Test-vérré! Egy test, egy vérré! Azonossá válni vele, általa, mindenkivel, aki ezt a közösséget vállalja. Nem egy átlagos feladat. Mégis ez lenne a cél. Minden Istentiszteleten, misén az áldozás után elhangzik ez a gondolat. "Krisztusban testvérré válunk", a szent áldozással...
Tegyük félre a már többszörösen valótlannak bizonyonyult finnugor elméletet. Adjunk helyt más gondolatoknak, megengedve, hogy akár szimpatikusnak, majd igaznak is tűnjenek, azzá váljanak. Ezen elmélet szerint, szkíta-hun-avar-magyarok vagyunk. Tegyük fel, hogy igaz. Vizsgáljuk meg van-e létjogosultsága a feltevésnek.
Tudjuk, hogy a Pártus birodalomban, Krisztus előtt ca.: 250 évvel létezett egy olyan vallási irányzat, amely 80%-ban megegyezett a későbbi kereszténységgel. Papp Gábor ezt szkíta kereszténységnek nevezte el. Vajon miért tette? Van esetleg valami alapja az elnevezésnek? Akkor is, ha Krisztus megjelenése előtt nem nevezhetjük kereszténységnek?
A biblia ószövetségi részében található egy történet, melyben Melkhizedek, Abrámot, egy győztes csata után két szín alatt áldoztatja. Ekkor még nem létrezik Ábrahám, nem kötött vele külön szövetséget az Úr, nincsen zsidóság. Két szín alatt áldoznak. Éppen úgy, mint azt később Krisztus rendeli az apostoloknak az utolsó vacsorán. Szövetséget köt velük, egy ősi módon. Ezt a módot emeli be a keresztény szokások közé, mint az egyik legfőbb szert. A Jézusi szertartás során a kenyér, Krisztus testévé, a bor Krisztus vérévé válik és általa, mindenki egy testté és egy lélekké. TESTVÉRRÉ!
A szkítáknál ismert, a görögök által leírt vérszerződés ez, ahol a résztvevők, egymás testvéreivé válnak a borba kevert vér elfogyasztása által. A szokás régebbi, mint a Krisztusi tanítás és bizonyíthatóan a szkíta szokások szerves része. A szkíta ábrázolásokban sokszor tűnik fel a testvérpár. Együtt harcolnak, egy ivókürtből isznak, szinte közös a fejük... Látszik, ők, a testvérséget nagyon komolyan veszik. Legendáik között van a vak testvérpár története is, akik vér és bor által szövetséget kötnek, majd szemük világát adják egymásért. Lelki terstvérek, nem vérszerinti a kötelék közöttük. Mi, magyarok a hazataláláskor, 3 féle családfát vezetünk. A fiú ági örökség fáját, a leányági rokonság fáját és a lelki rokonság fáját. A vérszerződéssel köttetett lelki rokonság az égben kötődik. A lelki rokonok gyermekei éppen úgy nem házasodhatnak, mint a vér szerinti rokonok. Érdekes párhuzam! Annál is inkább, mert ez a szokás a néphagyományban, a mátkázás, komázás szokásában tovább élt napjainkig. Fehérvasárnap, Húsvét utáni első vasárnap a lelki rokonságot kötni kívánók kimentek a határba és ott hímes tojásaikat összecsokkantották. Akié eltörött, azt megették. Onnantól komákká, vagy mátkákkáváltak. Innentől magázódtak. Egy ősi szokás a szkítáktól, ami, hagyományunkban máig él, úgy, hogy a hazánkban legjellemzőbb, keresztény hagyománynak is része.
