is nem jön ő? A nő menjen a férfi után? Hát?!

Talán az lehet a baj, hogy egy álomba szerelmes, amiből nehéz kiszeretni. Hiszen az amit érez 5 év távlatából, találkozás, valós kapcsolat nélkül, az egy szép emlék, azzal a többlettel, hogy lehetne belőle valami, ha... Nos ez az amitől nehéz. A HA, a baj. Ha a tényeket nézzük, nem tette meg a 20km-t nem tart felszínes kapcsolaton kívül mást. Ergo, nem szereti Önt, Ön nem fontos a számára. Persze, ha kiutazna és addig nem jön össze senkivel, szívesen lefeküdne magával... de nem hiszem, hogy több van a levél mögött. Persze nem tudok minden részletet, de a leírtak alapján ez a valószínű.
A talán, esetleg, lehetne dologba szerelmesnek lenni, szomorú dolog, mert szinte lerombolhatatlan a nemlétező kép. hiszen nem valós, hibája nem található... vizsgálja meg, hogy igazam van-e. Ha igen, hozzon döntést, hogy leszámol ezzel a valóságot mellőző álommal. A döntés után elkezdődik a megoldás. Meglátja lesz még boldog, a valóságban is, nem csak a feltételezett jövőben.

Sokan hiszik, hogy egy másik anyanyelvű emberrel boldogok lehetnek az ő hazájában. Ami nem kizárt, de nagyon nehéz. Először is aki otthon van, mindig előnyt érez, élvez az otthonától távol levővel szemben. (ki érti meg, áll mellé, stb...) Másrészt, a kapcsolataink legnagyobb nehézsége általában a kommunikációs korlát. Azt sem tudjuk sokszor az anyanyelvünkön sem megfogalmazni, hogy mit érzünk, mi a bajunk. Vajon hogyan sikerülhet ez egy másik nyelven... a kezdeti fellángolás után ez komoly nehézséget okozhat. Pláne, ha még a közös akarat sincs meg, a közös létrehozására.

Remélem tudtam segíteni! Ha pontosabb válaszra kíváncsi, többet kell megtudnom az esetről.

Szépet! Péter

Sziasztok!

Ahogy olvasom a fórum elején:Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, ...teljesen mélyre zuhantott,mert ilyen kijózanító írás illetve barátnő tanácsa után mindig elhatározom tovább lépek...de valahogy sosem sikerül.
Most már több mint 1,5 éve annak az estének,hogy minden megváltozott..Akkor azon az estén,valami megfogott abban a srácban,akiért azóta is fáj a szívem.
Tehetetlennek érzem magam..ő párkapcsolatban él,bár ugy tudom nem a legjobb a kapcsolatuk.
Ugy élem a mindennapjaim,hogy az újabb hétvége tudata éltet(zenész,és az ő bulijukba szoktam járni).Minden hétvégén elhatározom...nah igen most odamegyek hozzá,és beszélek vele,és elmúlik a buli,én minden egyes alkalommal szerencsétlenebbnek érzem magam,hogy megint-megint nem tettem semmit.
Csak nézem...de egyre jobban kínoz ez a tehetetlenség.
Ugy vettem észre ő is néz,de hát nem tudhatom miért...Az is lehet csak nevet magában rajtam.
Személyesen nem szoktam vele beszélni,tudok róla jó pár dolgot....hozzászólásait forumról...beszélgetéseit élő adásból,(álmait)....de igazából csak a külső ami megfogott,az a csodálatos arc,mosoly,szemek.
Nem a rajongás hajt,mármint nem az az énje érdekel mert zenész,és milyen menő lenne,hanem maga az ember.Az a kisugárzás,életszeretet ami neki van.
Irtam neki régebben névtelenül egy e-mailt,amire nem jött válasz...majd késöbb névvel(kamu névvel),amire jött levél,nagyon aranyos,mely leginkább a képre hajtott,hogy tudja ki is vagyok.
Én nem küldtem képet,lereagáltam egy ujabb levéllel,amire már nem irt,utána még hónapokig küldött ezt-azt pl pps-t,vicceket,de csak ilyen stílusú maileket kaptam,de most már 1 hónapja ez is megszűnt,elmaradt.Most igazából nem tudom miért,,,,esetleg rájöhetett,hogy ki is irta valójában,és nem jövök be neki.
Néha vannak olyan véletlen dolgok,amiből arra következtetek,hogy tudja,hogy én voltam,vagyok az....de lehet csupa véletlen minden.
Vannak napok mikor elhatározom irok neki mailt és elmondom az érzéseim,hogy vele fekszem vele kelek,legalább megtudnám mit gondol.
Félek,attól hogy nagyon nagy égés lenne,de ahhoz nem lesz erőm,hogy odamenjek hozzá.
Mindig várom a csodát...várom,hogy egyszer csak ir-keres,szívdobogva nézem meg nap mint nap a maileket,hátha....
Ellopja már az álmaim....többször álmodtam már,hogy megtudtam azt,hogy világvége lesz és rohanni kezdek,rohanok hozzá,hogy akkor elmondjam neki,hogy szeretem.
Lehet kinevetne ha megtudná,hogy szeretem,vagyis vágyom rá....jó lenne a karjaiba bújni.
Reménykedem...de jó lenne már tenni valamit...mert 1,5 nagyon hosszú idő,és amiatt,hogy őt hajtom,lehet elmentem sok olyan dolog mellett az életben,mely boldoggá tett volna.
De valahogy nem múlik a vágy....sokat gondolkoztam már...lehet ha megadná a sors....kitudja nem olyan lenne mint amilyennek szeretném,de ugy érzem ha nem kaphatom meg talán sosem tudok tűllépni rajta,mert az a baj idáig ugy láttam minden elérhető az életben...csak nagyon kell harcolni,és többnyire el is értem a céljaim,még ha nagy munkával is.

Huh ez jó hosszú levél lett,de nagyon jó volt kiirni magamból.

Érdekel a vélemény:)!

Szép estét!

Az én esetem a reménytelen szerelemmel kapcsolatban mélyen a múltban gyökerezik, és én pontosan tudom az okát miért ragaszkodok annyira egyes emberekhez. Aki már egy éve rabul ejtette a szivemet, az a legjobb barátomnak mondja magát, és fogalmam sincsen hogyan tovább. Mi itt külföldön egymásra vagyunk utalva, együtt lakunk, hatan, ebből négyen ő és a párja, én és a párom. Nem könnyű, nap mint nap belenézni úgy a szemébe hogy ne lássa meg az érzéseimet. Nehéz őt nem szeretni, és azt sem mondanám hogy éppen nem viszonozza.
Hiszen két éve találkoztunk itt kinnt, Amsterdamban, és azóta van egy olyan ember a közelemben akire mindig mindenkor számithatok. Akár pénzről van szó akár segitő kézről, akár egy kedves, emberi szóról, ő mindig ott van, mindig számithatok rá és ő is rám. Itt kinnt az élet nem olyan mint otthon, mi egymásra vagyunk utalva. A döntéseink másokra is hatással vannak. Ő sem él már boldog kapcsolatban és bizony én sem. Ő is szenved és én is, és néha, amikor rámnéz, alig akarom elhinni, amit a szemében látok. Néha hozzámér csak úgy, véletlenül, hozzámsimul, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mindenki azt mondja, ő is szeret engem, és ha nem vagyok ott éppen, csak rólam tud beszélni. Állandóan hiv, smst küld, én nem hivom, én nem futok utána. Ha bezárkózom a szobámba előle és az érzéseim elől, bekopog hogy mi van velem. Ez a félig viszonzott szerelem, mert nála is van valami és nem én vetitem ki rá a saját vágyaimat, mások mondják, hogy egyértelmű, én nem igazán merem elhinni. INkább maradok annál a verziónál hogy én is a reménytelenül szerelmesek táborába tartozom. Már rájöttem hogy nem az a fontos hogy egymáson izzadva, lángoló arccal lihegjük egymás fülébe, hogy Szeretlek! Utána meg azt veszem észre hogy mondjuk a volt párja szerelmes smsekkel bombázza. Az a fontos amit egyszer mondott nekem, hogy rá mindig számithatok, ő mindig ott lesz nekem, amikor szükségem van rá, és hogy ő elfogad olyannak amilyen vagyok. Soha senkit nem szerettem ennyire, de nekem nem az a lényeg hogy összejöjjünk hanem az, hogy végre boldognak lássam, mert a párja egy szemét, kétszinű ember, megcsalja és kihasználja, és ezt mindenki tudja csak éppen ő nem. Én mégsem fogom neki megmondani mert jól tudom amit följebb irtál az egyik válaszodban, hogy nem lehet erőltetni semmit, ha az Úr akarja, úgyis elvezérli hozzám ha meg nem, jönni fog egy másik lehetőség.

