Ha idealisták vagyunk, akkor elhisszük, hogy a betegségeknek lelki okai vannak, még a lábtörésnek is. Hiszen előbb van az idea, a gondolat, vagy érzés, és csak utána keletkezik ennek fizikai lenyomata.
A test, amiben élünk a földi ruhánk. Porból lettünk és porrá leszünk. Semmit sem vihetünk magunkkal a túlvilágra. Itt marad a fizikai testünk. Elporlad, átalakul, más alakot vesz fel. Hasznosul. Egy körforgás része. Pedig csodával határos módon, a szüleinktől kapjuk. Az információ felével, Édesapánk elindít egy folyamatot az Édesanyánkban, melynek következtében Anyánk teste és vére leszünk, ebben az életünkben. Ez már magában is egy csoda.
A kapott formánk, hordozónk azonban nem csak egyszerűen a lelkünk, szellemünk hordozója, hanem sokkal több annál. Az egyik legnagyobb segítőtársunk is. Hiszen nem csak az itteni életünket teszi lehetővé, hanem a lelki fejlődésünket is segíti.
Először is, az itteni életünk érzéseinek egyik része, rajta keresztül, az érzékszerveink segítségével ér minket. Ez a csodálatos érzékelő rendszer színesíti az életünket. Gondoljunk csak bele, mit érne számunkra az evés, ízlelés nélkül, mennyivel kevesebb lenne a virág, illat nélkül. Ha ezeket hajlandóak vagyunk végiggondolni, már nagyobb tisztelettel tekintünk a testünkre, még akkor is, ha eddig úgy láttuk, sok mindenben korlátoz minket. Pl.: nem vagyunk elég vonzóak, sportosak, stb… Van azonban a testünknek egy még fontosabb segítő folyamata, azon kívül, hogy lehetővé teszi az ittlétünket.
Azért jöttünk a világra, hogy a szeretet képességében fejlődjünk. Ez a legfőbb feladatunk, talán semmi sincs ennél fontosabb. De vajon mi minden segít minket ennek a feladatnak a megoldásában. Először is, születésünk előtt vállalunk feladatokat, amiket meg akarunk oldani, ezen a területen. Itt a Földön ezeknek a feladatoknak megfelelő életet „kell” élnünk. Ha nem a megfelelő irányba haladunk, jeleket kapunk az élettől, Istentől, hogy merre menjünk, hogyan döntsünk a megfelelő irány megtartásának érdekében. Ha ezek a jelek, amik a környezetünkben adódnak (mint kint úgy bent – a világ egy tükör), nem lennének elégségesek, akkor van még egy nagyszerű mód, ahogyan figyelmeztetjük magunkat. Ez a mód a BETEGSÉG.
Nézzük meg hogyan alakul ki egy betegség. Az embert, élete során rengeteg érzés éri, úgy is, hogy tudatosan érzékeli és úgy is, ha nem. Ezt nem lehet elkerülni! Soha sem lehet érzések nélkül létezni. Persze van olyan lelki állapot, amikor olyan korlátokat építünk, hogy egy érzés ne érinthessen meg minket. Ilyenkor tejesen elnyomjuk a lehetőségét is annak, hogy az érzést észleljük, de jó, ha tudjuk, ettől az érzés még megérint minket, függetlenül a tagadástól. Másik állapotunk, ha az érzéseinket olyan könnyen, gyorsan és jól kezeljük, hogy csak a pillanatban élve, nem okoznak semmilyen maradandó, vagy tartós lenyomatot bennünk. Ez utóbbi egy nagyon békés állapot. De mint látjuk, itt is érnek minket érzések, csak jól kezeljük őket. Többségünk, ezen két helyzet között helyezkedik el, bár egyre nő az érzéseket kizáró korlátépítők száma.