Pont ez a testvérség egy olyan kérdés, amely mentén jobban megérthetjük a magyar lelkületet. A Fehér ló fia című mesét mindenki bizonyára ismeri. Ebben van a Hétszűnyű kapanyányi monyók. Nos, népmeséink az asztárlis hagyománynak megfelelően vannak felépítve és tartják, annak szabályait. Az említett mese főhőse, Fehér ló fia. Nyilas jegyű. Édesanyja, a táltos, parazsat eszik és úgy tudja szoptatni fiát. A nyilas tűz jegy. A mundán asztrológia szerint, mi magyarok a nyilas jegy szülöttei vagyunk. A táltos, az édesanya, 3-szor 7 évig szoptatja a gyermekét. Spirituálisan 21 éves korban válunk felnőtté! Az első 7 év alatt alakul ki az akarat, a második 7 év alatt, a nemi hovatartozás, majd a harmadik 7 év alatt, a gondolkodás és a felelős döntés. Micsoda egyezőség! Főhősünk útnak indul, szerencsét próbál. Út közben több veszély leselkedik rá. Közülük az egyik nagyon érdekes. Amikor a griff madár fészkéhez ér, nagy jégeső keletkezik. Komoly a hősünk dilemmája. Ha megmenti a fiókákat, azzal, hogy a ködmönét rájuk teríti, azt kockáztatja, hogy a hazatérő griff megöli őt, hiszen régi ellenségek. Ha viszont elszalad, elpusztulnak a fiókák. Vajon mit választ? Megmenti a fiókákat! Feltétel nélküli szeretettel, az élete kockáztatásával! FELTÉTEL NÉLKÜL SZERET! Nem vár érte semmit! Persze, a "jó tett helyébe jót várj" alapon aztán a griff megsegíti őt. Útja során megismerkedik fanyűvővel, vasgyúróval és kőtörővel. Barátságot, testvérséget fogadnak egymásnak, ám menekülés során, amíg mindenkit ment, cserben hagyják... Később találkoznak, megbocsát... Látjuk, a hajlandóságot a vér nélküli testvérség kialakítására és a feltétel nélküli szeretetet.
Népünknek, mint nyilas népnek a haladási iránya az ikrekbe vezet. A testvérség jegyébe. Feladatunk eljutni oda!
Egy Nagy Sándor legenda szerint, mikor seregével India felé vonul, elhalad egy völgy bejárata mellett, ahonnan nagy zaj szűrődik ki. Megkérdezi a tudósait, kik laknak ott, kik azok, akik ilyen hangosak. A hunok, mondják neki. Az utolsó ítéleti nép, akik a világ vége előtt innen kilovagolnak és leölik az arra érdemteleneket. Nagy Sándor, erős kaput ácsoltat, egy feliarttal, mely szerint a kaput senki ki ne nyissa, mert itt fognak kilovagolni a hunok az utolsó ítéleti nép. Atilla, Isten ostora pedig beváltja a jóslatot. Leigázza és megbűnteti Európát. Biztosan tisztában van a keresztény értékekkel, hiszen egyes helyeken az egész várost meghagyja, máshol meg csak egyes templomokat és van ahol mindent leromboltat. Seregének nagy része ariánus keresztény. Ő maga keletről érkezik, ismerve a keresztény hagyomány eredeti értékeit. Pont ezért tud rendet tenni az eltévelyedettek között. (Meglátásom szerint az államvalássá válás egyik ára az volt, hogy a hatalmat kiszolgáló tételek is a vallás részévé váltak.)
Árpád magyarjai, vérszerződést kötnek, testvérré válnak és Atilla örökébe jőve elfoglalják a Kárpát-medencét. Körükben él a vérszerződés, a testvérré válás szer-tartása. A "leigázott" népeket nem semmisítik meg, hanem egyenrangú szövetségeket kötnek velük, lásd a horvát magyar uniót. Szabadságukra érzékeny nép, amely történelme során rengeteg szabadságharcot vívott. Kezdve a pogány lázadásoktól, a török, majd a Habsburg ellenes harcokig, a szovjet elleni 56-os eseményekkel bezárólag.
Vajon tudjuk-e, hogy a Rákoczi szabadságharc azért tört ki mert a Habsburg eltörölni igyekezett némely szabadságjogunkat? És bár a szabadságharc katonailag elbukott, a Szatmár-i béke szavatolta a szabadságjogok visszaállítását! A harc elérte célját.