Szia!

Nem tudom emléxel-e rám!Én voltam az a leányzó,aki vissza akarta hódítani azt a srácot,akit egykoron úgy elengedett!Anila:)2009.03.05-én írtam neked!
Nos a helyzet azóta gyökerestül megváltozott,miután elmondtam az érzéseim,rá egy 1 évre ismét egymásba gabalyodtunk,talán akkor volt a legnagyobb szükségem rá,mikor ez meg is történt velünk!Ez egy decemberi napon történt,sosem fogom elfelejteni.Az elején megbeszéltük,hogy semmi komolyat nem szeretnénk ,jó lesz ez így most ez a helyzet,ahogy van.Ez ment kb 3-4hónapig nálam,hogy csak 1héten 1x,vagy 2hetenként láthattam,de aztán már úgy éreztem mintha együtt lennénk és én mégtöbbet akartam látni.Ez néhányszor abban nyilvánult meg,hogy én többször kértem,hogy találkozzunk.Nos most tartunk a 8-dik hónapnál,és azt érzem ezalatt az idő alatt sem változott meg a véleménye arról,hogy talán ebből lehetne komolyabb is.Azt hiszem én minden tőlem telhetőt megtettem eddig,küzdöttem,kedveskedtem,türelmes voltam,elnéztem dolgokat neki,de most már nem megy,nem bírom tovább,úgy érzem belefáradtam,de még sem szeretném elhagyni,mert szeretem!:(A minap közöltem vele telefonon,hogy találkozzunk,mert személyesen is meg kéne beszélünk,ami köztünk történik,mert egy cseppet sem érzem magam nő mellett,úgy érzem nem úgy néz fel rám.Ő magától alig keres,és feleannyi dolgot sem tesz meg értem,mint én ő érte.Nem akarok panaszkodni,mert szívből teszem érte,amit teszek,csak azt érzem,elfogytak már ezek a szívből jövő kedvességet,és én is Nőnek szeretném érezni magam,akivel kedveskednek,szeretgetnek,törődnek.Hogyan éreztessem ezt vele?
Előre is köszönöm!
Anila:)

@Erika83:

Hűűű...bocsi a hozzászólásért,csak annyira megható volt!És milyen kár,hogy most nem ez a srác írja ezeket a sorokat,amit én!:)
Amit írtál,sok mindent elmond,elég volt pár mondat ,hogy rájöjjek,te is olyan kis lelkis és nagyon ritkán megszeretős leányzó vagy,de viszont,ha találtál olyat,aki meg dobogtattja a szíved,akkor nincs kegyelem, Ő kell!:)
Borzasztó érzés lehetett neked ez a 1,5 év,hisz még annyi esélyt sem kaptál,hogy legalább beszélgethess vele,hogy kiderüljön tetszel-e neki!Azt hittem, vagyok csak ilyen rossz helyzetben,mármint nekem egy kicsit több adatott,mint látni és álmodozni róla.De ez sem könnyebb,amiben én vagyok..nagyon vágytam arra,hogy legalább egyszer érezhessem őt, és mégis mást kaptam,amire számítottam.Egy se veled,se nélküled kapcsolat lett belőle,igaz én ennél többet szeretnék,és épp a minap készülök ezt neki bejelenteni hisz,gyakorlatilag én lassan 2éve várok arra,hogy most már komolyan vegyen.
Ha adhatok tanácsot,akkor szeretnék adni is:)
Úgy gondolom sz élet túl rövid ahhoz,hogy elhalasszunk pár dolgot,amit az élet elénk állít.Szerintem állj elé,és mondd meg mit érzel iránta,tedd meg..és akkor könnyebb lesz a szíved. Azután pedig már csak rajtaáll,hogy ő mit reagál erről. Tudom milyen nehéz,de ha nem lépsz,sosem tudod meg mi vár rád..
A művészet nem abban van, hogy beéred kicsivel, kevéssel is, hanem abban, hogy mersz nagyot álmodni, s megteszel mindent azért, hogy valóra is váltsd e merész álmot. S ha nem sikerül, te mégis nyugodtan teszel le erről az álomról, mert tudod, te minden telhetőt megtettél, a legjobb tudásod, s a szíved súgása alapján – mindvégig.
Szép napot!:)

@Anila:):

Szia!
Mifelénk azt mondják: Nem szabad olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel!
Ezen felül viszont érzem, félsz a veszteségtől, hogy mi lesz, ha ennyi se jut belőle. Sajnos az van, hogy ha nem szakítasz vele, nem lesz igényed egy új és jó kapcsolatra és így meg se történik majd Veled. Ha Neked így nem jó, akkor lépned kell, akkor is, ha fájdalmas. Egyébként, aki felvállalva a nehézséget és a fájdalmat, mégis dönt és lép, az Isteni segítséggel elkerülheti azt. Talán az sem baj, ha csak magadban döntesz és azt nem beszéled meg vele (bár ez nem szokott sikerülni)a szakítást, csak lassan kivonod az érzelmeidet a kapcsolatból és akkor szakítasz, ha elég erős vagy már.
Segíthet az is, ha összeírod, mi az amit csak tőle kaphatsz meg, senki mástól. Érdekes olvasmány lesz pár nap után. Összeírhatnád azt is, hogy mi az amitől félsz, ha szakítasz. Ha kész elküldhetnéd, mert lehet, úgy többet is tudok segíteni.

Szépet! Péter (BÁTORSÁG!) Érdemes vagy arra, hogy boldog légy! Nem szabad az ő kedvéért lemondanod róla!

@Mistery777:
Szervusz!
Az erőltetés dolgában egyetértünk. De nincs egy kicsi lemondás az írásodban? Talán egy kicsit tehetnél is? Nem gondolod, hogy csak egy kis bátorításra vágyik? Ha kint egymásra vagytok utalva, nem kellene akkor annál inkább egy megfelelő kapcsolat? Nem volna jobb olyannal megosztani az életed, az örömöket, a nehézségeket, akit szeretsz? Esetleg nem átverés az a te partnered felé, hogy vele vagy, de mást szeretsz? Ha őt nem engeded el, akkor Te és ő sem érhetitek el a boldogságot! Te azért nem, mert hagyod, hogy leamortizálódjék, ő pedig azért mert egy hazugságban él, abban bízik, abban hisz. Nem javaslom, hogy így maradjon minden tovább. Az őszinteség sokat segít. Vagy félsz a visszautasítástól? Ezért a visszafogottság? Én ha szerelmes vagyok, nem tudom korlátozni magam, sőt nem is akarom. Megélni szeretem a jót, a boldogat, nem pedig sóvárogni utána, hogy milyen jó volna!
Szépet! Péter

@Anila:):
Szia!