Az érzésekkel nincsen semmi baj, még akkor sem, ha kellemetlenek, vagy rosszak a számunkra, hiszen nem tartanak túl sokáig. A nehézség akkor keletkezik, ha egy érzésben benne maradunk, ha beleragadunk. Ez azért gond, mert a tartósan fenntartott negatív érzések, belső konfliktust és ezáltal betegséget okoznak. Az asztrál testünkben felhalmozódott, sokáig feldolgozásra nem kerülő érzések, átíródnak a fizikai testbe és betegséget okoznak. BETEGSÉGET. Az ÉRZÉSEK. Tehát kimondhatjuk, hogy a testünk, mint segítőnk, felhívja a figyelmünket, akár egy betegség formájában, hogy bennünk olyan felhalmozódott negatív érzés van, amely akadályoz minket a szeretet képességében való fejlődésben. A betegség figyelmeztet minket arra, hogy meg „kell” oldanunk valamit, hogy van bennünk egy érzés, amely feldolgozásra vár és ha ezt nem tesszük, akkor nem haladunk a vállalt úton.
Megkapjuk a betegséget. Mihez kezdjünk ekkor, hiszen a jelzés megérkezett, baj van. Dolgunk van, magunkkal. Merre induljunk, mit tegyünk? Nos, az egész az egyik legnagyobb csoda, főleg, ha magyarok vagyunk. Nem kell ugyanis más dolgot tennünk, mint elmondani, hogy mit csinál a megbetegedett szerv, hogyan működik, majd azt, mik a tünetek. Ez pedig egyértelműen jelzi, merre kezdjük a vizsgálódást. Például: ha vesebajunk van. A vese a kiválasztás szerve és páros szerv. Mi az ami páros dolog az életünkben és a kiválasztással összefügg? A párkapcsolat. Így vesebaj esetén párkapcsolati problémánk van. Persze rögtön mondják a tamáskodók, na és ha valaki egyedül van? Akkor is ez a helyzet. Valószínűleg őbenne van egy olyan ellentét, amely a párkapcsoltra vonatkozik, amely valószínűleg akadályozza is a normális párkapcsolat kialakítását.
Ha több betegség vagy tünet jelentkezik rajtunk, akkor a következő módon kell eljárni. Sorba kell őket rendezni, a kialakulásuk ideje szerint. Időben az első tünet az, amely az alapproblémát jelzi. A később érkezők, „csak” abban segítenek, hogy a korábbi meg nem fejtett problémát könnyebben felismerjük. Nézzük: egy vastagbél rák, tüdő áttéttel, a következőket mutatja: 1. vastagbél, anyagi típusú elengedés. Anyagi típusú, a pénz, az anyag, a férfias gondolkodás, elv is. Ha ebből nem jövünk rá a problémára, nem tudjuk meg mi az, amit el kellene engednünk, akkor keletkezik az áttét. 2. tüdő, környezetből eredő szabadságkorlátozás. Tehát van valami, ami korlátoz minket a szabadságunkban. Ez a valami a környezetünkből ered, és egy olyan dolog, amely összefügg valamilyen anyagi jellegű dolog elengedésével.
Az mindegy, hogy ez a korlátozás valódi-e vagy csak mi éljük meg annak, hiszen a mi saját megélésünk számít, az okoz bennünk konfliktust, amely a betegséghez vezet. Az ilyen módon felgöngyölített probléma, kimondva elindul a változás, a gyógyulás útján.
A lelki dolgok felgöngyölítése segít a testi betegségekből kigyógyulni, de a test is segíthet a lelki dolgok feldolgozásában. Tudjuk például: hogy a sport, a mozgás, boldogsághormont szabadít fel. Sportolás után felszabadultabbak, energikusabbak leszünk. A kialakult derűs állapotban természetes, hogy a minket ért érzelmek feldolgozása is könnyebben megy, hatékonyabb.
Javaslom, hogy mielőbb béküljünk ki a testünkkel! (Az Önkielégítés című számban erre konkrét módszert kínáltam) Alakítsuk ki a megfelelő, harmonikus életvitelt, ahol a testünkre mint Jóbarátra tekintünk. Fontos, hogy a mai ezoterikus tobzódásban, a testünk is megkapja a neki járó törődést, mert csak így tudja segíteni szellemi és lelki fejlődésünket.
„Ép testben, ép lélek!”
Somogyi Péter
lélekszerelő