Az 56-os eseményeknek köszönhetjük a kommmunizmus bukását. Ugyanis a szovjet beavatkozás miatt mind az olasz, mind pedig a francia kommunista párt kilépett a Kommunista Internacionáléból, így hiába győztek később a választásokon, az egység már megszűnt és így a kommunista világuralom ábrándja elbukott!
Azt hiszem bátran állíthatjuk, hogy a magyar kereszténység egészen a XV-XVI. sz-ig különálló volt, nem tartozott se Bizánchoz, se a Német-római birodalomhoz, hanem Rómát támogatta, amolyan függetlenként. Dr. Varga Tibor ezt bőségesen bizonyítja. De nézzünk pár egyszerű tényt. Szent László törvényeiből tudjuk, hogy másként böjtölünk, mint az itáliaiak. Ők szombaton, mi pénteken, sőt az év összes péntekén. (Milyen érdekes, hogy még a kommunizmus alatt is a péntek tésztanap volt a menzán.) A vasárnapokkal együtt pedig 49 napos a böjtünk Húsvét előtt. "... és ha ez amaz itáliaknak nem tetszik, menjenek ahová akarnak, de előtte a vagyont, mire hazánkban tettek szert költsék is itt el!" - Szent László, 1085. (Vajon mit szolnának ehhez a mai multik? :-)) Más a böjtünk, sőt más a feltámadásunk is. Úrkoporsót állítunk, Krisztust keresünk, Határt kerülünk... Ha pedig másként böjtölünk, másként támadunk fel vajon tanulhattuk-e a többiektől a kereszténységet?
De térjünk vissza, a kezdeti példához, a Krisztusban testvérré váláshoz. Ha valaki beszél angolul, tudja, ők brotherhut-nak, a németek Brüderschaft-nak nevezik azt amikor a szent áldozás során Krisztusban test-vérré válunk, függetlenül a vérségi rokonságtól. Az angol, német, a szláv, a francia, ezt az állapotot a fiú ági vérségi rokonsággal fejezi ki. Tanulhattuk-e vajon tőlük azt a szer-tartást, amelynek eredményét, mi egy sokkal kifejezőbb és teljesebb, egyetemesebb módon határozzuk meg? Nem hiszem.
Tudjuk, hogy a szeplőtelen fogantatás ünnepét Róma csak az 1800-as évek közepén rendeli el, mi pedig Könyves Kálmán óta tudunk arról, hogy ünnepeljük. Urunk szineváltozását is korábban ünnepeljük. A Pray kódex ír róla (1190-es évek), míg a keresztény világban, pápai rendeletre, csak a Nándorfehérvár-i diadal miatt, a magyarok tiszteletére lesz ünnep. Vajon lehetséges, hogy mástól tanult vallás gyakorlásában olyan buzgók legyünk, hogy a tanítónál előbb tartsunk olyan ünnepeket, amelyket ő maga nem is tart arra érdemesnek?