Köszönöm a véleményed....Azóta is csak telik-múlik az idő.Én megprobáltam elfelejteni,ideig-óráig sikerült is kiverni a fejemből.Ismerkedtem másokkal,de soha senki nem elég jó.
Mindenkit hozzá mérek.
Már nem beszélek róla senkinek,,,magamban örlődök.
Nagyon félek attól,hogy mit reagálna,ha csak ugy feltárnám előtte az érzéseim....
Igazad van amugy,amig nem kapok visszautasítást addig nem fogok tudni letenni erről az álomról.
Nem is értem mi ez a hatalmas vágy ami hozzá húz....
Neked is a legjobbakat kívánom!
Szép estét!

T. Lélekszerelés!

Az én életemben is van valaki,akit nem tudok elengedni sajnos.Gyerekkori barátságnak indult,de én beleszerettem,amit sokáig nem mertem elmondani,mert féltem elvesztem.Mint "barát-barát" is fontos volt,és a mai napig az.De teltek-múltak az idők,és ki kellett mondanom neki.Akkor már 7éve szerettem.De elutasított,nem viszonozta az érzéseimet.Rettegtem akkor,hogy elvesztem Őt!Mint megtudtam,ő is kötődik hozzám,de állítólag sejtése sincs róla,hogy miért.Ő egyből összejött egy lánnyal,majd egy másikkal.Párszor taliztunk utána még,de nekem nem ment onnan folytatnom,ahol abbahagytuk.Eltelt 1év-amig nem taliztunk újra.Én 10kilót fogytam közben,és minden reggel úgy kezdődött,hogy Ő volt az első gondolatom,és lefekvés elött pedig az utolsó.Aztán megint teltek az évek,néha megjelent,néha eltünt.Én pedig még mindig őt szerettem,senki más nem érdekelt.Minden ismerősöm és barátnőm szerint,lekellene zárnom ezt az egészet,hiszen nem érdemel meg.És valahol igazuk is volt,van,mertha neki van szüksége rám,egy barátra,akkor megkeres.De ha nekem kellene egy barát,nem ér rám.20éve ismerem,de 14éve szeretem.Ami már valóban vicces tényleg.Pár hete elmondtam neki/mert éppen szingli lett/,hogy én nem zártam még le "azt",de újra elutasított.Most nem túl jól alakul az életem,padlón vagyok,és jól jött volna a társasága,de a hormonjai és az önzőségei erősebbek voltak,és újra nem ért rám.Én pedig "elküldtem",össze vesztem vele,elköszöntem tőle,ahogy a barátnőim javasolták.Eszemre kell hallgatnom végre,én is tudom.Most viszont a falat kaparom.Ugyanis 1 bnőm sem pótolja őt.Ő az egyetlen,aki megtudott engem mindig nyugtatni,még ha nem is beszélt hozzám,hanem csak velem hallgatott.Aztán belegondoltam,hogy vajon valóban jó,hogy barátnőmékre hallgattam??Hiszen az ő életük teljesen más az enyémhez.Családjuk van,gyerekük,sikeresek a szerelemben.Az én életem pont az ellenkezője.Ők csak kívülről látják a dolgokat,és nem érzik belülről azt amit én.Nekem az a srác a MINDENEM,akit az összes hibájánál fogva szeretek.Ki Ő nekem??Miért nem bírom elengedni??Lelki társ?Tényleg van valami kapocs köztünk?Pár éve,2006-ban elküldtek pszichologushoz,mert apu meghalt,és kiborultam.Azokban az időkben nem volt mellettem ez a srác.Viszont a doki azt mondta róla,mikor rákérdeztem nála:azért ragaszkodok hozzá,és nem engedem el,mert régen "akkor" jól éreztem magam,abban az időben jó volt.És egészen addig nem fogom elengedni,míg a jelenben nem történik valami jó velem újra.És azóta sem történt velem sok jó.Én vagyok gyenge?Legszivesebben felhivnám,hogy beszéljük meg..De hiszen én "küldtem el".És lejáratnám magamat.De azt is vállalnám.Rettegek,félek,hogy eltűnik az életemből!Nem vagyok gyerek párti,de egyedül tőle vállalnám.Évek óta ezt érzem.Mi ez a kötődés nálam????Hiszen nem is az esetem,a külsője.És tudom,hogy önző.De ismerem,mint a tenyeremet.És ő is engem.Olvas az arcomról.Még a korkülönbségünk is szerencsés.13nappal fiatalabb.Ő tegnap volt 34.Vajon pszichiátriai eset vagyok?

Kedves Péter!

Én is hasonló cipőben járok, mint az eddigi hozzászólók. Jó volt olvasni a kommenteket, mert látom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, ezzel együtt a válaszokban is sok olyan tanácsot találtam, amelyek segítettek, hogy kívülről lássam azt, amiben éppen vagyok.

A történetem 5 éve kezdődött, akkor ismertem meg egy közösségben azt a lányt, akibe most szerelmes vagyok. A közösség révén heti rendszerességgel találkoztunk, sok közös tevékenységben és programon vettünk részt. Mindig is nagyon szimpatikus volt és el tudtam képzelni, hogy őt tudnám szeretni, de akkor a múltban volt egy helyzet, amikor ő és egy másik lány között kellett választanom, és én a másikat választottam. Mint utóbb kiderült, ebben az időben ő már szerelmes volt belém. Viszont nekem lett egy párkapcsolatom, ezért aztán ő is belement egy kapcsolatba. Ennek ellenére megmaradtunk nagyon jó barátoknak, miközben bennem, és ahogy később elmondta, benne is sokszor felmerült, hogy lehet, hogy nekünk kettőnknek kellene együtt lennünk. Főképp mivel a párkapcsolatom sem alakult túl jól, és egy idő után már nem volt kielégítő számomra. Aztán ők szétmentek, én pedig a párommal két évig a „se veled, se nélküled” történetet játszottam. Ekkor talán megint lett volna lehetőség, hogy legyen valami, de én annyira bele voltam gabalyodva az akkori kapcsolatomba, hogy nem léptem feléje. Ő egy ideig várt, majd jött egy másik udvarló, akinek igent mondott.

Aztán két évvel ezelőtt végleg szakítottam a párommal, és egyedül lettem. Közben kiléptem a közösségből, ahol addig voltunk. Így megszűnt a napi kapcsolat közöttünk, ő viszont mindig keresett, és néha ritkábban, néha gyakrabban, de folyamatosan találkoztunk, leveleztünk, ajándékokat adtunk egymásnak. Nem is értettem, miért tüntet ki még mindig ennyire a figyelmével, hiszen úgy tudtam, van párkapcsolata. Aztán egy évvel ezelőtt azt kezdtem észrevenni magamon, hogy kezdek feltartóztathatatlanul szerelmes lenni belé. Ez már nem barátság volt. Ekkor kezdtek el nagyon nehézzé válni a találkozások vele. Kísértett a múlt, az elszalasztott lehetőségek, és szenvedtem attól, hogy most semmit sem tehetek.

Nem bírtam sokáig, idén év elején megvallottam neki az érzéseimet. Nagyon kedvesen fogadta, és meglepetésemre elmondta, hogy ő már nagyon régóta hasonló érzéseket táplál irántam. Most viszont volt párkapcsolata, ezért nem lehet köztünk több, mint barátság. Azt mondtam neki, hogy akkor most az lesz a legjobb, hogy egy ideig nem találkozunk, barátként sem, hogy bennem lecsituljanak az érzelmek, és túljussak rajta. Így is lett, engem lefoglaltak más dolgok, és közben próbálkoztam mással is. Ő viszont megint elkezdett keresni, azt mondta, rossz, hogy nem tud rólam, legalább egy-egy üzenetet váltsunk. 3-4 hónap után aztán újra találkoztunk. Akkor úgy éreztem, túljutottam rajta, jó volt beszélgetni, de nem akartam már semmi többet. Végül találkozást találkozás követett, és egy alkalommal azt vettem észre, hogy ebédre találkoztunk, de az egész délutánt együtt töltöttük, beszélgetve, nevetve, jól érezve magunkat és én hazakísérem.

Nem értettem, most mi van. Ha valakinek van párja, akkor nem fog egy másik fiúval délutánokat együtt lenni, úgy ahogy mi voltunk. Közben megint fellángolt bennem a szerelem, és azt gondoltam, talán azért van ez most megint, mert nem boldog a kapcsolatában, és talán arra vár, hogy valami történjen. Szembesítettem ezzel a helyzettel, és hogy ez így nem mehet. Fel voltam dúlva, és megint azt mondtam, ne találkozzunk, töltsünk végre tiszta vizet a pohárba. Teljesen meg akartam szakítani vele minden kapcsolatot. Amire ő úgy reagált – úgy gondolom, attól való félelmében, hogy elveszíthet – hogy találkoznunk kell. Azt gondoltam, rendben, ez lesz az a találkozás, amikor végleg szakítani fogunk. És úgy is kezdődött minden, elmondtam még egyszer, miért nem jó az egész, és hogy mit kell tennünk, de aztán megint nem bírtunk elszakadni, és aznap este és éjszaka kávézóról kávézóra jártunk, hogy késleltessük az elválást. Azt gondoltam, lehet, hogy azért bizonytalan, mert a szavakon kívül, máshogyan, tettekkel igazából sosem nyilvánítottam ki felé a szándékaimat, ezért aznap éjjel ezt is megtettem; fizikailag is megérintettem, és ő nem utasította el az érintésemet, jóllehet, egy határon túl nem is engedte azt. Ezután volt még egy hasonló találkozásunk, de ott sem történt több.

Most itt tartunk. Azt mondja, nagyon szeret, szeretne velem párkapcsolatot, de nem akarja azt, hogy miattam legyen vége a mostani párkapcsolatának, és nem akar senkit sem bántani. Velem akar lenni, de nem így. Ha most szakítana, akkor az elveivel ellentétesen cselekedne, megutálná magát is, és lehet, hogy engem sem tudna szeretni. Ezért most mindent meg kell tennie a párkapcsolatáért, hogy ha annak szét kell mennie, akkor magától menjen szét, és ne miattam. Ha így történik, és szabad lesz, akkor szabadon tud velem lenni, lelkiismeret furdalás nélkül.

Én meg értem is ezt, meg nem is. El is tudom fogadni, meg nem is. Kérdeztem tőle, várjak-e rá. Erre azt mondta, hogy nem tudja azt sem mondani, hogy ne várjak, mert nem lenne igaz, de azt sem mondhatja, hogy várjak, mert nem köthet így magához, és ki tudja, mennyi idő fog eltelni, amíg ő újra szabad lesz. Ezt megint nem bírom felfogni. Főleg, hogy még azt is mondta, hogy azt sem tudja elképzelni, hogy minden kapcsolatot megszakítsunk. Mindent akar egyszerre, meg akarja javítani a párkapcsolatát, de engem sem akar elveszíteni.

Végül úgy döntöttem, és ezt neki is elmondtam és megkértem, hogy így legyen; hogy most el kell teljesen engednünk egymást. Nem szabad találkoznunk, beszélnünk, nem szabad nyitva hagynunk kiskapukat. Ha úgy alakul, és egyszer szabad lesz, akkor tudja, hol talál meg. Végül ő is belátta, hogy így lesz a legjobb.

Nem tudom, mi fog történni, csak azt, hogy most nehéz az élet. Sokat gondolok rá, az eszemmel tudom, mit kellene tennem, hogyan kellene viszonyulnom, de nem megy, csak nagyon lassan változnak bennem az érzések. Közben az is mindig eszembe jut, hogy a múltban, amikor volt lehetőség, akkor nem őt választottam, akkor ő volt reménytelenül szerelmes belém. Lehet, hogy most nekem kell reménytelenül szerelmesnek lenni, és közben türelmesnek és kitartónak, hogy ne legyen az, hogy esetleg amikorra ő szabad lesz, már én legyek valaki mással.

Néha úgy érzem, nem lehet, hogy mi ne legyünk együtt, ennyi minden után; máskor arra gondolok, hogy lehet, hogy pont úgy akarja a Sors, hogy ne legyünk együtt. Aztán elolvasom megint ezt a blogot, és a válaszokat, és azokkal is együtt tudok érteni. El kell fogadni a helyzetet úgy ahogy van, ha most mással van, akkor nem az enyém, a jelent kell megélni, nem a jövőbe vetíteni a boldogságot. Igazából azért érzem tehetetlennek magamat, mert nem tudom eldönteni, hogy ez most egy próba-e, ahol próbára van téve az iránta érzett szerelmem, és ahol ki lehet egyenlíteni, meg lehet váltani egy múltbeli hibát, vagy azért alakulnak így a dolgok, hogy lássam be végre, nem vele kell lennem? Mit gondolsz?

Kicsit hosszúra sikerült a történet, remélem, nem feleslegesen osztottam meg, és talán más is magára ismer benne.

Szép napot mindenkinek!

Sziasztok!!
Nekem tanácsra lenne szükségem!! Van egy olyan valaki akivel sok idö után újra találkoztam és nem is tudom,hogy hogy alakult ki a dolog de összejöttem vele. És most azt érzem, hogy szerelmes vagyok belé, de ö viszont úgy veszem észre nem. Azt is tudni kell, hogy ezt mind titokban történt mer házas és nem szeretnénk ha kiderülne. Kevés az alkalom, hogy egymás iránt kimutassuk amit érzünk vagyis azt hiszem, hogy érzek mert mitha ö már nem vagy nem is tudom. De nem merem megkérdezni töle mer egyszer már megkérdeztem és akkor kicsit felkapta a vizet. Nos mit tanácsoltok nekem mit tegyek. Nem is tudom de valamit érzek iránta. Lécci valaki adjon valami tanácsot

Kedves dudosa!

Ha már próbáltad tisztázni vele a dolgokat és ezt a reakciót "kaptad", akkor azt javaslom, hogy próbáld túltenni magad rajta. Persze nagyon nehéz, mert voltak/vannak illúzióid vele kapcsolatban, de nyugtasson az a tudat,hogy az elején minden könnyebb. Véleményem szerint -legyen az bárki- a biztost nem szívesen adja a bizonytalanért. Tehát: megvan a kényelmes élete, egzisztenciája ami mellett alaposan becsapja házastársát és ÖNMAGÁT!!!!!!!!! Ami legyen számodra vigasz, ugyan áldozat voltál ebben a helyzetben, amiből Te könnyebben "kilábalhatsz" mint ő, mert neki mindennap szembe kell néznie a hazug életével! De ezt választotta! Mellékesen jegyzem meg, h mindenki vágyának tárgya az elérhetetlen személy! Tehát ne alázd magad előtte meg, legyél elérhetetlen még ha ez olykor nagyon nehéz is!!! Hidd el többet érsz el vele! Remélem segítettem! üdv...