Érdekes az is, hogy létezik napjainkban egy Közép-Európai Liturgikus hagyomány, amely nevével ellentétben csak a Kárpátok között él. Lehetne akár, Magyar Liturgukus Hagyomány is. Tudjuk, hogy a Szent István utáni időkben több "pogány" lázadás volt hazánkban. Azt is tudjuk, ezek rendre akkor törnek ki, amikor egyes uralkodóink Német-római hűbérbe akarják adni az országot. Ebben az időben mindenre azt mondták, hogy pogány, ha nem az adott személy egyházjogi szabályai szerint járt el valaki. Pl. a bizánciak szemében mindenki pogány volt aki nem a bizánci szokásjogot tartotta. Ugyan ebben az időben a Habsburgig, magyar király az lehetett, aki a Turul dinasztiából (később Árpád ház) származott és alkalmas volt a feladatra. A gyengébb jellemű királyaink, mint Salamon és Péter, mivel nem tudtak a feladatnak megfelelni, Német-római hűbérbe akarták adni az országot. Ugyanis egy hűbérúr, csak a hűbérurának kellet, hogy engedelmeskedjen. Így megmenkültek volna a népük felé fenálló kötelezettségeiktől. Ezzel a vazallusi esküvel viszont az is következett, hogy egyházilag a Manz-i püspökséghez tartoztunk volna és az ő liturgikus hagyományukat kellet volna követni. Pedig Szent István, saját jogon hozta létre, 10 egyházmegyéből álló egyházát, amit Astrik által be is jelentett a pápának. Ebben az időben a Német-római császár engedélyt kért a pápától, hogy a Manz-i egyházmegye területén egyházügyi kérdésben eljárjon. Érezhető a különbség. Engedélyt kérni, illetve bejelenteni. Nem mindegy. Nos, mindegyik esetben ez fenyegetett volna minket, amely bevezetése ellen fellázadt népünk. A szabadságjogok helyreálltak, egészen a török időkig. Akkor ugyanis a felvidéket megszálló Habsburg újra idegen liturgiát akart ránk erőszakolni. Ekkor a szabad országrészek egycsapásra reformátusokká váltak. Magyarországon mondták ki először a világon, Tordán a szabad vallságyakorláshoz való jogot. Pázmány Péter idejében aztán hirtlen mindenki újra katolikus lett. Meglátásom szerint, ekkor jön létre a ma Közép-Európainak nevezett, Magyar Liturgikus Hagyomány, a Boldogasszony ünnepeinkkel és minden olyan ősi szokással, amely nélkül nem éreztük teljesnek kereszténységünket! Helyére került a böjtünk, a feltámadásunk és más ünnepeink. A magyar hagyomány, az évkörön a 7 Boldogasszony ünnepre volt felfűzve. Ez határozta meg a mindennapjainkat, az éves teendőinket, azok sorát, rendjét... Például: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony... Nevükben a tanácsuk. Ezzel a régi-új hagyománnyal nagyrészt helyreállt az az ősi magyar kereszténység, amelynek hatása ma is meglelhető hagyományunkban és talán ez az egyik legtisztább keresztény szokásrend.
Erre az Istenhitre épült a Szent Korona Tan is.
- Ebben meghatározták, többek között, hogy magyar sereget a király maximum 2 hétig állomásoztathat külhonban. Utána külön alkut kell kötni a harcba hívott sereggel.
- A Szent Korona misztikus teste 3 részből állt. 1. A szakrális tárgyból, a koronából, 2. a Szent Korona - Szent határ elv szerint a korona birtokaiból, (a Kárpátok által határolt terület), 3. az egybegyültek közösségéből, azaz az országlakósokból.
- A Szent Korona birtokait nem lehetett elidegeníteni. Ezeke főként olyan javak voltak, amelyek az országlakósok alap szükségleteit biztosították. Ma ilyen lenne a termőföld, az úthálózat, a vízhálózat, a gáz és villany, illetve telefon hálózat, energia hordozók, a termálvízkészlet, az egészsgéügyi hálózat...
- A jogrend két jogot ismert, a magánjogot és a közösségi jogot. Ha egy esetben mindkettő érvényben volt, akkor a közösségi volt az erősebb.
- Szerződést nem közjegyző előtt, hanem hiteles helyen, az Isten előtt kötöttek.
- A szabadságjogok, mindig kiemelten fontosak voltak, hiszen ilyen korlátozások ellen indultak a "pogány" lázadások (pl.: Vata féle), a szabad költözködési jog miatt törtek ki a parasztlázadások (Budai Nagy Antal féle és a Dózsa féle) és külső ellenség ellen vívtunk több szabadságharcot (A török ellen folyamatos végvári harcokat, a Habsburg ellen az 1703-11-ig tartó Rákoczi szabadságharcot, majd az 1848-49 szabadságharcot, míg a szovjet megszállás és a kommunista uralom ellen az 56-os szabadságharcot.). Ezen szabadságjogok fenntartása miatt bővültek a leírt törvények, hiszen mi is a szívünkben hordtuk az igazságot, mint szkíta őseink.