Kedves Dudosa!
A tiszta beszéd híve vagyok. Szerintem jó volna, ha megkérdeznéd, mert bármilyen választ kapsz, legalább tisztán látsz. Ez arra jó, hogy ne ringasd magad illúziókba.
Bátorság!
Szépet! Péter

Kedves Bodzabogyó!
Most láttam csak, hogy nem válaszoltam Neked. Bocs. Fejben már akkor megszületett a válasz, de leírásra nem került. Ha valakinek fontosabbak az elvei, mind a szerelme, az mindent elárul. A kérdés, akarsz-e ilyet otthonra? Akivel az önfeledt szerelmes összeolvadás megvalósulását befolyásolják, holmi elvek? Ahol az érzelmek, elvi korlátok közé vannak szorítva? Van olyan, akinek ez így jó. Döntened, Neked kell. De ha őt választod, akkor célszerű előre tisztázni az elveket, ne később szembesülj majd esetlegesen szomorú helyzetekkel.
Szépet! Péter

@becskriszta:
Szia!
Hát... Van olyan, hogy a felek összevalók, igazi társak, mégis elszúrják. Mondjuk az egyik ezt nem ismeri fel... Így aztán a kapcsolat nem működik. Tovább kell lépni, mert ilyen IGAZI társból, adódik egy életben, akár 2-3 is. A "pót" társ akkor jelenik meg, ha van rá igény. Nálad nincs, mert még mindig a régit siratod. Adj helyet az újnak, az új jónak. Ne alkudj meg! Ne érd be kevesebbel! De ez se legyen elég, hiszen nem vagy benne boldog. Bízz Istenben, és adj esélyt az életben magadnak és az eljövendő boldog kapcsolatodnak!
Szépet! Péter

Szia!
Nekem van egy barátom, akivel már nem nagyon jó a kapcsolatunk. És van egy másik fiú aki nekem nagyon tetszik, nagyon jól érzem magam vele, bele szerettem, mindig rá gondolok, és várom hogy lássam. Csak az a baj hogy neki is van barátnője. Mi már beszéltünk erről, mondtam neki hogy mit érzek iránta, és azt mondta hogy ő is ezt érzi irántam, csak fél hogy én nem lennék olyan "megértő" mint a barátnője, azt mondta hogy " - a biztos pontot nem akarja a bizonytalan miatt eldobni" ha nem lenne barátom akkor kidobná a barátnőjét, és ezzel én is ugyanígy vagyok, csak nekem is ez a problémám ami neki. Mit csináljak? Mert látom rajta,és tudom hogy tényleg érez irántam valamit...

Jó régi bejegyzés de időtálló. Én is a reménytelen szerelmesek táborát gazdagítom. 20 éves fiú vagyok és egy majdnem 19 éves srácba vagyok belezúgva. Ez nem jó kifejezés. Inkább úgy mondanám hogy a megszállottja vagyok. 5 éve kezdődött. Elsős voltam, ő meg a nyílt napra jött. Rögtön megtetszett, de hamar elfelejtettem, de köv. év szeptemberében oda iratkozott be. Biztos jelnek vettem hogy közös a sorsunk. Folyton figyeltem a jeleket, vajon van-e rá esély hogy ő is a másik kórusban dalol. Elég kirívóan bu.is volt a sok rózsaszín cucc amit hordott meg a hosszú szőke haj és hogy folyton lányokkal lóg. Az idő telt múlt és hát nem sikerült kiverni a fejemből. Nem mentem főiskolára hogy a közelében maradhassak. Az életem teljesen tönkrement. A barátaim elmentek és már évek több mint másfél éve nem beszéltem velük. Már csak a remény maradt. Sokszor próbáltam elfelejteni. Legutóbb mikor mrá hetek óta nem láttam kértem egy jelet az univerzumtól hogy biztos lehessek benne hogy vége. Másnap reggel annak és rendje módja szerint belé botlottam. Megnézett, aztán a kis barátnője fülébe súgott valamit. Nyilván rólam de hogy mit arról fogalmam sincs. Sokkal valószínűbb hogy valami gúnyos megjegyzés volt a nem túl heteroszexuális megjelenésemre minthogy rólam áradozott. Mégis szeretnémé az utóbbit hinni.
Beleőrültem, ez a lényeg. Remélem néhány hét múlva amikor elballag fogom utoljára látni és hallani felőle, mert szeretnék végre igazi életet.

@kicsilány_1:
Szia!
Valakinek kockáztatnia kell. Ha úgy se jó a kapcsolatod, léphetnél. Ha nem ő, jön másik. Valószínűleg, jobb. Van, hogy az ilyen helyzet, csak a szakításban segít igazán. Bátran!
Szépet! Péter

@Helix:
SZia!
Gondolom, erre nem kell reagálnom. Sok szerencsét, a döntéshez, hogy továbblépsz!
Szépet! Péter

@Lélekszerelő, MAGYART:
Nem váratam választ hisz kérdést sem tettem fel. Csak kicsit jobb hogy valahogy megoszthatom ezt másokkal, még ha ilyen személytelen módon is. Mert hát azt sem tudja senki(hivatalosan) hogy én meleg vagyok, egy ilyen hülye sztorit meg pláne nem mernék elmondani senkinek.
Van ez a film, Eredet, amiben azt mondják hogy az álmokra is rá lehet szokni mint a drogra. Hát ez nagyon igaz. Az a nap fénypontja mikor este elalvás előtt elképzelem hogy viszont szeret és boldogok vagyunk. Kivéve mikor élőben látom, de az csak egy pillanat és utána mégrosszabb.
Nem tudom mi fáj jobban. Ha most végre sikerül elfelejtenem és később esetleg kiderül hogy lett volna esléyem, vagy ha sosem jön össze és mindíg bánni fogom hogy meg se próbáltam.

Kedves Péter!
énis egy álomvilágban élek már 3 éve...ugyanakkor nem mondhatnám szokványosnak...3 éve volt egy nagyon nehéz korszak az életemben, nem akarok róla sokat mondani, lényeg h kárt akartam tenni magamban de nem tudtam miért, pontosabban meg is tettem többször is...közben elkezdtem emailezni egy sráccal,aki ugyanabba a gimnáziumba járt mint én,és úgy éreztem hogy ő az egyetlen aki megért, aki tényleg próbál nekem segíteni.én persze mindeközben beleszerettem és mikor visszamentem az iskolába úgy éreztem és úgy láttam hogy ő is érez irántam valamit.élőben több mint fél évig nem is beszéltünk. de (tudom hülyén hangzik) az interneten, a levelekben, később cseten remekül kijöttünk egymással, több órát beszélgettünk.de élőben soha, de mindig köszönt ha meglátott, de csak annyi volt h szia.reménykedtem hogy ezen sikerül túllépni és előbb-utóbb majd csak beszélni szeretne velem. de minden maradt úgy ahogy volt.egyszer találkoztunk nyáron hogy odaadja a könyveit, (amit később visszakért), de nem történt semmi.aztán elballagott,én meg ott maradtam.ezután már egyre kevesebbet írt, de levélben sokszor megkérdezte hogy mi van velem.ezt persze csak udvariasságnak tartottam.miután elment a következő évben megint bajba kerültem(kóros soványság),és ő egyszer bejött az iskolába és mellettem beszélgetett ismerőseivel, és utána felémfordult de csak annyit mondott szia.ezek után eldöntöttem hogy vége, lezárom, nem válaszoltam neki ha írt.de ebben az évben megváltozott minden, rendbe jöttem, és rájöttem hogy még mindig szeretem.most gyakrabban levelezünk, és folyton van egy olyan érzésem hogy ő akarná csak nem meri.ugyanakkor valószínűleg ezzel csak áltatom magam, mert annyi de annyi lehetősége lett volna ha tényleg akarja.viszont folyton bizonytalanságban tart,pár hónapja küldött egy számot beautiful girl címmel..persze lehet semmit nem jelent. cseten ha mindketten fennvagyunk szinte sosem ír, én meg nem akarom zaklatni.viszont nem tudom elengedni, és mostanában nagyon sokat gondolok rá,néha a régi csetes beszélgetéseinket olvasom.más fiúkkal sem igen tudok kapcsolatot kialakítani, attól félek hogy a későbbiekben sem fog menni.ősztől valószínűleg egy egyetemre fogunk járni és találkozni fogok vele.nem tudom addig el kéne-e felejtenem, vagy várjam meg lesz-e valami.előre is nagyon köszönöm a segítséget.

Tisztelt Lelekszerelö,

Mivel nem tudom megosztani senkivel, megosztom hat mindenkivel- felkialtassal sajnos es is csak igy szeretnem kikiabalni magambol a "hülyesegemet". Nagyjabol egyetertek önnel a cikkel kapcsolatban. Tudataban vagyok annak is, hogy a remenytelen szerelem "csak" egy alom. De megsem tudom tul tenni magam egy ilyen eseten.
Leirom röviden: evekkel ezelött kezdödött. Munkahelyen ismertem meg, akkor en egy kapcsolatban, es elegge szerelmes is voltam. Aztan annak vege lett es akkor figyeltem fel ra. Sokat beszelgettünk de meg nem alakult ki bennem semmi több egy jo kollegalis kapcsolatnal. Hozza kell tennem, hogy nem nap mint nap talalkozunk, hanem csak idöszakosan. Egesz nyaron együtt dolgozunk, aztan hosszu szünet es evközben csak napokig elvetve egyszer ketszer. Mindez igy megy mar több mint 7-8 eve. Aztan teltek az evek, megismertem a ferjemet es megszületett a kislanyom aki most mar harom es fel eves. Szerettem volna ezt az elözmenyt leirni, hatha igy jobban meg tud erteni,bar en sem ertem magamat.
Most jön a remenytelen szerelem resze: :-)... pont 2009 nyaran kezdödött. Akkor valahogy nem tudtam kiverni a fejemböl, tetszett az elethez valo hozzaallasa, tetszett, hogy kivalo a szakmajaban de nem el vissza vele. Ahogyan viselkedik, beszel, kinez... szinte minden. Akkor ö kereste az igazit es csaladot akart alapitani, együtt beszeltük meg, hogy milyen legyen a haza amit meg is epitett... meg a konyhat is egyidejüleg terveztük (en a szüleim konyhajat uj hazukba). Aztan eltelt a nyar es ennyi volt. Közben meghazasodott, született neki is egy gyereke de ahogy szavaibol kivettem nem felhötlenül boldog, egyszer nekem (csak nekem) mondta el, hogy egy nagy veszekedes utan elköltözött töle a felesege es el akart valni de aztan -a gyerek miatt is- kibekültek. A tavaly nyaron nagyon szenvedtem, talan jobban is mint iden. Iden probalom kerülni, söt a nyarat is ugy kezdtem, hogy semmikeppen nem akarok abrandozni rola. Jozan esszel teljesen irrealis ez az egesz.
Ami a legjobban zavar: keresi a szemkontaktust, eszreveszem hogy sokszor nez, parszor el is kapja a fejet ha hirtelen visszanezek amit megprobalok iden nagyon elkerülni. Kerülöm a szünetekben is, megis hazafele menet amikor nincsenek zavaro körülmenyek, mert erre nagyon ügyel, hogy masokm ne figyeljenek fel akkor mellem sodrodik es kerdez-kerdez. Most szinte nap mint nap megkerdezte tölem, hogy minden rendben van-e, miert vagyok szomoru... szomorunak tünök amire nekem mindig nemleges volt a valaszom. Es latom, hogy figyel. Allandoan figyel. Nekem mindig is jok voltak a megerzeseim, tudom, hogy figyel, bar sokszor probalom magamnak azt megmagyarazni, hogy csak kepzelödök de aztan masnap megcafol az elet. Hat ez van. Ami a legborzasztobb, amikor hazajövök is rola abrandozom, tavaly nyaron allandoan vele almodtam sokszor inteziv szexualis alom is volt.
Szeretnem ha ez mar elmulna, vagy kiabranditana valami. De nem mulik. Mit tegyek?
Meg valami fontos: soha semmilyen direkt modon nem erzekeltettem vele, hogy tetszik vagy szerelmes vagyok belé. Ö sem.
Ez szörnyü, gyötrödes.
Raadasul a csaladom elutazott nyaralni, nekem dolgoznom kell igy nem tudtam valük menni es itt kinlodok...
Kiirtam magambol, köszönöm ha elolvassa valaki. Ez tenyleg remenytelen szerelem, minden evben-ha evközben nem latom sokkal könnyebb- elhatarozom, hogy majd nem igy lesz es utana egesz nyaron szenvedek.
Üdvözlet Mindenkinek!

Tisztelt Lélekszerető!