Nyelvünk által mutatott sajátosságaink is vannak amik jellemzik kultúránkat. Először is, míg a német és az angol birtokol (I have, Ich habe), addig mi ezt a viszonyt részeshatározós esettel fejezzük ki. Tudjuk, hogy az itteni javainkat nem tudjuk magunkkal vinni, csak részesülünk az élet áldásaiból. Tudjuk a léten túlit, nem feledkezünk meg a viszonyainkról.
1848-ban nálunk nem megfosztották a nemességet a szabadságjogaitól, hanem kiterjesztették a nemesi szabadságjogokat az összes országlakósra.
Én először Somogyi vagyok, csak aztán Péter.
Előbb lakom Magyarországon, a megfeleléő városban, utcában és házszám alatt.
Talán fontos ez, ha abból indulunk ki, hogy a Schiller Institut szerint a globalizmus problémáira az lenne amegoldás, ha végre rájönnénk, hogy a közösségi érdek fontosabb a mi egyéni hasznunknál! Emlékszünk a Szent Korona Tan ide vágó passzusára?
A végén, még egy gondolatsor, hogy a sportolóinkat is jobban értsük, szeressük őket, hiszen minket képviselnek a nagyvilágban, méltóképpen!
Dr, Varga Tibor szerint, két féle embertípus létezik: 1. a győzelem tudatú, 2. a kegyelem tudatú. A győzelem tudatú, ha legyőz, akár még az életedet is elveszi, hogy örökre megszabaduljon tőled. A kegyelem tudatúnak éppen elég, hogy legyőzött. A szkítákról leírják a görögök, hogy furcsán harcolnak és legyőzhetetlenek. A harc során megfutnak, majd visszatámadnak és így győznek. A pártusok éppen igy verik meg 2 alkalommal a római légiókat. Ezt tudjuk a hunokról, az avarokról és ezt beszélték rólunk is magyarokról. A két időszak között eltelt vagy 2000 év és még sem tanulták meg rólunk, nem tudtak legyőzni minket. Mindig ki tudtuk használni a kényszeres győzni akarásukat, azt, hogy meg is akartak semmisíteni minket.
A kézilabdás lányaink, 7 góllal vezettek a norvégok ellen, 7 perccel a vége előtt. Kikaptunk. A 7 góllal, valójában már legyőzött norvégoknak nem tudtunk újabb gólokat lőni. Ha még 5 percig játszhatunk, "újra" nyerünk. Megalázó vereséget, mi nehezen mérünk az ellenfélre. Ez van. Ehhez kell a taktikát alakítani és soha sem feledni, a meccs a sípszóig szól. Nincs is baj az úszóinkkal, hiszen ők az időt győzik le, nem egy embertársukat.
Elhiszem, hogy győzelem tudatú embertársainkat dühíti, a mi, sokszor szinte bárgyú, pipogyának tűnő hozzáállásunk, de másnak fájdalmat okozni, őt bántani, megsemmisíteni, nem a mi kenyerünk. Megmenteni a bajból, segíteni rajta, testvéri jobbot nyújtva, a feltétel nélküli szeretet mentén, egy test-té és egy vér-ré válni azt igen, ERRE VAGYUNK KÉPESEK, MI MAGYAROK!
SZILAJ KEMÉNYSÉGGEL, SZABADON, SZABAD AKARATUNKBÓL, MEGVÁLTJUK A VILÁGOT IS HA KELL, MAGUNKAT NEM KÍMÉLVE, MÁSOK JAVÁRA! JÓ LENNE, HA ÉSZREVENNÉNK VÉGRE:
ELJÖTT AZ IDŐ, UTÁNAM! MAGYAROK!
Somogyi Péter
lélekszerelő