Amikor egy férfi "érzelmileg elfogulttá" válik, mindenre sokkal érzékenyebben reagál, és a véletleneket is szándékosnak, a sors kezének munkálkodásának tekinti. Mondhatjuk, hogy nálam is ez a helyzet jelenleg. Ezért vagyok most ezen az oldalon.
Beleolvastam a hozzászólásokba, és meglepetten, de némi kis megnyugvást is okozott, hogy nem vagyok egyedül! Az én történetem is munkahelyhez kötődik.
Közel 12 éve dolgozom egy munkahelyen, ahol ugyanennyi ideje vagyok egy irodában egy kolléganőmmel. Az első pár évben egyszer próbálkoztam közeledni hozzá, amit értelmes hangnemben megbeszéltünk. Gyakorlatilag el lettem utasítva. Akkor ez nem is nagyon zavart, mert nem voltam "érzelmileg elfogult". Szerintem nagyon jó „kapcsolat” alakult ki kettőnk között, nagyon jól kijövünk egymással, sok mindent meg tudunk beszélni, segítjük egymást.
Aztán teltek múltak az évek, és neki komoly kapcsolata lett. 7 éve tartott a kapcsolata, és ő tavaly év végén úgy döntött kimondja a végét, mert nem boldog. Hónapok teltek el és idén tavaszra azon kaptam magam, hogy teljesen oda vagyok érte, és nem bírom már tovább ezt magamba tartani. Eddigre oldott ki bennem az a fék, amit a tudata, hogy párja van alakított ki bennem. A korábbi próbálkozásom is eléggé elbizonytalanított, éppen ezért írásban fogalmaztam meg a gondolataimat neki, és azt is csak úgy, hogy én erős és mély szeretetet érzek iránta, és hogy nyitott lennék arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hozzá kell tennem, hogy ekkorra én már átestem a ló túloldalára. Ismételten egy őszinte és korrekt válasszal el lettem utasítva, mondván kollégaként, barátként tekint rám, de nem tud ennél többet nyújtani. A dolgot most is intelligens ember módjára nyugtáztam, de jött egy olyan 1-2 hónapos időszak, amikor hetente pár olyan sms-t küldtem neki már otthonról, amiben pl. érdeklődtem felőle, hogy jól van-e, miután láttam rajta hogy kicsit gondterhelten ment haza a munkából. Mígnem egy alkalommal, amikor láttam rajta az irodában, hogy fizikailag szenved (fájt a dereka), írtam neki egy rövid e-mailt, hogy inkább vállalnám én a szenvedést, cska neki ne legyen baja. Ekkor történt meg az a válasz, ami az első negatív visszajelzés volt tőle, hogy ez már neki néha terhes, és hogy ha ez egy baráti aggodalom, akkor még rendben van, de ha nem, akkor ez így nem mehet tovább. Több hónap távlatából már sokkal tisztábban látok, és én akkor helyesen kijelentettem, hogy minden úgy lesz, mint azelőtt volt. És ehhez tartottam is magam. Természetesen ezt mutattam kifelé, de belül, azóta is 24 órában jár az agyam. Nagyon sokat gondolok rá.
Úgy alakult, hogy ő 2 hónapra elutazott külföldre, és most nem láttam már több mint egy hónapja. 5 hét telt el, és minden nap vártam, hogy valamilyen formában jelentkezik majd. De az ígéretei ellenére nem jelentkezett. 3 hét maga a pokol volt. az utolsó két hétben, már egyre könnyebbé vált a helyzet, és mostanra már mondhatom, hogy egészen jól viselem. Én nem keresem őt, mert nem akarom zavarni.
Rengeteget olvasok ebben a témában, és olyan kis dolgok sokat segítenek, mint az hogy „Ne akarj olyasvalamit a másiktól, amit ő nem akar, mert ezzel csak korlátozod, és előbb utóbb ezzel megutáltatod vele magad.”, vagy „Ha igazán szeretsz valakit, akkor elengeded”, illetve hogy a „boldogságod forrása te magad vagy”. A lényeg hogy sokat fejlődtem és sokat tanultam. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezt is neki köszönhetem. Próbálom a dolgot a magam hasznára fordítani, és nem magam ellen.
Most már csak arra gondolok, hogy még pár hét és újra látom. Bennem egy teljesen letisztult és őszinte szeretet maradt csak a sok szenvedés és gyötrelem után, amit elszenvedtem az elmúlt hetekben. Jelenleg úgy gondolom, hogy a legjobb a mit tehetek, hogy minden elvárást nélkülözve, egyszerűen csak önzetlenül szeretem őt. Naponta változik a véleményem azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjek, majd a jövőben hisz ki tudja, mennyi időt töltünk majd még együtt a munkahelyen. Azt tervezem, hogy közlöm majd vele, hogy őszintén és önzetlenül szeretem, de nem várok tőle semmit sem cserébe. Nálam nem arról van szó, hogy az illetőt nem ismerem, hisz 12 évem volt ár megismerni őt. Igazi társam tudna lenni és én is neki, olyan amilyen manapság nem nagyon sikerül az embereknek. A dolog ezért is nagyon nehéz számomra, de ha bölcsek igyekszünk lenni, vagy legalább meghallgatjuk a bölcsebbek gondolatait, akkor ezt kell tennünk, továbblépni.
Természetesen érdekel mindenki véleménye, mert alapvetően reménykedő típus vagyok, így hát én is reménykedem, hogy talán a jelenleg tanúsított hozzáállásommal, a jobb emberré és még inkább férfivá válással változhat a kép rólam és ő is másként tud majd rám tekinteni, mint eddig.
Üdv.
chesalv

@amelie92:
Kedves Amelie92!
Bár én nem vagyok a női kezdeményezés híve, de ha így nem tudod lezárni, bizony kérdezned kell. Egy szerű levélben, ha szóban nem mered. Írd le, TE úgy érzed, volna valami, de nem lép semmit és nem érted az okát. Legyen kedves ha nem mert lépni, vegye ezt bátorításnak, ha meg nem választ azt ossza meg Veled. Az előéletedre tekintettel, valószínűleg nagyon szőr mentén fog fogalmazni, így figyelj, és értsd meg amit közölni akar.
Szépet! PÉter
Várom az eredményt!

@hajnalvirag:
Kedves Hajnalvirág!
Öntsön tiszt vizet a pohárba. Beszélje meg vele. Haletagad mindent, amit Ön érez, akkor tudja majd hová tenni az urat. Ha egymásnak esnek, akkor kezdődik a baj. De erről, majd akkor. Talán már késői is a válaszom.
Szépet! PÉter
Várom az eredményt!

@cheslav:
Sziasz!
Egy baj lehet csak, ha amíg a hölgyre koncentrál, aki nem választja ÖNt, elszalaszt egy másik lehetőséget. Olyan nincsen, hogy valaki Önnek az igazi, míg a másiknak nem Ön az. Az igazi társak egymásnak a társai, a kapcsolatuk nem egyoldalú.
Szívesen olvasnám a fejleményeket!
Szépet! Péter

Kedves Péter!
Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre a bejegyzésre.Minden szavával gyakorlatilag azonosulni tudok.
Magamról annyit hogy 33 éves három gyermekes édesanya vagyok.32 évig bezárva éltem egy beteg személyiségben.Borderline szindrómával diagnosztizáltak 17 évesen.Gyakoriak voltak az öngyilkossági kísérleteim is sajnos.Évekig tartó pszichiátriai kezelések sem hoztak eredményt.Két éve elhunyt a férjem aki legnagyobb támaszom és "megmentőm" volt.Onnan egyenes út vezetett egy mélypontig aminek következtében sajnos szembesülnöm kellett azzal hogy bizony függő vagyok.
Fiatal korom óta rendszeresen alkoholon és gyógyszereken éltem.Semmit sem tudtam normálisan használni.Olyan távol éltem a reális valóságtól minden téren mintha egy másik univerzumba lettem volna. Volt választásom és elfogadtam a segítő kezet.
A terápián ahová kerültem ezeket a dolgokat is tanították amiket ön leírt.Tapasztalom most már a reális valóságban hogy ezek tényleg így működnek.Sikerült elengednem a férjemet lelkiekben.
Sajnos még nem voltam elég stabil és párkapcsolatom lett egy drogfüggő fiatalemberrel.Vártam rá hogy megváltozzon és nagyon erőszakosan meg is akartam változtatni. De be kellet látnom,hogy más embert az akarata ellenére nem lehet. Én is ragaszkodtam egy elképzelt jövőhöz sokáig és nem láttam tisztán .Az ő érzelmeit pedig nem irányíthattam.Szakítottam vele mert a végén már csak szenvedtem és majdnem visszaestem.
Nem kerestem párkapcsolatot de jött egy nős férfi akit kettő találkozás után elengedtem.Úgy éreztem többet érdemlek az élettől minthogy egy nős férfi életébe másodhegedűs legyek.És bűntudatom is lett ettől a dologtól.Nagyon vonzó és értelmes férfi volt de nem kaptam meg tőle azt amire igazán vágytam.
Ezután a "kapcsolat" után tudatosult bennem, hogy igazi párkapcsolatra van szükségem.Ahol ugyan olyan szerepet kell hogy kapjak az illető életébe mint amilyen szerepet én szánok neki.
Azután egy véletlen találkozás alkalmával megismerkedtem egy egyedülálló fiatalemberrel aki egy hat éves kapcsolatból lépett ki.Rengeteg érzelmet kaptam tőle kedvességet szeretetet és ezért nagyon hálás vagyok neki.De még nem állt készen egy újabb párkapcsolatra és ezt tisztán láttam nem zárta le a múltbeli kapcsolatát nem engedte még el ezért én engedtem el őt.Nem várok rá nem zaklatom és elfogadtam hogy ennek így kellett történnie.
Nem keresem az igazit de várom.Minden múltbeli kapcsolatból tanulok és hálás vagyok ,hogy jöttek mert ezáltal fejlődöm erősödöm,és tisztázódik le az hogy én ki vagyok mit várok el az életben egy partnertől és én mire vagyok képes mit tudok nyújtani.Már látom hogy szerethető vagyok és hatalmas szeretet is van bennem.Lett önbecsülésem önbizalmam énképem jövőképem ami sosem volt /igazából azt sem tudtam régen mik ezek a dolgok/ és boldog vagyok hogy tudok normális tudatos döntéseket hozni.
Köszönöm,hogy mindezt megoszthattam önnel.
Üdvözlettel:Kicsiszőlő

Sziasztok!
Egy olyan kérdésem lenne hogy miért van az hogy kb féléve megismertem egy srácot első találkozáskor nagyon rendes volt és érdeklődő irántam még aznap este sokat beszélgettünk és vártam a továbbiakat. Nekem barátom van épp előtte 10hónappal jöttünk össze de mégis megfogott valami abban a srácban. Másodjára üzenetben beszélgettünk rendesnek tűnt ott is de már az érdeklődés nem volt az elsőhöz hasonlító tőle. Aztán próbáltam beszélni vele de minden nal egyre több negatív dolog derült ki a beszélgetésekből. Egyre jobban kezdtem józan ésszel gondolkodni hogy ő ilyen jellemű és hogy nem fog megváltozni a "bunkó" "mindenkit elcsábitó" stílusa. Kisebb szünet után mégis ráírtam bíztam hátha keres de nem keresett addig sem. Ó soha nem írt magától nekem. Tudom hogy a barátomra való tekintettel de lehet csak én értettem félre őt. Mondtam neki hogy legyünk barátok és ő mondta hogy tudja hogy nekem ő bejön csak ezt én nem vallom be magamnak. Én bevallom de neki nem fogom elmondani soha mert nagyképű.

Reménytelenül szeretés témában, nekem is van egy történetem. Van egy férfi akiről több, mint 20 éve álmodozok, de még soha nem történt semmi. Amikor először találkoztunk már akkor láttam, hogy milyen jól néz ki, nagyon csinos volt egy igazi sármőr, azóta szinte semmit nem változott, csak egy kicsit öregebb lett. Sajnos csak a köszönésig juttottunk el. Tudtam már az elején, hogy nem szabad beleszeretnem, de sajnos nem tudtam ellenállni neki. Akárhol találkozom vele, szinte mindig úgy néz rám, hogy a szívemig hatol. Nem értem miért nézz így rám, ha nem szeret és nem érdeklem. Még soha de soha nem fordult elő vele kapcsolatban, hogy nem tudta ki vagyok. Mindig láttom a szemében, hogy megismer, és nem vagyok közönbös neki. Régebben én mindig zavarba jöttem és ő ezt nagyon élvezte, de most már ő jön szinte zavarba, hogy állom a tekintettét. Egyszer próbáltam el állni azt útját, akkor egyik alkalommal kitért másszor meg azt várja, hogy szóljak neki. Néha úgy érzem, hogy oda van értem. Sajnos eddig még nem tudtam elfelejteni, de ha sokáig nem jön akkor már majdnem sikerül, erre megjelenik, mintha érezné, hogy el akarom felejteni és kezdődik minden elölről. Nem értem, hogy mit akar miért nem mondd le róla. Amikor először találkoztunk ő elvált volt,
egyedül élt, és 16 év a korkülönbség
köztünk. Mindig úgy éreztem, hogy mintha kellenék neki csak nem merte elhinni, hogy boldoggá tudna tenni. Tudom, hogy soha nem lesz
közöttünk semmi, de még sem
tudom elfelejteni. Nekem van férjem,
de a házasságunk szinte az elejétől
nem úgy alakult ahogy kellett, magyarul rossz volt. Mert egy házasság két emberen múlik, de nagyon sokszor úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Én mindent
megpróbáltam, de őneki soha
semmi nem jó. Mindig a másikban
keresi a hibát. Így nagyon nehéz megtalálni a közös lassan úgy érzem jobb lenne egyedül. Van két gyerekünk is de igazán nem tud az apjukként viselkedni velük. Sokszor vagyok magányos, mert ugyan van férjem, de amikor szükségem van rá nem áll mellettem.
Pedig nem kértem semmit, csak éljünk boldogan, de ez úgy látom nekem soha nem fog sikerülni, marad az álmodozás. Sajnos az életemet beárnyékolja két tragédia, de én talán pont ezért kerestem annyira a boldogságot. Minndig úgy éreztem, hogy nem szabad senkit sem annyira szeretnem, mint ahogy én szerettem a bátyámat. Ő volt a legjobb tesó. 6. éves voltam amikor őt elvesztettem. Sajnos már azóta
az édesapámat is elveszítettem.
Az a mottóm, hogy soha senkiért nem szabad feladni bízni kell abban, hogy valaki vár ránk, hogy boldoggá tegyen, és addig kell keresni amíg meg nem találjuk.

Reménytelenül szeretés témában, nekem is van egy történetem. Van egy férfi akiről több, mint 20 éve álmodozok, de még soha nem történt semmi. Amikor először találkoztunk már akkor láttam, hogy milyen jól néz ki, nagyon csinos volt
Ő egy igazi sármőr, azóta szinte
semmit nem változott, csak egy
kicsit öregebb lett. Sajnos csak a
köszönésig juttottunk el. Tudtam
már a legelején, hogy nem szabad
beleszeretnem, de sajnos nem
tudtam ellenállni neki. Akárhol találkozom vele, szinte mindig úgy
nézz rám, hogy a szívemig hatol.
Nem értem miért nézz így rám, ha nem kellek neki, nem szeret és nem
érdeklem. Még soha de soha nem
fordult elő vele kapcsolatban, hogy
nem tudta ki vagyok. Mindig láttom
a szemében, hogy megismer, és
hogy nem vagyok közönbös neki. Fiatalabb koromban én mindig zavarba jöttem és ő ezt nagyon élvezte, de most már hogy idősebb
lettem ő jön szinte zavarba, hogy
állom a tekintettét. Egyszer
próbáltam el állni azt útját, de akkor
egyik alkalommal kitért, másszor
meg azt várta, hogy szóljak neki.
Néha úgy érzem, hogy teljesen oda
van értem. Sajnos eddig még nem
tudtam elfelejteni, de ha sokáig nem
jön akkor már majdnem sikerül,
erre megjelenik, mintha érezné,
hogy el akarom felejteni és kezdődik
minden elölről. Nem értem, hogy mit
akar, miért nem mondd le róla.
Amikor először találkoztunk ő akkor már elvált volt és egyedül élt. 16 év
a korkülönbség közöttünk, engem ez soha sem zavart, mert én mindig úgy éreztem, hogy nekem a kicsit idősebb pasik jönnek be. Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy mintha kellenék neki csak nem merte elhinni, hogy boldoggá tudna tenni.
Úgy érzem félt az érzéseitől.Tudom,
hogy soha nem lesz közöttünk semmi, de még így is várok rá és
tudom elfelejteni. Mindig itt van a szívemben, a lelkemben. Én csak egyet akarok meg tudni tőle, miért nem kellettem neki. Nekem van
férjem, de a házaságunk szinte az elejétől nem működött. Mert egy házasság két emberen múlik, de nagyon sokszor úgy érzem, hogy
jobb lenne egyedül. Én mindent
megpróbáltam, de őneki soha
semmi nem jó. Mindig a másikban
keresi a hibát. Így nagyon nehéz
megtalálni a közös nevezőt. Van két gyerekünk is de igazán nem tud az
apjukként viselkedni velük.
Sokszor vagyok magányos, mert
ugyan van férjem, de amikor szükségem van rá nem áll
mellettem. Nem kértem tőle semmit csak éljünk boldogan, de ez úgy
látom nekem soha nem fog sikerülni, marad az álmodozás.
Az a mottóm, hogy soha senkiért nem szabad feladni bízni kell abban, hogy valahol valaki vár ránk, és arról álmodik ő is, hogy boldoggá tegyen, nekünk pedig addig kell keresni amig rá nem találunk.

"Az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál."